- Mrs. Potter? - kérdezem meglepve. Eddig csak látásból ismertem James anyukáját, és fogalmam sincs, hogy mit kereshet itt.

- Te biztos Leyla vagy - mondja mosolyogva. - Te pedig - fordul a barátnőm felé - ha jól gondolom Narcissa.

- Igen...

- Narcissa egy percre magunkra hagynál bennünket? - kéri kedvesen, mire Cissy meglepetten bólint és kimegy a szobából. - Mielőtt megkérdeznéd, Mrs. Blackhez jöttem, pár dolgot meg kellett beszélnünk. Gondoltam elmegyek beköszönni Jamesnek és Siriusnak is, ha már itt vagyok, és hát tőlük szereztem tudomást a történtekről. Meg persze Regulus is megtalált a sérelmeivel... - forgatja meg a szemeit Mrs. Potter.

- És miért jött hozzám is? - kényelmesen elhelyezkedek az ágyamon, mert úgy érzem ez eg hosszú beszélgetés lesz.

- Csak beszélni szerettem volna veled. Gondolom most eléggé rosszul érzed magad a történtek miatt - bólintok - és ezért döntöttem így. El akartam mondani, hogy nem hibáztathatod magadat minden miatt. Ó, és mielőtt még hegyibeszédet tartanék szeretném meghallgatni a te szemszögedből a történteket. Persze csak ha szívesen elmeséled nekem, mert tudod szerintem a fiúk túloztak egy ici picit.

- Hát, szívesen elmesléme, ha tényleg érdekli Mrs. Potter - mondom meglepve.

- Nyugodtan tegezz, és hívj Elinornak.

Mosolyogva bólintok.

- Akkor, elmesélem - jelentem ki, mire Elinor bólint.

És elmeséltem. Mindent. Igazából kicsit korábbról kezdtem a történetet, beletettem azt is, hogy Siriusszal milyen fura a kapcsolatunk, hogy folyton veszekszünk, de ha nem akkor nagyon jól elvagyunk. És Elinor Potter James anyja meghallgatott. Sőt! Nagyon is jó hallgatóságnak bizonyult, de annyira, hogy nem is gondoltam volna.  A történet vége felé megint azon kapom magmat, hogy összeszorul a torkom a kitörni készülő sírástól.

- Ugyan, kicsim, ne sírj - simogatja meg a vállamat Elinor.

- De annyira elszúrtam - hüppögöm, mire magához húz, és szorosan átölel.

- Csak nem dől össze a világ!

- Hát az én világom összedőlt - mondom, mert a pozitív énemet valahol elhagytam, és nem találom sehol.

- Tudom, vagyis inkább sejtem, hogy mit érzel. Nekem is voltak ám bajaim kamaszkoromban! - mosolyog rám sejtelmesen, mire szomorúan visszamosolygok.

- Mit csináljak, Elinor? - nézek rá elkomorodva.

- Hát, szerintem beszélned kéne velük. Regulusszal, és Siriusszal is. Nekem is volt régen egy hasonló ügyem mint neked Regulusszal, és azóta nem beszéltem azzal aki bevallotta, hogy szeret. Pedig akartam, csak nem volt hozzá bátorságom. Olyan jóban voltunk - felsóhajt. - Amikor meghallottam mi történt, azonnal ez jutott eszembe. Nem akarom, hogy te is ebbe a hibába ess, Leyla!

- De mit mondhatnék neki, ezek után? Kérjek bocsánatot? - kérdezem kétségbeesetten.

- Ne kérj bocsánatot, mert nincs miért. Nem tehetsz róla, hogy nem szereted. De próbál kibékülni vele!  És Siriusszal is. Én a te helyedben nem hagynám veszni azt a fiút - kacsint rám cinkosul. - Teljesen odavan érted, Leyla! Vedd már észre! - nevet fel, mire én fülig priulok.

- Hát, nem tudom... Szerintem ez azért nem ennyire egyértelmű - húzom el a számat.

- Majd rájössz - mosolyog Elinor. - De nekem most mennem kell, drágám. Beszélj velük, jó? - néz mélyen a szemembe, mire bizonytalanul bólintok. - Minden rendben lesz, figyeld meg! - mosolyog rám, és mielőtt bármit is mondhatnék kimegy a szobából.

Egyedül maradtam az örvénylő gondolataimmal, és teljesen elérzékenyültem. Milyen kedves dolog volt tőle, hogy eljött hozzám, és még ha ő nem is tudja, de annyira sokat segítette nekem, ezzel a pár mondattal! Meg azzal, hogy tudom, nem vagyok egyedül.

Hátradőltem az ágyon, és a mennyezetet bámulom. Semmi érdekes nincs rajta, sima fehér. Mit mondhatnék Regnek ezek után? De tényleg! Teljesen tanácstalan vagyok, és úgy döntöttem, hogy a vele való beszélgetéssel még várok egy kicsit. Csak, hogy megnyugodjon. Meg, hogy én is megnyugodjak.

Szóval először Siriusszal kell beszéélnem, határozom el magamban. Most rögtön beszélnem kell vele. Tudom, hogy ezt nem halogathatom úgy, mint Reget. Ezt most kell elintéznem.

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Gyere be! - kiabál ki Sirius a szobájukból, mire félénken belépek, mire felnéz és elfintorodik. Hm, ez jó jel, nem? Pff. - Ja, csak te vagy az?!

- Igen, én vagyok - sóhajtok egy nagyot és leülök a fotelbe. - Mérges vagy még? - kérdezem pár pillanatnyi csend után.

- Nem, Leyla, elpárolgott a dühöm - mondja szarkasztikusan.

- Valahogy sejtettem - dünnyögöm. - Azért vagy mérges mert megbeszéltünk valamit és nem úgy lett, vagy mert az öcséddel randiztam?

- Inkább a második. Én tudok változtatni, szóval azért nem húzom fel magamat mert változik a program - vonja meg a vállát.

- De ha Reggel randizom...

- Az más - vágja rá Sirius.

- Miért is? - vonom fel a szemöldökömet.

- Mert csak - mondja, de mivel látja rajtam, hogy ezzel nem elégedek meg folytatja. - Regulus egy... Nem akarlak megbántani, úgyhogy inkább nem fogok belemenni, hogy szerintem milyen, de nem illik hozzád. Neked olyan emberre van szükséged aki megvéd, de közben hagy érvényesülni. Neked olyan ember kell...

- Mint te?  - kérdezem mosolyogva.

- Aha, mint én - vigyorodik el Sirius.

Odalépek Siriushoz, aki feláll az ágyról és szorosan magához ölel.

- Arra várhatsz Sirius - mondom a vállának.

- Eddig is vártam, most is várok - feleli mosolyogva.

- Nem azért kérdezem, de akkor most megyünk a bálba...? - mutatok kettőnkre.

- Persze, hogy megyünk! Ne hidd, hogy ilyen könnyen lemondok rólad - röhög fel.

- Nyugi, nem hiszem - forgatom meg a szemeimet,  mosolyogva. - ugye tudod, hogy nekem nem tetszik Reg? - kérdezem halkan.

- Most, hogy elmondtad tudodom - szorít magához a vállamnál fogva.

- Akkor jó. Csak ennyit akartam - mondom, megint csak Sirius pulcsiának, mert valahogy nem akar elengedni.

- És Cissy üzeni, hogy megjöttek a baglyok az RBF - vizsgák eredményével! - szólal meg csak úgy mellékesen Sirius.

- És miért csak most mondod? - nézek rá megbotránkozva.

- Mert tudtam, hogy ha az elején mondom akkor rögtön elviharzol - mondja még mindig vigyorogva.

És igaza volt. Alighogy befejezte a mondatot futva indultam le a hallba.

- Leyla, végre itt vagy! - kiáltja Cissy amikor lefékezek előtte. - Csodálom, hogy csak most jöttél - mondja bújkáló mosolyjal.

- Hülye Sirius - forgatom a szemeimet. - Na, mutasd a levelemet - kérem izgatottan, mire Cissy átnyújt egy borítékot, én pedig feltépem.

                                                         
Rendes Bűbájos Fokozat

                                                              
Vizsgaérdemjegyei:

Sikeres vizsga:                                                       
Kiváló (K)

Várakozáson felüli (V)                         

Elfogadható (E)                                         

Sikertelen vizsga: 

Hitvány (H)

Borzalmas (B)

Troll (T)

Leyla Evans vizsgaeredményei:

Asztronómia: V

Átváltoztatástan: K

Bájitaltan: V

Bűbájtan: K

Gyógynövénytan: V

Jóslástan: E

Legendás lények gondozása: V

Mágiatörténet: H

Rúnaismeret: V

Sötét Varázslatok Kivédése: K

Boldogan nézek fel, miután gyorsan átfutottam a levelet. Minden rendben van! Végülis csak mágiatörténetből buktam meg, de az nem nagyon érdekel. A lényeg, hogy a többi megvan. Mondjuk a jóslástant szerintem le fogom adni, mert egyszerűen unom, de nem érdekes. Azon is átmentem.

- Milyen lett? - kérdezi Cissy.

- Elég jó.

- Szóval tele van K - kal! - kapja ki a kezemből a levelet. - Ez szuper lett, Leyla! - néz rám miután gyorsan elolvasta.

- És neked milyen? - lépek közelebb hozzá.

- A tiédhez képest elég szar - mondja mosolyogva. - Jóslástanból, mágiatörténetből, és asztronómiából buktam, a többi jó - vonja meg a vállát. - Ezt még elviselem, és ami még jobb, hogy a szüleim is.

Hát igen. Cissyék szülei kicsit máshogy állnak a dologhoz, mint anya. Mondjuk úgy, itt nagyobbak az elvárások...

- A többiek látták már a sajátjukat? - kérdezem, mikor már kimentünk a kertbe. Boldogan letelepedünk egy fa árnyékába, és csak élvezzük az életet. Végüli, miért ne? Megvannak az eredmények! Talán kicsit túlpörögtem...

- Igen, mindenki azonnal jött - vigyorog Cissy. - Reg mindenből kiválő, Siriusé és Jamesé nagyjából jó lett, Dromedáé is elég jó, Bellára viszont anyáék egy kicsit kiakadtak, az picit kellemetlen volt. Épp csak egy picit - elhúzza a száját.

Ez azt jelentette, hogy Bellával kb fél órán keresztül ordítottak a szülei. És nem túl szép dolgokat.

- Szerinted mit vegyek fel a bálra? - váltok át a kényes témáról. - Nincs semmi ruhám ami... érted.

- Persze, hogy értem - nyúlik el a fűben Cissy. - Majd keresünk valamit neked, oké?

- Oké - bólintok és lefekszem Cissy mellé a fűbe.

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Megvagy, Bella?  - simítom meg a barátnőm vállát. Mindketten az ágyamon ülünk, felhúzott lábbal, kezünkben egy párnával.

- Persze. Nem érdekelnek - húzza ki magát. Hát, igen, ő nem egy gyenge lány. - Csak fájt - néz a szemembe. A tekintetében nyoma sincs szomorúságnak, csak mérhetetlen dühnek.

- Mit csináltak veled? - kérdezem szapora pulzussal. Egyre kevésbé bírom a lányok szüleit. De tényleg.

- Nem érdekes.

- Kínoztak?

- Asszem eltört a csuklóm - vallja be Bella, és felemeli a kezét. - Meg tudod gyógyítani?

- nem varázsolhatunk, rémlik? Majd kérj meg valakit a bálon - javaslom, még mindig a történtek hatása alatt. Ki képes megkínozni a saját lányát, mert rossz lett az RBF - je? Oké, tehát ők. Meg mondjuk lehet még egy csomóan, de akkor is! Ez azért durva.

Kicsit még beszélgetünk a bálról, de látom, hogy a barátnőm, nagyon rossz hangulatban van. Nem csodálom.Ezért lemegyek a konyhába egy tábla csokiért. Az mindenkit felvidít.

Senki nincs odalennt, a tágas konyhában, csak egy házimanót találok ott, aki éppen egy rakat edényt mosogat.

- Szia! - köszönök neki félénken, mivel úgy tűnik nem vette észre, hogy bejöttem. És tényleg. A kis manó, akkorát ugrik ijedtében, hogy leesik a kis székről amin eddig állt, magával rántva egy kis porcelánbögrét is, ami ripityára törik a kövön. Odaszaladok hozzá, de addigra ő már áll.

- Jó napot, Evans kisasszony, elnézést, hogy galibát okoztam - motyogja.

- Dehogy okoztál galibát... Elnézést, mi is a neved? - mosolygok rá.

- Eddy. Eddy nagyon sajnálja amit tett, kisasszony, mindjárt fel is takarítja mocskot - mondja, és már el is kezdi felsöpörni a törött csésze maradványait.

- És, khm, Eddy, meg tudnád mondani nekem, hogy hol tartják Blackék a csokit?

- Eddy, már hozza is, már hozza is - és felugrik egy székre, onnan pedig a pultra. Sietősen kinyit egy szekrényt, és kivesz belőle egy extra nagy tábla karamellás csokit. Az jó lesz, úgyis az a kedvencem.

Miután bezsákmányoltam a csokit, gyorsan elköszönök Eddy - től, és felmegyek a szobámba, ahol Bella már vár rám.

- Na, nézd mit hoztam! - nyitok be az ajtón.

- Karamellás csoki? - néz rám furán.

- Aha - vonom meg a vállamat. - Attól én mindig jobban leszek, te nem?

- Hát, még nem próbáltam - vet kétkedő pillantást a csokira Bella.

- Akkor már éppen itt volt az ideje - mondom és levetem magamat mellé az ágyra. Feltördelem a csokit, és lerakom magunk közé. - Akkor most zabáljunk, nem törődve az alakunkkal!

Mire megettük a csokit már mindent végigbeszéltünk: suli, szünet, tanárok, ruhák, sminkek, zenék, fiúk, barátnők.

Nevetünk, aztán elkomorodunk, és csöndben esszük a csokit. Majd valamin megint nevetünk, beszélgetünk, és egyszer csak már este nyolc óra van, és Cissy jön be a szobába, hogy vacsora van. Bellával döbbenten nézünk egymásra, észre sem vettük, hogy ilyen gyorsan telik az idő, de elindulunk lefelé az ebédlőbe.

Már mindenki csöndesen kanalazza a levest (hideg gyümölcsleves) amikor Cygnus (Siriusék apja) megszólal.

- Biztos tudjátok, hogy pénteken nagy bált rendezünk, itt a kúriában - szól fennkölt hangnemben, és körbenéz rajtunk. - Szeretném ha méltó módon jelennétek meg az eseményen, és nem szeretnék semmiféle balhét. Viselkedjetek rendesen. Ha valami kiegészítőre szükségetek van a bállal kapcsolatban akkor keressétek csak meg a házvezetőnőt, Ms. Tucker. Így érthető?

Mindannyian bólogatunk, nekem pedig összeszorul a torkom. Már csak két nap van a bálig. Holnap Siriusszal és Cissyvel lovagolni megyünk, a közelbe. Én mondjuk elég kezdő vagyok, de megígérték, hogy megtanítanak rendesen lovagolni. Azt már várom.

És azután következik a holnapután amikor végre ki kell találnom, hogy mit vegyek fel. Csak ruhát kell szereznem valahonnan, mert akkor kiegészítő - izéket kérek kölcsön Blackéktől. Nem fura, hogy még sosem találkoztam Ms. Tuckerrel? Biztos mindig este takarít, meg ilyesmi. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet. Hamarosan megtudom.

És igen, Reggel azóta sem beszéltem, pedig nem ártana kibékülnöm vele. Mert ha ez így folytatódik akkor nem biztos, hogy minden Cygnus Black kívánsága szerint lesz majd: nem szeretnék semmiféle balhét. Hát, megpróbáljuk. De tényleg.