A vizsgák teljesen simán mentek, szerintem mindegyik jól sikerült, bár még nem jött meg a bagoly az eredménnyel. Kár. Mindegy, várok. 

Az évzáró is nagyon jó volt, annak ellenére, hogy a Hollóhát nyerte a házkupát nagyon jól szórakoztunk. Tényleg. Oltári volt. 

Holnap indulunk az egyhetes nyaralásra Cissy - ék és Sirius - ék családjával. Mondanom sem kell iszonyatosan izgulok, de ez csak olyan "egészséges" izgulás. Legalábbis anya szerint, szerintem inkább hasgörcs. A bőröndöm már bepakolva áll lent a konyhában, Lily - é mellett, mégis folyton úgy érzem, hogy valamit elfelejtettem becsomagolni, ezért rendszerint lerohanok és újra átellenőrzöm a cuccaimat. 

- Leyla! - kiált fel a konyhából anya, ami felébreszt a bambulásból. 

- Igen? - kiabálok vissza.

- Gyere le kérlek! 

Ledobom a könyvemet az ágyamra és lerohanok a lépcsőn. Anya és Lily a konyhában várnak.

- Igen? Mi az? - kérdezem őket fürkészve.

- Én nem megyek, Leyla - mondja eléggé orrhangon Lily.

- Mi? Miért nem? 

- Elkaptam valamit, tök magas lázam van - mondjuk tényleg elég kipirult az arca. 

- De... akkor mi lesz? Vagyis hát, holnap indulunk és...te, akkor...mi - dadogom össze - vissza.

- Egyedül mész - jelenti ki a tesóm.

- De én nem akarok egyedül menni - szomorodok el.

- El fogsz menni, Lelya -  néz a szemembe Lily. - Nem maradsz itt miattam, értetted?

- De...

- Nincs, de! Elmész és kész! - mondja Lily, de a második mondatot alig értem, mert egy köhögőroham nyomja el.

- Na, jó  Lily, de mire visszajövök gyógyulj meg, oké? 

- Makkegészséges leszek, ígérem - vigyorog.

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Megjöttünk, tádám! - száll ki vigyorogva Cissy a kandallóból, ugyanis hoppanálva érkeztünk Blackék kastélyába. 

Én prüszkölve mászok ki, mivel most utaztam először kandalló révén, és elég sok hamut nyeltem közben. 

- Na, gyere Leyla, gyorsan, a cuccaink már a szobákban vannak! - ráncigál Cissy, és valamiért nem érti meg, hogy nekem még fel kell dolgoznom, azt, hogy kandallóban utaztam!

- Megyek már, Cissy, pillanat - mondom még mindig hamut köhögve. - Bella, mikor jön?

- Bella már rég itt van. Pontosabban fél órája. 

- Akkor keressük meg - vetem fel csodálatos ötletemet.

- Oké, gyere.  Tuti a szobánkban van, és megint elvette a jobb ágyat - mondja dühösen Cissy majd futva elindul a lépcsőn. Én meg utána. 

Kb öt percig loholok a barátnőm nyomába, amikor végre beérem őt egy ajtónál. Kopogás nélkül lépünk be a barátnőim tágas hálószobájába. Ahogy körbe nézek meglátom Bellát aki egy nagy franciaágyon fekszik, és olvas. Érkezésünkre felkapja a fejét, és ránk vigyorog.

- Végre ideértetek, én már órák óta itt vagyok - mondja, és elfolyt egy ásítást. 

- Bella, fél órája vagy itt - dühöng Cissy, megelőzve, hogy én bármit mondjak.

- Ez a fél óra mindenesetre elég volt arra, hogy elfoglaljam a jobb ágyat - vigyorog az idősebb Black-lány. 

- Bunkó - morogja Cissy, és ledobja magát a másik ágyra.

- Szia, Leyla! - köszönt engem is Bella, mire én is köszönök és lehuppanok az egyik fotelbe.

- Nekem hol lesz a szobám? - kérdezem.

- Hát, elvileg Lilyvel lett volna egy közös szobátok, de így egyedül leszel, itt van pont velünk szemben! - tájékoztat Cissy. - Gyere, nézd meg - ugrik fel az ágyról, és engem kézenfogva átmegyünk a szemben lévő szobába. Ami az enyém. 

Ahogy belépünk rögtön megszeretem, bár nagyon kár, hogy Lily nincs itt. A szobában két franciaágy áll, egy nagy ruhásszekrény, és egy fotel. 

- És itt vannak a cuccaim is! - kiáltok fel boldogan, amikor meglátom a bőröndömet az egyik ágy lábánál. A karácsonyra kapott kiscicám, Hope (ki kéne derítenem, hogy kitől kaptam) pedig már elhelyezkedett a párnák között.

- Na, hogy tetszik? - kérdezi Bella.

- Egészen jó - mondom nevetve, és ledobom magam az ágyon alvó cica mellé, aki az érkezésemre rögtön felébred.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Leyla! - szól utánam egy ismerős hang a folyosón, amikor éppen a könyvtárba készülök.

- Szia, James! - várom be a fiút. - Mi újság? - kérdezem mosolyogva. 

- Semmi különös, épp csak felfedeztünk egy titkos átjárót - vigyorog elégedetten.

- Ne már! Tényleg? - nézek rá elképedve.

- Persze. Majd este megmutatjuk, oké?

- Már várom. És, berendezkedtetek? 

- Hát, hogy érted? - kérdez vissza James.

- Nem tudom, csak úgy kérdeztem - vonom meg a vállamat. - Sirius?

- Mindjárt jön ős is. Hiányzik, mi? 

- Hülye - lököm meg James vállát. - Gyere, keressük meg a másik hülyét, mielőtt szétszedi a kastélyt! - mondom mosolyogva, mire James nevetve bólint és elindulunk megkeresni Siriust.

Akit végül a szobájukban találunk meg, az ágyán ülve.  

- Hali, Sirius! – köszönök a fiúnak, aki felnéz rám, és elmosolyodik.

- Üdvözöllek Leyla, családom szerény hajlékában – mondja fennkölt hangon, mire elnevetem magamat.

- Részemről a szerencse – vigyorgok, és leülök az egyik fotelbe. – Nem gondoltam, hogy ilyen nagy ez a hely, komolyan mint egy királyi palota. Lesznek bálok is? – kérdezem, de én csak viccnek szántam.

- Ja, szoktak lenni – válaszol Sirius teljesen komolyan.

Én azt hiszem, hogy csak ugrat, szóval Jamesre nézek, de mivel ő sem röhögi el magát kezdem elhinni a dolgot.

- Komolyan? – kérdezem izgatottan, mire a fiúk bólogatnak.

- Ezen a héten is lesz, mielőtt megkérdeznéd – mosolyodik el Sirius. – Megtisztelő lenne, ha eljönne velem Bowman kisasszony – mondja a kitalált fura nevemet használva.

- Most elhívtál? – nézek rá tűnődve.

- Úgy is mondhatjuk.

- Ó, oké, akkor jó – mondom összezavarodva. – Amúgy szívesen megyek – mosolygok.

- Még jó, hogy igent mondtál Leyla, különben Sirius végigdühöngte volna az egész hetet – rontja el az egyébként tök szép pillanatot James. Sirius és én furán nézünk rá, mire elröhögi magát. – Mér' most nincs igazam? 

  𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Miután elköszöntem a fiúktól végre eljutottam a könyvtárba, ahol újabb Roxforti ismerőssel találkoztam. Boldogan szaladok oda Regulushoz aki két polcsorral odébb áll.

- Végül eljöttél, Leyla? – kérdezi.

- Nem, Reg, nem jöttem el – mondom szemforgatva.

- Örülök neki – néz mélyen a szemembe, amitől kicsit zavarba jövök.

- Hát, én is. Tök jó hely ez.

- Igen, én főleg a könyvtárat szeretem – bólogat Reg.

- Gondoltam. Szerintem is nagyon szép.

A beszélgetésünk úgy tűnik holtpontra érkezett, mivel mindketten kínosan csendben álldogálunk. Én a cipőm orrát bámulom, Reg pedig nem tudom mit, de tuti valami hasonló érdektelen dolgot. Végül a csendet a Black – fiú töri meg.

- Figyelj, Leyla. Ha van kedved hozzá akkor ma este gyere ki ide, a könyvtár erkélyére. Nem akarom erőltetni, csak ha van kedved – mondja zavartan.

- Oké, persze itt leszek. Hánykor?

- Mondjuk kilenc, az úgy jó Neked?

- Igen, akkor itt találkozunk – köszönök el Regtől, majd kimegyek a könyvtárból.