★Leyla Evans★

- Legyen! - ahogy ezt kimondom már meg is bántam. Ezekkel az idiótákkal felelsz vagy merszezni? Mibe keveredtem...

- Oké - térít vissza a valóságba Sirius hangja -, én kezdek! - jelenti ki mire mindenki izgatottan bólogat. - És... felelsz vagy mersz ...hm... ki is legyen? - töpreng hangosan és én már sejtem kit fog választani - Leyla! - mondja ki a nevem.

- Úgy tudtam - motyogom halkan mire Sirius elmosolyodik.

- Pardon? - kérdez vissza.

- Semmi, hagyjuk - legyintek. - Amúgy merek! - mondom ki hirtelen. Nehogy már azt higgyék gyáva vagyok! Na ne már! Annál én büszkébb vagyok! Meg a merés amúgy is izgalmasabb...

- Hát akkor lássuk csak...

- Semmi durvát nem mondhatsz, értetted? - fenyegetem meg mielőtt még valami idiótaságot mond.

- Nyugi már - mosolyog rám Sirius. - Tehát! A feladatod. Hogy is mondjam? Nagyon csendes most ez a buli - mutat körbe. Amúgy ordít a zene, de ne érdekeljen. - Te fogsz énekelni nekünk. Ott a színpad, csak nyugodtan. A szám pedig legyen a Dancing Quinn!

- Jaj, ne máár - nyafogok. - Én azt nem éneklem el. És mást sem. Ez szar feladat, újat kérek!

- Olyan nincs - csóválja a fejét Sirius. - Ez a feladat, meg kell csinálnod - mondja nagykomolyan.

- Ajj már! - nyafogok tovább, de a fiúk elkezdenek a színpad felé lökdösni.

Amikor odaérünk James és Sirius felvonszolnak és innen már nincs visszaút. Amikor megállunk a tömeg hirtelen felénk fordul és (nagyon) lassan elcsendesedik.

- Oké emberek! - kiált bele Sirius a mikrofonba. - Most jön az élő műsor! - röhög fel és rám mutat. - Leyla Evans, személyesen - én erre csak elvörösödve állok a színpad szélén és tanácstalanul nézek ki a fejemből.

- Mi, én nem - tiltakozom még mindig, de Sirius visszatol a mikrofon elé. - Oké. Oké - próbálom nyugtatni magamat, de nem megy. Nagy levegőt veszek és elkezdem:

Ooh
You can dance
You can jive
Having the time of your life
Ooh, see that girl
Watch that scene
Digging the dancing queenFriday night and the lights are low
Looking out for a place to go
Where they play the right music
Getting in the swing
You come to look for a king
Anybody could be that guy
Night is young and the music's high
With a bit of rock music
Everything is fine
You're in the mood for a dance
And when you get the chanceYou are the dancing queen
Young and sweet
Only seventeen
Dancing queen
Feel the beat from the tambourine, oh yeah
You can dance
You can jive
Having the time of your life
Ooh, see that girl
Watch that scene
Digging the dancing queenYou're a teaser, you turn 'em on
Leave 'em burning and then you're gone
Looking out for another...

Az elején halkan ( és nem mellesleg űberbénán) éneklem aztán belejövök. Valahogy...nem is tudom. éreztem és csak énekeltem... és, nem is volt rossz. Ahogy a tömeg is bepörög, és eszetlenül ugrál a dalra és a refrént velem együtt ordítja. Amikor befejezem a számot hirtelen csönd. Csak csönd. Aztán kitör a tapsvihar én meg csak állok, mert mit szoktak ilyenkor csinálni? Integetni, talán. Oké, integessünk. Én integetek ( és úgy érzem magam mint valami mugli sztár ) a többiek meg tapsolnak.

Aztán integetve lesétálok a színpadról a fiúkhoz és... Ott találom Lilyt. Igen, vele még azóta sem békültem ki... Pedig már ideje volna.

- Atom voltál, Leyla - pacsizok le Jamesszel.

- Ja, ez volt a buli legjobb része - röhög fel Sirius. - Tényleg király voltál - mondja már komolyabban és a szemembe néz. Én elkapom a tekintetemet és gyorsan Lilyhez fordulok.

- Hello! - köszönök neki talány kicsit barátságtalanul.

- Hello! Beszélhetnénk? - kérdezi bizonytalanul.

- Persze, mondd.

- Nem... úgy értem négyszemközt - hebegi Lily. Igaz, én is ki akarok békülni vele, de azért egy kicsit még hagyom vezekelni.

- Jaaa, hogy úgy. Értem - bólogatok. - Fiúk! Tűnés - küldöm el őket, mire ők ( valami idióta poénon) vihogva odébbállnak. - Tehát? - nézek édesen mosolyogva ikertestvéremre.

- Szóval... izé... csak az, hogy bocsánat!

- Bocsánat? - húzom fel a szemöldökömet.

- Aha - nyögi Lily. Szegény láthatóan zavarban van...

- Én is bocsi - enyhülök meg. - És sajnálom, hogy olyan undok voltam.

- Oké, ennyi bocsánatkérés elég is - jelenti ki határozottan Lily. - Mennyünk már táncolni!

- Oki - mondom boldogan, mert belül repesek az örömtől, hogy Lilyvel újra jóban vagyunk.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Minden fehér. Igen, határozottan egy fehér valamiben vagyok. És ott az a folt... Madam Pomfrey! Akkor a fehér valami az a Gyengélkedő. Hát, ez király. Már csak azért is mert fogalmam sincs, hogy miért vagyok itt. Gyorsan átfutom a gondolataimat, de nem, határozottan semmi olyat nem csináltam amiért itt kellene lennem. A legutolsó kép, hogy Lilyvel táncolunk. Az tök normális, nem?

Felülök az ágyban és körülnézek a csöndes Gyengélkedőn. Sehol senki, egyedül vagyok. Madam Pomfrey már elment valahova, így tényleg egyedül vagyok. Ránézek az ágy melletti órára, 5:30. Hát jobb nem is lehetne, itt vagyok egyedül a gyengélkedőn, azt sem tudom miért reggel fél hatkor, összegzem magamban a helyzetemet. Fáradtan visszaroskadok a párnámra és nézem a fehér plafont. Nem tudom meddig lehetek így amimkor kinyílik az ajtó és bejön...senki. Senki nem jön be. Legalábbis látszólag. A Tekergők, és a láthatatlanná tévő köpenyük. Komolyan azt hitték, hogy nem jövök rá?

- Srácok, levehetitek a köpenyt, tudom, hogy ti vagytok - mondom unottan.

- Ja, oké - hallatszik a fiúk röhögése valahonnan az ágyam vége felől. És már ott is állnak, mind a négy Tekergő.

- Jó reggelt hölgyem - köszön idiótán Sirius.

- Oké, egy: én még nem hölgy vagyok, hanem kisasszony. Kettő: ne beszélj velem ilyen idiótán! - nézek szigorúan Siriusra.

- Jóvanna, poénnak szántam - legyint csalódottan a fiú amolyan " te úgysem érted" stílusban. Szívesen vitatkoznék még vele, de ennél most jobban érdekel, hogy mi a francot keresek én itt?

- Mit keresek itt? - kérdezem tőlük lényegre törően.

- Hát az úgy volt... - kezdi James, de elröhögi magát mielőtt elmondhatná a lényeget.

- Na, most vagy elmondjátok mi történt vagy húzás innen!

- Oké, oké mondom - kezdi újra James. - Tehát, arra még emlékszel amikor Lilyvel táncoltál?

- Aha, de tovább nem.

- Basszus, miért pont nekem kell elmondanom? - néz segélykérően barátaira.

- Bocs tesó, ez a te feladatod - veregeti meg a vállát Sirius.

- Jó. Az után még írtó sokat táncoltunk, mindenki mindenkivel és hát... Mondjuk azt, hogy eléggé illuminált állapotba kerülünk... Hogy honnan ismerem én ezt a szót? - röhög egy kicsit saját magán James. - Tehát te gondoltad, hogy milyen jó lenne repülni egy kicsit. De, hogy úgy seprű nélkül. Erre izé, mi meg mondtuk, hogy oké, repüljünk. És hát aztán, öhm kiugrottál az ablakon. Csak úgy. Meg sem vártál minket - néz rám úgy mintha ez neki nagyon fájna.

- És, aztán? - nézek rájuk, mert érzem, hogy még nincs vége a sztorinak.

- Hát aztááán, lementünk hozzád és épp a Fúriafűz tövébe estél és addigra szét vert a fa. Akkor Remus elment Madam Pomfrey-hoz , hogy jöjjön. Ő meg behozott ide és azóta itt vagy- fejezte be Sirius.

- Szar - csak ennyit tudok mondani és most, hogy elmondták már érzem, hogy sajognak a tagjaim. - És most miért jöttetek?

- Hát módosítani az emlékezetét - biccent Remus a javasasszony hálója felé. - Nem tudhatja meg, hogy ide hoztunk téged, mert az egész buliról is tud. El kellet neki mondanunk mindent ahhoz, hogy megértse mi is történt - magyarázza tovább a fiú.

- Értem - bólintok nem túl meggyőzően.

- Akkor már kezdődhet is a "kitöröljükabulitanénifejéből" akció - röhög folyamatosan Sirius és James. Én meg a fejemet csóválva nézem őket.

- Na, jó máskor én találom ki az akciónevet!

Hát itt is lenne a következő fejezet. Egy kicsit rövidebb mint a többi, de ennyi volt az ihlet és úgy gondoltuk itt jól vége lehetne ( a fejezetnek ). Várjuk a kommenteket és vote - okat ( meg persze az új akcióneveket!😂)

Legyen szép napotok és jó hétvégétek! 💖💖💖

Fhreshion