★Leyla Evans★

- Itt vagyok! - mindenki ugyan ott áll és néz engem. Komolyan, mintha soha nem láttak volna még fehér embert! - Valaki mondana valamit, vagy igazából nekem az is jó ha csak kukán állunk és bámulunk engem - vonok vállat. Valaki sebes léptekkel elindul felém, majd két erős kar ölel körül és von magához.

- Kérlek bocsáss meg Leyla! Nem gondoltam, hogy ennyire megbántalak azzal a hülye pletykával! Bocsáss meg, kérlek! - könyörög nekem Sirius, miközben még szorosabban ölel.

- Jó, jó, megbocsáttok, de csak két feltétellel! - nézek rá, már amennyiben ez lehetséges úgy, hogy teljesen megához szorít és az állát rárakja a fejemre. Kicsit eljahol és kérdőn néz rám. - Első feltétel: elengedsz! - mondom mélyen a szemébe nézve. Ó Istenem azok a szemek! El lehet bennük veszni... Várj, hogy micsoda? Én most komolyan ezt gondoltam? Valami nagyon az agyamra mehetett, hisz biztos, hogy soha nem fogok beleszeretni Siriusba!

- Oké - Sirius hangja térít vissza a valóságba és az, hogy elenged a kezei közül.

- Mi-mi van? - pislogok összezavarodva. Sirius csak nevet az összezavarodotságomon. Mire mondta azt, hogy oké? Várom, hogy abba hagyja a nevetést, de mivel ez egy idő elteltével se történik meg, sértődötten előforduló tőle.

- Aranyos vagy amikor ezt csinálod - hagyja abba a nevetést végre. A kijelentésére elpirulok, ezért, hogy ne ezt ne lássa lehajtom a fejem. Ezen Sirius csak újra nevetni kezd. Mikor ezt megunja megszólal:

- És mi a második feltétel? - néz rám válaszra várva, de csak a kérdő tekintetemet látja. Mikor tudatosul benne, hogy valószínűleg fogalmam sincs miről beszél, kajánul elmosolyodik és elkezd magyarázni - Tudod, mondtad, hogy megbicsátasz két feltétellel. Az első az volt, hogy engedjelek el, azt már megcsináltam. De mi a második feltétel?

- Ja, hogy ez! A második feltétel... - mi is volt a második feltétel? - Szóval a második feltétel az az... - ki kell találnom valamit gyorsan, mire gondoltam? Ez az, megvan mire gondoltam! - A második feltétel az, hogy most elmondjátok miért hívtatok ide! - sikerül kimondanom végre az egész mondatot.

- Ez egy hosszú történet, jobb lenne ha inkább látnád - szólal meg Remus. El is felejtettem, hogy ő és Peter is itt vannak!

- Öö... Oké, végülis miért is ne - egyezek bele, és ezzel együtt elindulok velük valamerre.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Sok gyaloglás után, kimegyünk a parkba és egyenesen a Tiltott rengeteg felé tartunk.

- Miért megyünk arra? Fiú, éjszaka van, eleve nem szabadott volna kijönnünk, nem hogy bemenni oda! - mutatok a rengeteg felé.
- Leyla - néz rám nagykomolyan Sirius- mi már egy csomószor voltunk itt - néz még mindig komolyan. Én csak meglepődve eltátom a szám. Bár nem is értem ezen miért lepődök én meg! A Tekergőkböl már mindent kinézek...

- Na, most máár hajlandóak lennétek elmondani miért megyünk be oda - mutatok a rengeteg felé - és miért kellek ehhez én? - Megtorpanok ezzel jelezve, hogy nem megyek be oda amíg meg nem mondják, hogy miért.

- Hát - kezd bele bizonytalanul Remus, de Sirius közbevág.

- Hagyd, majd én - inti le barátját és lép elém. A kezeit a vállamra teszi és komolyan rám néz. - Biztos észrevetted, hogy James nincs itt. - Bólintok erre ő folytatja. - Nem árulsz be minket?

- Dehogy, minek képzelsz engem? - háborodok fel. Ő erre nem mond semmit csak Peterre és Remusra néz majd mikor azok bólintanak... átváltozik kutyává? - Ez meg mi a franc - tör ki belőlem. Sirius szép fekete kutyává változott ugyan, de azért emberként jobb!

- Leyla. Sirius animágus - mondja Remus a szemembe nézve.

- Azt látom - nyögök fel. Miért kellet ebbe belemennem? Most biztos belerángatnak valami hülyeségbe és aztán meg elkapnak és...

- Leyla! - szólít meg valaki. Amikor felnézek ott áll előttem Sirius. Észre sem vettem amikor visszaváltozott. Ekkor beugrik a legalapvetőbb kérdés.

- Hogyan tanultad meg az animágiát, és mikor?- szegezem neki a kérdésemet.

- Igazából Peter és James is animágus nem csak én- ismeri el a fiú. Bólintok, bár azért furcsa, hogy Remus nem animágus, de lehet, hogy ő csak nem hagyta belarángatni magát ebbe. - Több éve kezdtük el tanulni és most lett meg az eredménye. És igazából magunktól tanultuk éjszakánként üres termekben.

- És, hogy nem kaptak el ha már több éve ezt csináljátok? - a tekergőket látszólag feszélyezi a kérdés.

- Ne foglalkozz vele, nem lényeges - mondja gyorsan Sirius.

- Jó. Na, mi van Jamesszel? Mi köze ennek ehhez az egészhez? - kérdezem. Már idegesít ez a tudatlanság.

- Hát Jamesnál akadt egy kis gubanc az animágiával - pillanat félre Sirius. Várom, hogy folytassa de miután látom, hogy ő ezzel befejezettnek tekinti a témát, megszólalok:

- Azaaaz? - nézek rá sietettve és elnyújtom egy a szó végét, ezzel is kicsit jobban motiválni próbálom, hogy folytassa.

- Nem tud visszaváltozni - nyögi ki nagy nehezen.

Ledermedve állok vele szembe. Nem tud visszaváltozni? De hát miért? És hogy tudnák én ezen segíteni? Na és vajon James milyen állat alakjában ragadt? Talán ha sikerül segítenek nekik, akkor engem is megtanítanak. Az milyen menő lenne már! Veszélyes de nagyon király.

- És én ezen, hogy segítsek? - teszem föl az alap kérdést.

- Kicsit utánna néztem - lép előrébb Remus - és van egy bájital amit ha megiszik a megfelelő időpontban és mi elmondjuk a megfelelő varázsigét, akkor vissza változik.

- De hisz ez szuper! Akkor mit csinálsz még itt? Már rég nekiálhattál volna! - mutatok rá vádlón.

- Bár ilyen egyszerű lenne de sajnos nem az. Ez egy nagyon bonyolult bájital, és rengeteg hozzávaló kell hozzá. Ráadásul a varázsige is elég nehéz, a legtöbb tanár se biztos, hogy meg tudná csinálni. Ezért kellesz te, Leyla! - néz rám úgy mintha én lennék az "utolsó reményük,,. Bár lehet, hogy ez tényleg így van? - Te szinte mindenkinél jobb vagy bájitaltanban és bűbájtanban az egész iskolában! Én nem lennék elég ehhez.

- Oké, oké - mondom majd elindulok a Tiltott Rengeteg sötét fái felé. Amikor odaérek veszek egy nagy levegőt és belépek a fák közé. Elsuttogok egy lumost majd körülnézek. Mik lakhatnak ebben az erdőben? Biztos elég rossz dolgok, végül is nem véletlen tiltott...

A fiúk is követik példámat és világító pálcájukkal a kezükben beléptek a fák közé. Csak én álltam olyan megilletődötten, a fiúk teljesen ( legalábbis látszólag) nyugodtak. Sirius megköszörüli a torkát és elindul befelé. Mi szó nélkül követjük.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Az út közben kevés szó esik közöttünk. Már lassan tíz perce haladunk szótlanul a sötét fák között amikor a rekettyés megmozdul. Egy kicsit remeg csak, de mi a pálcánkat rá szegezve rémülten állunk. A rezgés abbamarad és kilép a bokrok közül egy...

-...kentaur! - suttogom.

- Jól látod ember fajzat - mondja morcosan. - Mit kerestek az erdőnkben?

- Mi csak... - hebegem.

- Mindegy. Menjetek innen - utasít minket a kentaur.

- Nem. - Jelentem ki. - Nem megyünk el - a félig ló félig ember lény meglepetten néz ránk.

- Goron vagyok. - mutatkozik be. Mi gyorsan észbe kapunk és bemutatkozunk:

- Sirius Black!

- Remus Lupin!

- Peter Petigrew.

- Leyla Evans!

A nevem hallatán lassan felém fordul. Szürke szemeivel furcsán méreget.

- Te, te vagy Leyla? - kérdezi kicsit rekedten. Bólintok. - Mondanivalóm van neked. Mi kentaurok az eget figyeljük. Onnan olvassuk ki a világ sorsát. És a te sorsod nehéz. Egyikőtök meghal. Így rendelte a sors. Az egyikőtök elhagyja ezt a világot azért, hogy a másik élhessen. A mars a csaták hozója, és ha a tizenegyedik házban van az... Na, menjetek! Nem mondhatok többet, eredjetek a dolgotokra - azzal elvágtat az ösvényen. Megkövülten bámulok utána. EZ meg mire utal, ki hal meg?

- Menjünk Leyla! - húz Sirius. Én lassan baktatok utána az ösvényen.

Még tíz perc után elértünk Jameshez. Egy kis tisztás közepén állunk és várunk. Egyszer csak egy szép szarvas áll elöttünk. Szóval ö most James. Ez agybaj. Odalépek a Tekergőhöz és megsimogatom a szarvas fejét. Aztán rájövök, hogy ez olyan mintha James fejét simogatnám szóval gyorsan elhúzom a kezem.

- Na, lássunk neki - sóhajtok és letelepedek a földre. Remus előveszi a kabátjából a hozzávalókat és leteszi a földre.

- Metarnia! - mondja mire a földön heverő kőből formás üst válik.

Én elkezdem olvasni a receptet ( ami nemmelesleg nagyon bonyolult). Három nap alatt elkészül. Az pont jó, ma péntek van úgyhogy hétfőre James már a régi lesz.

𒊹︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Négy óra múlva kimerülten baktatunk vissza a kastélyhoz és a bájital pedig ( egy pajzsbűbáj mögött, hogy az állatok nem tegyenek kárt benne) békésen forrtyog a Tiltott Rengeteg közepén...