★Leyla Evans★

- Nekem már van is egy ötletem - mosolyodik el gonoszul Narcissa.

- Tényleg? És, mi lenne az? - kelti fel rögtön a kíváncsiáságom.

- Nyilvánosan megalázzuk őket! Nagyon nagy égés lesz! - ez végülis nem rossz ötlet, de vajon mire gondolt Cissy, hogy alázzuk meg őket?

- Jó ötlet, de ezt, hogy akarod csinálni? Mivel alázzuk meg őket? - mondom ki a gondolataimat. Úgy látszik Narcissa erre is gondolt mert egy ravasz mosoly keretében kezd neki a magyarázásnak:

- Na úgy, hogy amikor belépnek a nagyteremben, te szépen mindenki előtt jól kiosztod őket, persze egy nagyon ütős szöveggel. Aztán amikor ezzel megvagy és a Tekergők megszeppenten állnak a nagyterem közepén, én a háttérből egy adag trutyit borítok a nyakukba! És bumm! - mutatja a kezeivel a robbanást - Oltári nagy égés lesz!

- Azta Cissy, ez egy szuper ötlet! Én se tudtam volna jobbat kitalálni! - vigyorgok rá a bárátnőmre, majd cinkosul lepacsizunk.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Narcissával arra jutottunk, hogy ezt még ma, vacsoránál csináljuk meg. Már nagyon várom! Még délután kidolgoztuk a terv részleteit, így már minden tuti. Sok tervezgetés után elindulunk a könyvtárból a nagyterembe. Körülnézek és (nagy szerencsénkre) a Tekergők még nincsenek sehol. Intek Cissynek, hogy üljön csak le a Mardekár asztalához és én majd figyelem mikor jön el a pillanat. A barátnőm bólint és helyet foglal húga, Andromeda mellet. Őt mindig is kedveltem kedves lány, nem értem miért is mardekáros.

Én leülök Lily mellé aki könyvvel a kezében eszi a lazacot. Hosszas tépelődés után barátnőmmel úgy határoztunk nem mondjuk el Lilynek a tervünket.

- Hello. - Huppanok le mellé, és szedek magamnak egy kis póréhagymalevest ami mindig is az egyik kedvencem volt.- Mit olvasol? - érdeklődök óvatosan. A testvérem nem igen szereti ha olvasás közben zavarják.

- A Plisztopácia Elméletét- feleli unottan.

- Oké, nem is zavarlak - visszakozom, de a haragom rögtön másra irányul amikor belépnek a Tekergők. Négyen egymás mellet lépnek be a terembe útjukat izgatott suttogás ( ami főleg lányoktól származik ) kíséri. Felállok a helyemről és eléjük sietek. Még gyorsan átveszem magamban a szövegemet majd nagy levegőt veszek és belefogok.

- James Potter, te őrült, kegyetlen, barom! Hogy merted ezt megtenni? - kiabálok a megszeppent fiú arcába. - Mért csinálod ezt mindenkivel? Szerencsétlen lány teljesen kivan - a levegővételnyi szünetnél James már is közbe szól.

- Te meg mi a jó francról beszélsz? - mondja elég hangosan. Láthatólag teljesen felidegesítettem. Ez jó jel!

- Szerintem te azt nagyon is jól tudod. Róla beszélek - mondom erősen hangsúlyozva a személyt. James széttárja a karjait és megvető grimaszt vág.

- Ki az a "Róla"?- kérdezi ingerülten.

- Hát - itt suttogóra fogom a hangomat, így csak James hallja, vagy még ő sem. Elmondok egy teljesen kitalált nevet amilyen lány nincs is a Roxfortban. A név leginkább Hortensy Differsonnak hangzik, de a fiú valószínű semmit sem ért belőle.

- Az meg ki a franc, én nem is ismerem. - kiabálja, de én nem törődöm vele csak folytatom: most Siriuson a sor!

- És te! - fordulok az eddig némán álló Siriushoz. - Te sem vagy jobb Sirius Black! Akkora egy beképzelt barom vagy te is! Tudom a legnagyobb titkodat, igen tudom! - mondom a már kicsit sápadt fiúnak. Hogy hihette el, hogy tényleg tudom a legnagyobb titkát?

Most meglátom azt a zöld lebegő trutymót ami a levegőben repül a fiúk felé. Próbálom úgy intézni, hogy Remus és Peter ne kapjanak akkora büntetést mivel nem is csináltak semmit. A Nagyteremben csönd lett szavaim után, de talán azért is mert már többen észrevették a trutyit. Jelzek Cissynek mire ő int a pálcájával és a zöld nyálkás folyadék a fiúk nyakába zuhan. Felmutatom barátnőmnek feltartott hüvelykujjamat jelezve, hogy jól sikerült a bosszú. Még egyszer odafordulok az undorító anyagban fetrengő Tekergőkhöz és megvetően rájuk nézek.

- Ezt megérdemeltétek, ugye tudjátok? - mondom nekik majd a vacsorámat ott hagyva kimegyek a csöndes Nagyteremből.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Este a Lilyvel közös baglyunk, Hébé levelet hozott nekem. Amikor egyedül ülök a klubhelyiségben és épp a bűbájtanleckével szenvedek a bagoly akkor kopogtat az ablakon. Odafutok hozzá és beengedem a borzalmas viharból ami odakint dúl. A novemberi időjárás itt elég...finoman szólva rossz.

Ezért amikor beengedem gyönyörű hóbaglyunkat az megkönnyebbülten száll le az egyik vörös karosszékre, és pottyantja ölembe a levelemet. Megnézem rajta a címzést: Leyla Evansnek, Griffendél.

A feladó pedig: a Tekergők!

Ez teljesen lehetetlen! Miért írnának nemek a Tekergők? Miközben ezen tanakodom feltépem a borítékot, és széthajtom a levelet. A papír igen megviselt. mintha valaki sokáig gyürögette, hajtogatta volna mielőtt elküldte. Elkezdem olvasni, a tipikus sirius-írással írt sorokat.

Kedves Leyla!

Bocsánatot szeretnénk kérni tőled azért... a pletykáért. Viccnek szántuk, de úgy látszik különböző a humorunk. Mi már megbántuk és a te jóvoltodból már el is szenvedtük érte a méltó büntetésünket. Arra kérünk bocsáss meg nekünk.

És ha megbocsájtottál akkor kérlek segíts nekünk. Elég gáz helyzetben vagyunk és Te segíthetnél. Ha igent mondasz menj éjfélkor a csillagvizsgálótoronyba. És ha lehetne hozd az ikertesódat is .

Üdv:

Tekergők

A levelet nézegetve gondolkodok. Komolyan megbánták volna? Miért kell nekik a segítségem? Na jó, tegyük fel, hogy belemegyek és elmegyek éjfélkor a csillagvizsgálótoronyba, de miért vigyem Lilyt is? Lehet, hogy ez csak egy hülye csíny amibe bele akarnak keverni. És ha ez így van, akkor nem hagyom, hogy Lilyt is belerángassák!

Sok töprengés után, végül eldöntöm mit fogok csinálni. Éjfél előtt elmegyek a csillagvizsgálótoronyba, de láthatatlanná teszem magam egy bűbajjal. Megvárom, hogy mit reagálnak, és megpróbálom kideríteni, hogy mit akarnak. Lilyt persze nem viszem, nem is szóltam neki a kis "akciómról...

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Éjfél előtt negyed órával elindulok a hálószobánkból a csillagvizsgálótoronyba. Nesztelenül haladok a sötét folyosókon amiket kísérteties fénybe von az esti hold fénye. A kiábrándítóbűbáj miatt nem láthatnak ugyan, de azért még félek, hogy elkapnak.

Amikor közeledek a torony teteje felé egyre erősebben és tisztábban hallom a Tekergők hangját. Tehát eljöttek. Az órámra pillantok: egy perc múlva éjfél! Gyorsan felszaladok a maradék lépcsőn és befordulok a toronyba. Nincs ott mind a négy Tekergő, James hiányzik közülük. Nem figyeltek fel a kis zajra amit érkezésem csapott. Némán nézik a bejáratot ahol állok, de szemük átsiklik láthatatlan testemen. Úgy tervezem várok még egy kicsit, hogy megnézzem mit csinálnak ha azt hiszik nem jövök el. Éjfél után öt perccel Sirius megszólal.

- Nem jön el - sóhajt fel keserűen. - Úgy tudtam. Biztos nagyon haragszik rám, nem kellet volna elterjesztenünk azt a pletykát! Ha megmondhatnám neki mennyire sajnálom... - úgy tűnik, hogy amit mond azt komolyan is gondolja, ami szokatlan Siriustól. Valamiért felgyullad bennem a szánalom és a megbocsátás szikrája és mind ez Sirius felé. Ő ébresztette ezeket az érzéseket bennem. Már nem is igazán haragszok. Végülis néha engem is meg lehet tréfálni egy kicsit...

Mélázásomból egy hang zavar meg. Majdnem el is felejtettem, hol vagyok! Hallom, hogy Peter mond valamit de azt már nem értem, hogy mit. Inkább figyelek, a gondolataimmal ráérek máskor is foglalkozni.

- De akkor most mit csináljunk, szükségünk van rá! - Mondja indulatosan Remus.

Tehát nem vicc volt: tényleg szükségük van rám. Hát jó, akkor fel kell fednem magam. Intek a pálcámmal mire lepereg rólam a bűbáj. Ott állok a Tekergők előtt akik megilletődve veszik tudomásul ottlétemet. A kínos csendet végül én töröm meg:

- Itt vagyok!