★Leyla Evans★

Borzasztó sokat gyakoroltuk a patrónus bűbájt, de meglett a hatása, most már mindannyiunknak (ha nem is tökéletesen) de megy.

A helyzet a dementorokkal sokat változott, mivel egyik reggel eltüntek, mintha ott sem lettek volna. Dumbledore szerint ez aggasztó jel, mivel nem tudjuk mikor jönnek vissza, és, hogy egyáltalán miért mentek el.

Bár engem is aggaszt, de korán sem annyira mint a holnapí Roxmorts... tudom, hogy a dementorok sokkal nagyobb probléma, mint egy randi, de... Gyerek vagyok, na! Ezért mint egy rendes tizenötéves lány halálfélelemmel, és nagyon nagy izgalommal fekszem az ágyamban este tizenegykor, mivel nem tudok aludni. Remélem azért egyszer sikerül majd, mert nem akarom, hogy holnap olyan karikás legyen a szemem...

𖦹 Sirius Black 𖦹

Álmosan nyitom ki a szememet a Roxmortsi kirándulás reggelén. Pontosítok, hajnalán, mivel hajnali 5 óra van. Átfordulok a másik oldalamra, hogy aludjak még egy vagy két órát, de az álom csak nem akar jönni.

Idegesen ülök fel, fél óra sikertelen próbálkozás után. Ledobom a takarómat és ingerülten rontok be a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzom, fölkapom a ruháimat majd unottan a tükörbe nézek. Ahogy meglátom magamat, a maradék álom is kiszáll a szememből. A hajam... az egyszerűen borzalmas! Olyan, idiótán áll, Leylának tuti nem fog tetszeni. Csinálnom kell vele valamit! Jó, ne pánikoljunk. Nem szabadna pánikolni. De nem tudok nem pánikolni!

Nevetséges vagyok. Leyla, most biztosan békésen alszik, és egyáltalán nem izgatja magát miattam. Nem is gondol rám. Semmi.

★Leyla Evans★

A szemeim kipattannak. Mintha rugó lenne bennük. A pillantásom idegesen vándorol az éjjeliszekrényemen álló órára. 5:01.

- Hát ez csodálatos! - motyogom magamba, és, mint, hogy tudom, úgyse tudnék visszaaludni felkelek az ágyból és bemegyek a fürdőbe. Álmosan nézem a tükörképemet, aki álmosan néz vissza. Karikás szemmel. És tök zsíros hajjal. Muszáj megmosnom.

Kerek egy óra múlva immár fényes és szép hajjal, karikátlan szemekkel felöltözve lépek ki a fürdőszobából. Egy farmerszoknyát vettem és egy csipkés fehér fölsőt, amit anyáéktól sulikezdésre kaptam. Egy halvány smink feltevése után, kiosonok a szobánkból, le a klubhelyiségbe.

Látom, hogy nekem háttal ül valaki az egyik fotelben, de nem nagyon foglalkozom vele, csak megyek tovább reggelizni, de Sirius abban a pillanatban megfordul. Persze, hogy ő volt az!

- Leyla! - mondja furán. A hangja tele van meglepetéssel, mint aki egyáltalán nem számított rám.

- Jól látod - hebegem, mert én sem gondoltam rá, hogy itt találom. Minek kelt volna föl ilyen korán? - Te minek keltél ilyen korán? - bukik ki belőlem a kérdés.

- Nem tudtam aludni - feleli egyszerűen.

- Aha, én sem - elmosolyodok.

- Menj reggelizni Leyla, én már voltam, lazac van, nagyon finom - mondja kedvesen. Én óvatosat bólintok és elindulok (újra) reggelizni.

𖦹 Sirius Black 𖦹

Minden király! Hogy lehet én ilyen szerencsés? De komolyan! Egy csomóan (tényleg!) akartak Leylával randizni (mondjuk a fele elhívni sem merte) , de nem! Nekem mondott igent, nem nekik! Igen, igen, igen!

Egymás mellett sétálunk Roxmorts főutcáján, amikor eszembe jut, hogyha ez most egy randi, akkor azért illene is úgy csinálni. Hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan megfogom a melletttem sétáló Leyla kezét. Nem néz oda, csak az utat nézi maga előtt, de még így is látom ahogy finoman elmosolyodik.

- És hova menjünk először, - köszörülöm meg a torkomat.

- A Szellemszálláshoz - mondja némi töprengés után Leyla.

- Oké, gyere - fordítom meg, mert ha a Szellemszálláshoz megyünk akkor eddig tökéletesen az ellenkező irányba indultunk.

Egy csomót sétálunk, minden jó. Esküszöm borzalom ok randim volt már, de azok mások voltak. Én tényleg érzem, hogy ez most más. És az, hogy Leyla eljött velem a legjobb dolog. Mert így talán elkezdődhet valami közöttünk... Valami ami mielőtt megtörténhetett volna, már össze is vesztünk valami értelmetlenségen.

Ilyen bölcs és nagyszabású gondolatokkal telve sétálunk, és ez is olyan jó. Nem kínos a csönd, inkább megnyugtató.

És igen! Amikor az ember azt hiszi "na most nekem nagyon jó" na azután romlik el minden.

- Leyla! Leyla, várjatok meg! - halljuk meg a kiabálást a hátunk mögül. Mindketten egyszerre fordulunk hátra, és meglátjuk Bellatrix Blacket aki tőlem már százszor kiérdemelte a világ legidegesítőbb embere címet. Na ja. Nyáron sokszor az agyamra ment...

- Szia Bella, mi az? - kérdezi Leyla meglepetten.

- Hát, csak az, hogy most mindenképpen jönnöd kell - néz komolyan az unokatesóm.

- Mi? Most nem jó, Bell!

- De most kell - vigyorodik el Bella. - Sirius - fordul hozzám - sajnos egyedül kell hagynunk egy kis időre - hangosan felnevet, én pedig bosszúsan nézek rá. Ez nem lehet igaz! - Leyla, induljunk! - fogja meg Leyla kezét és elkezdi vonszolni maga után.

- Sirius! Sajnálom, majd... izé következőre! - kiabálja Leyla. Igen, majd következőre. Mert lesz olyan. Nem Leylára vagyok mérges. Nem, ő semmiről sem tehet. Bella viszont annál inkább!