★Leyla Evans★

Hm. Eltelt három hónap és Sirius még mindig durcizik. Hogy miért? Azt nem mondta. Miért is mondta volna? A lényeg, hogy az eltelt három hónapban nagyrészt Lilyvel, Cissyvel és Bellával voltam. A Tekergők nem beszélnek velem, gondolom Sirius gyerekes viselkedése miatt, Anne és a többi griffendéles lány arról faggat, hogy mi történt (erre nehéz lenne válaszolnom hiszen én sem tudom) ezért időm nagy részét a könyvtárban és a roxforti birtokon, esetleg Hagrid házában töltöm. Ez utóbbi ugyan okozott némi kellemetlenséget, mert Siriusék is jóban vannak Hagriddal így néhanapján összefutottam velük. Ilyenkor kölcsönösen levegőnek néztük egymást. A Tekergőkkel amúgy van valami, feszült köztük a levegő, olyan mintha ők négyen is veszekednének... Többet vannak külön, mint régen, nem nevetnek annyit. Fura. De, nem érdekel, nem az én dolgom, oldják meg ők. Semmi közöm hozzájuk. Most már, semmi.

A tanulás jól megy, mert így, hogy nincs más dolgom, (a Tekergők nem rángatnak bele a gyerekes ügyeikbe, nem hívnak sehová) csak ez maradt. A tanulás. Néha már kórosan sokat tanulok és nem azért mert annyira stréber lennék, egyszerűen eltereli a gondolataimat. Még a Mágia Története című szuperunalmas könyvet is szóról- szóra elolvastam, mert nem volt jobb dolgom. Cissyék ugyan sokat vannak velem, Reggel is találkozom néha, de nem várhatom el tőlük, hogy egész nap velem tanuljanak. Mert nagyjából ebből állnak a napjaim. Nem, nem törtem össze, nem vagyok szomorú, csak nagyon egyhangú lett az életem a Tekergők nélkül. Csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányoznak, amikor már nincsenek. Jóban voltunk, most nem vagyunk. Ennyi.

Mindent félretéve iszonyat zavaró, hogy átnéznek rajtam (mondjuk Remus nem. Egyszer még mosolygott is) és kibírható is lenne ha tudnám miért. Mit csináltam?

És nemsokára vizsgák. Amikre készülök. Nagyon, de annyira, hogy ne is maradjon időm azon gondolkozni, miért van ez az egész? Hogy ne legyek magányos, mert az rosszabb a tanulásnál. Sokkal rosszabb.

- Leylaaa - kiált utánam a folyosón Cissy. Az arca kipirosodott a kinti hidegtől (április van, de azért hideg az idő) kezében egy levelet lóbálva, fut utánam.

- Cissy, szia - várom be a futástól kifulladt barátnőmet.

- Hírem van - mondta kicsit sápadtan.

- Mi történt? - fürkészem az arcát.

- Nézd - tartja elém a levelet én pedig olvasni kezdem.

Drága lányunk!

Örömmel tudatjuk veled, hogy megszerveztük a nyarat. Elmegyünk a Black család ősi, nyári kastélyába, Orional, Walpurgával és a fiaikkal. Bár mi ezt erősen elleneztük - nem terveztünk másokkal osztozni a kastélyon - , de mivel ők is családtagok, nem lehetett ellenvetésünk. Így tehát az iskola vége után egy héttel indulunk Liverpoolba.

Kérünk Téged, hogy tudasd testvéreiddel a hírt. Te, Narcissa , Andromeda és Bellatrix mivel családunk büszkeségei vagytok - maradjatok is azok! - hozhattok egy-egy kísérőt akit két hétig vendégül látunk. Reméljük tudod, hogy ez komoly dolog, jól fontold meg a választást. Tisztavérű, méltó varázslót, illetve boszorkányt hozzatok az útra.

Addig is viselkedjetek Blackhez méltón és ne hozzatok ránk szégyent, üdvözölnek:

Szüleid

Ui.: Mellékelten küldjük a kastélyunk képét:

- Cissy, ez csodálatos! Kit viszel, - mosolygok rá.

- Téged - felelte, úgy mint akinek ez természetes lenne. - Bellát, vagy Dorát rávesszük, hogy hozza Lilyt... - tervezget.

- Mondjuk nem valami bizalomgerjesztő hely... - nézegetem a képet.

- De ugye jössz? - riad meg Cissy.

- Persze, ki nem hagynám - nevetek fel.

- De a szüleid azt írják, hogy "tisztavérűt" és "méltót" vigyél - bizonytalanodok el.

- Á, kit érdekel, te igenis méltó vagy rá - mosolyog rám kedvesen. - Amúgy, azt sem tudják ki vagy, tehát nem is fogják megtudni, hogy muglik a szüleid.

- Akkor jó! - vidulok fel rögtön, de az örömöm nem tart sokáig. Ennek pedig az oka: Sirius Black, ki más?

A fiú lazán megáll Cissy mellett a kezében levél.

- Na, meg kell beszélnünk valamit - mondja Sirius.

- Mondd - bólint Cissy.

- Kit viszel, nyáron?

- Leylát.

- Gondolhattam volna - morogja Sirius.

- Esetleg van valami bajod velem? - kérdezem.

- Dehogy - húzza el a száját Sirius.

- Te kit viszel? - kérdezi hirtelen Cissy.

- Jamest - vonja meg a vállát.

- Gondolhattam volna - forgatja meg unottan a szemeit a barátnőm.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Miután rávettük Bellát, hogy Lilyt vigye a nyaralásra, boldogan, az utat meg úgy mindent tervezgetve megyünk átváltoztatástanra. McGalagony már a teremben van amikor mi nevetve belépünk. Elkéstünk.

- Ms. Black, Ms. Evans! - szól ránk a tanárnő. - Kérem üljenek le és olvassák el a tankönyv ötödik fejezetét.

Mi bólintva leültünk az egyik első (és az egyetlen üres) padba. Előhalászom a könyvemet a táskámból és kikeresem benne az ötödik fejezetet. Az animágusokról szól, de jó! Igazából semmi kedvem olvasgatni, ahelyett, hogy a lányokkal terveznénk a nyarat. De, ez nem választás, úgyhogy elkezdem olvasni.

Az animágus egy olyan boszorkány illetve varázsló aki képes egy kiválasztott állattá alakulni. Ez egy...

És eddig jutottam, mert valaki hátulról megrúgta a székemet. Idegesen nézek hátra: Sirius. Ki más csinálna olyan gyerekes dolgot min a székrugdosás? Csak ő. Amikor találkozik a tekintetünk ő felvonja az egyik szemöldökét afféle "mi a gond?" stílusban, én pedig sóhajtva megrázm a fejem és visszafordulok a könyvhöz.

Ez egy rendkívül... És valaki belerúg a székembe, ami nem fáj különösebben, csak idegesít.

- Sirius! - sziszegem hátra fordulva. - Szállj le rólam! - förmedek rá, mire ő mit csinál? Elkezd fütyülni! Erre természetesen mindenki odafordul, Sirius elmosolyodik (a legtöbb lány elolvad) aztán elkezd olvasni. Látszólag. Én megint nekifutok az olvasásnak, de sikertelenül. Sirius lába folyamatosan püföli a székem hátulját.

- Tanárnő! - mondom jelentkezve. - Elülhetnék egy másik padba?

- Nem, Evans kisasszony - húzza össze a szemöldökét McGalagony.

- Pedig az jó lenne! - szól bele hátulról Sirius.

- Mi? - pattanok fel.

- Tényleg jó lenne - vonja meg a vállát.

- Te mondod? - förmedek rá. - Na és miért?

- Akadályozol a tanulásban!

- Én? Én téged? - nézek rá hitetlenkedve. - Eddig a székem hátulját püfölted!

- És, még hazudik is - csap hitetlenül az asztalra.

- Annyira nem bírlak!

- Tudom, én se téged - mondja szemrebbenés nélkül Sirius.

- Arrrgh - morgok értelmesen. - Hagyjál már békén, annyira idegesítesz! - csattanok fel.

- Én annyira békén hagylak, amennyire csak tudlak - vonja meg a vállát újra. Mondjuk van igazság abban amit mondott.

- Mr.Black, Ms. Evans! - kiáltja el magát McGalagony. Ja, tényleg órán vagyunk! - Milyen viselkedés ez? Órán vannak! - dühöng a professzorasszony. - Húsz pont a griffendéltől. Fejenként - húzza össze a szemöldökét. - Üljenek le - int, mire én és Sirius egyszerre vágódunk le a székre, akkora zajt csapva, hogy szerintem a nagyteremben is hallatszott. - No, de kérem! - néz ránk újra a tanárnő. - Büntetőmunkára mennek, mindketten, óra után maradjanak itt, akkor megbeszéljük a részleteket. Tehát, az ötödik fejezetet; olvassák már! - förmed ránk McGalagony mi pedig morgolódva olvasni kezdünk.

Ez egy rendkívül bonyolult varázslat... És a többi, és a többi. Óra végéig, teljesen zökkenőmentesen tudtam volna olvasni. Csak éppen nem koncentrálok a könyvre, nem is akarok. A fejemben Sirius szavai járnak: Én annyira békén hagylak amennyire csak tudlak! Ez azért nem esett jól. Hm. Bunkó.

- Mr.Black, Ms.Evans, maradjanak még - int McGalagony az óra végén.

Mi unottan odalépünk a tanári asztalhoz és mérgesen nézünk a tanárnőre.

- A büntetésükért, ma nyolc órakor jelentkezzenek az irodámban.

Most láttuk csak, hogy már több mint 2K-n látták a storynkat! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki elolvassa, vote-olja, esetleg kommentel, vagy csak egy minimális időt is foglalkozik vele. Ez nekünk mind nagyon sokat jelent! Reméljük továbbra is tetszeni fog nektek!
Legyen csodálatos napotok! ❤️

Fhreshion