★Leyla Evans★

Jeee! Szülinaaaaaaap! A szemeim csak úgy kipattannak: Január 30, a szülinapunk. Írtó nagy szerencse, hogy szombatra esett mert így rögtön tudunk ünnepelni meg minden. Kikászálódom az ágyból és ( nem túl finoman ) ébresztkedtni kezdem Lilyt.

- Lilyyy! Kelj már föl! - rázom meg a tesóm vállát.

- Leyla - hunyorog álmosan - hány óra?

- Ő, pillanat - mondom és az órámra pillantok. - Fél hat.

- Én alszom - nyögi Lily.

- Úgysem fogsz tudni - jelentem ki határozottan. - Ismerlek , ha felkeltettelek akkor már szívtad mert nem tudsz visszaaludni.

- Basszus, és igazad van - ül fel mosolyogva az ágyán Lily. - Itt az ajándékod! - húzza ki az éjjeliszekrénye fiókját és egy kis alakú csomagot húz ki belőle.

- Úúúú , köszi - mosolygok izgatottan.

- Na, tessék - nyújtja oda nekem. - Boldog szülinapot! - ölel át szorosan.

- Neked is - suttogom és kézbe veszem az ajándékát.

Óvatosnak nem nevezhető módon tépem le róla a csomagolópapírt és kézbe veszem a kis füzetet. A borítóján egy kép van rólunk, még nagyon régről. Mosolyogva ülünk a fűben és virágkoszorút fonunk egymásnak. Az egyik kedvenc képem rólunk. Kinyitom a füzetet és üres. Teljesen. Átlapozom az egészet, de csak egyetlen szó van beleírva: Leylának! Felnézek Lilyre aki rögtön magyarázza is a füzet varázsát.

- Ez a füzet tele van írva - mondja ünnepélyesen. - Emlékek rólunk , közös emlékek. Mindig amikor valamelyik eszedbe jut, vagy rá gondolsz esetleg ha hiányzik olvashatóvá válik az a rész. Még akkor is ha csak az agyad legmélyén valahol ott motoszkál, az emlék és te még csak nem is tudsz róla, abban a pillanatban világítani kezd a füzet.

- Úristen Lily - suttogom. - Ez hihetetlen. Várjál, gondolok valamire... - mondom és összpontosítok az öt évvel ezelőtti szülinapunkra. A lapok ragyogni kezdenek, majd láthatóvá válik az írás és a kép is...

𖣘𝑽𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂𝒆𝒎𝒍𝒆́𝒌𝒆𝒛𝒆́𝒔𖣘

Lilyvel a nyomomban izgatottan szaladok le a lépcsőn, át a nappali majd be a konyhába. Amint beérek földbe gyökerezik a lábam, az állam pedig szinte leesik ámulatomban. A konyha tele van színes lufikkal, az asztalon sütemények, ajándékok, egy óriási torta, és az asztal felett egy nagy, színváltós felirat mutatja, hogy ez mind Lilyé is az enyém.

Az ikertesóm nem vette észre, hogy megálltam, nekem pedig eszembe se jutott, hogy arrébb kéne állnom az ajtóból, így Lily teljes erejével csapódott belém. Mit ne mondjak, nem egy kellemes érzés az ikertesód alatt feküdni a kemény padlón, de szerintem ezt el tudjátok képzelni. Lily lassan legördült rólam. Mikor egymásra néztünk mindkettőből egyszerre szakadt ki a nevetés. Feltápászkodtam gyorsan (a nagy röhögés miatt nem ment olyan könnyen) és segítettem felállni Lilynek is.

- Lily, Leyla - kiáltott Anya. - Itt a torta, üljetek le.

Mi engedelmesen leültünk egymás mellé az asztalnál és vártuk a tortát. Minden évben valami különleges tortánk van, Anya mindig mást csinál. Egyszer csak lekapcsolták a lámpát mi pedig megszorítottuk egymás kezét az asztal alatt. A vendégek jóvoltából felcsendült a "boldog szülinapot" dal mi pedig vigyorogva néztünk össze. Most jön a torta! Ezt gondoltuk mind ketten. Anya, kezében egy hatalmas, erdeigyümölcsökkel beborított tortával lépett be, amin vidáman égett a tíz gyertya. Letette elénk a tortát mi pedig egy másra néztünk és elfújtuk őket.

Mindenki tapsolt, belőlünk pedig újra kitört a nevetés. Mint mindig, én kezdtem el felszeletelni a tortát. Először adtam Lilynek aztán a nagyiéknak, Anyunak, Apunak és végül magamnak is vágtam egy jó nagy szeletet. Vidáman eszegettük a tortát mindenki beszélgetett valakivel, és amikor már mindenki megette átmentünk a nappaliba ahova már mindenki bevitte az ajándékát. Izgatottan huppantunk le az egyik vörös fotelbe és vártunk.

A sort nagyiék kezdték akiktől egy-egy kötött pulóvert kaptunk; a nagyi csinálta. Aztán amikor a felnőttek nem figyeltek ( a kötésről beszéltek, talán) a nagypapánk gyorsan odanyújtott nekünk egy extra nagy tábla csokit. Vigyorogva tettük bele az ajándékszatyorba, hogy senki ne lássa, mert anyuék mindenkivel lebeszélték, hogy ne adjanak nekünk édességet, mert nem tesz jót. Mondjuk ezt pont anyu mondja, aki mindennap ötféle sütit süt...

Aztán Petunia lépett elénk és mosolyogva átnyújtotta a két kötényt amit nekünk varrt. Gyorsan megöleltük a testvérünket és anyuékre néztünk.

- Hát, boldog szülinapot lányok! - mosolyogtak ránk és odaadták a nagy piros dobozt. Izgatottan bontottuk ki a csomagot és amikor megláttuk mi van benne, mindketten felsikkantottunk.

- Egy cicaaaa - kiabáltuk. - Egy édi vörös kiscicaaa! - teljesen bezsongtunk az új háziállatunkat látva.

- Mi lesz a neve? - kérdezte nagyi.

- Hm. Gyömbér - mondtam.

- Fúj, dehogy is. Utálom a gyombért - vágta rá rögtön Lily. - A neve Karamell!

- Az olyan közönséges. Rubi.

- Biztos nem! Napsugár.

- Ez komoly? Az olyan nyálas... Momó?

- Nem. Nézd, de dagi, cica ez - dögönyözte Lily. Egymásra néztünk, majd a nagyira.

- A neve Dagi! - mondtuk egyszerre.

𖣘𝑽𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂𝒆𝒎𝒍𝒆́𝒌𝒆𝒛𝒆́𝒔 𝒗𝒆́𝒈𝒆𖣘

- Na, jó - teszem félre a füzetkét. - Most én jövök - mondom izgatottan és odanyújtom Lilynek a csomagot.

Az ikertesóm óvatosan bontogatni kezdi ( nem értem miért. Nem egyszerűbb csak letépni?) majd amikor meglátja a tartalmát sikongatva a nyakamba borul.

- Leyla - sikongatja ( mellesleg a fülembe...). - Uram isten... ez... tényleg szereztél nekem? - néz rám.

- Nem, nem szereztem, ez másolat - nevetek rá, majd én is kézbe fogom az ajándékát. Egy különkiadású varázslatkönyv. Az egész világon csak ötven példányt gyártottak belőle és a Mágiaügyi Minisztérium szigorúan tiltja a sokszorosítást. Már csaknem fél éve dolgozom azon, hogy megszerezzem Lilynek és meglett! Jó, talán nem olyan kreatív mint Lily ajándéka, de hát mit csináljak ha ennek örül? Nem stréber, inkább csak szereti az olyan dolgokat amikből kevés van és ilyen extrémek. Vagy mi.

Miután kiörültük magunkat az ajándékainkon lemegyünk a Nagyterembe reggelizni. Mivel ez azért mégis egy "különleges nap" sokáig álltunk a ládánk előtt tanácstalanul, hogy mit vegyünk fel. Én végül egy sima harisnyát, skótkockás rakottszoknyát és egy fekete haspulcsit vettem fel, mert a buli végül is csak este kezdődik. Lily egy kortbársony kantárosruhát vett föl és így, hogy mindketten elkészültünk lemegyünk enni.

Ahogy belépünk a terembe a legtöbb griffendéles ( főleg a felsőbbévesek) tekintete felénk fordul. Odasétálunk az asztalhoz és ráérősen lehuppanunk a tekergők mellé.

- Boldog szülinapot lányok - fordul felén Sirius, és mellesleg a többi Tekergő is mondott valami hasonlót csak én azt nem hallom, mivel Sirius egy csokor ( jó nagy csokor) rózsát nyom a kezembe.

- Öhö... köszi - motyogom és magam mellé a padra fektetem a csokrot.

- Akkor este lesz buli? - érdeklődik James.

- Ja, persze - bólintok.

- Hol lesz? - kérdezi Peter.

- Ez most kérdés volt, Peter? - néz rá lesajnálóan Sirius. - A klubhelyiségben lesz.

- Értem, persze - makogja a fiú elvörösödve és már el is rejti a fejét az újságja mögé.

- Majd viszünk kaját - tervezget Remus.

- Aha, mint mindig - dörmögi Sirius. Sértetten. Fura, azt hittem ők "öribarik". Már ha a fiúknál van ilyen... - Én mentem - pattan fel hirtelen Sirius.

- Én is - megy utána rögtön James, és így lassan feloszlott a reggeli-gyűlés ( vagy mi).

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

𖣔 Sirius Black 𖣔

Teszi az agyát Leyla előtt. A vak is látja. Leyla meg mosolyog, mint állat. EZ NEM LEHET IGAZ! Puffogva rontok be a szobánkba, a nyomomban Jamesszel, akit tökéletesen beavattam mindenbe. Tehát tud róla.

- Láttad? - rontok neki azonnal a kérdésemmel.

- Miiit? - nyújtja el a kérdést.

- Hajj, láttad mit csinál, Holdsáp! - fakadok ki. - Azok után amit érte tetünk...

- ...Soha nem vártuk el, hogy ne szóljon hozzá Leyla Evanshoz mert neked tetszik. Amiről ő amúgy nem is tud. - Fejezi be helyettem James.

- Jó, oké értem - túrok idegesen a hajamba. - De akkor is! Ez túlzás.

- Nem is olyan durva mint azt te láttad. Ha ez vígasztal, Lilyhez is sokan beszélnek napközben én mégsem kapok idegrohamot.

- Nem vicces.

- De az - jelenti ki.

- Hagyjuk... - legyintek fáradtan.

Elég kiborító, hogy még ő se ért meg! Pedig neki meg kéne! Ch! Holdsáp pedig biztos most is épp Leylával nevet valami jó viccen amit ő mondott!

Egy kicsit elkalandozik a fantáziám. Elképzelem, hogy milyen szép Leyla amikor nevet. Ahogy vörös haja óvatosan simogatja arcának púderszínű, makulátlan bőrét, smaragdzöld szeme pajkosan csillog, szája gyönyörű ívben kanyarodik felfelé, ezzel megvillantva hófehér fogait. Ráadásul a nevetése. Az az édesen és vígan csilingelő lágy hang, melynél nem létezik szebb a világon.

- ... és akkor én mondtam, Sirius!!! - förmed rám James. - Nem is figyelsz!

- Mi?

- Na látod erről beszéltem - legyint fáradtan James és inkább már másoknak meséli a "fergetegesésvicces" sztorijait, én pedig visszatérhetek az álmodozásaimhoz...

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎

Kezdődik a buli! Jeee! Na, itt az ideje, hogy az ajándékommal legyőzzem Remust. Az enyém sokkal jobb, ő valami béna könyvet ad. Hah, ugye nem hiszi, hogy az "okos és művelt vagyok ezért könyvet adok" dologgal lenyűgözi Leylát? Ő inkább a "végtelenüljóképű kedves és népszerű" imidzset szereti. Az olyat mint én! Na, ezek már jó gondolatok, csak maradjanak is velem.

- Szia, Sirius - köszönt boldogan Lily.

Mire leérek a klubhelyiségbe, már javában tart a buli. És tökre jó a hangulat, van kaja (Remus hozott, hah) meg színváltoztatós lufik...

- Hello, Lily - puszilom meg a lányt. - Itt az ajándékod - nyújtom felé a kis dobozt, mert azért neki is kellet hoznom valamit, milyen hülyén néz ki ha csak a tesójának hozok...

- Ú, kösziii - ugrál örömében Lily. Egy karkötőt kapott és ahogy látom örül neki. Nem akartam eltúlozni a dolgot, a végén még Ágas berág rám, hogy jobb az ajándékom mint az övé szóval ezt vettem neki.

- Szívesen Lily, boldog szülinapot. Leyla?

- Arra láttam - mutat az ablak felé mosolyogva.

Én csak bólintok és elindulok megkeresni a tömegben Leylát. Nem volt nehéz megtalálni a vörös hajával eléggé kitűnt a tömegből, így gyorsan odasiettem, hogy végre-valahára odaadjam az ajándékát.

És amikor meglátom, olyan az egész mint egy mugli film amiről levették a hangot. Leyla és Remus egymással szembe állnak és beszélgetnek. Holdsáp egy könyv alakú csomagot ad Leylának aki izgatottan bontogatni kezdi. Amikor meglátja, hogy mi van benne a szája elég kapja a kezét és Remus nyakába borul, aki szorosan átöleli és megpuszilja a lányt. És itt van vége a filmnek. Mert én a földhöz vágom a csomagot, ami a kávéfőzőcsészét rejti és kicsörtetek az portrélyukon, mindenkin átgázolva. A szemem sarkából még látom ahogy a "kis pár" elengedi egymást és értetlenül néznek utánam. De, én már nem fordulok vissza. Már nem.

⁛ Cissy ⁛

Lily és Leyla bulija tök király. Eredetileg mondjuk nem jöhetnék be mivel mardekáros vagyok, de Leyla becsempészett mondván "a legjobb barátnőm. És az én szülinapom". És ezzel a kijelentéssel behúzott a klubhelyiségükbe.

Éppen sütiért megyek amikor mellőlem egy csattanás hallatszik. Odakapom a fejem és látom, hogy Sirius valamit (gondolom az ajándékot) földhöz vágott ami most darabokban hever a földön. Leyla könnyezve lerogy a törött valami mellé és nézi.

Mekkora bunkó ez a Sirius! AZ én barátnőm szülinapját aztán ne rontsa el! Az idióta. Az arcom kipirosodott ( gondolom) mint mindig amikor dühös vagyok, és Sirius után megyek aki közben kiment a portrélyukon. Intek Lilynek, hogy menjen oda Leylához, mert a tesója épp nincs a toppon, én pedig kimászok a folyosóra.

- Sirius! - kiáltok a fiú után.

- Hagyjál - szól hátra sem nézve.

- Tudod mekkora egy bunkó vagy? - érem be őt futva.

- Igen - vigyorog rám erőltetetten. Én csak megrázom a fejem és mondom tovább.

- Ne gondold, hogy a legjobb barátnőm szülinapját csak úgy tönkre teheti akárki - sziszegem.

- Hát, én mégis csak megtettem - tárja szét a karját Sirius.

- Azt látom. Miért? Miért csináltad?

- Azt hiszed, hogy ezt pont veled fogom megbeszélni? - röhög ki a fiú.

- Jó, akkor ne mondd el - rázom meg a fejem. - Ne mondd el, de akkor hagyd békén Leylát, ne rontsd el az összes roxforti napját, nincs szüksége arra, hogy folyton szivasd. Igen, emlékszem, és tudom, hogy nem ez az első eset. Pletyka. Hm, rémlik?

- Az már régen volt, megbántam.

- Ahhha, persze - mondom gúnyosan.

- Akkor ne hidd el, nem kötelezlek, de egyet mondok: békén hagyom Leylát, nem ér ez az egész nekem ennyit. Leszarom az egészet - fejezi be és elindul a folyosón.

Én csak nézek utána, és tudom, hogy most már úgysem mondana semmit. Nem is kell.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎

Leyla még mindig ugyan ott ül ahol hagytam. Nézi a széttört ajándékát, és tudom, hogy fontos lett volna neki. Ez az egész. Sirius és az ajándéka. Ez a nap. Az a bunkó mindent elrontott!

- Leyla - suttogom.

- Cissy - suttogja. - Ne mondj semmit - néz föl rám szomorúan.

Én némán bólintok és átkarolom a csendben, hangtalanul zokogó barátnőmet. Sokáig ülünk így, mire Leyla felemeli a pálcáját, a darabkákra szegezi és rekedtes hangon megszólal:

- Reparo!

Ez lenne a tizenegyedik fejezet, reméljük tetszett!💛

Nagyon várjuk a kommenteket. 💖✨💕

Nemsokára jön a következő rész, addig is szép és egészséges napokat kívánunk Nektek!😁

Fhreshion