★Leyla Evans★

Mivel a fiúk ragaszkodtak az eredeti "akciónevükhöz" ezért még mindig morcosan hallgatom a terveiket. A Gyengélkedői ágyamon ülnek és rohadt hangosan tervezgetik az " akciót". Teljesen úgy csinálnak mintha valami mugli kémfilmben lennénk és mi vagyunk benne a titkosügynökök. Igen tizenöt éves fiúk és "kémeset" játszanak. Hát, semmi esély arra, hogy valaha is normálisak lesznek...

- Tehát akkor! A terv a következő. Leyla, figyelsz? - kopogtatja meg a vállamat James. - Csak mert nem úgy tűnik.

- Bocs, elbambultam - nézek fel a kezem bámulásából. - Mondjad!

- Köszönöm - bólint komolyan James. - Tehát, te, Leyla - mutat rám -, persze takarásból belebegtetsz egy csészét elé. Aztán elindítod a csészét felénk, vagyis arra ahol majd láthatatlanná tévő köpeny alatt állunk. A néni odaér mi ráküldünk egy exmemorian- t és, hopp! Kész is! Erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű! - néz körbe rajtunk büszkén.

- Aha, király - néz barátjára unottan Sirius.

- Nekem aztán mindegy - sóhajtok szintén unottan. És fáradtan. Na, mindegy.

- Figy már! Jön! - mondja James és magukra kapják a köpenyt. - Ja, amúgy itt a csésze! - James a pálcája intésével elővarázsol egy kis csészét majd a kezembe nyomja.

- De király - mondom és elveszem a csészét. - Vingardium Leviosa! - suttogom mire a kis pohár ( bocsánat csésze) felrepül egyenesen Madam Pomfrey felé. Ekkor jut csak eszembe, hogy ezt takarásból kéne csinálnom ezért ( fogalmam sincs honnan jött) bebújok az ágy alá. Elég tipikus hely, de mindegy. Kilesek és látom ahogy a javasasszony vizsgálódva összevonja a szemöldökét.

- Mi a Merlin... - suttogja és pálcájával megkopogtatja a csészét. nem történik semmi. Egy kicsit előréb lebegtetem a csészét, hogy kb ott legyen ahol a fiúk állnak. Mondjuk ők is mehetnének a csészéhez, de akkor kilátszódna a lábuk...

Madam Pomfrey előrébb lép és eltalálja őt az egyik Tekergő varázslata. Ameddig kábultan néz én gyorsan kimászom az ágy alól és kirontok a gyengélkedőből. Az újabb ajtócsapódásból ítélve a Tekergők is jöttek utánam. Amikor leveszik a köpenyt mind a négyen röhögni kezdenek. Rajtam. Mi a franc?

- Mi bajotok? - sóhajtok a plafont nézve. A fiúk ulladoznak a nevetéstől, de Sirius végül kinyögi:

- Csini vagy - csak ennyit tudott kipréselni magából aztán újra röhögőgörcsöt kapott. Én sietve végig nézek magamon és...Basszus! Hálóingben vagyok, a gyengélkedős hálóingben! Van ennél nagyobb szívás? Mert szerintem nincs.

- Csönd, idióták - förmedek rájuk és a kezemet magam előtt összefonva elindulok a csöndes folyosón.

𖣔 Sirius Black 𖣔

Amikor kellően kiröhögtük magunkat Leylán és a hálóingén én kullogok leghátul. Hirtelen ( tényleg hirtelen majdnem a szívbajt hozta rám) odalép hozzám Marlene. Egy griffendéles velünk egy évfolyamba járó lány minden pletyka terjesztője jómagam rajongója. Zavartan tekergeti a haját és egy kicsit motyog mielőtt elkezdené:

- Hát, Sirius, beszélhetnénk? Négyszemközt? - mosolyog rám csábosan.

- Aha, persze- mondom tétován és még egyszer rávigyorgok Jamesre mielőtt elmennénk egy másik folyosóra.

- Na, szóval az van, hogy bizonyos forrásokból arról értesültem... hogy neked tetszik Leyla Evans.

- És - kérdezem unottan.

- És azt is hallottam, hogy... Leyla Remusszal eléggé jóban van... és, hogy Remusnak is tetszik - böki ki végül én pedig lefagyva állok.

- Mi... mi a franc? - csak ennyit tudok kinyögni. - Bocs, de mennem kell - és választ se, várva elindulok fel a toronyba.

Puffogva és mindenek egy-egy undok szót szólva érek el portrélyukig, ahol összeveszek a Kövér Dámával ( szerinte nem illendő a modorom). Berontok a klubbhelyiségbe és szótlanul felcsörtetek a szobánkba. Jelenleg senkivel nem akarok találkozni.

⁜ Marlene ⁜

Na, ezt elintéztem. Hazudtam, nyertem, ennyi kell. Sirius tökre bevette az egészet, a kis naiv. Vagy éppen nem naiv. Mindegy. A lényeg az az, hogy mostantól ( remélem) letesz Leyláról és inkább velem foglalkozik. A vak is látja, hogy Sirius belezúgott a csajba, egy csajba aki nem én vagyok! Na, ez az amit nem engedhetek. Nekem kell megszereznem. Igen meg is fogom. Biztosan.

De, Leyla? Miért pont ő? Még nem is annyira szép... Na, jó szép, de attól még túl... Túl rossz Siriushoz. Neki én kellek. Remélem, most hagyja Leylát és meglát engem.

𖣔 Sirius Black 𖣔

Na, jó ez agyrém. Leyla és Remus? Ez tök lehetetlen. Vagy mégsem? De, de az. Biztos. Mostantól figyelem őket. Nagyon.

Ahogy felérek a hálótermünkbe lehuppanok az ágyamra és csak nézek magam elé. és gondolkodok. Leylán. És Remuson.

Végül amikor már kigondolkodtam magamat kinyitom a ládámat és előveszem belőle a Leylának szánt kis csomagot. Nemsokára szülinapja van ( meg mondjuk Lilynek is, de az inkább Ágas barátomat érinti...) így már megvettem az ajándékát. Sokáig gondolkodtam, hogy mi is lenne a megfelelő és már majdnem feladtam, amikor kicsúszott a száján egy jó kis utalás: Hogy szeret kávézni, meg minden, de az itteni kávé borzalmas. Hát, ez volt az én nyomom. Először is vettem egy helyre kis csészét neki, aztán megbűvöltem úgy, hogy ha őröletlen kávét szórnak bele akkor elkészíti magának az italt. Szerintem jópofa ötlet, remélem értékelni fogja...

Már csak pár nap és megtudom. Addig csak kibírom valahogy, különben is addig kémet játszom. Lehet, hogy nem szép dolog, de ez van. Ha nem szép, hát nem szép, leszarom. De meg kell tudnom, hogy Remus szerelmes e Leylába és ha igen akkor eddig miért nem mondta el. Elleszek ezekkel egy darabig...

És addig amíg ez nem tisztázódik a kis kávéfőzőcsésze a ládámban marad.

Hát,ez lenne az új rész. ✨Igen, fele annyira hosszú mint a többi, de nem volt több ihletünk ebbe a fejezetbe, így hát itt vége van. A kövin már dolgozunk és ígérjük, hogy hosszabb lesz!

Reméljük azért tetszett Nektek, várjuk a kommenteket is! 💖

Fhreshion