A napok lassan hónapokká alakultak át. Az apám még mindig nem is sejtette a jelenlétedet hiába járkáltunk ki a szobából már egy ideje. A kert volt a kedvenced, mindig csodálattal figyelted a holdvirágokat, azt mondtad rám emlékeztetnek, hiszen gyönyörűek és ártatlanok. Sokat bókoltál nekem és minden egyes szavad után úgy éreztem még egy aprócska darab hozzád száll belőlem hiába voltam már rég a tiéd, mégha ezt te nem is tudtad.