Először nem fogtam mi történt pontosan. Ahogy Nap keze lendült, vele egyszerre én is. Te a nevemet kiáltottad, de már késő volt - a neked szánt átok engem ért. Kissé megtántorodtam ahogy mellkasomat elérte a sárga, de te megtartottál. Tekintetedben riadalom ült, de én csak rád mosolyogtam, néma ígéretet tettem neked. Apám ideges volt, Napnak mennie kellett, de én ezt nem hallottam, csakis téged láttalak, téged érzékeltelek.