Eleinte nem történt semmi. Igazából napokig, hetekig nem vettem észre semmit Nap átkával kapcsolatban. Apám igyekezett megfejteni, ketten dolgoztatok azon, hogy megfejtsétek az átkot és visszafordítsátok. Aztán egy nap nem voltam képes felidézni édesanyám arcát. Nem adtam neki különösebb figyelmet hiszen kisgyermek voltam, amikor utoljára láttam, de azért emlékeztem rá. Aztán másnap eltévedtem a palotában, ahol bekötött szemmel is könnyedén kiigazodnék. Szépen lassan kezdtem rájönni, hogy mi is történik, az átok fokozatosan fejtette ki hatását. Ekkor kezdtem el írni ezeket a feljegyzéseket neked – ha már nem is fogok emlékezni, akkor is legyen bizonyíték a szerelmünkről.