Éppen egy másik ügyön dolgoztam ami már vagy 2 hónapja várat magára. Több embert fojtottak tóba azon a bizonyos napon az elkövető meg azóta sincs meg. Nyugtalanító. Az állomásra a kezembe nyomtak egy paksamétát teli bejelentésekkel. Nem tűntek annyira fontosnak, mint azok az ügyek amiket általában szoktam kapni. Csendháborítás, Alkoholos üvegeket dobáltak a falakra, Kukákat rugdosnak el pusztán poénból stb.  Ám volt egy bejelentés ami tegnap történt. Gyilkosság a Stohen Streeten. Békés környéknek véltem, innen jó messze található. Állításuk szerint meggyilkoltak egy férjes párt és egy kisgyereket is. Milyen Pszichopata az aki ilyet tenne? Az állomáson öt percet se voltam bent, megragadtam a kávémat és ki autóztam egy nagyjából tizenhét kilométeres úton, hogy szemügyre vegyem ezt a bűnügyet. Szoktak téves bejelentéseket is tenni, hogy "Had szívassuk meg a zsernyákot és küldjük ki egy olyan helyre ami tőle nagyon távol van" csak páran nem tudják, hogy erre bírságot is szabhatok ki és mivel ma rossz kedvem van, úgy érzem eléggé nagy lesz az a bírság. Old Town mindig is egy szomszédos város volt számomra régebben, elköltöztem és azóta nem sűrűn látogattam. Van pár rokonom is itt akivel néha tartom a kapcsolatot, de egyetlen egy gyilkosságot sem tudtam megnevezni. Remélem, hogy nem ismerős arcok lesznek azok akiket elkaptak. Leparkoltam egy járdaszegély mellé majd kiszáltam és a sárga bűnügyi szalagok alatt átbújva láttam egy másik kollégát. Valószínűleg a társam lesz az ügyben.

- Á Jó napot Seriff! Kávét? 

- Már ittam, és nem vagyok Seriff csak Seriff helyettes. - A kolléga egy nő volt kissé bátor. A kezén egy heg volt látható a másikon meg egy tetkó ami egy római hatost ábrázolt. Nem mondom, de érdekelt, hogy miért van ott. 

- A nevem Anahi. - Mutatkozott be. 

- Anahi? Ez Francia név? - Csaltam mosolyt az arcára.

- Nem, spanyol. Semmi közöm Spanyolországhoz ám apám sokszor volt ott és megismerkedett egy Anahi nevezetű lánnyal, ő lett az anyám. Így én is ezt kaptam meg, mivel anyám belehalt a szülésbe. 

- Részvétem. Tudja, ezért is vagyok rendőr. Nem bírom a halált, de azt annál inkább, hogy gyilkosokat juttassak rács mögé. 

- Apám rendőr volt így én is erre a pályámra kerültem. Ő Chicagóban dolgozik. - Vakarta meg a kézfejét.

- Midőn szerencse, hogy én is. Valószínűleg  egy másik őrsön lehet, mivel mindenkit ismerek ott és minimum az aktái között láttam volna, hogy van egy Anahi nevezetű lány. 

- Maga be sem mutatkozott még! - Terelte el a témát. 

- Mindenki a vezetéknevemen szólít így hívjon csak Colvinnak. 

- Rendben Colvin. Lássuk mivel van dolgunk! 

Tértünk be a házba és szinte áramlott belőle a hulla szag. Vértócsák az ágyon, halott kisgyermek a földön kinek trikója véres. Ki tehetett ilyet? Ez borzalom. Elővettem egy uv lámpát ujjlenyomatokat keresve. A lavórban egy kés hevert ami valószínűleg egy gyilkos fegyver. Ujjlenyomat valószínűleg a víz miatt nincs rajta. Valószínűleg a víz a kislány vérétől lett piros bár lehet, hogy az ágyon lévőket is ezzel ölte meg. Fejszúrás. Mély, egy konyhakéssel így átszúrni valamit kissé abszurd, de simán lehetséges, szóval a kést bent hagyom, mint opciót. Kutakodásnak nincs nyoma, tehát az emberünk jött és szúrt majd lépett. A hűtő üres. A család háza nem néz ki rosszul, tehát valószínűleg elég pénzük lehetett kajára. Az emberünk csak a kaját vitte, vagy volt valami a hűtőben amit elvitt, bár akkor miért vitte volna az egész holmit? 

- Találtam egy családi fotót! - Rohant hozzám Anahi. 

- Tehát volt egy srác is? Idősnek tűnik. Esetleg az is valahol itt lenne? - Vetettem fel a kérdést Anahi felé aki éppen a kislány ruháját kutatta át hátha van benne valami. Végül egy hegyezőt emelt ki onnan, valószínűleg rajzolt vagy valami. Belegondolni, hogy egy ilyen aranyos és szép kislányt valaki leszúr. Az emberünk egy beteg lehetett és ez megmagyarázná azt is, hogy miért nem vitt el semmit, csak a hűtőt rámolta ki. Semmin sem volt ujjlenyomat, sem a hűtőn, sem az ajtókon. Ám az ablakon mászhatott ki valószínűleg és azon mintha látszott volna valami, de nem eléggé ahhoz, hogy mintát tudjunk belőle venni. Tehát a gyilkos vagy csak rátenyerelt a párkányra és esetleg kicsit érintette meg az ablakot, vagy vizes volt a keze. Az emeleti szobában nem volt nagyon senki, semmi. Ám annál inkább voltak ujjlenyomatok. Talán az elkövetőé, talán nem. 

- A ház nagyjából tiszta. Nem találtam meg sehol sem a negyedik tagot. A lavór vízből meg hozok egy mintát, hátha található benne valami DNS, mert ha a srác vizes kézzel fogta meg az ablakot akkor lehet, hogy megmosta a kezét. Van ötleted, hogy ki lehetett? Colvin? 

- Találtam fent egy számot. Pszichológusé és egyben Pszichiáteré is. Valamelyik a családból ha járt hozzá elmondhatja, hogy mit tudott róla. 

- Szerinted az egyikőjük öngyilkos lett? - Kissé mosolygott, de aztán rájöhetett, hogy egy ilyen szituáción sehogy se lehetne mosolyogni. 

- Nem, egyedül a kislány szúrhatta volna le magát, de kötve hiszem, hogy ha ilyenekkel küzdött volna tudná, hogy mi az a Pszichiáter esetleg öngyilkos hajlamai lettek volna, mert hét évesnek néz ki. Én az eltűnt srácra gondoltam. Ha bár nem tudom, hogy ő lenne e a tettes, de ő nincs itt. Tehát lehet, hogy elsősorban az elkövetőnk őt vitte el. Egyenlőre túszként tekintek rá. - Közöltem Anahi felé a tényt, majd beszálltunk ketten az autóba és egyenest a rendelő fele haladtunk. Egyikünk se tudta mi volt az indíték arra, hogy egy családot lemészároljon. Reménykedtünk, hogy az orvos több dolgot tud mondani a srácról, ha egyáltalán ő járt oda és nem az apa vagy az anya. A lépcsőkön sebesen lépkedtünk egyre feljebb és feljebb majd bekopogtunk a rendelőbe. 

- Jó napot! A nevem Colvin, ő meg a társam Anahi! Mindketten Chicago felől jövünk és úgy tudjuk volt itt egy páciense a Stohen Streetről. 

- Igen volt kettő, egy Bella és egy Kyle nevezetű. 

- Szuper, a srác érdekelne minket. 

- Elég nehéz eset volt, sokszor kiabált, azt hitte ellene vagyok illetve nem rég járt itt. 

- Mikor? 

- Olyan három órája lehetett. 

- Miért volt itt? - Kerekedett ki a szemem, a srác a képről a gyilkosság után egyből idejöhetett és pont a sarkában vagyunk. Épp jókor fordultunk rá erre az ügyre. 

- Azt nem mondhatom el, tiszteletben tartom a pácienseimet, ha parancs ez ha nem nem mondhatom el. Annyit mondhatok, hogy elakarta hagyni a várost valamiért, de többet sajnos nem lehet. - Kissé aggasztott ez az orvos, de a segítsége nem vitt minket sehová. Bárhonnan elhagyhatta ezt a várost és bármerre haladhatott. Egy ekkora gyerek ám nem tud vezetni így feltehetően busszal közlekedett. A helyében a lehető legmesszebbre próbálnék menni, gyakorlatilag csak fel kellett térképeznünk azt, hogy melyik buszmegálló van a legközelebb és az hova tart. 

- Rendben van, ha úgy gondolja, hogy bármit szívesen leadna nekünk akkor ezen a névjegyen megtalál engem és a kollégámat is. - Nyújtottam át neki a névjegykártyát amit utána ő az asztalára helyezett. - Viszontlátásra.

/Senki sem volt a teremben csak a doktor, ám ő tisztának érezte kb tíz perc múlva a terepet és bekulcsolta az ajtót két határozott csukló mozdulattal/

- Kijöhetsz a szekrényből Kyle! - Intette az orvos.

Folytatjuk...