Egy buszon ültem ami éppen az Old Town melletti kisvárosba tartott GadoVillebe. Ezen a helyen halt meg a nagyapám és él a nagymamám. Ritkán látogatjuk, de amikor látogatjuk akkor nagyon örül nekünk, ami teljesen érthető. A busz szinte mindenhol megállt, minél többet gondolkodtam emiatt a jelenlegi tervemen annál inkább bizonytalanabb kezdtem lenni. Eddig egy hang mondogatta ezt a fejemben most meg én mondom ezt magamnak, hogy tegyem meg. Teljesen más érzés a kettő. Leszállva a járműről körül nézve felismertem a helyet. Tényleg nagyon rég voltam itt, legalább fél éve nem tettem be erre a helyre a lábam. A nagymamám háza a város szélén helyezkedett el ami számomra nem éppen egy közeli helyszín volt, próbáltam megközelíteni egy kevésbé népes utcán a kunyhót hisz nem akartam egyetlen egy rendőrbe sem bele rohanni. A madarakat jobban lehetett hallani ezen a környéken, nem volt sem járműzaj, sem kiabálás, még azt sem tudnám mondani, hogy bármit is hallottam volna, míg ezen az utcarészen voltam, hisz körülbelül mindenki suttogva beszélt a másiknak. Ezek szerint itt ez a megszokott. A kunyhó előtt álltam, nem voltam száz százalékosan biztos benne, hogy ez az a hely, hisz nagyon régóta voltam itt, de bekopogtam. Pár papucs csoszogásának hangja után egy ráncos nő nyitott nekem ajtót. A nagymamám volt az. Meglepődöttség látszott az arcán és öröm is egyszerre. Nem tudom, hogy mit akartam, nem tudom, hogy hogyan tervezem megtenni ezt. Mintha véletlen helyett direkt tervezném megölni a húgomat. Ez nagyon nehéz számomra. Mosolyog és boldog, örül, hogy lát. A szívem a torkomban dobog, izzadok, és stresszelek. Nem mondom, de könnyebb lenne ha most ismét a belső hang cselekedne s nem én. Sehol senki jelenleg a fejemben. A nagymamám teát készít nekem ami lenyugtat. Hátba kéne szúrnom? Itt kéne aludnom és este öljem meg ahol nem lesz fogalma arról, hogy én vagyok a tettes, és így talán nyugodtabb lenne ott fent? Keverjek valamit a teájába? Igen. Talán az orvosok a gyanút még rám sem tudnák kenni, hogy megmérgeztem volna őt. 

- N-nagyi? - Kissé akadozott hangon de jelzem felé, hogy egy kérdést akarok feltenni hozzá. 

- Tessék? - Fordul felém és hagyja abba amit jelenleg csinál. 

- Mi lenne ha én csinálnék neked teát? Kevésszer látogatlak meg és... és ezért is mivel öreg vagy ki szeretnélek szolgálni. 

- Nagyon kedves vagy, ha annyira akarod akkor legyen!

Bevonultam a konyhába és kiemeltem egy másik csészét. Az én teám látszólag kész volt már csak a citromlé hiányzott belőle. Valamit találnom kellett a konyhában ami mérgező, valamit találnom kellett ami egy kortytól is végezhet vele. Mosókapszula. Belekevertem az egészet és még egy felet is hogy biztosra menjek. Túl öntöttem citromlével és cukorral és látszólag készen állt. Tettem bele hígítót is az alsó szekrényből, hogy biztos legyek a méregben. Sárga bögre az övé, piros az enyém. Sárga bögre az övé, piros az enyém, csak ezt ismételgettem magamban és haladtam a két ráncos szempár felé. Átadtam neki a sárga bögrét, majd koccintottunk. Egyszerre öt kortyot ivott a teából majd összeesett. Ennyire erős lett volna? Megnéztem a mellkasát, de még lélegzett. Ha kést fogok akkor ujjlenyomatokat hagyok magam után, de letörölhetem őket, inkább a teánál döntöttem ha elkezdtem valamit. A résnyire kinyitott száján nem a teát hanem a hígítót öntöttem le a tubus elejétől a végéig. A szervezetnek pár óra kellhet ahhoz, hogy feladja a küzdelmet és beálljon a halál. 

Magamban gyászoltam, és extrém mód rosszul éreztem magam, majdnem elhánytam magam és nem tudtam hogyan tovább. Letöröltem minden ujjlenyomatot majd elővettem a naplóm. Felírtam rá egy címet ami ettől a várostól legalább húsz kilométerre van. 

"Kössünk egy üzletet. RileStone 12.7.20 - Kyle" - majd ezt leírva kihajítottam a kukába. Az üzenetnek semmi értelme nem volt, de talán pár másodperces előnyt nyerhetek vele.

Elindultam ezután a gyógyszertár felé. Bekulcsoltam az ajtót és a kulcsot magammal vittem miután leléptem. A fészerben a nagyapámnak volt egy pisztolya, összesen hat hüvely volt benne. Sosem lőttem még fegyverrel, de nem lehet nehéz. Csak a végső esetben rántok pisztolyt, nem akarok feltűnést kelteni. Viszem ami kell és megyek. Semmi gyanús mozdulat és talán megúszom. 
Nem voltak sokan, de ezért is lehet könnyű dolgom.

- Egy doboz xanax, két doboz antidepresszáns és szintén egy doboz neuroleptikum lenne. - Az eladó valószínűleg látta rajtam a verejték foltokat és hallotta, hogy mennyire gyorsan kapkodom a levegőt. Mintha futottam volna legalább 2 kilométert. Pár apróbb zajra is felfigyelt ami nem tőlem hanem a felette lévő tévéből jött. Amiben én voltam, hogy keresnek. Áldozatnak állítottak be nem is inkább gyilkosnak, gondolom még nem teljesen biztosak abba, hogy én tettem ezeket. A nő a képernyő fele nézett. Bár otthonról elvettem a fegyvert ha most előrántanám és fenyegetném őt vele akkor elárulnám, hogy képes lennék megölni bárkit is. A nő felém nézett. 

- Ez te vagy? - Kérdezte és nem tudtam, hogyan válaszoljak rá. A végső opciót a fegyverre tartogatom, így ha bármi más nem jól sül el akkor fenyegetni kezdem őt. 

- Igen én. Kérem csak adja ide amit kértem, fizetek és itt sem vagyok. - Az idegességtől az ujjaimat ropogtatom és a fogaimat összezárom a válaszom után. A másik kezemet pedig a pultra helyezem fel, hogy átvegyem a gyógyszereket.

- Tudom, hogy min mehettél keresztül, de a rendőrség segíthetne neked. Hova mennél? 

- Csak... adja ide a gyógyszereket. Kérem... 

- Látom, hogy megviselt ez az eset... felhívom őket jó? - Ekkor előrántom a fegyvert, de nem a nő felé, hanem a fejemhez tartom. Öngyilkossággal fenyegetőzöm és az eladó a fegyver láttán sápadt lesz.

- Adja ide a gyógyszereket vagy itt és most megölöm magam! Fizetek, kap pénzt és mehetünk a dolgunkra, de ha egy számot is betárcsáz azon a készüléken akkor a vérem az ön lelkén szárad. Nem akarok meghalni még, de ha nem hagy más választást akkor örömmel teszem! IDE A KURVA GYÓGYSZERT! - Egyre hangosabban szuszogtam és a fegyver idegességgel együtt rángatózott a kezemben. A nő leemelte a gyógyszereket én pedig átadtam neki a kért összeget. - Semmi szó a rendőröknek, vagy továbbra is fennáll a képességem arra, hogy amint megtudom ezt végzek magammal! - Majd a gyógyszerekkel együtt leléptem. Fogalmam sem volt, hogy most hogyan tovább és miként. A gyógyszertár mögötti erdőn keresztül kezdtem átvágni és majd kitalálom ha annak végére értem.

Egy kicsit megkésve, de már legalább hatszor írtam át ezt a részt viszont továbbra is gyorsnak és nagyon logikátlannak találom. Mindenesetre a következő részek gyorsabban fognak feltehetően jönni, hiszen most négy fejezeten keresztül is rámegyünk a rendőr szálra! Remélem, hogy azért valamennyire tetszett ez a rész nektek :F