3.Nap-5.Nap

3. Nap

Tulajdonképpen nem tudom, hogy miért írom ezt a naplót.. nem ad hozzá semmi pluszt az életemhez, sőt mi több úgy érzem inkább elvesz belőle. Amióta elkezdtem ezt írni elkezdtem megőrülni, minden nap csak a fejemet fogom és félek elaludni, felkelni, kimenni a szobából, megmosni az arcom és mind ezt elértem pusztán három nap alatt.
A szüleim orvosokat hívtak hozzám, valamikor meg mi mentünk el hozzájuk.
Nem éreztem, hogy egyikőjük segített volna bármivel, csak hozzá adtak az állapotomhoz. Féltem, remegett a kezem és egyszerűen nem éreztem kényelmesen magam, hogy beszélnem kell arról egy vadidegennek, hogy mi a fene az ami bennem kavarog; lelki morajlásoktól kezdve a torokszakadtából kiordított fájdalmaimig.

- Üljön csak le! - Felelte Dr. Pielberg több diplomás pszichológiában illetve pszichiátriában levizsgált főorvos, akinek tegnap óta a kezelése alatt vagyok.

- Ha nem zavarja akkor inkább állnék most egy kicsit. - Ezt elmondva elkezdett valamit jegyzetelni, azt váltotta ki belőlem, hogy azt gondolja szerinte ez rendellenes, tuti, hogy az imént csak egy kattant vagyok a szemében, rohadtul felidegesített. - MI A FENÉT ÍR?! - Emeltem fel a hangom.

- Leírom azt, hogy bizonyára keveset alszik, fél attól, hogyha leül akkor elalszik, de nem tudja miért félne amikor nem aludt egész nap, így inkább áll. - Felelte.

- Nem.. ez nem igaz! Én csak nem akarok leülni!

- Miért? Megrémíti a szakállam? - Nevetett fel.

- Csak úgy!

- Minden egyes dolognak van egy miértje.. - Folytatta az irritálő beszédét, az irritáló hangnemén.

- OKÉ! Akkor nem tudom, mi a miértje.. így jó?

Pár másodpercre kínos csend terítette be a kórtermet és ezt a grafitceruza firkantásai törték meg.

- MIT ÍR MÁR MEGINT?!

- Nyugodj meg Kyle! Ha nem írok fel semmit akkor ez a kezelés felesleges, már pedig látom rajtad, hogy meg akarsz gyógyulni. - Kissé bevallom meggyőzött, és már helyet is foglaltam a fotelban. - Haladunk! Szóval.. milyen a kapcsolata a családjával?

- Tegnap.. majdnem megöltem a húgomat.. sosem bántanám.. sose.. - Sírtam el magamat a válaszomon.

- Maga szerint mit váltott volna ki magából hogyha megtette volna?

- Öngyilkosságot, nem hagynám, hogy segítsenek nekem. Ilyen egyszerű, doki. - Mondtam teljes komolysággal az arcomon.

- Mivel ölte meg majdnem a húgát? - Vártam egy kicsit majd elmondtam neki, hogy üvegszilánkkal. - Fél ön az üvegtől? Ha meglát a húga kezében egy poharat, akkor lejátszanak a szeme előtt az események? Megpróbálja megvédeni?

- Én.. - lefagytam, ezek a kérdések beépültek a fejembe, akárhányszor megláttam a hugom kezében ezután a kezelés után a poharat, rohamok jöttek rám és kínkeservesen jajgattam, és sosem értettem miért nem tudok ezzel leállni. - Én.. VÉGEZTEM MAGÁVAL!

- Tessék?

- MAGA SZERINT EZ VICCES? MAGA CSAK RONT A HELYZETEN! MAJDNEM MEGÖLTEM, KINYÍRTAM A TESTVÉREM ÉRTI?! - Pattantam fel a székről.

- Mit érez most?

- Bármikor.. megragadnék egy kést és a torkába szúrnám..

- Itt egy levélbontó kés.. tegye meg Kyle!

- Tessék? - Léptem egyet hátra.

- Ebben az állapotban ha maga most megölne egy embert akkor maximum 10-20 ne adj isten 30 percig érezné magát megkönnyebülten. Majd, jön a sokk, az "Én megöltem valakit!" státusz és velem jönne öngyilkossággal a halálba, a családja nem tudná elfogadni, hogy ezt tette, a sitten végezné, mert én nem csak egy 1-2 ember által ismert orvos vagyok.. ha nem több, mint az ország fele ismer. Érti? Felvázoltam a helyzetet, rajta.. öljön meg Kyle!

- Én.. Én.. - földre rogytam. - Miért csinálja ezt? Magának segítenie kéne, de egyre inkább elrontja ezt a helyzetet..

- Miért jön ide ha nem bízik bennem?

- Mert válaszokat akarok..

- Mire? Miért él?

- NEM! Miért érzem azt, hogy megakar ölni saját magam engem? Egy másik énem cselekszik? Nem tudom.. ÉLEK? Nem tudom.. sosem fogom megtudni.. mert ez az izé.. én.. megpróbálja átvenni a hatalmat a testem fölött..

- Kettős személyiség?

- IGEN, és hogyha hozzányúl ahhoz az isten verte grafithoz én eltöröm a kezét! - Ezután elkezdte írni a jegyzetét. - LÁTJA! Ez ön, és az orvostudománya, tudnia kéne, hogy nekem mi a jó, mi az amitől lehiggadok és pont azt teszi ami engem felidegesít! MIÉRT?

- Maga egy nagyon érdekes ember..

- Azt lemerem fogadni! - Fogtam magam és kisétáltam a teremből.

4. Nap

Tulajdonképpen magam se értem miért, de visszajöttem kezeltetni magam ugyanazzal a doktorral, talán beláttam, hogy érdekes az amit mond, vagy nem tudom.. mintha lenne egy befejezetlen ügyem, vagy a másik énem kényszerít..

- Kyle, hát visszajött - emelte fel a hangsúlyt a szemüveges fószer, én pedig a földet bámultam. Elhatároztam azt, hogy jegyezze csak le azt amit akar hátha tud valami csodát okozni.

- Akkor készenáll?

- Asszem. - Feleltem majd leültem a sötétzöld fotelbe.

- Első kérdésem; Mi okozta ezt a lelki morajlást amiben most van?

- Meghaltak a barátaim.

- Mind? - Okoztam meglepetést az orvos arcára.

- Nos nem mind... Ralph gyakorlatilag elköltözött pár éve a városból ennek hatására.  Üzeneteimre nem válaszol, meg se próbált keresni engem így vagy ő is öngyilkos lett vagy mindvégig én voltam az akit nem tekintett igazából barátjának és csak azért lógott velünk amiért Laurával és vagy Cövekkel.

- Cövek? - Mosolygott a szemüveges pasas.

- Kissé vicces... egyszer beszorult egy fába és nem tudott kijutni. Haza húztuk tuskóval együtt ahol kitudták szedni. Ott meg rá ragadt ez a név.

- Mi lelte?

- Meghalt. Pontosabban öngyilkoss lett.

- Kyle maga hogyhogy nem döntött így? - Bárhogy próbálkozott, bárhogyan próbált szóra bírni ha ment is elrontotta.

- AZT AKARJA, HOGY HALJAK MEG? MÁR MAGA IS? Minek kérdez ilyeneket ha egész végig ezt akarja elérni?

- Kyle! Az ég szerelmére nyugodjon meg! Több diplomás, és több szakot elvégzett Pszichológus és egyben Pszichiáter vagyok. Csomó embertől kérdeztem már ezt. Hidd el minden apró részletre szükségem van ahhoz, hogy segítsek elfogadni magad, vagy akár egy kicsit is segítsek rajtad!

Inkább állva maradtam az előbb magamtól ellökött foteltől. Vártam a doktor nyugalmát és megválaszoltam a kérdést egy bő és nyers válaszban.

- Van egy húgom.

- Dominó Effektus paranoia. Érdekes

- Az micsoda - A doktor gyorsan lejegyzetelt valamit közben válaszolt;

- Azért nem öli meg magát, mert fél attól, hogy öngyilkosságokat fognak végrehajtani a szerettei és így egy hurkot csinálhat a családja és ismerősei körül amibe a haláluk tartozik. Nem akar nekik olyan fájdalmat okozni, amit maga élt át.

- Maga szerint ezt kéne tennem?

- Igen. Nem szabad feláldoznia magát ezért. Cövek lelke valószínűleg túl gyenge volt, hogy elviselje ezt és...

- NE beszéljen róla! - Ordítottam fel, valószínűleg ezt a váróban ülő száz ember is meghallotta.

- Sajnálom. Amit mondani akarok az-az, hogy  erősnek kell maradnia Kyle. - Adta nekem oda a jegyzeteit amiket lejegyzetelt magának.

5. nap

A jegyzeteket a naplóba helyeztem. Nem azért, hogy mindig emlékezzek erre a napra, hanem azért, hogy elhoztam, mint ereklye az orvostól. Néztem ahogy az iskolatáskám az ágyam alatt hever és azóta sem tanultam a benne lévő könyvek közül semmit. Féltem talán a szavaktól,  vagy elfogadtam a sorsom és hagytam magam örökös diákként a bukottak padjában heverészni. Átokként éltem meg ezt a depressziót és a stressz egyre erősebb volt a fejemben minden percben...
A fiókomból egy borotvapenge lógott ki éppen láthatóan. Nem akartam kiemelni, úgy voltam vele, hogy túl messzire mennék azzal, ha a testi épségemnek ártanék, ha pedig a kezembe venném most akkor mások halálát jelentené be a televízió az elmém és  a bennem élő hang szerint

Itt is lenne jó pár hónap kihagyás után a második fejezet. Ennyi idő kellett, hogy átgondoljam és egy kerek sztorit faragjak ebből a történetből.
Viszont FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ RÉSZTŐL A könyv átmegy kissé Horrorba illetve egyedül csak erős idegzetűeknek merem ajánlani a benne történteket. Valamint azután a fejezet után elindul egy másik főhős szemszögéből is a sztori. Azt nem mondom meg, hogy mi lesz a második szál címe a "Chapter" helyett, de a lényeg, hogy ettől a száltól kezdve kezd igazán izgalmas lenni a sztori :P

UI: Utálom a Wattpadet mint a szart kb. 3x írtam meg elejétől a végéig Screenshotokról másolva ezt a részt, hogy igazából rögtön ezután neki akartam látni a harmadik fejezetnek, de ez a fos elvette mára a kedvemet ettől XD. Legközelebb gépről írok inkább és max az ilyen humor könyveket fogom telefonról frissíteni, mert ez megölte az agysejteim