A vallomásomat döbbent csend követte. Én nyeltem vissza a könnyeimet, ők pedig próbálták feldolgozni, mit is mondtam.

-H-hogy mi?-kérdezte hitetlenül Newt.-Hogy értve?

-Valakinek meg kell majd halnia. Vagy ti haltok meg, vagy én.-mondtam halkan.-Szerintem egyértelmű, mit választunk.-néztem végre a szemükbe.

-Nem! Senki se fog meghalni! Te is jössz velünk, ki az útvesztőből!-ellenkezett Alby hevesen.

-Nem érted, hogy lehetetlen?!-kiáltottam rá ingerülten.-A gyógyszereim nélkül a vírus felemészt, mielőtt kijutnánk! Nekem nincsen jövőm! Én csak addig vagyok használható, amíg azok a szaros tabletták el nem fogynak!-folyt le egy csepp könny az arcomon.-Ha veletek megyek, előbb-utóbb megvadulok és megölök mindenkit, ha ti nem öltök meg engem!-ziháltam.-Lehetetlen...-suttogtam.

-Akkor kérlek, segíts nekünk, amíg tudsz!-tette a vállamra a kezét a barna bőrű fiú. Egy pillanatra a lélegzetem is elakadt.

-Ha egyszer is rátok támadok, átszúrtok a hegyes bottal, világos?-néztem rá egy keserű mosollyal. Bólintott.-Helyes. Akkor holnap hivatalosan is csatlakozok hozzátok. Próbálom majd elnyújtani a tabletták hatását, hogy minél tovább jussatok velem. Ugyanúgy Csuklyás maradok, mint eddig. Csak már megyek közösségbe.

-Rendben. Beveszünk a Tanácsba, mint jós. Végigkövetted a Tisztás fejlődését, tudsz mindenről, ami történt. Meg láttak is már. Csak fingjuk nincs, ki vagy.-kuncogott a másik. Én is elmosolyodtam.

Másnap reggel már ébresztőkor ott voltam kapucnistul-mindenestül a Tisztás közepén. Mindenki furán nézett rám. Hirtelen egy hangot hallottam magam mögül.

-Ki vagy te?-kérdezte valaki mögöttem nem sokkal. Ijedtemben lefagytam. Torzítsam a hangom? Ne torzítsam? Ki ez egyáltalán? Hang alapján nem ismerem fel. Meg merjek fordulni? Agyalásomból a fiú hangja zökkentett ki.-Hé, süket vagy?!

-A nevem Csuklyás.-válaszoltam megfordulva, mint az a fiú, akit eddig sose láttak. Gally állt velem szemben.-Jó reggelt, Gally.

-Csuklyás, huh? Te vagy az az antiszoc bökött, akihez Alby mostanában folyton mászkál?-kérdezte gúnyosan.

-Én volnék.-ásítottam.-Nem kéne menned reggelizni?

-Na ne szórakozz velem!-lökött meg, a semmiből jövő felindulással.-Három éven át bujkálsz, aztán meg parancsolgatsz?! Ez nem járja, te fatökű!-lökött rajtam nagyot. Hátratántorodtam. Láttam, hogy két barátomon kívül mások is  felfigyeltek a parádéra, nem veszthettem el a fejem. Most nagyon nem.-Na mi van?-nevetett rajtam Gally.-Beplottyantottál?-elöntött a méreg, de kivételesen most nem a bestiámra támaszkodtam.

-Na tudod ki szart be, te kis...-nem mondtam végig, hanem behúztam neki egy nagyot, de akkorát, hogy megtántorodott.

-Erős vagy.-simogatta az állát, ahol megütöttem.-De hozzám képest semmi!-azzal nekem támadt, de ügyesen elkerültem és ahogy elment mellettem, a lábam kitéve elgáncsoltam.-Cseszd meg!-terült el a betonon.

-Hé! Mi folyik itt?!-futott felénk az egyik fiú. Felsegítette Gallyt és rám nézett.-Te meg ki vagy?

-Egyesével kell mindenkinek elmondanom?-sóhajtottam gondterhelten.-A nevem Csuklyás. Én vagyok Alby titokzatos barátja.-néztem ki a kapucnim alól.

-Te vagy Csuklyás?-kérdezte kicsit letaglózva.

-Miért lassú mindenkinek a felfogása?! Én vagyok Csuklyás, az erdőlakó, ennyire nehéz ezt felfogni?-akadtam ki. Gally meg akart ütni, de a fiú gyorsan elém állt és elkapta a társának az öklét.

-Mit képzelsz magadról, zöldfül?-sziszegte a szőkés hajú dühösen.

-Azt, hogy megvédem az egyik társamat.-mondta "Zöldfül" teljesen nyugodtan.

-Thomas, nem kell.-tettem az előttem álló vállára a kezem. Rám pillantott a válla fölött. Felismerést láttam megcsillanni a szemében.-Most pedig menjünk reggelizni.-fordultam meg és mentem az étkező felé.

-Csuki, minden oké?-kérdezte Newt, ahogy leültem mellé.

-Persze, csak Gally belém kötött.-mondtam halkan, hisz most semmi kedvem nem volt reszelős hangon beszélni.

-Ő mindenkibe bele köt, ne aggódj emiatt.-veregette meg a vállam, majd enni kezdett. Követtem a példáját, beleharapva a jól megtömött szendvicsbe.

Reggeli után nem igazán tudtam, mit is kéne csinálnom, így odamentem Albyhoz. A fiú éppen beszélgetett egy ázsiai gyerekkel, így megvártam, amíg végeznek, és csak eztután kocogtattam meg a vállát.

-Te Alby, mit kezdjek én magammal?-kérdeztem tettre készen.

-Hm. Ez jó kérdés.-morfondírozott.-Kezdj mondjuk a Kertben, Newt mellett. Az egyik nyeső úgy is lesérült, nem tud dolgozni egy ideig.-mutatott a szép méretes kertre, ahol a srácok már nagyban dolgoztak. Odapillantottam, majd bólintottam egyet és elfutottam dolgozni.

Ahogy leguggoltam Newt mellé, a fiú rám nézett.Villantott rám egy mosolyt, ezután folytatta a gyomlálást.Nem tágítottam mellőle, így egy pár perc után újból rám nézett.

-Alby küldött?-kérdésére csak bólintottam.-Akkor segíts és hozz egy kis trágyát.-mondta egy vödörre és egy lapátra mutatva. Felpattantam, majd felvéve az erdő felé vettem az irányt. Amikor beértem a fák közé, furcsa bizsergés járt át. Hirtelen ez a bizsergés átcsapott valami egészen másba. Összegörnyedtem a fájdalomtól, majd csak azt éreztem, hogy a bőrömhöz ér az avar.

Írói szemszög

Negyed óra múltán Newt a tarkóját vakarva nézett arra, amerre Naomi eltűnt.

-Hol van Csuklyás? Már itt kellene lennie.-lépett Thomas a fiú mellé.

-Igen. Elmennél megkeresni, ha megkérlek rá?-nézett a Zöldfülre az Elöljáró. Az csak bólintott, majd átugorva a kerítést indult el arra, amerre a társa indult el nem sokkal ezelőtt.

Ahogy Thomas ment a trágyás domb felé, kezdett neki gyanússá válni a helyzet. Egy pár méterrel később meglátta a vödröt és a lapátot, amit Csuklyás vitt el. Felkapta a két tárgyat és úgy ment tovább, egyre csak növekvő félelemmel. Eddigi rossz érzése beigazolódni látszott, mikor meglátott egy maszkos lányt  ülni egy kidőlt fán. A fiú lépteire az ismeretlen felfigyelt és felé nézett. Amit Thomas azokban a szemekben látott, azt sosem fogja elfelejteni,amíg csak él. A maszkos aranysárga szemeiben színtiszta vérszomj volt. A lány lassan felállt, haja, amit eddig a tarkóján tartott az egyik kezével, most fekete fátyolként hullott a vállára. Nő létére nagyon fenyegetően nézett ki, ahogy a vad tűz ott lobogott sárga szemeiben. Minden izma megfeszült, támadásra készen figyelte a prédáját. Fekete szájmaszkjától nem lehetett látni, de vérfagyasztó vigyorától kilátszottak a fogai is.

-Ki a fene vagy te?!-kérdezte Thomas az ismeretlen, maszkos alak felé tartva a trágyás lapátot. A maszkos felnevetett.

-Komolyan azt hiszed, hogy az a lapát ér ellenem bármit is? Ne légy nevetséges, Thomas!-a második mondat már teljesen komolynak hangzott. A fiú megrémülve hátrált egy pár lépést, majd a vödröt és a hozzá tartozó nagykanalat eldobva rohanni kezdett a Tábor felé. 

Thomas hallotta maga mögött Maszkos lépteit, ahogy egyre csak közelednek. A tüdeje szúrt, a lábai fájtak és már látni se látott sokat a szemébe férfiasan gyűlő könnyektől. Nem is bírta sokáig, nem sokkal később rémült hangja töltötte be a fél Útvesztőt.

-Segítség!!!-ordított torka szakadtából, mire nem sokkal később maga mögül egy nagy puffanást hallott, majd azt, hogy dulakodnak.

Megállt és hátranézett. Maszkos és Csuklyás feküdtek a földön és verekedtek. Csuklyás kapott egy jobb egyenest, amitől fájdalmasan felkiáltott és a lendülettől hátraesett. Ahogy felugrott talpra, az eddigi fiú helyett egy lány állt Thomas előtt. A két csaj újból egymásnak esett. Csuki leterítette a fekete hajút és egy dárdát tartott szorosan a torkának.

-Minek jöttél vissza?-hangja remegett.-Azt mondtad, feláldozod magad, hogy én tovább túléljek!-kiáltott a szőkés hajú már-már hisztérikusan.

-Azt hitted, hogy érted teszem? Térj észhez, Naomi!-nevetett fel a másik.-Ezek a fiúk nem érnek egy fabatkát sem. Rájöttem, hogy ez-szorította meg a fekete hajú lány Naomi karját-nem akkora átok, mint hittük. Egy éve nem szedem a gyógyszert és tökéletesen irányítom.

-Ezt te nem érted, Jill! Te nem velük nőttél fel!-erősködött Naomi. Hirtelen lépteket hallottak az erdő széle felől. Jill lerúgta magáról szőkés hajú társát és elszaladt a fal felé. Ekkor ért oda Alby, pár méterrel odébb pedig Newt is befutott.

-Mi történt?-kérdezték egyszerre idegesen.

-Nao! Jól vagy?-kérdezte Newt, felsegítve a lányt, aki az oldalát szorította. Ahogy a fiú lefeszegette Naomi kezét az oldaláról, egy egyre nagyobbodó vörös folt tárult a szeme elé.-Jézusom!-kiáltott fel ijedten.

-Semmi bajom.-morogta a lány és a mellette lévő fának támaszkodva felállt. Ezután a szemei lecsukódtak és eszméletét vesztve eldőlt.