Egy eldugott kávézóban találkoztunk. Nem lepett meg, mivel idolként nem mutatkozhatott akárhol, különben felismerték volna és hatalmas botrányt kavar, gondoljunk csak bele; a híres-neves Kim Taehyung egy ismeretlen lánnyal cseverészik a családja társaságában. Persze simán lehetne mondani, hogy én is rokon vagyok, unokatestvér vagy hasonló, de akkor túl egyszerű lenne és nem elég bonyolult.

Taehyungnak egyébként kifejezetten jól állt az öltözék, amit viselt; sima fekete garbó és nadrág, térdig érő szövetkabát és a lehető legmárkásabb Gucci lakkcipő, amit eddig életemben láttam, más ennyi pénzből albérletet fizet. A sapkája viszont megölt és tönkretette az összképet. Hiába nézett ki piszkosul szexin, az a sapka engem a nagymamámra emlékeztetett, aki éjt nappallá téve a városban csavargott, amíg élt és hasonló fejfedőt hordott állandóan. Nevetséges, hogy még annak is Gucci márkája legyen...

A szülők csak pár perccel később érkeztek szerencsére, ezért sem láthatták, hogy külön jöttünk és nem kellett hazudni még erről is, na meg játszani a szépet, amolyan tökéletes párként. Nem akartam megfogni a kezét, nem akartam ránézni, még csak az illatát sem viseltem el a magam környékén, mert egyik pillanatban elbódított, a másikban pedig hányingerem támadt tőle.

- Meséljetek, fiatalok. - mosolygott szélesen a családfő. Nem is tudom, kitől örökölhette a vigyorát a fia... - Hogy vagytok? Yejin-sshi, jól megy a munka? Nem vagy túl leterhelt?

- Szeretem a munkám, köszönöm a kérdést. - motyogtam és - hogy elfoglalhassam magam valamivel - belekortyoltam a forrócsokimba. – Remélem, önökkel is minden rendben.

- Tae, szólalj már meg. - sóhajtott Anyuka is, mire az említett kedvtelenül vállat rántott.

- Mit mondjak? Ti is tudjátok, hogy semmi érdemleges nem történt, mióta utoljára beszéltünk.

- Aigo, ez a fiú...

- Anya, kérlek! Ne kezdd el megint!

- Mit ne kezdjek, édes kisfiam? Úgy viselkedsz, mint egy sündisznó! Remélem, legalább a barátnőddel rendes vagy!

- Drágám, ne húzd fel magad. Felnőtt férfi, tudja, mit csinál.

- Csak fáradt, sokat készülnek a koncertekre. - keltem az idióta védelmére. Ahhoz képest, hogy bűntudatom volt miatta, úgy hazudtam, mint a vízfolyás. - Állandóan szaladgálnia kell és ritkán jut ideje rám is. Ne haragudjon rá! - Taehyung szúrós szemekkel, felvont szemöldökkel sandított rám, igyekezve kitalálni, mi bajom lett hirtelen. Biztos totál reménytelennek nézhetett azért, amilyen parádét ott rendeztem. - Hallod ezt, fiam? - vigyorgott elégedetten az apa. - Ez a lány egy főnyeremény, el ne merd nekem engedni, mert én verlek meg érte!

- Jó. Majd igyekszem. - sziszegte a mellettem ülő, majd kezét a combomra helyezte és simogatni kezdte azt. Mi a...? Ha játszani akar, tudok én játszani! Gyalázatos vicsorral fontam ujjaimat az övéi köré, megállítva ezzel a mozgásban, de nem ellenkezett. A szülők látták, mit művelünk az asztal alatt és elégedetten folytatták a csevegést mindenféle jelentéktelen dologról. Látszólag nagyon boldoggá tettük őket.

~~~

- Te teljesen meghibbantál?! Alapból ilyen hülye vagy, esetleg valaki fogja a kezed? - löktem el magamtól, mikor az apja fizetni ment, az anyja pedig mosdóba. - Mit kell provokálni? Tudod jól, mire megy ki a játék, és még direkt szívózol velem? Hálásnak kéne lenned, hogy nem buktattalak le a francba és nem anyádék csalódott képét kell bámulnod!

- Csak rájátszottam arra, amit te elkezdtél. - jelentette ki halál nyugodtan, mire kikerekedtek a szemeim. Hogy lehet ekkora szemét?! Én itt megteszek mindent azért, hogy ne kerüljön bajba és ne szégyenüljön meg...!

- Mondd csak, vécén voltál, mikor az észt osztották? Csak azért védtelek be, mert nem akartam, hogy még ilyenkor is leszidjanak a saját bunkó viselkedésedért! Nem agyaltál még azon, hogy egyenesebb úton szerezz magadnak barátnőt? Meg sem fordult a fejedben, hogy hazugságok nélkül is büszkék rád?

- Azért élvezted, nem igaz? - vigyorgott. - Élvezted, hogy simogatlak és gyengéden megérintelek. Ne hazudj, mert átlátszó vagy. Egy sármos BTS tag érintése sokaknál kiveri a... biztosítékot.

- Nem... n-nem élveztem. Inkább kínos volt, ne szállj így el magadtól!

- Tényleg? Biztos vagy ebben? - egyre közelebb hajolt hozzám, láttam az orrán lévő apró anyajegyet és éreztem leheletét az ajkaimon. A szívem a kétszeresére gyorsult, alig kaptam levegőt, a szemkontaktust pedig akaratlanul is felvettem, azután pedig nem bírtam megszakítani.

Aztán megcsókolt.

Nem volt több egy szájra puszinál, némi esze még neki is maradt, hogy ne mélyítse el ilyen nyilvános helyen, de nekem bőven elég volt ennyi a teljes zavarodottsághoz. Egy idő után ajkai megmozdultak és még láttam, hogy lehunyja a szemeit, ezután tettem így én is. Fogalmam sem volt, meddig csináltuk ezt a felesleges szórakozást, de nagyon elegem volt már belőle. És a saját áruló érzéseimből is, amelyek váratlanul ilyen mocsok módon becsaptak engem.

Idegesen húzódtam el, könnyek csípték a szemem és legszívesebben felpofoztam volna ezt a szemét, felfuvalkodott vízidisznót. Megalázott engem, szórakozott velem és az érzéseimmel, pedig nem is ismerte őket eléggé. Hát ilyenek a férfiak.

- Jó érzés, hogy kihasználsz? - kérdeztem tőle remegő ajkakkal. - Jól esik neked, hogy egy hülye fantáziában élsz?

- Nem értesz semmit. - vetette oda. Semmi megbánást nem mutatott, még a szeme se rebbent, ami bennem csak hergelte a dühöt.

- Nem is akarok. - felálltam az asztaltól, nem állt szándékomban tovább nézni a bájgúnár fejét, ahogy elégedetten megnyalja az ajkait, miután megcsókolt, arról nem beszélve, hogy ha tovább maradok, biztos szájon vágom. - Gyűlöllek, Taehyung.

- Dehogy gyűlölsz, inkább össze vagy zavarodva. Tetszem neked és nem bántad meg azt a csókot.

- De igen! És tudod, mit? Ha nem lennél ilyen undorító patkány, akkor sem kellenél! Most pedig, ha megbocsátasz, mennem kell. Nagyon örültem az újabb találkozásnak, lehetőleg ne ismételjük meg többször és magyarázkodj anyádnak innentől egyedül. - letettem néhány bankjegyet az asztalra, nehogy szó érje a ház elejét és bármivel is tartoznom kelljen neki, majd hátat fordítottam és egyszerűen kisétáltam a kávézóból.

Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, ahogy tudtam, minél távolabb akartam kerülni ettől az átkozott embertől, aki csak megkeserítette az életemet. És még örüljön, hogy nem kevertem le neki egy kurva nagy sallert.

Mondd csak, mit akarsz te tőlem, Kim Taehyung?