Sosem hittem volna, hogy valaha egy fotózáson fogok ülni egy zsúfolt stúdió kellős közepén, de megtörtént. Tae nem nagyon ért rá a munka miatt, hogy találkozzon velem - hetente egyszer szorított nekem helyet a szoros menetrendben -, de ki tudta könyörögni a vezetőségnél, hogy kivételesen egyik hétvégén beugorhassak a fotózására. A banda többi tagja nem volt ott, külön-külön osztották be őket, de nem bántam. Nem készültem még fel arra, hogy személyesen találkozzak velük.

- Jól érzed magad? - sétált hozzám barátom a tízperces szünetben. Hálásan fogadta tőlem a házi kosztot, amit kivételesen én csináltam a szegényes főzőtudományommal. Pedig ha látta volna, hogy háromszor kezdtem újra és abból kettő vagy elégett, vagy sós lett, vagy kigyújtotta a konyharuhát...

- Persze. - vontam vállat. - Kicsit unom amúgy, de nem vészes.

- Sajnálom, hogy elrángattalak. Csak szerettem volna veled tölteni az időt... - suttogta bűnbánó kiskutyaszemekkel.

- Ugyan már. Nem gond. - legyintettem hanyagul, de azért belül majd megölt az ideg, amiért itt pózolt tőlem pár méterre és egy lélegzetvételnyit sem tudtunk egymás közelébe férkőzni. Na meg az a fehér cucc... döglesztő volt rajta.

- Kaphatok egy puszit? - pislogott rám gyerekesen, mire elmosolyodtam és közelebb hajoltam, hogy megajándékozzam egy gyér csókocskával a szája sarkába. - Yah, ez mi volt?!

- Puszi. - vigyorogtam.

- Nem! Én ennél többet akarok! Csókot! Sok csókot!

- Az előbb még tök mást mondtál.

- Ajj már!

- Taehyung, menstruálsz?

- Nem. - morogta.

- Akkor fejezd be a hisztit és viselkedj felnőtt módjára. - válaszoltam neki higgadtan, mert kezdtem elveszíteni a türelmem. Oké, hogy éppen valami kapcsolat-féleséggel próbálkoztunk, oké, hogy szerettem őt és oké, hogy önmagáért jöttem össze vele, de a lófasznak is van vége. Viszont azzal nem számoltam, hogy még jobban megsértődik. - Most már aztán tényleg... jó, csókolj meg. - adtam be a derekam. Egy darabig még puffogott magában, én meg a lehető legtürelmesebben vártam tőle valami reakciót és eszegettem a kajáját. Aztán végre megtört a jég, és a fotós óbégatni kezdett, hogy lassan mindenkinek a helyére kéne menni, úgyhogy Tae gyorsan felém fordult és az ajkaimra tapasztotta a sajátját. Nem követelőzött, megvárta, amíg engedek a feszültségből, csak utána kezdte el mozgatni azt a rohadtul puha száját. Nem mélyítette el, de ez is bőven elég volt, hogy löketet kapjon és újult erővel menjen a vászon elé bohóckodni.

Hogy ez az ember egyszer még a sírba visz engem...

~~~

- Láttad, milyen jól néztem ki a nyers képeken? Nem is kell őket nagyon retusálni. - büszkélkedett boldogan a fotózás befejeztével, mikor a folyosón sétáltunk a hátsó kijárat felé. Mosolyogva hallgattam, mennyire örült a sikerének és úgy éreztem, megérdemel egy kis kényeztetést a kemény munkája után. Eleinte úgy voltam vele, hogy az is elég jutalom neki, ha nem csesztetem, de szerettem volna valami különlegeset. Azzal is tisztában voltam, hogy zavarta, hogy mindig csak ő kezdeményezett és ő tepert annyira, hogy közelebb kerüljön hozzám, ezért egy határozott mozdulattal megfogtam kezét és összekulcsoltam ujjainkat. Meglepetten pislogott hol a kezeinkre, hol pedig rám, még a dumálást is abbahagyta. Ideje volt már. - Y-Yejin...

- Hm?

- Te most... megfogtad... a kezem?

- Nyugi, nem terjesztem a leprát. - gúnyolódtam, nehogy elbízza magát, de belül amúgy készültem elsüllyedni zavaromban. Imádtam a nagy tenyerét, amiben az enyém teljesen elveszett.

- Nem úgy gondoltam. De te soha nem csinálsz magadtól semmit, mindig úgy kell neked könyörögni.

- Legközelebb írásos kérvényt is nyújthatsz be, ha azt szeretnéd.

- Nem kell, köszi. - röhögte el magát és megszorította az ujjaimat. Mintha meg akart volna bizonyosodni róla, hogy nem álmodik és tényleg hozzám érhetett anélkül, hogy jól nyakon vágom érte. - Nagyon szeretem az illatodat. - jelentette ki hirtelen, mire vetettem rá egy furcsálló pillantást.

- Ez most hogy jött ide?

- Csak úgy. - vont vállat. - Ha ilyen közel vagy, mindig érzem a citromot és a málnát, ami annyira illik hozzád. Nagyon szeretem.

Én is oda vagyok a te illatodért, a férfiparfüm, ami keveredik az öblítővel, egyenesen megőrjít, rád ugranék tőle. Hát még amikor borotválkozás után magadra kened az aftershavet és megcsókolsz...

- Az tök jó. - dünnyögtem, pedig amúgy simán kimondhattam volna az előző gondolataimat. Miért vagyok ilyen béna az érzelmeim kimutatásában?

- Valami rosszat mondtam? - sandított rám, de egy hümmögéssel válaszoltam neki, hogy nem csinált semmit. - Akkor mi a baj?

- Nincs baj, Taehyung.

- De látszik. Olyan, mintha a homlokodra lenne írva, hogy "utálok mindenkit, adjatok egy láncfűrészt".

- Tényleg nincs...

- Yejin, én próbálok a kedvedben járni és aranyosan közeledni feléd, de mindig elrontod... - motyogta szomorúan. - Mit tegyek, hogy nyíltabb legyél velem?

- Ilyen a természetem, de hidd el, nagyon is értékelem, amit csinálsz.

- Én nem így vettem észre.

- Kérlek, ne vesszünk össze! - könyörögtem, mert nagyon nem volt kedvem most kötekedni. Igen, pont nekem. Lehet, beteg vagyok?

Bántott, hogy valahányszor próbált romantikus lenni, én ellöktem magamtól, de nem szándékosan. Nem akartam vele kicseszni, nem akartam megbántani, egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogyan fogadjam a hirtelen jött kapcsolatot. Soha nem volt még barátom, aki így törődött volna velem, nem tapasztaltam ilyeneket, és az, hogy Tae ennyire tepert értem, nonszensz volt.

Változtatnom kell rajta, különben megunja ezt és elveszítem. És jelenleg ettől félek a legjobban.