Furcsa módon jól éreztem magam Taehyunggal. Az ebéd után - csirkét ettünk valami mártással és krumplival - maszkban sétáltunk a folyóparton és kifejezetten sokat megtudtunk egymásról. Aranyos dolognak találtam, hogy Taehyung majdnem minden olyan dologban megemlítette a csapattársait, amik nagy szerepet játszottak az életében. Én is jobban megnyíltam, eddig senkinek sem árultam el különösebben, hogy a szüleim elváltak öt évvel ezelőtt és anya egyedül nevel engem és az öcsémet. Azt már inkább magamban tartottam, hogy apa miket művelt velünk, nem akartam tönkretenni a jó hangulatot.

A legjobban az lepett meg, hogy olyan partszakaszon kóvályogtunk, ahol a madár se járt, ő mégis összekulcsolta ujjait az enyémekkel és tök természetesnek vette ezt. Én pedig mondanom sem kell, iszonyatos zavarban voltam. Tetszett Taehyung mosolya, a nevetése és az erős parfümje is, amit kilométerekről meg lehetett érezni, mégsem volt kellemetlen. Tetszett, hogy fesztelenül viselkedett, nem szólt be - azért néhány csipkelődő megjegyzést muszáj volt elejtenie -, nem alázott meg és megemlítette, hogy örül neki, amiért én ápoltam a papáját és nem az a két ribanc, akikkel egy csoportban vagyok. Jó, nem így mondta, de utalt rá.

Délután öt óra körül hívta fel a sofőrt, hogy ideje lenne elindulni haza. És elkísért. Nem szállt ki a kollégiumuknál, pedig szó szerint mellette mentünk el, nem mondta azt a sofőrnek, hogy ő itt most elköszön, megvárta, amíg én biztonságban eljutok az otthonomig. Azért azt nem kockáztattuk meg, hogy közvetlenül a ház előtt tegyenek ki, egy utcával lejjebb álltunk meg.

- Hát akkor, itt most vége a gyereknapnak. - sóhajtottam fel és megmozgattam a lábamat, mert kezdte bántani a magassarkú. Kár, hogy nem öltöztem vissza a rendes ruháimba, de úgy nem lett volna jó a randi.

- Ja. Vége... - motyogta melankolikusan, majd kiszállt a kocsiból és átsétált az én oldalamra, hogy nekem is kinyissa az ajtót. Meglepett, de szó nélkül, engedelmesen kimásztam a hátsó ülésről. - Találkozunk még? - tette fel hirtelen a kérdést, mire értetlenül ráemeltem a tekintetem.

- Persze, hogy találkozunk. Muszáj, emlékszel?

- Aha, tényleg. Muszáj. - bólintott. - Szóval... szia, Yejin.

- Szia, Taehyung. Vigyázz magadra hazafelé.

Az idol tétován tett felém egy lépést és elkapta a derekam, majd magához húzott. Egy darabig úgy tűnt, hogy megint célba veszi a számat, és most nem is lett volna ellenemre, túlságosan elgyengültem a közelében. De nem tette, pedig már éreztem, hogy a számba fújja a levegőt. E helyett meggondolta magát és egy hosszú csókot nyomott a homlokomra, majd a kezembe nyomta a szájmaszkot, megvárta, amíg felveszem, majd sietősen visszaült a kocsiba és mondott valamit a sofőrnek, aztán elhajtottak.

Mi volt ez?

***TAEHYUNG***

Nem tudom, mi ütött belém. Úgy léptem be a dorm ajtaján, mint akin átment egy traktor, aztán rükvercben még egyszer. Robot üzemmódban vettem le a cipőimet meg a felesleges zakót és csoszogtam be a nappaliba, ahol a többiek ültek. Jimin és Jungkook azonnal leállították az XBOX-ot, a mellettük ülő Nam felnézett a könyvéből, még Yoongi is kíváncsian méregetett a masszázsfoteljéből. J-Hope meg... hát, éppen Yoongi mögött állt és fényképezgette, de abbahagyta, mikor meglátott.

- Ah, megjöttél, TaeTae? - pislogott ki Jin a konyhából, kezében egy tállal, amiben nagyon kavargatott valamit. - Citromtortát sütök, jókor érkeztél.

- Aha. Citromtorta. - Yejinnek is enyhe citromos illata volt, málnával keverve.

- Mi van veled? Rózsaszín köd telepedett az agyadra? - röhögött ki Jimin.

- Rózsaszín. - Yejinnek is rózsaszín volt a táskája.

- Hát ez hülye. - kommentálta Suga. Nem szóltam semmit, levágódtam Jungkook és Nam közé a kanapéra és meredtem magam elé, mint egy fasz a lakodalomban.

- Jól érezted magad a kislánnyal, igaz? - kérdezte Nam hyung sejtelmesen, mire gépies bólogatásba kezdtem és elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, milyen kis harcias lány is a barátnőm. A kamu barátnőm. - Tae, nem úgy volt, hogy utáljátok egymást?

- De.

- És mi változott?

- Nem tudom...

- Szerelmes vagy? - mosolygott J-Hope. Bólintottam.

- Annyira más, mint a többi agyatlan, bólogató tyúk. Mindig visszabeszél, nem szégyell káromkodni és erős személyisége van. Eleinte élveztem, hogy bánthatom a szavaimmal, mert haragudtam rá, amiért nagyapa annyira szerette és sok időt töltött vele.

- Te is sok időt töltöttél a nagyapáddal, Tae. - szólalt meg Jimin, mire megráztam a fejem.

- Nem úgy értem. Én szinte gyerekként kerültem Szöulba és semmi időm nem maradt a saját nagyszüleimre. Ostoroztam is érte magam, hiszen ti is tudjátok. Aztán ott volt az az idegesítő csaj, aki a kórházban állandóan körülötte téblábolt, nevetgélt vele, ápolgatta, és úgy éreztem, ezt nekem kellene. Aztán minden megváltozott, mikor a temetés után utánamentem az állomásra. Sírt és én aggódtam érte.

- És mit gondolsz, mi az oka?

- Ha tudnám, már nem csak a média miatt kellene eljátszanom, hogy a barátnőm.

- Beleszerettél, Tae. - Jin olyan együttérzően és kellemesen ejtette ki ezeket a szavakat, hogy majdnem elsírtam magam a boldogságtól. Igen, szerelmes lettem.

- Bántottam őt. Megalázó dolgokat mondtam neki, amit egy nőnek sem szabadna egy férfitól hallania. Ellenségesen viselkedtem vele, lelkileg porba tiportam, mert utáltam. És most itt vagyok, idiótán, mert beleestem a saját csapdámba. - motyogtam összetörten. - Nem gondoltam volna, hogy változni fog a véleményem vele kapcsolatban...

- Taehyung, amit a lány iránt tápláltál, csak egy védekező mechanizmus volt a részedről. Tudtad, hogy a nagyapád el fog távozni közülünk és ezt másra vetítetted ki, főleg rá. Velünk is sokat voltál bunkó, de mi ismerünk már annyira, hogy tudjuk, mennyire nehéz neked. Ő viszont nem ismer és érthető, hogy megutált. - magyarázta Nam hyung. Nem véletlenül neki a legmagasabb az IQ szintje közülünk... - Ha valóban az van, amit állítasz és szerelmes vagy belé, megszerzed őt magadnak.

- Azt mondod?

- Azt mondom.

- De a banda...

- Tae, meg lehet oldani. Ha nem megy a banda rovására, nekem teljesen oké.

- De... a karrierünkre tettük fel az életünket. Meg lett tiltva, hogy szerelmesek legyünk és ti ezt mindannyian betartjátok. Nem én akarok lenni az a tag, aki szétzilálja azt, amit nagy nehezen felépítettünk.

- Azt a, te hülyébb vagy, mint gondoltam. - sóhajtott Suga. - Ki a fasz mondja meg, hogy az ember mikor lesz szerelmes? Senki. Ez egy érzés, amit te nem irányítasz. Ha neked most kell bagzani, akkor most fogsz bagzani.

- Igaza van. - bólintott Jungkook.

- Akkor... Namjoon hyung, én szeretnék engedélyt kérni tőled, hogy teperhessek Yejinért.

- Megadom, Tae, de egyszer mindenképp be kell mutatnod a bandának is, ha már hajlandó lesz elviselni. - nevette el magát leaderem és megveregette a vállam.

Vigyázz, Yejin, az enyém leszel.