silvery
Jeon Jungkook:
A nyári csillagzáport figyeltem és a tizenkettedik alkalommal is ugyanazt kívántam. Bárcsak a lelkem egy teleírt tábla lenne, hogy csak meg kelljen fognom a szivacsot és letörölnöm a fájdalmas részeket. Tudtam, hogy ez lehetetlen. Nate is tudta. Ezért ölelt szorosabban, mikor megláttam egy újabb hullócsillagot.
Ismét kívántam.
Ezúttal azt, hogy elhagyjanak a rémálmaim. Hogy legyen legalább egy olyan éjszaka, amikor a tudatlanság sötétjébe merülhetek.
- Boldog szülinapot, Jungkook - suttogta a fülembe Nate. Meglepetten húzódtam el tőle és a karórájára pillantottam. Éjfél múlt két perccel.
Húsz éves lettem.
Min Yoongi:
Nem jó, nem jó, nem jó!
Fogtam a teleírt füzetet és a kukába hajítottam. Csalódottan ültem vissza az asztalomhoz, újra tollat ragadtam és egy tiszta lap felé hajoltam. Nem adhatom fel, meg tudom csinálni.
- Yoongi - törte meg a feszült csendet Jimin halk hangja. A küszöbön állt és apró szemekkel pislogott felém. - Most már feküdj le aludni - motyogta.
- Megyek - bólintottam.
Felálltam és megfogtam az álomittas fiú kezét, nehogy helyben elaludjon. Visszakísértem a szobájába, bebújtattam Taehyung mellé, majd mielőtt én is a saját birodalmamba zárkóztam volna éjszakára, körbejártam az összes szobát, hogy megbizonyosodjak róla; mindenki békésen alszik.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top