Újra Sejin irodája előtt álltam, Yoongival az oldalamon. A múltkorihoz hasonlóan, most is görcsben volt a gyomrom, és minél hamarabb túl akartam esni ezen a beszélgetésen. Mély levegőt vettem és én kopogtam be az ajtón, majd mikor meghallottam Sejin hangját, feszülten pillantottam Yoongira.

- Minden rendben lesz - mosolygott rám biztatóan, és ő nyitotta ki az ajtót.

Sejin, mondhatni elégedetten dőlt hátra a székében amikor meglátott minket.

- Már vártalak titeket - biccentett mosolyogva. - Gyertek ide, mielőtt megbeszélnénk a dolgokat, mutatni akarok valamit.

Tőlem természetes reakció volt, de most még Yoongi is elbizonytalanodott egy másodpercre. Hezitálva lépett egyik lábáról a másikra, én pedig azt vártam, hogy végre megmozduljon. Sejin láthatóan jól szórakozott rajtunk, nem tudtam nem észrevenni, ahogy elfojtott egy mosolyt.

Végül Yoongi rászánta magát és a főnöke mellé lépett, így követtem őt és a széles monitorra pillantottam, aminek egyik részén az egyik legnagyobb közösségi oldal volt megnyitva, a másikon pedig egy dokumentum féleség.

- Mondjátok, mit láttok? - kérdezte.

- A videót... - nyögtem ki nagy nehezen, mire Yoongi gyengén megütötte a combom.

- Két millió like - mondta.

- Pontosan! - tapsolt egyet Sejin. - Elképesztő! És ez még mindig csak egy kis részlet! - nézett rám. - Sokan számítanak rád, Jungkook.

- Huh? - kerekedtek el a szemeim. Sokan számítanak rám? Ezt meg mégis hogy érti?!

- Az emberek hallani akarják a hangod. Soha, egyik előadó miatt sem voltak még ennyire izgatottak - magyarázta, miközben Yoongi visszahúzott az asztal elé.

- Jungkook nem szeretné elfogadni az ajánlatát, uram - mondta határozottan.

Sejin mosolyát meglepettség váltotta fel, majd színtiszta csalódottság. A szívem majd' kiszakadt a mellkasomból, annyira rosszul éreztem magam, mégsem tudtam kinyitni a számat, hogy mondjak valamit.

Hosszú, kínos percek teltek el, amíg Sejin egyszer rajtam, egyszer pedig Yoongin hagyta a tekintetét. Úgy tűnt, nagyon gondolkodik a megoldáson, úgyhogy most már csak azért sem szólaltam meg. Szerintem ezek után Yoongi nem is hagyná, hogy hirtelen mégis azt mondjam, gyakornok akarok lenni.

- Jól van - felelte Sejin nyugodtan, és a gépe felé fordult. - Akkor lenne egy másik ajánlatom.

- Uram, mi nem... - kezdte Yoongi, de a főnöke egy pillantással elhallgattatta.

- Mielőtt elmondom, tudnom kell, miért nem élsz a gyakornoki lehetőséggel - nézett egyenesen rám. - Tőled akarom hallani, Jungkook - tette hozzá, mielőtt Yoongi ismét a nevemben beszélhetett volna.

- Hát... - igyekeztem összeszedni az összes bátorságom, de még így is megremegett a hangom. - Nem tudom megfelelően kezelni, ha az emberek figyelme rám irányul. Félek...

- Miért vettétek fel ezt a dalt? - tette fel a következő kérdését.

- Yoongi szerint szép a hangom. Azt hittük, hogy jó ötlet lenne, ha felénekelném azt a dalt, amit amúgy csak nekem írt - az arcom akaratlanul is grimaszra rándult. Fogalmam sincs, honnan volt ennyi merszem ezt ilyen nyíltan kimondani, még én is meglepődtem, hát még Yoongi és Sejin. - Bocsánat!

- Nem, semmi baj - rázta meg a fejét Sejin. - Yoonginak igaza van, tényleg megvan a hangod ahhoz, hogy sikeres legyél vele. Ezt mutatja az is, hogy mennyien várják, hogy hallhassák a dalodat.

A nyomtató dolgozni kezdett az asztal mellett, Sejin pedig várakozva tartotta a kezét, hogy azonnal elvehesse a papírokat.

- A teljes bizalmamat adom most nektek - mondta komolyan, miközben elővett egy tollat. - Kockáztatni fogok, és remélem, nem bánom meg - biccentett. A kinyomtatott lap aljára írta a nevét, ami felé aztán egy pecsét is rákerült. - Az ajánlatom a következő. Ti ketten, együtt fogtok dolgozni. Szabadon eldönthetitek, hogy mit használtok fel a munkátok során. Lehet csak hanganyag, de a helyetekben nem zárnám ki a videóklipp lehetőségét sem. Nem feltétlenül kell szerepelned benne, Jungkook, ez is a te döntésed.

- Ez... - kerestem a megfelelő szavakat. Nyilván, gondolkodás nélkül elvettem a lapot Sejintől, amikor felém nyújtotta azt. - Hű!

- Úgy látom, ez az ajánlat sokkal jobban tetszik - nevetett fel.

- Igen - bólogattam visszafogottan. Pedig legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből örömömben.

- Remek, akkor írjátok alá a szerződést és adjátok le a recepción - intett egyet, jelezve, hogy ideje távoznunk, mire elvigyorodva fordultam Yoongi felé, aki rám mosolygott és az ajtó felé terelt.

- El tudod hinni? Együtt fogunk dolgozni! - ugrottam a kanapéra
már a stúdióban. - Csak mi ketten!

- Várj egy kicsit, baba, előbb olvassuk el a szerződés pontjait - csitított Yoongi, miközben egyszerűen arrébb tolt, hogy leülhessen mellém.

- Minek? Sejin elmondta, mi a lényeg - biggyesztettem le az ajkaimat.

- Igen, de az apró betűs részek is fontosak - bólintott, miközben szemeit a sorokon jártatta. - Nagyon is fontosak...

- Mi van? - vontam össze a szemöldököm, mikor hitetlenül megrázta a fejét.

- Két százalék? Komolyan?! - csattant fel hirtelen.

- Mi két százalék? - értetlenkedtem.

- Amennyit megkapsz a pénzből, amit a dalokból nyer a cég. Nevetséges.

- Kapok pénzt! - tapsoltam újfent boldogan, mert hát, a pénz akkor is pénz, ha kevés.

- Jungkook, nyugodj meg egy kicsit, oké? - fordult felém Yoongi komolyan, és kezeit a vállaimra téve tartott egyhelyben. - Végig kell gondolnod. Nem hagyhatod, hogy kihasználjanak.

- Végig gondoltam - billentettem oldalra a fejem.

- Biztos? - vonta fel a szemöldökét.

- Tuti! - bólintottam határozottan.

- Arra is gondolj, hogy nagyon kevés szabadidőd lesz. Elvégre most ott van a suli is - figyelmeztetett.

- Jimin majd segít tanulni - forgattam meg a szemeimet. - Nem lesz baj!

- Fél évre szól a szerződés - vezette vissza a tekintetét a lapra. - Sejin bebiztosította magát.

- Mármint?

- Fél év kevés idő, ha nem hozol akkora sikert, akkor sincs baj.

- Szuper, akkor most már aláírhatom? - sóhajtottam.

- Írd... - hezitált.

- Mi lenne, ha egy kicsit örülnél annak, hogy együtt dolgozhatunk? - jegyeztem meg neheztelőn.

- Én örülök - húzta fel a vállait. - De aggódom is. Valami nem stimmel ezzel az egésszel...

- Ne aggódj - feleltem, majd elvettem tőle a lapot és ráírtam a nevem. - Fél év kevés idő, te mondtad.

- Igaz - bólintott megadóan, majd ő is aláírta a szerződést.

Nem tudtam, mire gondolt, vagy hogy miért aggódott. Sejint a pénz vezérli, ezért volt hajlandó ekkorát kockáztatni, ahogy ő mondta. Hiszen én csak egy senki vagyok, sosem voltam gyakornok, és eddig nem is énekeltem senki előtt. Lehet, hogy kudarc lesz ez az egész, de legalább senki sem fogja tudni, hogy én voltam. Folytathatom az életem, mintha semmi sem történt volna.

Yoongi beállította a gépét és előpakolta a dolgait, hogy majd onnan folytassa a munkát, ahol befejezte mielőtt Sejinnel beszéltünk. Aztán levittük a lapot a recepciós boszorkánynak, aki már meg sem lepődött azon, hogy engem látott. Sőt, az arca sem rezzent mikor átolvasta a szerződést.

Még reggel megbeszéltük a fiúkkal, hogy ma együtt ebédelünk. Yoongi dobott egy üzenetet Hoseoknak, negyed órával később pedig már az épület előtt vártak ránk.

- Na? Mi volt? - sietett elénk Jimin.

- Majd elmeséljük - hadarta Yoongi, és már húzott is maga után tovább az autó felé.

- De én most akarom tudni! - loholt utánunk Jimin. - Ne már!

- Sziasztok - intett egyet Hoseok, miközben Taehyung egy szoros öleléssel üdvözölt.

- Mekibe megyünk, mert hambira vágyom - mondta, és valószínűleg azért, mert a hamburgerre gondolt, akkorát korgott a hasa, hogy azt szerintem mind meghallottuk.

- Ehettetek volna már - néztem rá bocsánatkérőn.

- Én akartam is, de Jimin nem engedte - biggyesztette le az ajkait.

- Akkor siessünk - tereltem az autó ajtajához.

Yoongi ült Hoseok mellé, míg én, Tae és Jimin hátul foglaltuk el a helyünket a járműben. Utóbbi duzzogva fonta össze a karjait maga előtt, ami miatt muszáj volt elfojtanom egy mosolyt, nehogy még jobban berágjon rám amiért kinevetem.

Próbáltam inkább arra koncentrálni, hogy halljam Yoongit és Hoseokot, ugyanis valamiről beszélgettek, de olyan halkan, hogy az autó zaja teljesen elnyomta a hangjukat. A visszapillantó tükörből láttam csak, hogy szerelmem arca nagyon is komoly, úgyhogy nem lehetett valami vidám a téma kettejük között.

- Végre! - kurjantott Taehyung, amikor Hobi leállította a motort az étterem parkolójában, és szinte kilökött a kocsiból miután kinyitottam az ajtót. - Mozogj már, különben megeszlek!

- Elviselhetetlen vagy, amikor éhes vagy - motyogtam az orrom alatt, majd Yoongi mellé léptem és összefontam ujjaimat az övéivel. Kíváncsian rám nézett, mire fejemmel az autó felé böktem.

- Az estéről beszéltünk - biccentett. - Nem ér rá...

- Akkor megyünk majd busszal - vontam meg a vállam. - Vagy gyalog - tettem hozzá, mire szemei felvillantak. - Hívunk taxit!

- Majd megbeszéljük - sóhajtott, majd lassan és alaposan körbenézett. Én is így tettem, bár tudtam, ha figyelne minket valaki, Yoongi már kiszúrta volna.

- Gyertek már! - kiáltotta Jimin, ahogy az étterem ajtaját tartotta.

Nem volt sok ember, hiszen még csak dél múlt. Leginkább fiatalok járnak ide enni, de ők most iskolában vannak. A hangulata a helynek így teljesen más, sokkal jobban tetszik. Utálom, amikor az iskolai pletykákat még az épület másik feléről is hallom, olyan hangosan osztják meg őket egymással.

- Ki mit kér? Yoongi fizet - mondta Hoseok, mire nem csak az említett, de én is megütközve néztünk rá. - Mi van? Mindegyikünknél többet keresel...

- Igen, de ő duplán fizet mindenért - köszörültem meg a torkom. Yoongi a kezemre szorított és megajándékozott egy "hallgass el" pillantással, majd visszafordult a srácokhoz.

- Én fizetek - bólintott.

- Király! - tapsolt Taehyung izgatottan és a táblát pásztázta, amin a kínálat sorakozott.

- Én egy gyerek menüt kérek, mert most jár hozzá süti - sandított rám Jimin.

- He? - fordult felé Taehyung és Yoongi szinte teljesen egyszerre.

- Azt mondta, hogy... - készült elismételni Jimin szavait Hoseok, de pont akkor kerültünk sorra.

Szórakozottan összenéztem a szőke fiúval, majd miután mindannyian elmondtuk, hogy mit kérünk, leültünk egy szabad asztalhoz, ami mellé egy másikat húztunk és a székeket is áthelyeztük, így mindannyian elfértünk.

- Most már elmondanátok, hogy mi volt a cégnél? - bontotta ki Jimin a süteményét.

- Te kaptál hozzá sütit?! - háborodott fel Taehyung.

- Mondtam, hogy a gyerek menühöz jár süti... - nézett rá Jimin ártatlanul.

- Nem, te azt mondtad, hogy Kookie jár hozzá, és... Ó, basszus! - csapott a homlokára Tae.

- Beszélhetnél a mi nyelvünkön - morogta Yoongi, miközben egyik kezével a hamburgerét tartotta, a másikat pedig a térdemen pihentette az asztal alatt.

- Egy ilyen egyszerű szót nem ismersz, ez a te bajod - mondta Jimin, majd elégedetten kezdte majszolni a sütit.

Szavait csend követte, a srácok szerintem nem tudtak mit mondani, én meg nem akartam hozzáfűzni a dologhoz semmit. A sült krumplimat eszegettem, miközben Hobira néztem, aki engem vizslatott kérdő szemekkel. Gyorsan észbe kaptam és megköszörültem a torkom.

- Lett munkám - mondtam nyugodtan, és folytattam a falatozást.

- Igen...? - szólalt meg Jimin várakozóan.

- A cégnél fogok dolgozni - bólogattam.

- Avass már be a részletekbe! - dobott meg Taehyung egy krumplival.

- Ha Jin itt lenne, most letörné a kezed - jegyezte meg Hoseok, én pedig egy másodperc alatt sápadtam el.

- Basszus! Jin! - kaptam a zsebemhez, hogy elővegyem a telefonomat. - Meg fog ölni!

- Mit csináltál? - értetlenkedett Jimin.

- Megígértem neki, hogy rögtön felhívom miután beszéltünk Sejinnel - hadartam, és már a fülemhez is emeltem a készüléket.

Csak arra tudtam gondolni, hogy Jin mennyire aggódott értem és a lelkemre kötötte, hogy azonnal tájékoztassam a fejleményekről, én meg nagyszerűen elfeledkeztem róla...

- Jungkook! - szólt a telefonba ideges hangon, mire lehunyva a szemeimet csúsztam lejjebb a széken.

- Szia... öhm... bocsi, hogy csak most hívlak... - motyogtam szégyenkezve, és most még azzal sem törődtem, hogy Jiminék jókat kuncognak rajtam.

- Hol vagytok? - kérdezte engedékenyebben. Ezek szerint jól tettem, hogy elsősorban bocsánatot kértem.

- Eljöttünk Jiminnel, Taevel és Hobival ebédelni.

- Hova?

- A mekibe.

- Add oda Jiminnek a telefont egy pillanatra - kérte, mire inkább kihangosítottam a telefonomat és az asztal közepére tettem.

- Ki vagy hangosítva!

- Sziaaaa Jin! - köszöntötték őt a fiúk egyszerre.

- Légyszíves vegyetek Namjoonnak egy menüt ebédre - mondta Jin.

- Ó, de miért? - vonogatta a szemöldökét Taehyung. - Merre jártál, hogy nincs otthon ebéd?

- Majd megtudjátok... - felelte Jin sejtelmesen. - De most halljam, mi volt, Jungkook?!

- Mi is most fogjuk hallani először - grimaszolt Jimin, és haragosan rám nézett.

- Sejin felajánlotta, hogy dolgozhatok Yoongival - kezdtem izgatottan a mellettem ülőre pillantva. - Fél évre szól a szerződés, és igazából csak annyit kell tennem, hogy feléneklem Yoongi dalait.

- Nem is tudtam, hogy van ilyen - csodálkozott Hoseok.

- Szerintem eddig nem is volt - bólintott Yoongi. - Sejin az első, aki ekkorát kockáztat...

- És milyen jól teszi! - mondta Jin. - Biztos vagyok benne, hogy Jungkook a helyes pofija nélkül is híres lesz!

- Jiiiiin - emeltem a tenyerem az arcom elé.

- Én vagyok a legnagyobb rajongója - jelentkezett Taehyung.

- Csak utánam, édes - mosolygott rá Jimin angyalian.

- Szerintem ezt a címet hagyjuk meg Yoonginak - nevetett fel Hoseok.

- Akartam mondani - vigyorodott el Yoongi, majd felém fordult és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.