Szemeimet lehunyva estem a zene csapdájába. Hátamat a háttámlának döntöttem és újra és újra szerelmes lettem Jungkook hangjába. Minden hang helyet talált magának, tökéletesen illeszkedett a zenére és nem túlzok ha azt mondom, ez az a dal, amire a legbüszkébb vagyok. Az Eufóriát senki sem tudta volna így elénekelni, nem hiába írtam Jungkooknak. Az én arany torkú Jungkookomnak.

Miközben kellemes bizsergés futott végig karjaimon egy-egy magasabb hang hallatán, azon tűnődtem, hogy milyen kincset tudhatok magaménak. Egy gyémánt, ami csak arra vár, hogy valaki a felszínre hozza, hogy aztán mindenki megcsodálhassa.

Rosszul kellene éreznem magam amiatt, hogy boldog vagyok. Nem szabadna annak örülnöm, hogy Jungkook hosszú éveken át eltemette magában a tehetségét, így most mellettem lelhet rá a képességeire. De mégis...annyira hálás vagyok, nem tudom kinek, de igazán hálás vagyok. Az én babám úgy fog kiteljesedni, hogy végig mellette állhatok, támogathatom és segíthetem. Egy kicsit talán önző vagyok.

Alig várom, hogy megmutassam neki a végeredményt. A kettőnk alkotását, aminél csodálatosabbat még nem hallottam. Amint vége lett a dalnak, lementettem az egyik pendrivemra, hogy otthon is meg tudjuk hallgatni, esetleg meg is mutathatnánk a fiúknak. Biztosan tetszene nekik.

Máris a következő ilyen alkalmon gondolkodtam, amikor ismét együtt dolgozhatok Jungkookkal, azonban nem áshattam mélyre magam a dal lehetőségeibe, mert gondolataim főszereplője éppen most döntött úgy, hogy üzenetet küld nekem.

Homlokomat ráncolva néztem a kijelzőre, amin csak annyit láttam, hogy Jungkook egy képett küldött. Fura, sosem szokott képet küldeni...

Kíváncsian nyitottam meg az üzeneteinket, és amikor megláttam őt, majdnem sikerült lefordulnom a székről. Elkerekedett szemekkel, pislogás nélkül meredtem angyali arcára, széles, nyuszi mosolyára, csillogó szemeire és a barnára festett hajára, amiben itt-ott feltűnt néhány kékes színű tincs.

Oh, bassza meg...

Baba: Jimin mikre vesz rá...o.o

Én: baba

Én: basszus

Baba: Ennyire rossz? Oké, visszamegyek a fodrászhoz és visszafestetem feketére:OO

Én: NEHOGY

Én: NE MERD JUNGKOOK

Baba: Szóval tetszik?

Én: Gyönyörű vagy:,(

Baba: ^.^

Én: menjünk a régi lakásra

Én: bele akarok túrni az új frizurádba

Én: miközben benned vagyok

Baba: YOONGISIWKANAKKSKWK

Én: <3

Baba: O.O

Én: Ezt igennek veszem

Baba: nem!!!

Én: miiii? Miért nem?:(

Baba: Vagyis nem ma

Baba: de holnap mehetünk

Én: Miért, mi lesz ma?

Baba: Van egy ötletem

Én: ?

Baba: ráérsz most? felhívhatlak?

Én: igen

Két másodperc múlva rezegni kezdett a telefonom jelezve, hogy Jungkook videóhívást szeretne indítani. Izgatottan nyomtam a zöld gombra és szemeimet meresztve vártam, hogy normálisan lássam őt.

- Szia! - integetett mosolyogva.

- Szia, baba! - tartottam magamtól távolabb a telefonom, hogy ő is rendesen lásson engem. - Rohadt jól nézel ki!

- Erhm... köszi - kuncogott édes hangján, miközben egy kicsit oldalra billentette a telefonját, így láthattam a fákat mögötte.

- Hol vagy? - vontam össze a szemöldököm. - Jimin?

- Jimin már hazament. Én hozzád indultam, de útközben eszembe jutott valami, szóval leültem egy padra itt a közeli parkban - magyarázta.

- Na és mi jutott eszedbe?

- Hogy hogyan tudnánk jóvá tenni a buli utáni éjszakát - bólintott.

- Még mindig ezen stresszelsz...? - dörzsöltem meg a homlokom fáradtan. - Szerintem már el is felejtették a srácok.

- Lehet, de én nem felejtettem el - nézett rám komolyan.

- Hallgatlak - emeltem égnek a szemeimet.

- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk nekik vacsorát - kezdte izgatottan. - Jimin azt mondta, hogy Taehyunggal moziba mennek, aztán benéznek az egyik barátjukhoz. A többieket is megkérdeztem, Hobi estig a műhelyben lesz, Namjoon ügyeket intéz, ő is azt mondta, hogy legkorábban hétkor ér haza, Jin pedig ugye délutános. Szóval csak mi ketten leszünk otthon.

- Jungkook...

- Tudom, hogy el akartál vinni vacsorázni, de kérlek! Együtt főzhetünk és süthetünk, jó móka lesz! - nyitotta még nagyobbra a szemeit, ha ez egyáltalán lehetséges.

- Jó - sóhajtottam. Hogy is tudnék nemet mondani neki?

- Szuper! - szélesedett ki a mosolya. - Akkor elmegyek bevásárolni, majd otthon találkozunk.

- Egyedül mész bevásárolni? - hajoltam előrébb.

- Miért is ne...? - húzta fel a vállait.

- Inkább várj meg, menjünk együtt. Leadom Sejinnek a dalokat és indulok, a pláza melletti parkban vagy?

- Ahham - dünnyögte. - Fél órára tőled.  Gyorsabb lenne, ha egyedül mennék...

- Hívok taxit, negyed óra alatt odaérek - bólintottam.

- Oké - biggyesztette le az ajkait. - Akkor itt megvárlak.

- Sietek - hadartam, miközben kikapcsoltam a gépemet.

- Számolom azt a negyed órát.

- Akkor meg főleg! - nevettem fel halkan. - Ott találkozunk, szeretlek!

- Én is téged - mosolygott a kamerába, aztán szerencsére ő tette le a telefont.

Én nem biztos, hogy rá tudtam volna venni magam, akár órákig elnézegettem volna őt.

Gyorsan összerendezkedtem az asztal körül, az egyik pendrivet a kezembe vettem, a másikat, amin az Eufória volt, a zsebembe csúsztattam. Az ajtóban még visszanéztem, hogy biztosan mindent rendben hagyjak itt, majd sietősen indultam Sejin irodája felé, miközben hívtam magamnak egy taxit. Nem akarom Jungkookot megvárakoztatni.

Háromszor kopogtam Sejin irodájának ajtaján, mire végre kiszólt, hogy bemehetek.

- Yoongi - biccentett egy mosollyal az arcán.

- Bocsánat a zavarásért - hajoltam meg előtte. - Itt vannak a dalok és a zenei alapok. Tudom, hogy jövő hét volt a határidő, de gondoltam ha már előbb elkészültem vele, most oda is adom.

- Remek! - tapsolt egyet. - Tudod, inkább legyen előbb kész, mint később.

- Igen - értettem vele egyet, miközben felé nyújtottam a pendrivet.

- A fájlokba beleírtad a neved és az előadó nevét is, igaz? Ne legyen keveredés.

- Persze. A dátumot is beleírtam és a címet is - elismerően bólintott, és a papírok felé helyezte a pendrivet. Ezek szerint még ma fog a dalaimmal foglalkozni.

- Van még valami? - vonta fel a szemöldökét, mire észrevettem magam és zavartan hajoltam meg előtte újra.

- Nem, csak ezt hoztam. További szép napot!

- Neked is - tért vissza a számítógépéhez.

Olyan gyorsan hagytam magam mögött az épületet, mint még soha. A taxi már a parkolóban várt rám és a sofőr sem volt még annyira fáradt, mint a későbbi órákban. Furcsán is éreztem magam, hiszen nem sokszor távozom a munkahelyemről akkor, amikor kellene, általában tovább bent maradunk Jungkookkal. De hát most ő nincs itt, nekem ugyan lenne dolgom, de ha nem muszáj bent maradnom, szívesebben töltöm a szabadidőmet a szerelmemmel.

Három percem maradt vissza, amikor a park elé értünk, így kicsit kapkodva fizettem a sofőrnek és a kelleténél durvábban csaptam be az autó ajtaját. Nem fontos, hiszen éppen időben ideértem, már csak Jungkookot kellett megtalálnom.

Szemeimmel feltérképeztem az ismerős parkot, ami a jó időnek köszönhetően rendesen ki volt használva. Idősebb emberek üldögéltek a padokon, anyukák hozták ki a gyermekeiket a friss levegőre, fiatal párok pihentek a szabad fűre leterített plédeken. Az egész teret beláttam, mégsem sikerült megtalálnom azt, aki hozzám tartozik.

Homlokomat ráncolva ismételtem meg előbbi tettemet és alaposabban néztem körül. Öregek, anyukák, gyerekek, fiatalok... Aztán megakadt a szemem valamin. Vagy inkább valakin.

Alig láttam őt, az egyik fa takarásában állt. Mintha a vidáman játszó gyerekeket figyelte volna, de ezt nem venném biztosra. Hihetetlenül rossz érzés kerített hatalmába, ahogy hirtelen felém fordult, és akkor már tudtam, valami nagyon nincs rendben. Kezeim ökölbe szorultak és idegesen indultam felé, hogy megállítsam őt, bármit is tervezett. És, hogy megtudjam, ki is ő, hogy lerántsam azt a rohadt kapucnit a fejéről és a szemébe tudjak nézni.

Amint egyre közelebb értem hozzá, hátrálni kezdett. Melyik idióta akar bajba keveredni fényes nappal? És miért csak én vettem észre?

- Yoongi! - két kar fonódott a derekam köré, és az ismerős, édes illat szinte azonnal az orromba kúszott. Zavartan fordultam meg Jungkook ölelésében, aki széles mosollyal az arcán nézett rám.

- Hol voltál? - vontam össze a szemöldököm.

- Tudtad, hogy van a közelben egy kisbolt, ahol pezsgő cukorkát árulnak? - csillantak fel a szemei. - Vettem vagy hat csomaggal!

- Azt beszéltük meg, hogy itt megvársz, Jungkook - toltam el magamtól őt, mire megszeppenve pislogott rám.

Idegesen fordultam a fa felé, ami mögött az a rohadék leskelődött, de nem lepett meg, hogy elmenekült amíg nem figyeltem.

- Mi a baj? - kérdezte Jungkook komolyan, ahogy ő is abba az irányba nézett, amerre én.

- Azt hiszem kiszúrtam egy bűnözőt - feleltem.

- Egy bűnözőt? Hogyan? Láttad az arcát? Hívjuk a rendőrséget? - lépett hozzám közelebb.

- Nem láttam az arcát - ráztam meg a fejem. - Fekete kapucnival takarta magát.

- Lehet, hogy csak egy lázadó kölyök, aki szereti, ha az emberek rejtélyesnek látják. Nem hiszem, hogy egy bűnöző idejönne nappal, ráadásul úgy, hogy rengeteg ember van itt - mondta halkan.

- Én is erre gondoltam - biccentettem. - Valószínűleg igazad van...

- Igen - mosolyodott el kényszeredetten, mire bocsánatkérőn fordultam felé.

- Ne haragudj - fontam karjaimat a dereka köré.

- Miért haragudnék?

- Amiért olyan durván beszéltem veled. Csak megijedtem, amikor nem láttalak sehol...

- Semmi baj - simított végig az arcom jobb oldalán. - Azt hittem, visszaérek még időben, de nem tudtam eldönteni, hogy málnás vagy narancsos cukorkát vegyek - magyarázta teljesen komolyan.

- És végül milyet vettél? - fojtottam vissza a mosolyom.

- Minden ízből egyet - vonta meg a vállát. - A srácoknak is vettem.

- De azt mondtad, hatot vettél - ráncoltam össze a homlokom.

- Mi ketten eszünk egyet - bólintott. - Megengedem, hogy te válaszd ki, melyik legyen az.

- Ez kedves - vigyorodtam el.

- Az vagyok - forgatta meg a szemeit. - De most már induljunk, mert sosem érünk haza!

- Tudod már, hogy mit csinálunk? - kérdeztem, ahogy összefontam ujjainkat és a park kijáratához indultunk.

- Meglepetés - somolygott.

Azt gondoltam, biztosan valami egyszerű, megszokott ételt akar majd csinálni, de elkezdtem kételkedni, mikor rájöttem, hogy nem mindegy, milyen boltban vásárolunk be. Jungkook határozottan húzott el a kisboltok elől, és célirányosan tartott a város legnagyobb üzlete felé. Nem sokszor vásárolunk itt, elvégre ha mi készítjük a kaját, általában a kedvenceinket esszük, de mivel Jin étteremben dolgozik, legtöbbször ő hozza haza a vacsorát vagy ebédet.

Amikor beléptünk az ajtón, nem tudtam eldönteni, hogy sok az ember, vagy sem, az épület nagyságához képest kevésnek tűnt.

- Legalább azt mondd el, hogy milyen alapanyagok kellenek - szorítottam meg gyengén Jungkook kezét, mielőtt elengedtem és egy kosárért mentem. - Írtál listát?

- Minden itt van a fejemben - lépett mellém. - Menjünk előbb a zöldségekhez, abból sok kell!

- Ugye nem valami diétás vacsorát akarsz csinálni? - nyíltak tágra a szemeim.

- Hobiék nem örülnének neki - kuncogott, és szinte gyönyörködve nézett körbe a választékokon. - Kell hagyma, répa, borsó, krumpli... Ezeket szedd össze. Mindből sokat. Én meg hozom a többit.

- De miért...? - motyogtam magam elé, majd szemeimmel követtem őt.

Annyira izgatott, hogy nincs szívem azt mondani neki, hogy inkább menjünk haza és rendeljünk valamit, amire este rávághatjuk, hogy mi készítettük... Pedig szívesebben tölteném valami mással a délutánt. Mondjuk aludhatnánk is sütögetés helyett.

Jó fiú módjára pakoltam a kosárba mindent, amit mondott, és egyszer sem kérdőjeleztem meg őt, hiába lepődtem meg, mikor egy üveg bort is levett a polcról. Szerintem valami királyi vacsorát tervez, ami lehet, hogy nekem fog fájni az elkészítése közben.

- Hívsz taxit? Nem akarok ennyi cuccal buszozni - kérdezte, mikor beálltunk a sorba, hogy kifizethessük amire szükségünk van.

- Lehet, el kellene kezdenünk gyűjtögetni, és akkor vehetnénk egy autót - osztottam meg vele a gondolatom, miközben elővettem a telefonom.

- Ahhoz jogsi is kéne - vetett rám egy félpillantást, majd kivette a zsebemből a pénztárcámat.

Mégis mikor lett ennyire... talpraesett és önálló?

Némán néztem végig, ahogy a pénztárosra mosolygott, sőt, még beszélt is hozzá. Talán Jimin volt ekkora hatással rá, elvégre az egész délelőttöt vele töltötte. Meg mostanában sokat vannak együtt... többet, mint ezelőtt.

Azt hiszem, beszélnem kell Taehyunggal.