- Jungkook! - nevetett fel édes hangján, miközben tenyereivel a matracra támaszkodott és igyekezett megtartani minket, ugyanis úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy koala.

- Igeeeeen? - fúrtam arcomat a nyakába. Mélyen magamba szívtam illatát és szemeimet lehunyva szorítottam őt magamhoz.

- Nem férek így hozzád... - mondta és éreztem a hangján, hogy még mindig mosolyog.

Ezek szerint neki nem jutottak eszébe dolgok, amiket régen csináltunk... Nem, mert akkor nem szórakozna rajtam annyira, hogy ne érezze az izgatottságom, ami már csak annyitól is magával ragad, hogy rá gondolok.

- Bocsánat - néztem rá, enyhítve karjaim és lábaim szorosságán. - Csak eszembe jutott valami - motyogtam, mikor hátam a matrachoz ért és sajnos valamivel távolabb kerültem Yoongitól.

- Most? - vonta fel a szemöldökét.

- Aham... de nem fontos - mosolyodtam el zavartan.

- És, ha én mégis tudni akarom? - vezette végig tenyerét az oldalamon, majd felsőm aljánál megállt és szinte észrevétlenül gyűrte feljebb az anyagot.

- Tudni akarod? - kulcsoltam össze ujjaimat a tarkóján.

- Hát persze - bólintott határozottan. - Tudnom kell, mi jár abban az okos kis buksidban - nyomott egy puszit a számra.

Elvörösödve sütöttem le a szemeimet, az eddigi magabiztosságomat most teljesen elvesztettem. Mintha kinyílt volna egy ajtó a fejemben, amin kitörtek az emlékek és teljesen kitöltötték a teret.

Testem megremegett Yoongi ujjai alatt, amik a felsőmet félretolva jártak felhevült bőrömön. Ő is észrevette és még nagyobb kíváncsisággal meredt rám, én pedig tudtam, ha nem mondok semmit, sosem fogunk egyről a kettőre jutni.

- Amikor először lefeküdtünk - motyogtam halkan. - Az olyan jó volt...

Félve lestem fel rá, mivel nem válaszolt semmit, helyette csendben fürkészte az arcomat. Fogalmam sincs, az ő fejében mi járhatott, amitől ajkai résnyire nyíltak és szemeiben különös fény csillant.

Kerestem a megfelelő szavakat, hogy kimagyarázzam magam, azonban azok szinte a torkomra forrtak, ahogy Yoongi hirtelen felrántotta a felsőmet és egy pillanat alatt megszabadított tőle. Megilletődve kaptam tekintetem ajkaira, amiket hevesen nedvesített be rózsaszín nyelvével, majd nyakamra hajolt és forró csókokkal lepte el bőrömet.

Fejemet hátravetve nyögtem fel, miközben vállaiba kapaszkodtam. Gyengéden, mégis mohón érintett, mintha sürgetne az idő, és én mégsem tudtam betelni az érzéssel. Egyetlen kis részt sem hagyott ki, és miután visszatért nyakam oldalához, ahonnan először ostromolt, fogai közé csípte bőrömet szívni kezdte.

Sóhajtozva vezettem le rajta a kezem és türelmetlenül toltam feljebb a pólóját, hogy aztán ujjaimmal bebarangoljam hasát és oldalát, azonban épphogy csak egy pillanatig érinthettem őt, megragadta kezeimet és csuklóimnál összefogva helyezte fejem felé őket.

- Kérlek! - nyöszörögtem elkínzottan, amint ajkaival mellkasomra tért át anélkül, hogy felnézett volna rám.

Én is simogatni akartam őt, kényeztetni az ajkaimmal és örömet szerezni neki, de olyan erősen tartott, hogy képtelenség lett volna kiszabadulnom. A kiszolgáltatottság ahelyett, hogy kétségbeejtett volna, inkább feltüzelt, hiszen teljes mértékben megbíztam Yoongiban, tudtam, hogy ő sosem bántana.

Amikor viszont lejjebb csúszott, hogy a hasamat is kezelésbe vegye, kénytelen volt elengedni, az ujjaim pedig akaratlanul is a hajába találtak. Akkor úgy nézett fel rám, hogy egy másodpercre teljesen ledermedtem.

Tekintete elsötétült és az arckifejezése annyira elszánt volt, hogy talán, ha meghallanám a gondolatait, tényleg megrettennék. Erre gondolva, kissé riadtan nyikkantam fel, amikor hirtelen megragadta a nadrágomat és az alsómmal együtt könnyedén lehúzta rólam.

- Y-yoongi...? - hebegtem halkan, ahogy megtámaszkodott felettem és végigvezette rajtam szemeit. Remegő sóhaja az arcomra csapódott, miközben megfogta a kezem és az ágyékára húzta.

- Olyan sokat vártam erre... - mondta elfojtott hangon. Erősen alsó ajkamba haraptam, mikor tenyerembe nyomta magát, tudatva velem, miért nem engedi, hogy hozzáérjek. - Vártam rád...

- Most már itt vagyok - suttogtam ajkaira.

- Szólnod kell, ha fáj, Jungkook - kérlelt elveszetten, miközben erőteljesen megremegett felettem, ahogy kezemet a nadrágja alá bújtattam.

- Oké - bólintottam.

- Ígérd meg - simított végig mutatóujjával az államon.

- Megígérem - néztem őszintén a szemébe.

Végre tényleg megértettem őt. Megértettem, hogy mennyire félt engem, hogy mennyire bizonytalan minden mozdulatában. Óvni akar engem... vigyázni rám...

A szívem túlcsordult attól a mérhetetlen szerelemtől, amit éreztem iránta és muszáj volt lehunynom könnyesedő szemeimet. Ajkaim elváltak egymástól, ahogy Yoongi mutatóujját közéjük helyezte és vágyittasan felnyögött a kezem alatt.

Térdeimet felhúzva, bármiféle szégyenérzet nélkül tártam szét a lábaimat, és mohón kaptam Yoongi csókjáért, mikor megéreztem nyálamtól nedves ujját a bejáratomnál.

Felkészültem rá, hogy először kellemetlen lesz, hiszen nem mostanában értek hozzám így, de Yoongi annyira óvatos és gyengéd volt, hogy feleslegesen aggódtam.

Az első pillanattól kezdve élveztem, a kellemes bizsergés átvette rajtam az uralmat és még többet kívántam. Kezemet megszabadítva simítottam férfiasságomra, miközben csípőmet fellendítve haraptam rá Yoongi szájára. Az agyam kikapcsolt, csak arra tudtam koncentrálni, amit az ujjaival tett és éreztem, lassan kezdek a határaim szélére sodródni.

- Le akarom venni a ruháidat - ziháltam.

Még egyszer megmozdította bennem az ujjait, majd lassan kihúzta őket és hagyta, hogy szinte letépjem róla a pólóját. Nem sok időt hagytam magamnak, hogy gyönyörködhessek a számomra tökéletes felsőtestében, mert már hihetetlenül kívántam őt, úgyhogy kapkodva szabadítottam meg a többi felesleges ruhadarabtól.

Tervemben állt messzire hajítani a nadrágját, de ő gyorsan megfogta és fél kézzel ügyeskedte ki a kis csomagot a farzsebéből. Amint rájöttem, hogy mi az, kelletlenül felsóhajtottam.

- Muszáj - mosolyodott el bocsánatkérőn.

- De én téged akarlak érezni - duzzogtam, akár egy kisgyerek.

- Ne haragudj, baba, de nem tudunk utána lezuhanyozni... - magyarázkodott zavartan.

Mivel nem az volt a célom,  hogy kínos helyzetbe hozzam őt, inkább elengedtem a témát és beletörődtem a dologba. Egy megnyugtató puszit nyomtam az arcára, aztán kényelmesen elhelyezkedtem és szemeimet rajta tartva figyeltem, ahogy magára görgette az óvszert. Visszamászott felém, két tenyerén támaszkodott meg a fejem mellett és csillogó szemekkel nézett le rám.

- Szeretlek - mosolyodott el.

- Én is szeretlek - fontam karjaimat a nyaka köré. - Mindennél jobban szeretlek, Yoongi - ismételtem remegő hangon.

Egy hangosabb, fájdalmas hang tört fel a torkomból amint megéreztem belémhatolni, de szinte suttogásnak hatott Yoongi élvezettel teli nyögése mellett. Az arca megrándult, ahogy szemeit összeszorítva lélegzett mélyeket amíg teljesen elmerült bennem.

- Baszki... - sziszegte folyamatosan remegve, de egyelőre nem mozdult meg.

Még így is megvárta, hogy megszokjam őt magamban.

Próbáltam teljesen ellazulni és elsősorban rá fókuszálni, nem pedig a kezdetleges fájdalomra, és szerencsére hamar sikerrel jártam.

Alig telt el pár perc, közelebb vontam magamhoz Yoongit és ajkaira csókolva mozdítottam meg a csípőm. Értette a célzást, így óvatosan hátrébb húzódott, majd ismét vissza, miközben szakadozottan kifújta a levegőt.

- Ne fogd vissza magad - kértem őt halkan, ezzel egy időben pedig valamivel erőszakosabban markoltam a hajába.

Szemei tágra nyíltak, úgy meredt le rám, mire bátorítóan rámosolyogtam. Ujjai begörbültek a fejem mellett, ahogy arcát a nyakamhoz nyomta és váratlanul gyors tempóban kezdett mozogni.

Ajkaimon felismerhetetlen, meglepett hangok szöktek ki, miközben oldalába kapaszkodtam. Fogalmam sincs, hogyan, de elsőre eltalálta a legérzékenyebb pontomat, mintha ennyi idő elteltével is emlékezett volna rá. Vággyal teli nyögéseit a fülem mellett hallatta, amik csak még nehezebbé tették számomra a helyzetet, úgy éreztem, bármelyik pillanatban elsülhetek, pedig még csak most kezdtük el. Saját hangomon tompítva estem nyakának, szívni, harapni kezdtem puha bőrét, még több hangot kiváltva belőle.

A testem szüntelenül remegett, az egyre növekvő élvezet annyira elvette az eszem, hogy már nem figyeltem arra, mit és hogyan csinálok. Csupán hagytam, hogy az eufória eluralkodjon rajtam és vadállat módjára bekebelezzen.

- Yoongi! - kiáltottam fel hirtelen, mire legnagyobb döbbenetemre mérhetetlen gyorsasággal húzódott ki belőlem. - Ne, ne, ne! - kaptam utána kétségbeesetten.

Bódultan pislogott rám lábaim között térdelve, miközben szerintem tudatán kívül, marokra fogta magát.

- Mi a baj?! - kérdezte ködös szemeit rajtam jártatva.

- B-bocsánat, én csak... Gyere vissza! - fogtam le a kezét.

Kissé az oldalamra fordultam és felhúztam a lábam, Yoongi pedig nem tétlenkedett, bár szerintem nem is igazán tudott magáról...

Ezúttal más szögben hatolt belém, de még így is megtalálta azt, amivel a legnagyobb gyönyört tudja okozni. Ettől hisztérikus hangot hallattam, mert nem sikerült a tervem, idő előtt el fogok menni.

- Nem bírom! - csaptam tenyeremmel a matracra.

- Gyerünk, baba - morogta Yoongi a fülemhez hajolva.

Ujjait enyémekkel összekulcsolva nyomta a matarcba, majd az eddigieknél is mélyebben lökte magát belém, és ennyi elég is volt, hogy darabjaimra hulljak.

Elnyújtott kiáltásom egybefolyt Yoongiéval, ahogy az orgazmustól rángatózó testem fogta le, miközben ő maga is elvesztette az önkontrollt. Az érzés elsöprő erejű volt és soha, de soha nem éltem még át ilyet.

Azt hiszem, pár másodpercre el is sötétült minden, annyira kiütött az érzés, mert aztán arra eszméltem fel, hogy Yoongi nyöszörögve rámdőlt.

- Azt a kurva... - motyogta rekedtes hangon. Erőtlenül fordítottam oldalra a fejem, miközben benedvesítettem kiszáradt ajkaimat. Hát, igen...

Halkan pihegtem, igyekeztem fejben is felfogni, mekkorát élveztem az előbb, míg Yoongi is összeszedte magát. Lassan felkelt rólam és egy nagyobb zacskóba dobta az óvszert, majd a zsebkendőket is, amikkel letörölte élvezetem nyomát. Az ideiglenes kukánkat az ajtó mellé tette, majd visszafeküdt mellém a matracon.

- Jól vagy? - kérdezte halkan. Lassan felé fordítottam a fejem és lustán elmosolyodtam.

- Ahham.

- Biztos? - vigyorodott el.

Szemöldökömet összevonva néztem rá, mire tenyerét meztelen combomra helyezte, ami úgy remegett, mintha épp egy masszázsfotelben ülnék. Ráadásul úgy, hogy észre sem vettem.

- Te most kinevetsz? - pillantottam szórakozott arcára.

Hát tehetek én arról, hogy úgy megdugott, hogy negyed órával később is remegnek a combjaim?!

- Nem, dehogy - fojtotta vissza a nevetését.

- Ne is - feleltem morcosan. - Figyelmeztethettél volna előtte, hogy ilyen jó vagy...

- Bocsánat! - tört ki belőle a kacagás.

- Nevess csak... - morgolódtam tovább, még jobban szórakoztatva őt, miközben továbbra is remegő combjaimat markolászta.

- Hé, Jungkook - szólt hozzám lágyan, miután kinevette magát. Fáradtan néztem rá ismét. - Nyugodtan elaludhatsz. Csak előtte el akartam mondani, hogy csodálatos vagy - mosolygott rám.

- Fogd be - sóhajtottam legyintve, újabb kuncogást kiváltva belőle.

Derekamat átölelve húzott a mellkasára, én pedig lehunyva szemeimet, azonnal bealudtam.

***

Órákkal később ébredtem fel, ezt abból állapítottam meg, hogy odakint már kezdett sötétedni és a levegő is lehűlt, de nem fáztam, hiába voltam még mindig meztelen. Yoongi a hajamat piszkálta, miközben meleg ölelésében tartott. Remélem, ő is aludt és csak nem rég kelt fel. Fejemet felemelve néztem fel rá, mire szélesen elmosolyodott és egy cuppanós puszit nyomott az orromra.

- Végre felébredtél!

- Fel is kelthettél volna - ráncoltam össze a homlokom hitetlenül.

- Nem volt hozzá szívem. Túlságosan aranyos vagy, amikor alszol - sóhajtotta panaszosan.

- Elnézést kérek - emeltem égnek a tekintetem.

- Még meglátom, hogy elnézem-e - kötekedett, mire az oldalába csíptem. - Na!

- Simogass inkább - rántottam meg a kezem, amin tenyere pihent.

Kérésemnek eleget téve azonnal cirógatni kezdett, mire úgy bújtam hozzá, mint egy kiscica a gazdájához.

- Lassan haza kellene indulnunk - mondta eltűnődve. - Bár előtte elmehetnénk vacsorázni.

- Majd otthon eszünk - köszörültem meg a torkom, majd felültem és körbenéztem a szobában.

A ruháimat kerestem, ami nehezebb feladat volt, mint gondoltam, ugyanis minden darab a szoba más szegletén lapult. Mondjuk azt nem tudom, hogy a felsőm hogyan kerülhetett be az ágy alá... Valószínűleg Yoongi véletlenül berúgta, mikor a szemetet szedte össze.

Ő is hamar felöltözött és mivel jóformán nem jártunk a nappalin és a szobán kívül máshol, illetve nem csináltunk rendetlenséget, nem is kellett foglalkoznunk semmivel. Yoongi bezárta az ajtót és elvitte a legközelebbi szemetesbe a zacskót, én pedig megvártam őt a ház előtt.

Addigra vészesen besötétedett, az utcai lámpák is felkapcsolódtak. Az égre nézve muszáj volt elmosolyodnom, hiszen egyetlen felhő sem takarta a csillagokat. Ha szerencsém van, talán látok egy hullócsillagot ma este, bár nem tudom, mit kívánhatnék. Amíg Yoongi velem van, mindenem megvan.

- Mehetünk - érkezett vissza nagy mosollyal az arcán. Kezét nyújtotta felém, én pedig boldogan kulcsoltam össze ujjainkat.

- Köszönöm az ajándékot, Yoongi - mondtam izgatottan. - És az egész napot, egyszerűen csodálatos volt!

- Örülök neki, hogy így érzed - bólogatott.

- Lehetne ez a ház a mi rejtekhelyünk - kezdtem ötletelni teljesen felvillanyozódva. Nem tehetek róla, tényleg annyira boldog voltam...

- Most ezzel azt akarod mondani, ha megkívánlak, előbb ide kell jönnünk? - vonta fel a szemöldökét.

- Hát... Nem, ha nincs otthon senki... - vettem vissza a lendületből zavartan. - A srácok múltkor is beszóltak, mert hangosak voltunk. Nem akarom mindig azt hallgatni, ahogy csesztetnek miatta - magyaráztam.

- Igazad van - értett velem egyet elgondolkodva. - Bár most is tudni fogják, hogy történt valami, pedig nem hallották.

- Miért? - kaptam felé a fejem.

- Igazi vadmacska vagy az ágyban, baba - vigyorgott rám.

Éppen az egyik utcai lámpa alatt sétáltunk el, így pont láthattam, ahogy a nyakára mutat, ami tényleg úgy nézett ki, mintha valami állat nekiesett volna. Eddig hogy nem vettem észre?!

- Ó - mértem fel a sérüléseit megilletődve. - Bocsi...?

- Imádom - nyalta meg az ajkait.

- Ezt ne csináld - szűkítettem össze a szemeimet.

- Miért? - ismételte meg a mozdulatot.

- Mert fordulhatunk is vissza - és már fordultam volna sarkon, ha nem ölel át nevetve.

- De hát már itthon vagyunk! - kuncogta és egy puszit nyomott az arcomra. Valóban, hamar hazaérkeztünk, pedig nincs közel egymáshoz a két ház.

Yoongi előre engedett a kapunál, azonban a házba már ő lépett be előbb. Máris meghallottam Hoseok és Namjoon hangját a nappaliból, mire Yoongi idegesen fordult felém.

- Mi az? - kérdeztem ijedten.

- Nem tudom...? - tárta szét a karjait.

- Nem tudod megcsinálni, ahhoz te túl béna vagy! - nevetett Hoseok.

- Hogy nem-e?! Csak figyeld! - hallottam Taehyung mély hangját.

Kíváncsian mentünk a nappaliba, aminek bejáratánál mindketten megtorpantunk. Számat eltátva néztem körbe, hiszen az egész nappali fel volt díszítve. A falon a tévé felett egy "Boldog Születésnapot" felirat lógott, mindenhol héliummal töltött lufik foglalták a plafonon a helyet.

Tekintetem a nekem háttal álló fiúra vezettem, ekkor vettek minket észre a többiek, akik amint rájöttek, kiket látnak, lesápadva kapták kezüket a szájuk elé.

- Háromra! - mondta Taehyung izgatottan. Jimin rémülten rázta a fejét, de Tae nem igazán figyelt rá. - Egy... kettő.... Háááá...rom! - ekkor pedig egy halk csattanást követően Taehyung a száját tátva emelte fejét felfelé, hogy elkapja a levegőbe repülő tejszínhabot.

Amivel nem is lett volna probléma, ha az a tejszínhab nem az én hajamban landol...

Kezemet rögtön odakaptam, mielőtt a frufrumról az arcomra folyt volna a cucc, addig Taehyung még mindig a csodát várta tátott szájjal.

- Mi a fasz? - szólalt meg Yoongi döbbenten.

Namjoon, Hoseok és Seokjin tenyereikbe temetve arcukat, rázkódó vállal röhögtek némán, míg Jimin csalódottan dobbantott a lábával és mérgesen méregette Taehyungot, aki meglepetten fordult felénk.

- Oh - hőkölt hátra. - Izé... Meglepetééés! - tárta ölelésre a karjait.

- Boldog szülinapot! - vihogott fel Hoseok és Jin. 

- Köszi! - vigyorodtam el gonoszan és Taehyung elé léptem.

- Várj, inkább ne... - kezdte ijedten, de mielőtt elfuthatott volna, szorosan megöleltem, természetesen úgy, hogy jól hozzádörgöltem a tejszínhabos hajam. - Ne már, Jungkookieee! - nyafogott.

- Nem ezt beszéltük meg! - hangoztatta Yoogni mérgesen, mire mindenki rá nézett. Egyedül Jimin volt az, aki hosszú percek múlva elé mert állni.

- Nem, tényleg nem. Azt beszéltük meg, hogy majd írsz egy üzenetet amikor hazaindultok! - mutatott a barátomra vádlón.

Yoongi arca kisimult, egy picit meghökkent. Zavartan vakarta meg a tarkóját, miközben kínos mosolyra húzta ajkait.

- Oh... tényleg. Hát... bocs, meg ilyesmi...

- Mindegy! Boldog szülinapoooooot! - sietett hozzám Seokjin, mielőtt a két fiú folytathatta volna a veszekedést.

Szerencsére sikerült a terve, mert Jimin legyintve hagyta Yoongira a dolgot, hogy aztán ő is hamar felköszönthessen engem.