Korábban ébredtem, mint szoktam, hiszen Yoongi még mellettem aludt és neki általában nyolcra kell bemennie a céghez. Ezért hagytam egy kis időt magamnak, hogy gondolkozzak, illetve a mellettem szuszogó, ezüst hajú fiút bámuljam és újra meg újra rájöjjek, mennyire tökéletes.

Tegnap, miután meggyőződtünk arról, hogy nem fogják megölni egymást Hoseokkal, Taehyung és Jimin hazarángattak azzal a címszóval, hogy itt az ideje kifaggatniuk engem. Először nem is értettem, miről akarnak beszélgetni, de aztán amikor már itthon fetrengtünk a kanapén, egyből a témára tértek.

Az oké, hogy szabad szájú lettem és vannak merészebb húzásaim, mint például mikor Yoongi kiszívta a nyakam és beszóltam a srácoknak, de attól még ugyanúgy zavarba ejt, ha valaki a szexuális életemről akar velem beszélni.

Taehyungék pedig kitalálták, hogy engem akkor is kifaggatnak, mert tudják jól, hogy Yoongi mennyi ideig élt szex nélkül és azt mondták, azok után fura, hogy még egyben vagyok. Amikor pedig megtudták, hogy még egyszer sem feküdtem le Yoongival mióta újra együtt vagyunk, úgy ledöbbentek, hogy percekig kellett szenvednem a kínos csendben.

Én próbáltam megértetni velük, hogy a kapcsolatom Yoongival nem feltétlen a testiségeken alapszik, mi inkább vagyunk lelki társak, de nem igazán akartak egyet érteni velem. És az a helyzet, hogy nem kellett sokáig győzködniük engem az igazukról. Beláttam én is, hogy ez így nincs rendjén és ezúttal nem én vagyok a hibás. Vagyis... egyikünk sem hibás, de legutóbb is én voltam az, aki kezdeményezett.

Jimin szerint lehet, hogy Yoongi még mindig tart attól, hogy bántana engem, mert még mindig nem hevertem ki azt, ami évekkel ezelőtt történt, de ezt el is vetettem, hiszen két évig kapcsolatban voltam Nate-tel. Ebből viszont az következett, hogy akkor biztosan azért vannak gátlásai, mert nem szereti a gondolatot, hogy Nate is ért már hozzám úgy.

Fogalmam sincs, mi lehet a valódi oka annak, hogy visszafogja magát, de ki fogom deríteni. Muszáj lesz erről beszélnünk, mert bár imádom, hogy gyengéden bánik velem és babusgat, igényelném az együttléteket. Felesleges azzal áltatnom magam, hogy nálunk nem ez az, ami a legfontosabb.

El is döntöttem, hogy a napokban beszélni fogok vele erről, de nem ma. Még egy kicsit húzom az időt...

A telefonom felvillant az éjjeli szekrényen, mire kíváncsian nyúltam érte és olvastam el az üzenetet, amit Noeltől kaptam. Boldog születésnapot kívánt, ami jól esett, hiszen már mióta nem beszéltem vele, ő ma mégis gondolt rám. Visszaírtam neki, hogy köszönöm, majd kiléptem az alkalmazásból és megnéztem, mennyi az idő.

Az óra éppen kilencet ütött, én pedig olyan gyorsan ültem fel az ágyban, hogy egy kicsit meg is szédültem.

- Basszus! - emeltem a tenyerem a homlokomhoz. Még egyszer az időre pillantottam, hátha csak elnéztem, de nem, tényleg kilenc óra volt. - Yoongi! - fordultam a barátom felé, miután az ágy szélére dobtam a telefonom. - Yoongi, kelj fel! Elaludtál! - ráztam meg a vállát, majd mit sem törődve azzal, hogy felkelt-e, kiugrottam az ágyból és trappolva siettem a konyha felé.

- Jungkook! - kiáltott fel Seokjin ijedten, amikor megérkeztem, és gyorsan becsapta a hűtőajtót, a kezeit pedig maga mögé tette.

- Jó reggelt! - hadartam, miközben kivettem a szekrényből Yoongi bögréjét és öntöttem neki a már lefőtt kávéból.

Legalább azt nem kellett megvárnom. Tettem bele neki tejszínt és édesítőt, mert tudom, hogy úgy szereti, majd betettem a mikróba húsz másodpercre.

- Mit csinálsz? - vonta össze a szemöldökét Jin, de még mindig a hűtő előtt állt hátratett kezekkel.

- Yoongi elaludt! Már rég a stúdióban kellene lennie! - morogtam, mert hirtelen ideges lettem a mikróra, amiért olyan lassan telt el az a húsz másodperc.

- De hát... - kezdte Seokjin, de pont ekkor sípolt a szerkezet, én pedig nem is figyelve a fiúra, kezembe fogva a bögrét siettem vissza a szobánkba.

Amikor megláttam, hogy Yoongi még mindig az ágyban fekszik, de legalább már ébren van, még jobban felkaptam a vizet.

- Készülődj már! Elkéstél, Sejin nagyon pipa lesz rád! Meg Baekhyun is! - tettem a kávéját az éjjeli szekrényre, aztán kapkodva rángattam elő neki tiszta ruhákat.

Éppen a zokni párját kerestem, amikor meghallottam rekedtes kuncogását magam mögött. Értetlenül fordultam meg és néztem szórakozott arcára.

- Nem is kapok reggeli csókot? - kérdezte vigyorogva.

- Téged nem érdekel, hogy már kilenc óra is elmúlt? - ráncoltam össze a homlokom, de azért készségesen odamentem hozzá.

Lehajoltam, hogy meg tudjam csókolni, mire karjait a derekamra helyezte és egyszerűen magára húzott.

- Nem kell ma bemennem - nézett rám csillogó szemekkel.

- Nem...? - billentettem oldalra a fejem. Nem emlékszem, hogy mondta volna, hogy szabadnapot vett ki...

- Szerinted hagynám, hogy nélkülem töltsd a születésnapodat? - kérdezte. - Ma egész nap együtt leszünk, lehet, még meg is unsz a végére - kuncogott önfeledten, én meg igyekeztem minél hamarabb felfogni amit mondott.

A szívem majd' felrobbant attól a mérhetetlen boldogságtól, amit okozott nekem a szavaival.

- Sohaaaa! - feleltem utóbbi mondatára és türelmetlenül hajoltam ajkaira.

Egy pillanat alatt fordított maga alá, miközben csókunkat megszakítva árasztotta el apró puszikkal a számat.

- Nagyon boldog szülinapot, baba! - suttogta.

- Köszönöm - mosolyogtam rá.

- Jól hallottam, hogy Jungkook felébredt? - hallottam meg Taehyung hangját a folyosóról, mire egyszerre pillantottunk Yoongival az ajtó felé.

Taehyung betartotta a szabályokat és kopogott ahelyett, hogy betört volna az ajtón, így Yoonginak még volt ideje lemászni rólam és csak azután szólt ki Taenek, hogy bejöhet.

- Jungkookieee! - terült el egy hatalmas mosoly az arcán amint meglátott engem.

- Taehyungieeee! - utánoztam őt, mire felnevetett és rám vetette magát.

- Milyen érzés ilyen öregnek lenni? - vonogatta a szemöldökét, miközben megtámaszkodott a párnán.

- Milyen érzés ilyen idegesítőnek lenni? - morogta Yoongi mellettünk.

- Nem vagyok öreg - ráztam meg a fejem elkomolyodva.

- Akkor az a ránc ott a szemed mellett micsoda? - tudom, hogy csak cukkolni akart, de komolyan rám hozta a frászt. Nem vagyok öreg!

Szinte lerúgtam magamról és gyorsan a tükörhöz siettem, hogy megnézzem magam, de bár ne tettem volna. Ugyan ránc nem volt az arcomon szerencsére, attól még elég szarul néztem ki. A hajam kócos volt, az arcom nyúzott, pedig kipihentem magam... És na, mondjuk ki, ronda voltam.

- Minek szólaltál meg...? - kérdezte Yoongi Taehyungtól, majd pillanatokkal később karjait körém fonva húzott el a tükörtől.

Mondani akartam, hogy már mindegy, a kedvem elment még az élettől is, de inkább csendben maradtam és leültem az ágy szélére.

- Rosszat mondtam? - mászott mellém Tae. - Nem vagy öreg, csak vicceltem! Én idősebb vagyok nálad, szóval...

- Nem mondtál rosszat, Tae - mosolyogtam rá erőltetetten.

- Jó, most már húzzál ki a szobánkból, mert készülődni akarunk - rángatta fel az ágyról őt Yoongi, majd miután becsukta utána az ajtót, visszasietett hozzám. - Vázoljam a tervet, vagy legyen minden meglepetés? - kérdezte leguggolva elém.

- Nem tudom - feleltem vontatottan.

- Mi a baj? - simította tenyerét a térdemre.

- Semmi - sóhajtottam, és igyekeztem őszinte mosolyt mutatni felé.

Eszembe jutott valami, amitől valamennyire jobb kedvem lett, sőt. Egy puszit nyomtam Yoongi arcára és felálltam, majd a szekrényhez léptem és előkerestem a táskáimat.

- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül.

- Hol vannak a sminkes cuccaim? - nyitottam ki a harmadik táskámat is, de mivel abban sem találtam semmit, a szekrény fiókjaiban folytattam a keresést.

- Miért?

- Mert jól akarok kinézni - feleltem egyszerűen.

- Jungkook, figyelj - fogta meg a csuklómat. Maga felé fordított és mély levegőt vett. - Uhm... te smink nélkül is gyönyörű vagy - mondta zavartan.

Homlokomat ráncolva pislogtam rá, nem igazán tudtam mire vélni a zavartságát.

- Köszönöm, de azért szeretném ma én is így gondolni - bólintottam végül, de ettől csak még furább lett a viselkedése. Hátrált egy lépést és megköszörülte a torkát.

- Kidobtam őket - szegezte le a szemeit.

A levegő bennem rekedt, ahogy értelmeztem szavait és elsőre nem is akartam hinni neki. Pedig minden jel arra utalt, hogy igazat mondott...

- Hogy mit csináltál? - kérdeztem remegő hangon.

- Kidobtam őket - nézett rám. - Mert nincs szükséged ilyen szarságokra, Jungkook. Egyetlen bőrhibád sincs, tökéletes vagy!

- Igen? - hördültem fel, majd az arcomra mutattam, egyenesen a szemem alatti hegre. - Akkor ez mi?!

- Az? - vezette oda a tekintetét. - Az...

- Hallgatlak! - sziszegtem idegesen, de Yoongi mintha megnémult volna.

Meredten bámult a hegre, miközben ki tudja milyen gondolatok futottak végig az agyán. Aztán szemeiben furcsa fény csillant, egyszeriben szomorúvá vált.

- A múltad - mondta halkan.

- Most meg miért lettél ilyen? - értetlenkedtem. - Mert eszedbe jutott SiWon?

- Jungkook! - kerekedtek el a szemei.

- Mi van? Meglepődtél, hogy ilyen könnyen kimondtam a nevét? - nevettem fel gúnyosan.

- Sajnálom, hogy kidobtam a cuccaidat - biccentett. - Eddig neked sem jutott eszedbe használni őket. És nincs is rájuk szükséged! - ismételte.

- Tereled a témát - bólintottam, és bár nem így terveztem ezt a reggelt, most már nem akartam magamban tartani semmit. - SiWon miatt nem akarsz velem lefeküdni?

- Mi a francról beszélsz? - döbbent le még jobban.

- Vagy Nate miatt? - folytattam.

- Nem akarok veled veszekedni ma, Jungkook, úgyhogy fejezzük ezt be - szívta be a levegőt, miközben ökölbe szorította a kezeit.

- Akkor holnap veszekedjünk? - léptem hozzá közelebb, azonban arra nem számítottam, hogy ő viszont hátrálni fog. - Vagy nem kívánsz? - torpantam meg.

- Kérlek, ne rontsd el - emelte két ujját a halántékához. - Nem akarok ma...

- Engem nem akarsz? - vágtam a szavába.

- Fejezd már be! - szólt rám ingerülten.

- Miért nem szeretkezünk? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva őt.

- Készülődjünk inkább.

- Miért nem szeretkezünk? - ismételtem hangosabban.

Állkapcsa megfeszült és láttam rajta, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát, de ez abban a pillanatban pont nem érdekelt.

- Jungkook, kérlek, mi nem...

- Miért nem, Yoongi? - léptem felé még egyet.

- Megyek és...

- Miért nem szeretkezünk?! - kiáltottam.

- Mert félek! - kiáltotta ő is torka szakadtából, mire megilletődve rezzentem össze. - Félek, bassza meg! Nem tudnám visszafogni magam, érted? Bántanálak, azt meg nem viselném el!

- Yoongi...

- Nem lehetsz ennyire akaratos - halkult el.

- Mi a szülinapi ajándékom? - kérdeztem, mire meglepődve nézett rám.

- Majd megkapod, miért mondanám el...? - kérdezte zavartan.

- Mert mást szeretnék - bólintottam határozottan.

- Azt se tudod, mi az - vonta össze a szemöldökét.

- Nem baj - mentem oda hozzá, majd karjaimat nyaka köré fontam és még közelebb húztam őt magamhoz.

- De... Akkor mit szeretnél? - vezette karjait két oldalamra, mire elmosolyodtam. Már nem is haragudtam rá semmiért.

- Szeretkezz velem - feleltem. Vállait leengedte és félre fordította fejét, azonban álla alá nyúlva kényszerítettem arra, hogy a szemembe nézzen. - Bízom benned, Yoongi.