Minden tőlem telhetőt megtettem. Még otthon letöltöttem a Haláli hullák hajnalát és a Titanicot, a kedvenc videóklippjeimet és zenéimet, ezek mellett pedig magammal hoztam a vázlat füzetemet és a ceruzáimat, de mind hiába.

A Titanic filmjét már annyiszor láttam, hogy hamar meguntam és átpörgettem ahhoz a részhez, ahol Rose önző módon elfoglalta az összes helyet azon a rohadt ajtón, amire Jack is simán felfért volna... És ismét káromkodtam egy sort bosszúságomban, mert sajnáltam a fiút.

A másik filmet viszont végignéztem, utána pedig zenét hallgattam és közben lerajzoltam nagy vonalakban a mellettem békésen alvó barátomat.

Borzasztó, hogy mindez csupán öt órát vett el az útból és ötletem sem volt, hogy mit csináljak én a maradék hatban.

Éreztem, hogy otthon már éjjel tizenegy óra volt, mert egyre álmosabb lettem, de nem akartam az idő fogságába kerülni. Attól is tartottam, hogy megint kikelek magamból alvás közben, ami nem lett volna túl jó tekintve, hogy nem voltam egyedül. Igazából a gépen szinte mindenki aludt már, csak én és néhány korombeli kiránduló voltunk ébren, de szerintem ők segítettek egymásnak és nem hagyták, hogy elaludjanak. 

Eszembe jutott, hogy nincs még minden veszve, és rögtön egy nyertes mosoly terült el az arcomon. Nate felé fordultam és kivettem a kezéből a tabletet, majd óvatosan a fülhallgatóját is kihúztam a füléből. Összerezzent és nyammogni kezdett, aztán laposakat pislogva fordította felém a fejét.

- Aludj tovább nyugodtan - simítottam végig az arcán két ujjammal, mire elmosolyodott és ismét lehunyta a szemeit.

Áldottam az eszem, amiért még régen az ő tabletjére töltöttem le a kedvenc sorozatom összes részét. Számomra megunhatatlan, már háromszor végignéztem az egészet és mindig ugyanazokat az érzéseket váltotta ki belőlem, mint a legelső alkalommal.

Elégedetten dőltem hátra az ülésben és elindítottam az első részt, miközben felbontottam egy dobozos kólát.

———————————————————

Órákkal később éppen teljesen megfeszülve vártam, hogy kiderüljön, Violet tényleg meghalt, de erre már nem volt időm. Nate izgatottan tapadt az ablakra miközben ereszkedett a repülőgép, én pedig elkezdtem a kistáskánkba pakolni.

- Gyönyörű - mondta őszinte csodálattal, mire én is kipillantottam az ablakon.

Hát helló, otthonom...

- Segíts összehajtani a pokrócot - kértem, ő pedig készségesen fogta meg a babakék színű, puha pléd széleit.

Azt is belegyömöszöltem a táskába, majd türelmesen döntöttem hátamat az ülésnek, amíg a tömeg szinte egymáson átmászva sietett a kijárat felé.

- Te nem is aludtál? - kérdezte Nate.

- Sorozatot néztem - vontam meg a vállam, mire nagy szemeket meresztett rám. - Én legalább fogok tudni aludni éjjel, nem úgy, mint te - nyújtottam rá a nyelvem.

- Még csak fél kettő, bőven kifáradok estig - mosolyodott el.

- Azt te csak hiszed - biccentettem, aztán kicsatoltam az övet és felálltam.

Itt még a levegő is teljesen más volt, mint Londonban. A nap égette a bőröm és átsütött a fekete ruháimon.

Először a csomagjainkért mentünk, de már itt is furcsán éreztem magam amiatt, hogy leginkább a saját anyanyelvemen beszéltek a körülöttünk lévő emberek.

Reméltem, hogy nem kell Nate-nek átélnie azt, amit nekem kellett nap mint nap Londonban a származásom miatt, csak mert ő nem ázsiai, de közben nem is aggódtam annyira, mert csak nyaralni jöttünk el, nem véglegesen és itthon szívesen fogadják a turistákat.

- Ott vannak! - sietett a bőröndjeink felé amikor meglátta őket.

Kis fázis késéssel követtem őt és megragadtam a saját táskámat, majd mivel én voltam itt jártas, átvettem a vezető szerepet.

- Most vegyük meg a vonatjegyet, mert az állomáson még többen lesznek és lehet, hogy lecsúszunk róla - magyaráztam miközben előkészítettem a pénztárcámat.

- Szóval most hallani foglak beszélni? - vigyorodott el izgatottan.

- Most is beszélek - forgattam meg a szemeimet.

- Tudod, hogy értem - bökött oldalba, erre pedig már nem válaszoltam, mert mi kerültünk sorra.

Határozottan léptem az egyenruhás nő elé, aki a forgós székéből pillantott fel rám mosolyogva.

- Miben segíthetek? - kérdezte.

- Két jegyet kérünk, Szöulból Busanba - mondtam, és igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire jól esett a saját nyelvemen beszélni.

- Mikorra? - kezdett gépelni a nő.

- Ha van még lehetőség rá, akkor a holnapi nyolc órásira - köszörültem meg a torkom.

Eltelt pár perc, amíg a számítógépen dolgozott és kinyomtatta a jegyeinket, közben tájékoztatott minket arról, hogy mennyi idő lesz az út és, hogy fontos, hogy a hivatalos papírjaink nálunk legyenek, mert ezen a héten kiemelt ellenőrzés folyik a vonatokon.

Hálásan megköszöntem, hogy figyelmeztetett minket és kifizettem a jegyek árát, majd a kijárat felé indultunk.

- Na mi az? - sandítottam Nate-re, aki szótlanul lépkedett mellettem.

Kérdésemre azonban megtorpant és furcsán csillogó szemekkel harapta be az ajkait.

- Annyira szexi vagy, amikor koreaiul beszélsz - közölte velem elmélyült hangon. - Hogy hagyhattál ki ebből az élményből két éven keresztül?!

- Sosem kérted, hogy beszéljek - emeltem magam elé a kezeimet védekezőn.

- Igaz - bólintott eltűnődve. - Fogjunk egy taxit - ment tovább.

Szerencsére, mivel a repülőtéren voltunk, pofon egyszerű volt taxit fogni, ahogy Nate mondta.

Beültünk az autó hátsó ülésére és miután elmondtam a sofőrnek a hotel címét, megint elveszítettem Nate-t.

Komolyan, ha folyton a kilátással fog foglalkozni, még a végén féltékeny leszek. Én értem, hogy szereti a kalandokat és mindent alaposan meg akar magának nézni, de akkor sem szabad elhanyagolnia engem.

Eldöntöttem, hogy ha továbbra is ezt fogja csinálni, rászólok, legyen akármilyen kellemetlen. Márpedig az, hogy előre lefoglaltunk egy egész város körüli utazást nem jelent mást, mint hogy bele fog merülni a látványosságokba.

Saját magamat büntethetem ezért, mert az én ötletem volt. Amikor megtaláltam ezt a lehetőséget a neten még én is izgatott lettem, de most, hogy elvétve láthatom a fővárost, máris unatkozom. Kénytelen leszek magammal hozni a telefonomat és a fülhallgatómat, ha nem akarok belehalni az unalomba.

- Nézd! - mutogatott kifelé Nate.

A Han folyó mellett voltunk, elképesztően gyönyörű volt, ahogy a napfény megcsillant a vizen.

- Figyeld! - nyomtam a mutatóujjam az üvegre.

Egy elegánsan öltözött férfi ereszkedett féltérdre a gyönyörű, modellnek kinéző nő előtt. Tátott szájjal bámultam, ahogy a nő zavarában az arca elé kapta a kezét, miközben lenézett a büszkén mosolygó férfire, aki egy dobozt nyújtott felé.

- Van ennél romantikusabb pillanat erre, most mondd meg? - sóhajtottam.

- Szépek - bólintott Nate, és féloldalasan elmosolyodott, miközben felém fordult. - De szerintem van ennél romantikusabb - fogta meg a kezem.

A szemembe nézett, mintha üzenni akarna valamit, de annyira el voltam ragadtatva az imént látottaktól, hogy ha rámkacsintott volna se fogtam volna fel, hogy mit akar tőlem.

Visszamosolyogtam rá és összefontam ujjainkat, majd mindketten visszafordultunk az ablak felé, miközben a rádióban felcsendült egy kellemes, lassú dallam.