- Ne menj oda! - kiáltott rám Jimin, de már meg sem lepődtem.

Magabiztosan irányítottam a karakteremet az ellenkező irányba, távol a veszélytől és a szemem sarkából láttam, ahogy Taehyung idegesen a hajába túrt.

Nem is tudom, hányadik játékot fejezem lassan be, de már bőven elmúlt ebéd idő. A kanapé közepén ültem, két oldalamon Jimin és Taehyung szurkolt nekem a kezdetektől, és igazából ők kértek rá, hogy azokkal a játékokkal játszak, amiket Taehyung még csalással sem tudott kivinni.

- Jungkook - ragadta meg a felkarom Tae. - Nem szedted össze a gyémántot!

- Mert az nem kék volt - bólintottam.

- De gyémánt! - erősködött. - Menj vissza érte!

- De Tae, ha visszamegyek érte, felrobbanok!

- Miért?

- Mert a kék gyémánt ad erőt, a piros pedig megöl - magyaráztam.

- Ennek semmi értelme... a gyémánt az gyémánt... - motyogta a tv-t bámulva.

- Több a piros, mint a kék - jegyezte meg Jimin.

- Nem mondjátok komolyan, hogy reggel óta ez megy? - trappolt be a nappaliba Seokjin fáradtan. A táskáját a földre dobta és hitetlenül tárta szét a karjait.

- Jungkook az összes játékban profi! - térdelt fel mellettem Taehyung.

- Szia Jin - integetett Jimin.

- Nem egészséges, hogy egész nap a tv előtt ültök - rázta meg a fejét Seokjin. Tényleg olyan, mint egy anyuka.

- Csak egyszeri alkalom - legyintett Taehyung, majd lemászott a kanapéról és a táskáért ment.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Seokjin, miközben végignézte, ahogy Tae felnyitotta a táskáját.

- Namjoon alszik, Hobi a kertben van, Mr. Morcos pedig a szobájába zárkózott - sorolta Jimin.

- Nem beszéltetek?

- Nem is akarok vele beszélni - jelentette ki Taehyung, és három kis dobozzal tért vissza hozzánk. - Vaníliás, csokis, vagy epres? - nézett rám.

- Mi ez? - vontam össze a szemöldököm.

- Puding - vigyorodott el.

- Enyém az epres! - nyúlt el előttem a rózsaszín fedős dobozért Jimin.

- Én nem kérek, köszi - ráztam meg a fejem.

- De ebédet sem ettél...

- Nem vagyok éhes - motyogtam a konzolra szegezve a tekintetem.

- Erről majd beszélünk - mondta Seokjin komolyan. - Most lehívom a többieket.

- Áh, a szabályok - forgatta meg a szemeit Taehyung, miközben belemártotta az ujját a pudingba.

A feszültség, amit a játéknak köszönhetően sikerült elnyomnom magamban, most ismét a felszínre tört. Eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. Hogy hol kellene most igazából lennem...

Először Hoseok csatlakozott hozzánk, egy csavarhúzóval a kezében ült le Jimin mellé. Azt hiszem, ezen csak én lepődtem meg. Pár perccel később Namjoon is megérkezett, az ágynemű okozta csíkokkal az arcán.

- Milyen nap van ma? - kérdezte bágyadtan.

- Csütörtök - kuncogott Jimin.

- De nem érted, hogy leszarom? - csattant fel Yoongi olyan hangon, hogy nem hogy az emeleten, de még itt lent, a nappaliban is megdermedt a levegő.

- Azt akarom, hogy mind lent legyünk, úgyhogy szedd össze magad és gyere! - válaszolta Seokjin indulatosan.

- Megint ezt csinálja - motyogta Hoseok.

- Biztos elkapta az ihlet - ásított Namjoon.

- Ahelyett, hogy Jungkookkal foglalkozna - fűzte hozzá Jimin, miközben égnek emelte a tekintetét.

- T-tessék? - néztem rá tágranyílt szemekkel.

- Na, ide tessék leülni - vonszolta Seokjin Yoongit a fotelig.

- Szakadna rád a plafon - morogta, majd levette a fejhallgatóját és az ölébe ejtette.

- Én is nagyon szeretlek - biccentett Seokjin, és beállt a nappali közepére.

- Ez nem várhatott volna amúgy? - nyújtózkodott Namjoon.

- Először is - hagyta őt figyelmen kívül Seokjin. - Szeretnénk, ha tudnád, hogy örülünk, hogy visszajöttél hozzánk - nézett a szemembe. - Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy hiányoztál nekünk.

- Főleg Yoonginak - szúrta közbe Jimin.

- Megöllek - fújtatott Yoongi, mire a rózsaszín hajú kapkodva ült át Taehyung ölébe. Én pedig fülig vörösödve húztam a mellkasom elé a térdeimet.

- Idővel majd megismerjük egymást - folytatta Seokjin. - Megint - tette hozzá gyorsan. - Biztos vagyok benne, hogy nem lesznek problémák.

- Olyan vagy, mint egy igazgató az évnyitón - röhögött fel Hoseok, majd elváltoztatott hangon folytatta; - Üdvözöljük az új diákjainkat!

- Mi lenne, ha befognád? - fonta össze maga előtt a karjait Seokjin.

- Bocs.

- A lényeg, hogy mivel mostantól itt fogsz élni, vannak szabályok, amiket be kell tartanod - fordult vissza hozzám Seokjin. - Felosztottuk a feladatokat hetekre. Minden héten más viszi ki a szemetet, más mos és takarít. Majd idővel szólok, mikor kerülsz te sorra, de ne aggódj, hamar meg fogod tanulni a sorrendet. A számlákat Namjoon rendezi, szóval neki kell átutalni a pénzt minden hónapban. Majd leírom neked az összeget. Öhm... Igen, én és Yoongi szoktunk főzni, de ha úgy érzed, tudsz valamit alkotni a konyhában, csak nyugodtan. Szigorúan tilos egymás szobájába menni engedély nélkül. A legfontosabb, hogy mindig kopogj, főleg, ha Jiminékhez akarsz bemenni.

- Ezt jobb, ha megjegyzed - mondta halkan Hoseok.

- Ez a szabály csak a szobákra vonatkozik, amúgy a ház többi részét szabadon használhatod. Van még valami?

- A fürdő - emelte fel a kezét Taehyung.

- Oh, igen, tilos egy óránál tovább a fürdőszobában lenni. A reggelekre negyed óra vonatkozik, kivéve persze, ha később kelsz fel és a többiek már végeztek. Továbbá, ha valamelyikünk éjszakai műszakban dolgozik, nappal tilos hangoskodni. Ugyanez, ha Tae és Jimin tanul. Gondolom te is fogsz, bár nem tudom, hogy mi lesz az egyetemmel most, hogy itt maradsz... - ráncolta össze a homlokát.

Zavartan öleltem át a lábaimat, egyrészt mert már ott elvesztem, hogy hogyan van felosztva a házimunka, másrészt pedig váratlanul ért a megjegyzése. Az arcom felforrósodott, ahogy mindenki rám emelte a tekintetét és várt. Vártak arra, hogy mondjak valamit, de ebben a helyzetben mi lenne a helyes válasz?

- Hát én... - motyogtam alig hallhatóan.

- Mondd el, Jungkook - fektette a tenyerét a vállamra Jimin. Idegesen a számba haraptam és vettem egy mély levegőt.

- Mit? - értetlenkedett Taehyung.

- Én... nem járok egyetemre - hajtottam le a fejem szégyenkezve.

Nem mertem felnézni rájuk, egyszerűen képtelen lettem volna elviselni a csalódottságot az arcukon.

- Akkor dolgozol? - kérdezte Hoseok halkan.

- Nem, mert... nincs érettségim - szorítottam össze a szemeimet.

Bárcsak elnyelne a föld. Bárcsak láthatatlanná tudnék válni, vagy nem is, bárcsak megszűnnék létezni... Szinte hallom a gondolataikat. Hazug vagyok és mindenbizonnyal buta. Nem akarják, hogy itt legyek. El fognak küldeni és...

- Semmi baj, Jungkook - csúszott hozzám közelebb Taehyung.

- Át kell számolnom a havi költségeinket - sóhajtotta Namjoon neheztelőn, és én eddig bírtam tartani magam.

Szipogva hagytam, hogy egy könnycsepp végiggördüljön az arcomon. Egy probléma vagyok, semmi más.

- Nem kell - szólt közbe Yoongi határozott hangon. - Majd én állom Jungkook részét.

- Hogyan? - hitetlenkedett Seokjin. - Te sem keresel annyit!

- Ne törődj vele. Megoldom.