Olyan érzés volt, mintha lebegtem volna. A végtagjaim elzsibbadtak, nehezemre esett megmozdulni és a szemeimet kinyitni, mégis tudtam a külvilágról. Mint amikor elalvás előtt egy olyan fázisba lépsz, ahol hallod, hogy hozzád beszélnek, de már nem tudsz rá válaszolni.

A hideg kő hűsítette az arcom. Úgy éreztem, másképp felgyulladnék, de közben mégis szükségem lett volna egy takaróra.

A telefonomat kikapcsoltam, miután beszéltem Noellel, mert folyamatosan kaptam az üzeneteket a fiúktól. Tudtam, hogy ezzel megfosztottam magam a reménytől, mert nem fogom tudni, hogy Nate megpróbált-e felhívni, de egyszerűen képtelen voltam elviselni azt a sok bántó szót. A lelkembe másztak, hogy belülről szakítsanak szét.

Az igazság fáj a legjobban...

- Ki van bent? - dörömbölt az ajtón valaki, mire ijedten nyitottam ki a szemeimet.

Erőtlenül tápászkodtam fel a földről, és közben a derekamra szorítottam a tenyerem. Fogalmam sincs, meddig feküdhettem ott, de minden bizonnyal sokáig, ha ennyire megfájdult tőle a hátam.

Kinyitottam az ajtót és szembe néztem a kócos hajú, álmos arckifejezésű Jiminnel, ahogy a küszöbön toporgott.

- Félre - tolt arrébb. Zavartan pislogtam rá, de amint a wc elé állt, gyorsan kiléptem és becsuktam az ajtót.

Odalentről hangokat hallottam, ezért gondoltam már reggel van, semmi értelme tovább próbálkoznom a pihenéssel. Lábujjhegyen indultam le a lépcsőn, majd a konyhába mentem, ahol Seokjin pizsamában készített valamit a pultnál.

- Jó reggelt - nézett rám a válla felett. - Hol voltál?

- A fürdőszobában - bólintottam, és leültem az asztalhoz.

- Sikerült visszaaludnod? - kérdezte reggeli, rekedtes hangján.

- Igen - hazudtam.

- Nyolckor indulok dolgozni. Namjoon állásinterjúra megy, Hobi pedig az autóját viszi szerelőhöz. Yoongival, Taehyunggal és Jiminnel maradsz itthon, rendben? - kérdezte, miközben elém tolt egy mélytányért, amiben müzli és tej volt.

- Rendben - fogtam a kezembe a kanalat. Kicsit azért megkönnyebbültem, amiért Taehyung is itt lesz.

- Délután pedig, ha gondolod, beszélhetünk - ült le elém a saját tányérjával.

- A szabályokról? - kérdeztem, és leszűrtem a tejet a müzliről.

- Nem szereted? - biccentett a reggelim felé.

- Nem szoktam reggelizni - vallottam be félve, nehogy kiakadjon, amiért feleslegesen piszkolt be egy tányért.

- Majd én megeszem - húzta el előlem a reggelimet Hoseok, majd leült mellém.

- Nem egészséges kihagyni a reggelit - rázta meg a fejét Seokjin rosszallóan. - Főleg, hogy a vacsorát is mellőzted tegnap.

- Én nem is... - ellenkeztem, de egy pillantásával belémfojtotta a szavakat.

- Láttam, amit láttam.

- Ha nem éhes, nem kell erőltetni - legyintett egyet Hoseok, majd a már üres tányérját a mosogatóba dobta.

- Te sem vagy egészséges! - szólt utána Seokjin, mikor a fiú az emeletre sietett.

- Fejlődő szervezet, Jin! Fejlődő szervezet! - kiabálta válaszként Hoseok.

- Hova akarsz még fejlődni...? - morogta Seokjin, majd felállt és elmosta a tányérokat. - Nem kell itt ülnöd amíg a többiek felkelnek - mondta kedvesebb hangnemben. - Nyugodtan menj a nappaliba, nézz tv-t, vagy játssz valamit. Taenek van egy csomó videójátéka.

- Tényleg? - csillantak fel a szemeim.

- A szekrényben vannak - bólintott.

Kirúgtam magam alól a széket és izgatottan siettem a nappaliba, az említett szekrényhez. Úgy viselkedtem, mint egy kisgyerek, de olyan régen játszottam már. Azt hiszem, utoljára Taehyunggal próbáltunk ki egy versenyzős játékot, az pedig nem tegnap volt ugyebár.

Az összes lemezt kiszedtem és elolvastam a történetét azoknak, amiket nem ismertem eddig. Nem sok ilyen volt tekintve, hogy a kedvenc videósaim ilyesmi játékokkal játszanak és töltik fel a videókat róluk.

- Jó reggelt! - lépett be a nappaliba Namjoon. Mély hangját hallva összerezzentem és ijedten fordítottam felé a fejem.

- Szia - motyogtam félénken.

Egy bordó öltönyt viselt vászonnadrággal és éppen a nyakkendőjét próbálta bekötni.

- Ahh, basszus - morgott az orra alatt, amikor az anyag ismét elengedte magát, mielőtt meghúzhatta volna.

- Izé... segítsek? - kérdeztem habozva.

- Kérlek - pillantott rám bosszúsan.

Óvatosan tettem a többi közé az éppen kezembe tartott játékot és remegő térdekkel mentem oda Namjoonhoz, aki csupán a megjelenésével azt éreztette velem, hogy egy jelentéktelen része vagyok a világnak.

A nadrágomba töröltem izzadt tenyerem, majd megfogtam a nyakkendőt, szigorúan arra koncentrálva, azonban még így is éreztem az arcomon Namjoon tekintetét. Zavarban éreztem magam és legszívesebben kirohantam volna a világból.

- Bocsánatot szeretnék kérni - mondta halkan.

- Miért? - ráncoltam össze a homlokom.

- Jimin miatt.

- Nem csinált semmit - igazítottam meg a nyakkendőt, már a végleges állapotában, majd hátrébb léptem.

- Köszönöm - pillantott a munkámra. - Te vagy az első, aki normálisan meg tudta csinálni... Ez gáz, de egyikünk sem volt ott, amikor megtanították... - húzta el a száját szégyenkezve.

- Ugyan - fontam össze az ujjaimat a hátam mögött. - Én is csak azért tudom, mert Nate irodában dolgozik.

- Értem... - vakarta meg a tarkóját zavartan. Arra gondoltam, hogy talán reagálhatott volna rosszabbul is a barátom említésére. Vagyis a volt barátom... Hálás voltam, amiért nem kérdezett semmit és nem tett megjegyzést. - Akkor szia.

- Sok sikert! - szóltam utána, mielőtt még az előszobába ért volna.

Amint eltűnt a fal mögött, visszatértem a játékokhoz és folytattam a válogatást. Taehyungnak rengeteg videójátéka volt és egy pillanatig őszinte irigységet éreztem felé. Nate utálta az ilyesmiket, ezért akkor sem vehettem volna magamnak, ha a kevés fizetésemből telt volna rá.

A szemem megakadt az egyik borítón, és onnantól kezdve nem érdekelt a többi. Döbbenten emeltem fel, nem akartam elhinni, hogy a múlt héten megjelent játékot tartom a kezemben. Minden országban összesen száz darabot árultak belőle és én most... Én most játszani fogok vele.

Feltaláltam magam, egy kis keresgélés után megtaláltam a konzolokat és, hogy hogyan kell elindítani a tv-t. A nappali közepén lévő szőnyegre térdeltem és a sarkaimra ülve szorongtattam a konzolt, amíg betöltött a játék.

Taehyung még hozzá sem nyúlt semmihez. El sem kezdte, úgyhogy kénytelen leszek törölni mindent, miután játszottam. Nem bántam, már az is nagy szó, hogy egyáltalán lehetőségem van játszani.

Miután kiválasztottam a karakteremet és elindult az ismertető, hirtelen eszembe jutott az összes kód, amit három hónapja olvastam a játék hivatalos oldalán. Ettől csak még izgatottabb lettem és mikor végre utat kaptam, hogy irányítsak, teljesen belemerültem a virtuális világba.

Minden kódot felhasználtam, amikor szükség volt rá, és csak egyszer kellett visszalépnem egy szintet, mert figyelmetlen voltam.

- Gyerünk - suttogtam, mikor az ellenség két oldalról támadt és már fel voltam készülve mindenre, amikor...

- Ennek mi a lényege? - szólalt meg mögöttem egy rekedtes hang. Annyira megijedtem tőle, hogy még a konzolt is eldobtam.

- Megijesztettél! - szorítottam a mellkasomra a tenyerem, ahogy hátranéztem Yoongira.

- Bocsánat - mosolyodott el, és leült a kanapéra.

Pizsamában volt és a haja kócosan hullott a szeme elé. Nemrég ébredhetett fel, és mosolyog. Nagyon... aranyos.

- Nem baj - ráztam meg a fejem elvörösödve, majd felálltam és az elhajított konzolért mentem.

- Hogy aludtál? - kérdezte.

- Jól - bólintottam. Visszaültem a szőnyegre és vetettem egy pillantást a tv-re. Ezt a szintet is elbuktam...

- Jungkook, én... - kezdte hezitálva, azonban egy mély kiáltás miatt inkább magába fojtotta a szavakat.

- Hogy jutottál el idáig?! - futott hozzám Taehyung, és mikor ideért, levetődött mellém. - Az első szintet se tudtam kivinni! Hogy csináltad?!

- Tudom a kódokat - mondtam furcsán végigmérve az öltözetét. Ez lenne a pizsamája...?

- Már vannak kódok? - kerekedtek el a szemei. Meglepetten tátotta el a száját, csak ezért véltem felfedezni a vékony nyálcsíkot az állán.

- Már három hónapja közzétették őket - fojtottam vissza a nevetésem.

- Hát persze! - csapott a homlokára.

- Tae... van ott... - mutattam a saját államra, hogy értse amit mondok. - Valami... Tudod...

- Oh - kapta a kezét a szája alá, és kínosan elvigyorodott. - Hupsz.

- Nem is te lennél - emelte égnek a tekintetét Yoongi, mire akaratlanul is felkuncogtam.

- Te ne szólj hozzám! - mutatott rá Taehyung mérgesen. A mosoly lefagyott az arcomról és értetlenül kapkodtam a szemeimet közöttük.

- Ahhoz beszélek, akihez akarok - rántotta meg a vállát Yoongi. - És kurvára gyerekes, amit most csinálsz.

- Várhatod, hogy bármire is válaszoljak. Még hogy én gyerekes - morogta Taehyung, majd felém fordult és rám mosolygott. - Játszol tovább?

- Ahham - bólintottam zavartan.

Yoongi és Taehyung... talán... összevesztek valamin?