Három órát töltöttem az iskolában, mégis úgy éreztem magam, mintha kifacsartak volna.

Ezek a mai gyerekek kiakasztóak, szörnyű belegondolni, hogy milyen felnőttek lesznek belőlük. Már most, tizennégy évesen is erősen felnőtt tartalmú videókat néznek, ráadásul csoportokban, az én órámon.

A társaság egyik fele öldöklős filmet nézett a terem egyik sarkában, a másik pedig pornót, és azon versenyeztek, hogy melyikük telefonja hangosabb.

Katasztrófa.

Elléptem az iskola kapujától mikor megállt előttem a hófehér autó, és gondolkodás nélkül ültem be Nate mellé.

- Szia - nézett rám azzal a szívdöglesztő mosolyával, ami miatt állandóan attól félek, hogy valaki elveszi őt tőlem.

- Szia - sóhajtottam és egy percre odahajoltam hozzá, hogy csókot nyomhassak ajkaira. Miután elváltam tőle, elégedetten dőlt vissza az ülésbe és beindította a motort. - Hova megyünk?

- Meglepetés - felelte sejtelmesen. - Mesélj, milyen napod volt?

- Utálom a meglepetéseket - fintorogtam lehajtva a napellenzőt. - Amúgy szar.

- Bővebben?- forgatta meg a szemeit.

- Kevés pénzt kapok azért, hogy ennyi szarságot elviseljek - magyaráztam, de inkább elhallgattam, bár későn.

- Életem, ezt már megbeszéltük - kezdte, mire az ülésbe passzíroztam magam és úgy vártam, hogy befejezze a monológját, amit amúgy már kívülről fújok. - Nem is vagy bejelentve, ehhez képest elég sokat kapsz. Az igazgató kedves volt, amiért úgy is felvett téged, hogy ilyen fiatal vagy és nincs érettségid.

- Igazad van - mondtam a szokásos választ, majd elfojtottam magamban a mérget az iránt, hogy néha mennyire gyerekként kezel engem és inkább témát váltottam. - Képzeld, Dan írt reggel, hogy jövőhéten kerti partit tart, amire meghívott minket is.

- Aha - bólintott, mire meglepetten fordultam felé.

- Kicsit több lelkesedést vártam...

- Én örülök - mosolygott rám.

- Furcsa vagy, Nate, és ez nem tetszik - vontam össze a szemöldököm.

- Ilyenkor olyan vagy, mint egy baba - kuncogta, azonban ahogy ráeszmélt, hogy mit mondott, elhallgatott és bocsánatkérőn pillantott felém. - Ne haragudj.

- Oké - biccentettem az ablak felé fordítva az arcom.

Tényleg nem akartam dühös lenni egy kis nyelvbotlásért, mert ez bárkivel előfordulhat és nem várhatom el a barátomtól, hogy minden szavát alaposan átgondolja.

De attól még iszonyatosan allergiás vagyok a baba szóra, úgyhogy megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit forrongjak miatta.

Nem sokkal később leparkoltunk egy túlságosan is ismerős étterem előtt, és a haragom egy pillanat alatt elszállt. Izgatottan ugrottam ki az autóból, hogy minél hamarabb megkerülhessem a járművet és a barátom karjaiba bújhassak.

- Reméltem, hogy örülni fogsz - simogatta a hátam, majd a nyakamba puszilt.

- Az első randink óta nem jártunk itt - motyogtam a vállába temetve arcomat.

Mélyen belélegeztem kissé kesernyés illatát, majd mosolyogva néztem rá, hogy ismét szerelembe essek.

Barna tincsein megcsillant a napfény és így, abból a szögből melyből én néztem, egy igazi angyalnak tűnt.

- Na mi az? - vigyorodott el.

- Shh - emeltem mutatóujjam szépen ívelt szája elé. - Hagyd, hogy még egy kicsit csodáljalak.

- Bolond vagy - nevetett fel, és az ajkaimra hajolt.

Karjaimat nyaka köré fonva engedtem át magam szédítő csókjának, miközben lehunytam a szemeimet. Erős kezeit felvezette az oldalamon, amitől kellemes borzongás futott végig egész testemen és hirtelen nem is akartam bemenni az étterembe. Sokkal szívesebben mennék haza, hogy bezárkózhassak a hálószobába a barátommal, de ő nem úgy gondolkodott, mint én.

Lassan elvált tőlem és leszedte magáról körécsavarodott karjaimat. Ujjait összefűzte az enyémekkel, majd lezárta az autót és az étterem bejárata felé húzott.

Több, mint két éve jöttünk ide először és azóta semmit sem változott a hely. Az asztalok és székek ugyanott álltak, sőt, még a szalvéta színe is ugyanúgy kék volt, mint akkor.

Egészen elérzékenyültem, amikor Nate ahhoz az asztalhoz vezetett, ahol akkor ettünk. Hihetetlen, azt gondoltam, hogy csak én emlékszem ilyen apró dolgokra...

- Üdvözlöm önöket - jött azonnal hozzánk egy pincér az étlapokkal.

Izgatottan doboltam a lábammal, miközben szemeimmel végigfutottam a kínálatot, még úgy is, hogy pontosan tudtam, hogy mit fogok enni.

- Jungkook, nyugi - szólt rám Nate szórakozottan.

- Bocsi, csak olyan boldog vagyok, hogy ide jöttünk - sóhajtottam a tenyerembe fektetve az állam.

- Hát még milyen boldog leszel, ha megtudod, hogy miért jöttünk pont ide - mosolygott újra sejtelmesen, mint az autóban.

Nem tudom, mi volt ezzel a célja, de ezután nem igazán tudtam másra gondolni. Még akkor sem, amikor a pincér elém tette a csirkesalátát, annyi telt tőlem, hogy ide-oda tologattam szerencsétlen állatot a tányéron. Néha vetettem egy kérlelő pillantást Nate felé, de ő annyira belefeledkezett a levesébe, hogy kizárólag arra figyelt.

- Nate... - nyöszörögtem elkínzottan és az asztalra csaptam a villámat. - Ki vele! - szóltam rá, mire hátradőlt a székén és elvigyorodott.

- Miért vagy ennyire türelmetlen?

- Nem tudom, de igazán hozzászokhattál volna már - fontam össze magam előtt a karjaimat.

- Ma vagyunk két éve együtt - bólintott. Pislogás nélkül meredtem rá, miközben próbáltam feldolgozni az információt.

Ma... két éve...?!

- Uhmmm - köszörültem meg a torkom és zavartan félrenéztem.

Istenem, hogy lehetek ekkora idióta? Komolyan elfelejtettem, hogy ma van az évfordulónk?

- Hé - dőlt oldalra Nate, hogy magára vonja a figyelmem. - Nincs semmi baj, tudtam, hogy el fogod felejteni.

- Basszus, Nate, ne haragudj - szorítottam a kezem az arcomra. Éreztem, hogy könnyeim szúrni kezdték a szemeimet és meg sem próbáltam megállítani őket. - Szörnyű barát vagyok!

- Életem, dehogy vagy az! - ellenkezett, miközben megragadta a csuklóimat és elhúzta őket az arcom elől. Mellettem guggolt és semmi jelét nem mutatta annak, hogy csalódott lenne. - Az elsőt is elfelejtetted, akkor sem haragudtam. A szülinapom is kiment a fejedből, nem voltam mérges. Most sem vagyok, mert elfogadtam, hogy te ilyen vagy.
Hadilábon állsz a dátumokkal, ez rendben van - mondta lágy hangon, majd két puszit nyomott a tenyerembe.

- Még van időm meglepni téged - szipogtam elkeseredetten.

- Nem, nem - rázta meg a fejét kuncogva. - Ez így tökéletes, hogy én leplek meg téged. És még csak most jön a java - kacsintott, aztán felállt és a zsebébe nyúlt. Pár pillanat múlva pedig előhúzott két összehajtott papírt.

- Mi ez? - ráncoltam össze a homlokom értetlenül. Nem válaszolt, csak felém nyújtotta a lapokat, én pedig kíváncsian kezdtem kihajtogatni őket.

Ekkor jött a következő sokk.

Mintha jeges vízzel öntöttek volna nyakon, úgy éreztem magam a sorokat olvasva. A szívem őrült sebességgel kezdett dobogni és a papírok mozogni kezdtek remegő ujjaim között. Újra és újra átfutottam a szöveget, de hiába reménykedtem, az nem változott meg. Rémülten néztem fel Nate-re, aki izgatottan mosolygott le rám.

- Jól látod! - nevetett. - Megyünk Koreába!

Sziasztok!

Elnézést a hosszú kimaradásért! Péntek este a srácokkal buliztam Párizsban és az elmúlt egy hét konkrétan csak erről szólt, és amúgy még mindig nem tértem magamhoz:') Emiatt nem volt időm írni, de ezentúl igyekszem visszatérni a megszokott ütemhez^^
Köszönöm szépen a visszajelzéseket!

Emlékeztető:
Love Yourself 💜