Kissé sértődötten ültem be a hátsó ülésre, Taehyung mellé. A fiú, mint egy engedelmes kiskutya követett engem Jin kocsijához. Miután nekem eszem ágában sem volt Suga mellé beszállni vagy akár csak a közelében is lenni, ezért ezt igen nagy dolognak tartottam. Tae mindig is jobban szeretett a második legidősebb Hyungjával utazni. Ez részben talán annak köszönhető, hogy míg Yoongi "menőn" vezetett, addig Jin olyan lassan akár egy reumás csiga. A favicceiről, melyekkel egyfolytában boldogított minket, inkább már ne is beszéljünk.

Homlokomat a hideg ablaknak döntve néztem kifele az autóból és igyekeztem Suga túl aggódásáról elvonni a figyelmemet, amit talán egy picikét túlreagálhattam. Ez mind szép és jó lett volna egészen addig, míg az említett személy nem került volna mellénk mikor a sáv kibővült. Nem néztem el róla, s nem is fordultam el, mert úgy véltem nem is fog rám nézni, hisz nem vette észre a kissé bunkóbb hangnememet, melyet még a sulinál vettem föl egy pillanatra. Nos elméletem akkor látszott megdőlni, mikor az egyik piros lámpánál szembe tálaltam magam a fiú sötétbarna szemeivel, melyek talán egy kicsi aggódást tükrözve, vizslattak engem.

Mikor már egy ideje nem fordított figyelmet a lámpának, mely bármelyik pillanatban zöldre válthatott, megelégelve inkább előre fordultam. Egyszer csak valakinek a feje esett balvállamra, majd közvetlen az indulás után, közelebb is kúszott hozzám az illető.

-Mi az Tae? -fordítottam el picit a fejemet, így pont láthattam piszécske orrát.

-Miért ilyen ingerlékeny a hugicám? -nézett fel rám egy másodpercre.

-Csak nem szeretem, hogy kisgyerekként kezeltek. főleg Ő. Oh, komolyan! Majdnem annyi vagyok mint Kook. -csattantam fel, mire Hobi és Namjoon is hátra fordultak. Jin is azt akarta tenni, de nem akarta az életünket kockáztatni, így inkább hősiesen ellenállt.

-Ugyan JiJi. -ült fel picit Taehyung.

-Te vagy a legkisebb és readásul lány is. Természetes ha túl védelmező veled szemben. -nézett mélyen a szemembe.

-Kookot lehet hagyni. Ha egyszer is pofára esik, utána kikupálódik és erősebb lesz. De te... -bökött oldalba, mire vállon csaptam.

-Ha egyszer összetör egy hülye, azt nem hevernéd ki egy hét alatt sem. -fejezte be a mondandóját és feküdt vissza a vállaimra, majd pár perc múlva már egyenletesen is szuszogott a nyakhajlatomba.

Kifújva egy kósza tincset az arcomból néztem ki az ablakon, ahol már nem volt egy "Suga kocsi" sem. Szusszantva egyet adtam magamban igazat V-nek az idősebb viselkedésével kapcsolatban. Örülnöm kellett volna, hogy gondoskodnak rólam és nem az Árvaház valamelyik szobájának falai közt kellett rohadnom... egyedül.
De igazán adhatnának néha egy kis teret. 18 éves vagyok és még egy csókom sem volt, pedig hét fiúval éltem együtt.

Mondjuk lehet ez volt a probléma.

Gondolkozásomból hamar kiszakított a kocsi fékező hangja, melyet az enyhén leengedett ablaknak köszönhetően hallhattam. Tae nyammogva emelte fel az álmos és kócos fejét, majd mint aki szellemet látott, meredt rám fél percen keresztül enyhén elnyílt szájjal és gondolkodó fejjel.

-Hanyadika van, -pislogott rám, mire képen prüszköltem.

-Hatodika. -nevettem és átmászva rajta igyekeztem kikerülni a kocsiból.

-Uh.. mióta ilyen formás a hátsód... és nagy? -szólalt meg mögülem egy még mindig félálomban lévő srác, mire hason rúgtam.

-Ébresztő. A "hugicád" vagyok. -mondtam, majd már ki is szálltam a járműből mosolyogva.

-Többiek? -mentem hátra a csomagtartónál ácsorgó Jinhez és vettem ki a táskám.

-Beugrottak venni pár hozzávalót a vacsorához. -mondta, majd lezárta a kocsit és nyomában velem, indult be.

-És Namjoonék? -fordultam felé.

-Bementek. Gondolom gyorsan megtanulnak mindent, hogy aztán tévézhessenek. -vont vállat, majd mikor beértünk becsukta a bejárati ajtót.

-Okés... am.. segítsek valamit a főzésben? -kérdeztem leülve a konyhapult melletti székre.

-Nem kell. Addig úgy sem tudok semmit sem csinálni, míg meg nem érkeznek a többiek. -vont vállat és vett fel egy kötényt.

-Aha.. azt látom. -csóváltam meg a fejemet, mire rám emelve mandulavágású szemeit, mért végig.

-Csak előkészülök, jó? -mondta megbotránkozott hangnemben, mire csak felkuncogtam.

-Értem én. -mondtam vigyorogva, mire felemelte a kezében tartott fakanalat.

-Elfelejted kisasszony, hogy most épp a konyhában ücsörögsz. Egy karnyújtás és elfenekelhetlek. -rázta meg előttem a fa tárgyat, mire csak kacagva intettem neki, hogy inkább csinálja az "előkészülést".

Puffogva ugyan, de visszafordult és a bajsza alatt morogva látott hozzá a dolgok kipakolásához. Némán figyeltem mozdulatait az idősebbnek, hallgattam ahogy az edények néha egymáshoz koccanva töltik meg a csendes teret csörömpöléssel. A kicsit talán túl csendes teret.

Gondolkodva igyekeztem kitalálni, hogy mi hiányzik, hogy mi nincs úgy ahogy kellett volna lennie.

Csend... csönd... .... .... TAEHYUNG!?

Pont mikor rájöttem mi is hiányzik, fordult a kulcs a zárban és tért be a csapat másik fele.

-Megjöttünk. -kiáltott Suga azon a jellegzetes, enyhén rekedtes hangján.
-De mit keres Tae kint az autóba? -tette hozzá, de én akkor már rég felpattantam a helyemről és egy kocsikulccsal a kezemben csörtettem ki az udvarra, majdnem fellökve az ajtóban épp cipőjüket levevő fiúkat.

-Héé!! -kiabált fel a (már) fenéken csücsülő Kookie, de mit sem törődve farokcsontjának fájdalmával futottam a kocsihoz.

Izgalomtól remegő kezekkel igyekeztem megnyomni a megfelelő gombot, azzal is bejutást nyerve Tae ideiglenes fogvatartójába. Végre meghallottam azt a jellegzetes kattanást és szinte mint egy őrült, téptem fel az ajtót.

Már ugrottam is volna be oda, de akkor szemet szúrt, hogy a fiú, kiért halálra aggódtam magamat az elmúlt másodpercekben, az egyenletesen szuszog a hátsóülésen. Az ijedt kifejezésem felváltotta egy sokkal inkább megkönnyebbült arcom. Óvatosan hátramásztam az alvó V-hez és befészkelve magamat a két ülés közti résbe néztem végig összegubózott testén.

Mosolyogva túrtam bele a hajába és kezdtem el rajzolgatni az arcára, mert arra mindig felébredt. Nemsokárra el is kezdett grimaszokat vágni és mocorogni is, majd egy hatalmas ásítás után kinyitotta álmos szemeit és csak pislogott rám.

-Jó reggelt Csipkerózsika. Ha ekkorákat ásítasz félő, hogy kiesel a szádon. -néztem rá vigyorogva, mire ő csak nézett rám, mint egy sült hal.

-Na gyerünk! Jin szerintem már a haját tépkedi, hogy ilyen sokáig maradtam. -rángattam meg egy picit a felsőjének anyagát. Nyöszörögve tápászkodott fel, s engem követve mászott ki a kocsiból.

-Nem akarok bemenni Jisoo. -mondta félig lehunyt szemekkel.

-Ugyan miért? -sandítottam rá míg bezártam az autót.

-Olyan sok a házink... Kint legalább aludhatok. -mondta és fejét ráhajtotta a vállamra, aminek köszönhetően majdnem el is dőltem.

-Lehet nem kellett volna olyan későig videojátékozni Kookkal. -toltam el magamtól, hogy nehogy visszaaludjon megint.

-De megint levert benne. Nem hagyhattam ezt. -nézett rám csalódottan.

-Hay Tae. Tudhatnád, hogy ő a legjobb. -mértem végig és megállapítottam, hogy nem színlelt. Tényleg majdnem összeesett az álmosságtól.
-Okés. Megcsinálom. -sóhajtottam fel és indultam be.

-Mit? -követett engem.

-A házid. De csak most az egyszer. És ma hamar le fogsz feküdni aludni. -mutattam rá fenyegetően és mentem is volna tovább, ha nem ugrott volna a nyakamba.

-Köszi, köszi, köszi. -puszilta végig az arcomat egy halom nyálas foltot hagyva maga után.

-Pfúj... Inkább menjünk be. -töröltem le az arcomat és léptem a házba.

Ez olyan nyálas volt..

♥♥ Hát megjöttem az új résszel.
Aki esetleg nem tudná miért nem volt rész az a
"Be my Jagiya" címū könyvem 'Sorry' részébõl megtudhatja.

Gondoltam Szombaton rakom ki ezt mivel, holnap már nem gondolom, hogy lesz idõtök olvasni.
Remélem tetszett♥

Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket minden kedves olvasómnak ♥♥❤❤❤❤

xXSunnyXx