- Gyerekek el fogunk késni, úgyhogy szedjétek össze magatokat. - mondta enyhén szólva is idegesen Jin, miközben hangosakat tapsolt. Csak én voltam kész egyedül.

Jókislány módjára ültem az asztalnál és néztem a káoszt, amit a fiúk kreáltak egy szempillantás alatt. Hoseok fel-alá rohangált, hogy megtalálja a telefonját, Taehyung Jungkookkal és Jiminnel harcolt valami gumicukorért, Jin ugye kiabált, Suga még fent volt és kitudja mit csinált, Namjoon pedig mellettem evett.

- Szerinted Jinnek mikor fog mindez az agyára menni? - kérdeztem Nam-tól úgy, hogy közben nem fordultam felé, hanem a többieket kísértem figyelemmel.

- Mpf... pfogalmam szinc. - beszélt teliszájjal, de szerencsémre, azért értettem, amit mondott. A sok évnyi együttöltött idő megtette a hatását.

- Na jó. Elegem van belőletek.. Jisoo! Te jössz. - legyintett felém és rogyott össze a kanapéra, hogy aztán a kezeibe temetve az arcát próbáljon meg kigyógyulni az egyperces idegösszeomlásából. Mosolyogva csaptam össze a tenyereimet és felállva a székről sétáltam a nappali közelébe.

Vártam pár másodpercig, hogy legyen egy drámai hatásszünet, majd számhoz emelve a két kezem füttyentettem egy olyan hangosat és éleset, hogy még a szomszédok ablakai is kitörtek - volna. Természetesen azonnal csend lett és ki a fülét fogta, ki behúzott nyakkal figyelt engem a jelenlévők közül.

- Nos, Jinnek már szinte agyvérzése van tőletek szóval legyetek olyan kedvesek és tekerjétek le a hangerőt. Ti! -mutattam a harcos trióra.
- Most abbahagyjátok a veszekedést, civakodást vagy azt amit csináltok és azonnal kihúzzátok a beleteket a kocsikhoz, mert esküszöm megváltoztatom az összes játékotok jelszavát. - fenyegetőztem csípőre tett kezekkel. Jimin erre lazán elvigyorodott, gondolom mert ő nem volt az a játszós típus, de neki is tartogattam ám sok mindent a tarsolyomban.

- Ne örülj annyira Vigyori. - böktem most felé. - Neked a Fitness kártyáidat fogom darabokra tépni. - biccentettem az irányába, hogy hatásosabb legyen a szerepem, mire ő megszeppenve sütötte le a szemeit és bólintott egyet.

Sóhajtva léptem visszább, hogy ne keltsem a támadó ember szerepét, s a homlokomon végig húzva az ujjamat, fordultam Hoseok felé, aki az előbbi beszédem közben is kétségbeesetten nézelődött a telefonjáért.

- Hobi... a telefonod a farzsebedben van. - mondtam neki szemforgatva. Kikerekedtek a szemei miközben szájával csücsörítve egy "o"-t formált, s tapogatva nyúlt hátra a fenekéhez. Lassan váltott át az arca egy kínosabb mosolyba, míg szépen előhúzta a nagyban keresett tárgyat.

- Jesszus mi volt ez az éles sípolás? - hallatszódott hirtelen egy hang az emelet felől.
- Esküszöm, hogy betört a telefonom képernyője. - jelent meg egy kócos hajú, kissé ideges Yoongi. Oké.. tudom, hogy meg kell adni a tiszteletet az idősebbeknek, de valahogy erről abban a percben elfelejtkeztem.

- Húzzál ki szépen a kocsiba. - mutattam az ajtóra, nem kicsit tiszteletlenül. Az idősebbnek kikerekedtek a szemei, pont mint a lenttartózkodók többségének is. Namjoon kivétel volt, mert ő túlságosan el volt foglalva az evéssel, ezért a nyammogásától nem hallott semmit. Suga furcsa mód nem szidott le engem az egész kis akcióm miatt, hanem sokkolva indult meg az ajtó felé és vonakodva felkapva a kocsikulcsot ment ki a bejáratin.

- Na! - csaptam össze megint a tenyereimet. - Most pedig mindenki kifele. Nam, te majd az autóban befejezed. - szóltam oda az étkezőnek, mire az bólintott és kiindult.
- Mindenki döntse el, hogy kivel megy. Én Yoongival... mivel ezek után muszáj lesz esdekelnem a bocsánatáért.... - mondtam leginkább magamnak az utolsót, s én is megindultam kifele, hátamon a táskámmal.

Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem lesz rám nagyon dühös azért, mert parancsolgattam neki. Szerencsémre Namjoon Jin kocsijába ült, így szabad volt a pálya a "Sugakocsi" anyósüléséhez.

- Szia kedvenc fogadott bátyám... - mondtam nyalizva, miközben beszálltam az autóba. Nem mondott semmit, csak ugyanolyan kócos fejjel felém fordult és szúrósan kezdett el méregetni.
- Mielőtt még bármit is mondanál! - tapasztottam gyorsan a szájára a kezemet, mikor már épp szólásra nyitotta azt.
- Nagyon, de nagyon sajnálom az előzőt. Túlságosan elememben voltam. - próbáltam meg valahogy magyarázkodni. Váratlanul elkezdett közeledni felém és ezért én reflex szerűen összébb húztam magamat, mivel féltem hogy lenyel.

- Kérlek ne égess el. - sipítottam egy nagyon halk és vékony hangon, fejem fölött összetéve a tenyereimet - mintha imádkoznék. Kísérteties csendben hajolt még közelebb, közben a többiek is elkezdtek beszállni a járműbe.

- Nem bántalak. Viszont jó ha tudod, hogy nem épp neked fogok kedvezni, ha egyszer elrántom a kormányt. - zárta le egy ijesztő mosollyal a mondatát és kivételes lassúsággal dőlt vissza a normális pozíciójába. Rendesen megijedtem tőle és vagy tízszer leforgott bennem, hogy biztos jó ötlet volt-e az, hogy mellé ültem be, readásul előre. Hisz - ahogy mondta - balesetnél a sofőr reflexszerűen úgy rántja a kormányt, hogy neki ne essen baja.

- Na és ha... ha megcsinálom a hajad míg vezetsz? - kérdeztem hatalmas szemekkel nézve rá, hisz ez volt az utolsó lehetőségem arra, hogy a következő utunk a suliig megússzam élve. Mármint.. tisztában voltam vele, hogy nem tudna nekem ártani, de a lelkiismeretfurdalás szép lassan megölt volna.

- Hyung, szerintem túlreagálod a dolgot. - dugta előre a fejét Jimin, aki ezek szerint mióta beszállt, azóta figyelemmel kísérte szánalmas próbálkozásom. Nem épp szép pillantásokkal illette őt az idősebb, de miután visszavezette rám a tekintetét és találkozott az én - még a kitett kutyákat is megszégyenítően nagyobb - szemeimmel, kicsit meglágyult.

Sóhajtva vont vállat, miközben elfordította a kulcsot és beindítva a kocsit elindult. Felvillanyozódva nyúltam hajkoronájához - csak miután bekötöttem magamat - és elkezdtem igazgatni, hogy a kinézete valamennyire tűrhető legyen. Na nem mintha amúgy nem nézett volna ki tökéletesen.

- Te meg miért szagolgatod Jisoot? - szólalt meg váratlanul Jungkook, akit addig észre sem vettem, hogy a kocsiban tartózkodna.

Kérdőn fordultam hátra, félkézzel Yoongi hajában kutakodva, s hatalmas meglepetésemre magamat alig pár centire találtam Jimin fejétől, aki szinte teljesen előre hajolva próbálta meg a hajamba fúrni a fejét. Homlokráncolva szemeztem vele egy kicsi ideig, mikor végre észrevette, hogy lebukott.

- Sajnálom, csak olyan finom illata van. - szippantott mélyet... belőlem, de az már nekem is enyhén furcsa volt.
- Még hogy finom az illata. Akkor sem kéne ennyire rámásznod. - forgatta meg a szemeit Kook, miközben kicsit flegmábban beszélt a kelleténél. Ezzel csak azt érte el, hogy mind a hárman eléggé furcsán néztünk rá, beleértve Sugát is, aki a visszapillantótükörből vizslatta a fiút.

- Rossz hatással vagy Kookra JiJi. - nézett rám egy pillanatra Yoongi. - Ti csak ne flegmázzatok fiatalok. - címezte ezennel mindkettőnknek a mondanivalóját.

- De ha egyszer finom az illata akkor mit tegyek. Szagold meg és meglátod te is. - ébredt fel a téliálmából Chim és egy pici fáziskéséssel végre reagált Jungkook kijelentésére.
- Jah és nem másztam rá. Azt másra szokták mondani. - motyogta és sértődötten felhúzta a nóziát.

- Ahgr... oké. De kétleném, hogy ennyire jó. - morogta Kookie, közben pedig közelebb csúszott hozzám.

- Az amúgy senkit sem zavar, hogy engedélyt kéne kérni tőlem? Ugyanis ez az én hajam és nem kicsit furcsa, hogy azt akarjátok szagolgatni. - mondtam, de folytattam Suga hajának átformálását, mivel igazából nem nagyon érdekelt az egész. Ha ennyire tetszik nekik, akkor hajrá.

Kook szépen odahajolt a hajamhoz és egy picit szipogva "szagolta" meg azt. Egy kicsi szünet után azonban alig hallhatóan szippantott egy sokkal nagyobbat a hajkoronámba és a szemem sarkából láttam, ahogy egy pillanatra le is hunyta a szemét.

Mintha tűzhöz ért volna, hajolt gyorsan hátra, majd felvéve a semleges arckifejezését vállat vont és egyenesen tagadta, hogy ízlene neki. Jimin értetlenkedni kezdett, Sugát nem érdekelte, viszont én egy mindentudó vigyorral néztem a „maknaetársamat”, aki amint észrevette, hogy figyelem, lesütötte a szemeit és talán még zavarba is jött egy picikét. Nevetve fordultam előre és folytattam fodrászi pályafutásomat, miközben úgy tűnhetett, hogy Chimen nevettem, pedig nem.

Láttam ám Jungkook....