Napom további részét Jinnel töltöttem vagy ha épp nem az ő hajtogatási technikáját elemeztem, akkor a szobáján kívül hagytam figyelmen kívül Tae-t és Jungkookot. Ez persze a többieknek is feltűnt, azonban nem szóltak semmit. Ahogy ismertem Namjoont úgyis elbeszélgetett volna velünk, ha tovább folytatjuk ezt a ... dolgot amit csináltunk.

A szent beszéde egészen Vasárnapig elkerült, így Szombaton nyugodtan aludtam el Jiminnel, aki vállalta az egyéni párnám szerepét. Viszont másnap utolért Nam szele és kijelenthetem, hogy rendesen megijedtem tőle. Valahogy amikor elém állt reggeli után és mélyen a szemembe nézett, azt éreztette velem, hogy én vagyok a bűnös mindenben és nem kellett volna addig elmennem a fiúknál. Rendesen rettegtem attól, hogy leszid.

Szinte remegve mentem utána a szobájába és hatalmas szemekkel néztem, ahogy bezárja mögöttünk az ajtót. Nem mondott semmit, amivel még jobban rám hozta a frászt. Óvatosan másztam fel az ágyára és öleltem magamhoz az egyik párnáját, miközben törökülésbe tornáztam magamat. Sóhajtva egyet fordult felém és az ágy elé húzva a gurulós székét ült le velem szemben. Vártam, hogy megszólaljon, de ő helyette csak engem nézett és egyre jobban rám ijesztett. Nem sokáig bírtam feléfordulni, ezért egy kis idő után lesütöttem a szemeimet és a párna huzatjával kezdtem el játszani. Ismét egy sóhaj és végül a térdére támaszkodva kezdett el beszélni.

- Mi történt veled és a fiúkkal? - kérdezte kimérten és meglehetősen lassan. Félénken néztem fel rá, gyengéden az alsóajkamba harapva.

- Beszéltél már velük? - suttogtam, de nem sokáig bírtam a szemkontaktust.

- Igen, de nem értik, hogy mi bajod. - mondta félhangosan én pedig felhorkantam. Kérdőn biccentette oldalra a fejét, bennem meg kezdett halványulni az előző félénkség.

- Lényegében megtudtam, hogy ti mindegyik fiúnak megtiltjátok, hogy a környékemen legyen. - egyenesen a szemeibe nézve közöltem a tényt. Nem tűnt annyira meglepődve ugyan, de kicsit nagyobbak lettek a szemei, mikor felfogta a dolgot. Aprót fújva dőlt vissza a székébe és dörzsölte meg a homlokát a jobb kezével.

- Tudod ugye, hogy csak a te érdekedbe tették.. vagyis tettük. - helyesbítette ki magát, s bár majdnem ugyanazt mondta, mint előzőnap Jungkookék, valahogy a beszédében volt némi értelem és ezért szinte meg is győzött.

- Lehet, de ez akkor sem.. okés. Ismerkednem kéne. Barátokat szereznem és egyszer majd valakit megismerni, aki szeret engem. - fel próbáltam vázolni neki a helyzetet, de valahogy túl kusza volt minden.

- Mi szeretünk. - mondta Nam kissé közbevágva, de kivételesen nem zavart.

- Tudod te is, hogy nem úgy értettem. Hogy fog megtalálni engem az igazi, ha mindig körül vagyok barikádozva? - a plafonra meresztettem szemeimet. Ismét elöntött az az érzés, hogy egyedül fogok meghalni. A magány érzése és én ezt nem akartam.

- Figyu kicsi. - mondta Namjoon lágy hangon és feltolva magát a székéből odamászott elém.
- Meg fog találni, lesz igazid. - felhúzta a lábait és úgy próbálta elérni, hogy ránézzek.
- Gondolj csak bele. - gyengéden rásimított az arcomra, majd magafelé fordította a fejemet az államnál fogva. - Ha annyira akar, hogy rajtunk is átjut - ha ez eddig nem történt már meg. Akkor biztos lehetsz benne, hogy komolyan gondolja és hűségesebb lesz, mint a többi. - rám mosolyogva tűrte hátra pár tincsemet.

- De.. ahh - valahogy nem tett mindent helyre még ez sem. Még mindig nem láttam értelmét és még mindig bennem volt egy kicsi szeretethiány. Lassan kezdett gyanús lenni ez a gyors hangulatváltozás, így lélekben felkészítettem magamat, hogy valószínűleg nemsokára meg fog jönni.

- Nézd. Gondolom rémlik, mikor múltkor Wooyoung rád startolt. - dőlt hátrább picit én pedig aprót bólintottam.
- Nem esett valami jól, az hogy nyíltan beszélt a terveiről veled, nem? - kérdezte folytatva a mondanivalóját. Kicsit ugyan hezitálva, de ismét bólintottam.
- Nah! Mi azért vagyunk, hogy az olyan tökfejeket szépen távoltartsuk tőled. Ha mi nem lennénk, több disznó ember jönne a közeledbe. - sokkal tárgyilagosabban beszélt, de annál meggyőzőbben.
Valahol mélyen már csak egy ölelésre vágytam, s rendben lett volna a lelkem. Igaz, Kookék szerintem még mindig túlzásba estek azzal, hogy Jacksontól is el akartak szigetelni, de beláttam, hogy inkább hálásnak kéne lennem nekik.

Nam, mintha csak a lelkembe látna, fogta és szó nélkül az ölebe rántott, majd szorosan ölelt át. Kismaciként bújtam hozzá, teljesen belefúrva a fejemet a mellkasába. Végre mindenem megnyugodott. Namjooné volt az egyik legjobb ölelés és én ezt mégis csak ritkán használtam ki. Bölcs volt, hiába mondják, hogy azzal csak egy bizonyos kort betöltve lehet nevezni egy embert, ő az volt.

- Megyek, beszélek velük. - szusszantottam egyet, mielőtt kimásztam volna a karjai közül.

Talpam halk puffanással érkezett a padlószőnyegre minden alkalommal, mikor léptem egyet. Ezt a hangot a folyosón felváltotta a halk recsegés és a lábam csattogása a parkettán. Nem volt nehéz rájönni, hogy merre voltak Taehyungék.
Vasárnap a "család" általában lent szokott lenni a nappaliban és együtt néz valamit a tévében, ám ezalól mi - a legfiatalabbak - sokszor kivételek voltunk. A hangokból is már meglehetett állapítani, hogy az általam keresett két srác a szobánkban volt és valamin játszottak.
A kiabálásokból ítélve valami olyanon, ahol lőni kellett, mert különben Tae nem kiáltozta volna folyton azt, hogy: ,,Szétloccsantom az agyad" és ,,Hogy a jó édesany...,Jungkook! Lábon lőttél bakker!".

Sokszor játszottam már velük, de most épp az ellenkezőjére készültem. Méghozzá megszakítani a játszásukat.
Egy határozott mozdulattal csaptam ki az ajtót, ezzel mindkét srác figyelmét magamra terelve. Egy pillanat alatt vált megszeppenté az arckifejezésük, látva az én komor fejemet, így még abban sem állítottak meg, mikor kikapcsoltam a képernyőt. Kihúzva magamat, enyhén felszegett fejjel álltam meg előttük, s egy kis szünet után egy nagyot sóhajtottam.

- Rövid leszek. - lazítottam a tartásomon, hogy ne tűnjek túl ellenségesnek. - Beszéltem Nammal, ugyanis mint ahogy a többieknek, úgy neki is feltűnt a köztünk lévő izé. - mutattam rájuk, majd magamra. Mély levegőt kellett vennem. Hirtelen nem jöttek számra a szavak, pedig pár perce még minden meg volt a fejemben.
- Szeretném, ha tudnátok, hogy hálás vagyok, amiért védtek engem. Sok szeretetet kaptam tőletek, amit nem tudok viszon....

- Ugyan, semmiség! - vágott közbe hirtelen Tae, de én csak egy szúrós pillantást vetettem rá.

- Szóóval, amit nem tudok viszonozni. - nyomtam meg - pár szótagnál - kicsivel erősebben a hangomat.
- De! Szeretném, ha tekintettel lennétek arra, hogy nem vagyok már öt éves.

- Pf... persze. - morogta közbe Jungkook, amiért kedvem lett volna felnégyelni.

- Nem vagyok öt éves és tudok vigyázni magamra. - fejezte be végre azt a mondatot, -hogy utána kezdhessek egy újabbat.
- Ha ennyire túlzásba viszitek ezt az egészet, - mint például megmondjátok az összes fiúnak, hogy ne jöjjenek a közelembe -, akkor szép lassan kezd egyre kívánatosabb lenni nekem ez a tiltott "gyümölcs" és csak még jobban akarok magamnak egy pasit. -  határozott mozdulatokkal gesztikuláltam, miközben úgy nézhettem ki, mint egy csapkodó benzinkutas bábú.

- És ha minden igaz, ti nem szeretnétek, hogy a hátatok mögött legyek együtt valakivel, ugye? - néztem rájuk midenttudóan és csípőre tett kezekkel. Nagyon nehezen sikeredett visszaemlékeznem arra a módra, amivel őket okítani lehetett. Fel kellett vázolni előttük a problémát és esetleges mellékhatások mellett el kellett mondani, hogy az okozott dolog nekik miben árthatna. Igaz, én ezúttal a féltékenységüket (vagy túlaggódásukat) használtam ellenük. Sose gondoltam, hogy mélyen... én is tudok gondolkozni.

A két fiú lesütött szemekkel próbálták emészteni a hallottakat. Tae várhatóan hamar beismerte az ő hibáit, ezért szinte azonnal bólintott, de Jungkook.... Jungkook volt a legmakacsabb mindenki közül. Neki sokkal több időbe telt mindenre rájönni, beismerni és megbékélni. Ezért nagy számnak számított, mikor pár perc múlva felemelve a fejét, mélyen a szemeimbe nézve bólintott egyet.

- Huh.. ez könnyen ment. - mosolyogtam magamnak büszkén.
- Most pedig helyet, mert én is beszállok. - vigyorogtam rájuk, s nekifutással vettettem magamat közéjük.
Eddig tartott a harag, mert nevetve karoltak át és adtak nekem egy konzolt.

--------
Hali mindenkinek.
Sajnálom a késői feltöltést.. késeTT.
Tabletem (amin a javítást, korrigálást végzem) fogta és nem akart bekapcsolni, így nem tudtam használni több napon keresztül. Ma végre elindult így itt van a rész.
Remélem tetszik. :)
Sietek a Yoongis ff.-embe is résszel addig is várjatok türelemmel kérlek :D
Nem mellesleg köszönöm a szülinapi köszöntéseket. Nagyon jól esett, hogy nem mondtam ki konkrétan, ti mégis vettétek az "adást" és felköszöntöttetek. Danke csőn ;D

xXSunnyXx