Miután segítettem Jinnek egy kicsit, a tanulnivalókra fogva kezdtem el a félhulla Tae-t felfelé tolni az emeletre, hogy nekikezdhessünk a tanulásnak. Bár nem vártam tőle valami nagy odaadást, de hátha tudott figyelni az első egy percben.

-Oké Tae. Akkor tanuljunk az ágyon. -néztem körbe a Kookkal közös szobánkon. Csak azért javasoltam a paplanokközt való tanulást, mert úgy véltem ott nem feltűnő ha elbóbiskol.

-Még mindig összetoljátok az ágyaitokat? -kérdezte az ajtóban állva és halványan mosolyogva.

-Most miért? Van egy hatalmas franciaágyunk és tök jól elférünk rajta. Plusz ne tegyél úgy, mintha nem járkálnál át minden második este. -mondtam megrázva a fejemet, mire ő csak ledobta a táskáját az ágyra és leült a végébe. Mindketten törökülésbe húztuk a lábainkat, és míg én a tankönyveket pakoltam ki, addig ő csak nézett.

-De akkor is fura. 18 évesen nem szokott az ember a bátyjával aludni összebújva. -gondolkodott hangosan, mire egy pillanatra abbahagytam a pakolást.

-Mondja az aki egy plüss oroszlánnal alszik és nyavalyog, ha nem viheti magával a kirándulásra. -néztem rá jelentőségteljesen, majd lehajítottam a táskákat az ágy mellé.

-A kettő nem egyenrangú. Mr. Bajusz egy különleges állat és besértődik, ha itthon hagyják. -kulcsolta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

-Persze! -nevettem fel, majd inkább a tanulásnak szenteltem a figyelmemet.

-Kezdjük szerintem a biosszal, mivel arról van most a legtöbb emlékem. -nézegettem a füzeteket, majd magam elé húztam az említett darabokat. Hirtelen vágódott ki az ajtó és jelent meg egy kissé csapzott Kook.

-Hé! Megígérted, hogy együtt csináljuk. -mutatott rám dühös szemekkel, mire egy légiesmozdulattal intettem az egész ágyra, melyen még jó sok szabad hely volt. Vette az adást égy gyorsan lehuppant Tae oldalára és velem szemben.

-Biosszal kezdünk. -mondtam, míg ő pakolta ki a cuccait.

-De miért? Azt nem értem. -nézett rám értetlenül, mire legszívesebben fejbe vágtam volna a kislámpámmal.

-Épp ezért tanulunk együtt. Mert nem értetek semmit. -magyaráztam és egy kis ingerültséget is vittem a hangomba.

-Oh. -formáltak szabályos "O"-t az ajkai.

-Hay... inkább kezdjük. -sóhajtottam.

Pár perccel később:

-Oké. Szóval ha minden igaz, akkor hámszövetnek nincsen sejtközötti állománya. Ha ilyen furcsa leválásokat és hullámokat láttok a képen, az biztos, hogy elszarusodó(tt) hámszövet lesz, mert ott már nem kivehetőek annyira a sejtmagok, egyszóval éppen elszarusodik. Ilyen szövet a bőrünk is például. -mondtam erősen a könyvre koncentrálva, nehogy valamit eltévesszek, bár sosem lettem volna jó tanárnak, a fura fogalmazásom miatt.

Felnéztem a két fiúra, hogy bármi féle visszajelzést kapjak tőlük, miszerint értik-e vagy sem, de szinte olyannyira elolvadt a szívem, mint még soha. Kookie erősen koncentrált a szemei nyitva tartásával, s néha-néha még meg is billent, ahogy az alvás szélén állt már. Tae meg lehunyt pillákkal támaszkodott az öklén és előre bukva néha, igyekezett nem elterülni a paplanon. Szerintem ő már aludt is, csak a dőléstől felébredt mindig.

Elmosolyodva néztem a kipurcant srácokat, majd kicsit előre hajolva támaszkodtam meg, hozzájuk közel. A hirtelen mozdulatra Kooknak kipattantak a kicsit véreres szemei és igyekezett visszatérni a földre, hogy felfogja mi történt.

-Jisoo? -lepődött meg, mire csak megsimogattam az arcát.

-Dőlj le Kookie. Megcsinálom a házitokat. -mosolyogtam rá kedvesen, mire alig akart hinni a füleinek.

-De én nem vagyok álmos. -rázta meg a fejét, de aligha volt meggyőző, félig becsukott szemekkel.

-Akkor csak feküdj el. Úgy sokkal kényelmesebb hallgatni, amit mondok. -löktem rajta egyet, szemet forgatva, mire lassan eldőlt az ágyban.

-Oké. De nem, mintha álmos lennék.. -motyogta el a végét, majd lassan lecsukódtak a szemei.

-Tae! Aludj inkább. -tértem át a másikhoz, aki félálomban vette az adást és előre bukva kötött ki az ölemben. Szinte azonnal el is aludtak mind ketten, így az egyenletes szuszogások adta meg az alapzajt a tanulásomnak.

Igaz, kicsit fárasztó volt háromszor leírni ugyan azt, readásul a srácok kézírásával, de jobban szerettem nézni ahogy alszanak, mint azt ahogy szenvednek a kialvatlanságtól. Fél kezemmel Taehyung haját birizgáltam (csoda, hogy nem kelt fel), míg a másikkal egyfolytában körmöltem.

Kopogtattak az ajtón és nem sokkal később egy Hobi dugta be a fejét rajta. Kérdőn néztem rá, míg neki gyorsan végig szaladt a tekintete a srácokon.

-Jin szólt, hogy kész a kaja. -nézett a szemebe, mire én azonnal gondolkozni kezdtem, hogy hogy menthetném meg a két fiút egy kiadós fejmosástól. Tudni illik, hogy Jin nem tolerálta a későig fent maradást holmi kütyük miatt.

-De mondhatom neki, hogy túlságosan belemélyedtetek a tanulásba, így tegyen félre nektek. -mosolygott rám, mire megkönnyebbülve sóhajtottam.

-Megtennéd? -kérdeztem reményteli szemekkel.

-Csak ha ma velem alszol. -vigyorodott el, majd kacsintott rám. Felfújva az arcom, vágtam durcis képet.

Túl szép volt ahhoz, hogy ingyen legyen.

-Oké. -válaszoltam, mire a levegőbe boxolt és már ki is ment az ajtón.

Sokkal tartoznak nekem ezek a lököttek. Nekik köszönhetően most aludhattam Hoseokkal.
Persze, szerettem az idősebbel is lenni, de volt egy ilyen fura szokása, miszerint álmában simogatta magát ha nem simogattad. Ha meg peched volt és pont rajtad pihent a keze, akkor megeshetett, hogy egy egész éjszakán keresztük a fenekedet birizgálta, ami (tapasztalatból mondom) nem valami kellemes érzés.

Azért kicsit sajnáltam is. Állítólag az anyja mindig ezt csinálta vele, mikor még kicsi volt és amikor az árvaházba került, akkor rászokott erre, mivel hiányolta az érintéseket. Mikor nagyon maga alatt volt, akkor is csak meg kellett simizni, mint egy kiskutyát és máris olyan vidám lett tőle, mint újkorában. Persze volt mikor kifejezetten ingerült lett, ha valaki hozzáért, de szerencsére ez elég ritkán fordult elő, így Jimin (aki bújósabb volt) nyugodtan ölelgethette amikor csak akarta.

Apránként sikerült befejeznem a házikat, s mire észbe kaptam már nyolcat ütött az óra. Szerencsémre azért jó fejek is laktak a házban, így Chim, feladva a kaját és a Hyungjaival való tévénézést, jött be a szobába. Addigra már Kook Tae lábán pihentette a fejét, s úgy szuszogtak szinkronban, hogy még drága Jimin is készített rólu(n)k fotót, amibe én természetesen nem egyeztem bele.

Utána végig beszélgettünk, míg a két fiú fel nem ébredt. Ő mögém húzott egy széket és befonva a hajamat kérdezgetett a napomról és úgy mindenről. Közel álltam hozzá, úgy ahogy a többiekhez is, de vele valahogy sportosabb lettem. Nem véletlen tanított táncolni és vitt el engem az edzőterembe, ahol ő is edzeni szokott.

Szerettem Jimint, de ezt így külön kimondani furcsa volt, hisz mindegyiküket ugyanannyira szerettem.

❤❤❤❤
Hali! Tudom, ismét sokárra jött a rész.😭

De azért remélem tetszett😊😊
Kicsit fáradt vagyok (ami a részen is látszik), így nézzétek el a megmaradt helyesírási hibákat (vagy szóljatok értük, hogy kijavíthassam :) )❤❤❤💕💕

xXSunnyXx

U.i.: Kihez fog kicsit talán túl közel kerülni Jisoo szerintetek??????❤💕