- Oké. Mivel ennek a színe rózsaszín, ezért belefér a  "csajos" halmazba. - legyintett rá végre Jackson a pulcsimra, miután a fél szünetem rá ment arra, hogy valamilyen indokkal szolgáljak az ígéretem megszegésére. Nos, mivel indokot nem találtam, ezért megpróbáltam meggyőzni arról, hogy a Jinnel ugyanolyan felsőm miért is csajosabb, mint a nadrágok. Szerencsére tíz perc érvfelhozatal elég volt neki és megtört, így már egy fokkal nyugodtabban ültem le vele a fiúkhoz.

- Na megsikerült győznöd? - nézett rám Jimin, miközben az ételét lapátolta be a szájába, így csoda volt, hogy nem köpött le. Büszkén bólogattam, majd egy gyors pillantást vetettem a társaságra.

Mindenki evett vagy Jacks-el beszélgetett. Mondjuk Jungkook inkább csak turkált a tányérján és gyilkos pillantásokat lövelt felém. Nem nagyon értettem a dolog miértjét, de reggel óta azt csinálta. Miután szívességet kért (hogy kössem be a cipőjét) és betuszkolt maga mellé a kocsiba, azután már csak mérgesen tudott nézni, ha egy fiú közelébe voltam.

Felmerült bennem, hogy esetleg a fiúkat vizslatja olyan gyilkos tekintettel, de ezt próbáltam elvetni, hisz kicsi esélyt láttam rá. Akkor is inkább csak egy szemforgatással díjaztam a nem épp kedves pillantásait, majd Chim felé fordultam, de hirtelen a semmiből előkerült EunAh.

- Jisoo. Nagyon bocsi, hogy idetolakodok, de nem láttad véletlen a matek füzetemet? A tanár be akarja szedni és ha nincs meg akkor azonnal egyes. - nézett rám kétségbeesve.

- Én mintha a melletted lévő padban láttam volna. - fordult hátra Taehyung, hogy a lány szemébe tudjon nézni. Természetesen Eun majd bepisilt az örömtől, hogy a szerelme hozzászólt, így egy pár másodpercig csak állt ott és vigyorgott rá, csillogó szemekkel.

Mikor már kezdtem megszánni, hogy az egész csapat előtt teszi magát egyértelművé, krákogva jeleztem neki, hogy csinálnia kéne valamit.

- Oh. Sajnos mennem kell. Ja és Jimin. Eszméletlen a hajad. - mosolygott rá a fiúra, aki erre szerintem lábujjig pirult. Nagyon kicsi választott el attól, hogy ne nevessem el magamat hangosan.

Minden egyes barátnőm jelenlétében zavarba jött. NAGYON zavarba jött pedig tudtommal egyik felé sem táplált romantikus érzelmeket. Mindenesetre Hobi előszeretettel szokta szívatni a mi kis színváltós mochinkat.

Mikor EunAh elment, igyekeztem ismét elkezdeni azt a beszélgetést a fiúval, amit addig akartam, de szerencsétlent alig lehetett kirángatni a zavarából.

- Na és. Milyen érzés az új frizuráddal járkálni? - bontottam ki egy joghurtot, hogy azt tudjam eszegetni, míg ő mesél nekem. Kicsit sokat kellett koncentrálnom, nehogy egy vigyor kússzon az arcomra az előbbiek miatt, de végül sikerült kontrolálnom magamat.

- Fú... furcsa. Mindenki megbámul a folyosókon és egy csomóan megdicsérték. Az egyik lány még selfizni is akart velem. - kerekedtek el picit a szemei az emlékre, majd egy enyhe pír futott az arcára megint.

- Jaj ne fújd már fel ennyire a dolgokat Jimin. Csak egy lány volt. Nem értem, hogy a menő stílusoddal, hogy tudsz ennyire elvörösödni ha egy ellenkezőnemű hozzád szól. - kuncogtam fel, aminek következtében a drága durcisan lebigyesztette az ajkait.

- Már te is cikizel? - kérdezte sértődött  hangon.
- Szimplán csak hozzád vagyok szokva. - mutatott rám, hogy egyértelművé tegye, hogy kire is gondol, mire a többiek.. egy kivételével.. "aww"-zni kezdtek.

- Ugyan már Chim. Jól áll ez a haj. Csak még jóképűbb vagy benne, ezért hozzá kell szoknod. - nevettem fel, mire a fiú arca szinte lángokra kapott és mindenhova nézett csak rám nem.

- Nehogy már nálam is... - legyintettem felé játékosan, de a mondatomat félbeszakította egy, az asztalnak neki vágódó szék, és egy ideges trappolás. - ... kezded.

Mindenki egyszerre fordult a zaj forrásának irányába, de már csak Jungkook elviharzó alakját lehetett látni és a picit dülöngélő széket. Kellett mindenkinek egy pár másodperc, hogy felfogják mi történt - nekem talán több is.

Mikor nagyjából eljutottak az agyamig az események, sóhajtva kezdtem el összepakolni a cuccom, hogy a srácokra bízva azt mehessek Kook után. Nem tudtam, hogy mennyire akar látni. Hogy szeretne-e bárkivel beszélni, de egy kisebb vacillálás után arra jutottam, hogy ki kell adnia és nem kellett volna az esti/hajnali után még ezzel is terhelnie a lelkét.

Mivel teljesen kiment az ebédlőből, ezért csak annyit tudtam tenni, hogy követem azon az ajtón ki, ami egy nem annyira járt folyosóra vezetett. Kevés terem volt errefelé, olyan tantárgyaknak, amelyek nem voltak minden évfolyam számára kötelezőek. Egyszóval amolyan plusz termek voltak egy kihalt folyosón. Mivel nem gondoltam, hogy Kookie messzire ment, ezért nemes egyszerűséggel elkiáltottam magamat.

- Jungkook! Gyere ide és beszéljük meg, hogy mi a bajod már megint. - kértem kicsit sem kedvesen vagy burkolva, miszerint azért nekem is rendesen elegem volt a fiúból és a furcsa viselkedéséből. Nem hallatszott semmi sem. Igazából hirtelen megdőlni láttam az elméletemet, hogy a folyosó hossza és a tempójának sebessége miatt még hallhat, de mikor egy izmos kar ragadott meg és neki "lökve" a falnak szorított zsákutcába, azért vállon veregettem magamat, hogy milyen jó is vagyok fizikából.

- Miért kellett utánam jönnöd? - kérdezte Kook agresszívan, miközben a kezeivel a fejem mellett támaszkodott.

- Mert láthatóan valami bajod van és nem akartam, hogy az este történtek után, még ezzel is tönkre tedd magad. Szóval hajrá. Borítsd rám az egészet. - tártam szét a karjaimat, igyekezve hogy a fejemmel ne nagyon mozogjak, mert kicsit közelebb volt az övé a kelleténél.

- Nekem ugyan nincs semmi bajom. - sziszegte a mondatot, ami mondhatom nagyon meggyőzően hatott.

- Hay.. - fújtam ki idegesen a levegőmet.
- Dehogy is nincs. Egész nap gyilkos pillantásokat vetsz rám. Most meg volt ez a "kilököm a széket és elviharzok" mutatványod. - mutattam az ebédlő ajtó felé, de ő csak olyan szemekkel nézett rám, mintha megőrültem volna.

- Nem... Én nem rád néztem úgy. Hanem a fiúkra. - magyarázta, miközben az agresszió szépen párolgott a szemeiből. - Az ebédlőben meg...... Rám soha sem mondtad még, hogy helyes vagyok. - hajtotta le a fejét és igyekezett elbújni a szemébe lógó hajában.

Hallottam valami reccsenés félét... asszem megszakadt a szívem, amiért ennyire kiakadt amiatt, mert az ő jóképűségét még nem ismertem el.

- Jaj Kookie... - tűrtem el a frufruját az arcából és próbáltam felemelni a fejét, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Ezért? Mert nem ismertem el az egyértelműt?  - kérdeztem halkan, mire végre sikerült összekapcsolnia az íriszeinket.

- Nem csak.... miért nem velem foglalkozol? Nekem van most rád szükségem...

--------------------
Ayoooo.
Itt a rész:D
Incifincit késtem, de mentségemre szóljon, hogy másik könyvemhez volt ihletem és motivációm.
Azért elnézést kérek a rövid hanyagolásért.
Hogy tetszett ez a rész?
Örülni fogok ha megdobtok pár kommenttel (ne szó szerint :D) mivel talán sikerül picit dobni a hangulatomon :)
Remélem olvasható volt és mindenkinek elnyerte a kedvét.

U.i.: Ha kommentet írsz felőlem kritizálhatsz is, ha jogosnak találod. Az ilyenekből csak tanulni tudok :)
Másrészt köszönöm a vote-okat és azt a sok megtekintést, ami egyre csak növegszik.

xXSunnyXx