Ayo Sillies!♥
Itt van egy már régóta tervezett rész.
Úgy döntöttem elhagyom az 'Oppa'-zást, mert
visszaolvasva kész Cringe Challenge volt.(~o~)
Csak szivatásból meg különleges alkalmakkor fogja így hívni
a srácokat Jisoo.(･ิω･ิ)
Nem lett olyan vicces mint amilyenre terveztem, de
remélem tetszik majd :)

xXSunnyXx

Szerencsémre hamar leteltek az órák és elkövetkezett a gyülekezés, majd a hazamenetel ideje. Én Tae-vel és Kookkal karöltve sétáltam le az iskola előterébe, hogy ott majd találkozzunk a többiekkel.

-Jisoo!! Segítesz majd a háziban? Nem értem. -nyafogott mellettem Kook, hisztisen rángatva a karomat.

-Nem, mert nekem segít. -lökte el tőlem a fiatalabbat Tae, majd fordult felém hatalmas szemekkel.
-Ugye? -mosolygott, mire megforgattam a szemeimet.

-Ha nem rémlene egy osztályba járunk. Mind a kettőtöknek is tudok segíteni egyszerre. -borzoltam össze az idősebb haját, mire az nyafogva kezdte el igazgatni azt. Komolyan mondom néha rosszabbak mint a lányok.
-Meg ha valamit nem tudunk akkor Monnie is biztos segít nekünk. -vontam vállat és csak azért is összeborzoltam még egyszer V haját.

-Miben is segítek? -jött mögülem egy mélyebb hang, majd már meg is öleltek hátulról.

-A háziban, mert mi nem értjük. -mutatott magukra Kook.

-És kimondta, hogy én ezt elvállalom. Egy csomó beadandót kaptam. -mondta Nam, mire hátra fordultam hozzá.

-Ugyan Monie. Te azokkal egy óra alatt meg vagy. Én meg egy hét múlva sem tudnám elmagyarázni ennek a két tökkelütöttnek az anyagot. -böktem a felháborodott említettek felé, mire ő sóhajtva elmosolyodott.

-Okés. De jössz nekem valamivel. -mondta mire elvigyorodtam.

-Hátmasszázs? -kérdeztem, mire engem elengedve bólintott, majd csatlakozott a közben megérkező Yoongihoz. Tudni illik, hogy Jiminnek és nekem aranykezünk van a csapatban. Ha valakinek fáj a lába, a háta vagy csak simán elaludta a nyakát, akkor mi ott is termünk és már meg is masszírozzuk neki.

Éljen a JiJi csapat... jej...

-Szeva prücsök. -bökött meg valaki hirtelen, mire megugrottam egy aprót és reflexből behúztam annak a valakinek.

-Áu! -nyüszített fel Hobi és fogta meg az arcán már jócskán pirosló pontot.

-Hoseok! Ne csináld ezt még egyszer, mert legközelebb még eltöröm azt a gyönyörű orrod! -guggoltam le elé és néztem aggódva, fájdalomtól összegörnyedt testét. Egyszer csak elkezdett nevetni, mire összevontam a szemöldökömet. Hangosan felkacagott és ekkor már nem fogta az arcát, csak röhögött.

-Úgy...úgy ütsz, mint egy kislány! -fetrengett, mire mellkason csaptam.

-Yah! Én meg itt aggódok, hogy eltörtem az állkapcsod. Ne merd még egyszer rám hozni a frászt.. kétszer is egymásután! -mondtam, majd nyakába ugrottam. Én tényleg aggódtam érte.

-Bocsi. De látnod kellett volna az arcod. -kuncogott egy kicsit és adott egy puszit a fejemre.

-Jó Ég! Jisoo állsz fel azonnal a hideg csempéről! Nehogy nekem itt felfázz!! -rohant oda hozzánk egy aktatáskás Jin és kapott fel a földről a hónaljamnál fogva.

-Jin. Neked mióta van olyanod? -szólalt meg a Jimin, aki időközben csatlakozott hozzánk.

-Most vettem nem rég. -emelte fel a táskát büszkén, de hamar el is komorodott, mikor a fiatalabb megszólalt ismét.

-Oh... legalább illik a korodhoz. -szólalt meg vigyorogva Chim, mire az legidősebb fejen billentette az aktatáskával.

-Vigyázz a szádra míg én készítek neked reggelit és én mosom a virágos alsóneműd. -mondta ki direkt hangosan, mire míg Jimin elvörösödött, addig mi (a többiek) hangosan röhögtük körbe.

-Oké, Jin hyung. Nyertél. -mondta eltakarva az arcát, mire végre valahára elindultunk nyomunkban a piros sráccal.

-Hercegnő! -állt meg előttem Tae háttal nekem. -Ugorj! -mosolygott, mire egy hatalmas vigyorral az arcomon ugrottam a hátára, hogy aztán úgy cipeljen el a kocsiig. A reggeli ellenére is akartam rajta csimpaszkodni, így a történtek nem voltak rám hatással.

A többiektől kicsit lemaradva bandukoltunk. Szerettem így utazni, mert ilyenkor éreztem Taehyung kellemes illatát és a közelségét, melyre napi 24 órában szükségem volt, csak ezt ők nem tudták. Mindig igyekeztem valamelyik fiú közelében lenni, mert ha nem voltak ott velem, akkor nagyon magányosnak éreztem magam.

Ez a hátránya annak, ha nincsenek szüleid, árvaházban nevelkedsz fel és mindig van melletted 7 fiú, majd mikor a legidősebb betöltötte a 23-at szépen örökbefogad a többiekkel együtt. Túlságosan megszoktam, hogy mindig volt mellettem valaki..
Ez az én történetem röviden és tömören. Ha hosszan akarnám elmesélni, akkor csak egy érzelmekkel teletöltött maszlag lenne, ami meg nem az én stílusom. Akár mennyire is vagyok közvetlen az emberekkel, az érzéseimről beszélni számomra a legnagyobb kihívás.

Rövid időn belül ismét visszatértem a földre és néztem az előttem sétáló csipet-csapatot. Egész aranyos látványt nyújtottak, ahogy hatalmas beleéléssel mesélték egymásnak a mai napjukat.
A legérdekesebb ilyenkor mindig Kooké és V-é volt, mivel akár együtt jártam velük mindenhova akár nem, soha sem úgy mondták el a történteket, ahogyan azok lejátszódtak. Így lett egy szimpla megcsúszásból merénylet, amit a tanárok ellenük terveltek ki unalmas óráikban.

De összegezve Jin volt mindig az, aki a legtöbbet tudta mesélni. Mivel ugye ő tanár, így mindig egy halom sztorija volt minden egyes osztályból, amit mi szívesen hallgattunk végig, az ablaktörlő nevetésével együtt.

Épp arról mesélt a legidősebb, hogy az egyik diákja, hogyan próbált meg puskázni doga alatt, mikor Suga ellenőrzésképp hátranézett ránk. Eleinte csak furán méregetett valamit mellettünk, majd kicsivel később összevonta a szemöldökét, s megindult felénk. Tudni illik, hogy nem csak mi végeztünk egyedül a sulival, így szerintem nem épp meglepő ha azt mondom, hogy mellettünk haladt egy csapat fiú is.

Meglepetésemre nem is felénk trappolt olyan hevesen, hanem hozzájuk, s mivel Tae is és én is kíváncsiak voltunk a végkimenetelre, megállt a cipelőm, s az események felé fordulva nézte velem a történéseket. Suga dühösen megállt a srácok előtt, akik erre kérdőn néztek rá. Egy kis hatásszünetet tartva pedig neki is kezdett a félelmetes beszédének.

-Srácok. Értem én, hogy fiúk vagytok, meg hogy most van az a pont az életetekben mikor a hormonjaitok meghülyülnek. De ha még egyszer Jisoo hátsóját meritek bámulni, akkor a maradék gimis életetek maga lesz a pokol. Vili? -kérdezte mélyebb hangon, ami meglehetősen félelmetesen hatott, még úgy is hogy alacsonyabb volt náluk.

Kikerekedett szemekkel nézte mindenki a szőkehajút (még Jinék is akik közben megálltak), majd a fiú csapat bocsánatot kérve, került ki minket és oldalogtak el onnan.

-Te meg most azonnal leszállsz a hátáról és suliban nem akciózol így. -fordult felém nagy hévvel, mire meghökkenve pislogtam le rá.

-Engem ugyan nem érdekel. Ha kedvük van nézzék, engem nem izgat, mivel nem fog befolyásolni. -vontam vállat és fúrtam Tae nyakába a fejemet.

-Nah nem! Nem fogsz most lázadni. Szállj le azonnal! -tette csípőre a kezeit és nézett rám fenyegetően.

-Oké! -mondtam kissé talán bunkón, majd leugrottam Taehyung hátáról és a többiekhez siettem.

Néha már nagyon idegesít, hogy ennyire védelmező velem szemben.