- Szóóóval..... mi is van most? - pillantott rám Jackson óvatosan, mikor már a buszon zötykölődtünk.

- Semmi különös. A srácok szeretnek leuralni és elzárni mindentől/mindenkitől. Ennyi. - vontam vállat és néztem előre, mert az istenekért sem tudtam volna bárkivel szemkontaktust végezni.

- Ahha... - húzta fel egyik szemöldökét, mint aki nem hiszi el, hogy ilyen lazán beszélek róla.
Kitartóan néztem előre és mélyítettem el egyre jobban a gondolataimat, hogy rájöjjek, tényleg csak "ennyi"-e ez az egész szituáció. Minél nagyobb perspektívából néztem a dolgot, annál jobban húztam fel magamat az egész szituáción, míg egyszer csak kitörtem.

- Egyszerűen nem hiszem el! - csaptam egyet a levegőbe.
- Teljesen megvonják tőlem az életem. Korlátozva vagyok, mint egy kisgyerek és nem beszélgethetek semmilyen fiúval, mert az tuti rossz ember alapból. Megszabják, hogy mibe menjek. Jungkook szerint ez a póló sokat mutat. Érted? Ez, sokat mutat! - rángattam meg a ruhám anyagát miközben Jacksonra néztem.

- Nagylány vagyok már. Tudok magamról gondoskodni és magamra vigyázni. - néztem ki az ablakon, a hangom meg fokozatosan csitult el.
- Igazából már nem is értem az egészet. - sóhajtottam egy nagyot.
- Most vagy túl protektívek vagy féltékenyek. De egyenlőre még nem tudok arról, hogy bármelyikük is belém lenne zúgva. - forgattam meg a szememet és döntöttem hátra a fejemet az ülésnek. Szép lassan, de elértem odáig, hogy lenyugodjak..

- Miért nem tetszem senkinek Jacks...? -kérdeztem hirtelen, amivel még magamat is megleptem. Fogalmam sem volt arról, hogy ez az újnak nevezhető téma, mikor merült fel bennem. Jackson hitetlenkedve nevetett fel, mire felékaptam a fejem és értetlenkedve kezdtem el ráncolni a homlokom.

- Már nem azért Jisoo, de el sem tudod hinni, hogy srácnak jössz be a suliból. - rázta közben picit a fejét és úgy beszélt komolyan.

- Haha.... vicces vagy Jackson. - forgattam meg a szememet.

- Nem viccelek. Csak mivel hét kigyúrt állat vesz körül téged napi huszonnégyben - vagy ha nem is akkor szemmel tartanak -, ezért senki sem mer közeledni feléd. Főleg miután vagy hússzor elmondják az öltözőben, hogy ha csak rád is pillantanak nekik annyi. - mormolta el az utolsó mondatot.
Tátott szájjal és kikerekedett szemekkel bámultam rá, ahogy ő inkább elfordulva tőlem kinézett az ablakon.

- Hogy mi?! - kérdeztem pár oktávval följebb a tervezettnél, mivel képtelen voltam felfogni a hallottakat. Miattuk van minden, miattuk nem közeledett hozzám senki, miattuk alacsony az önbecsülésem... minden...  az ő hibájuk. >0<

- De Jisoo... ez, nem olyan rossz. Vedd úgy, hogy csak megvédtek téged a csalódásoktól. - próbált a mellettem ülő javítani a helyzeten, de nem segített sokat.
Le voltam sokkolódva. Mint akit leöntöttek egy vödörnyi jéghideg vízzel.

Meg védtek engem? Akkor én miért véltem úgy, hogy az egész igazságtalan?
Valamiért becsapottnak éreztem magamat.

- Kérlek Jisoo ne akadj ki! Kinyírnak ha megtudják. - mondta a srác kicsit kétségbe esetten.

- Látod..  nincsenek itt, de még így is itt vannak. - suttogtam magamnak lehajtott fejjel. Értetlen volt ugyan a mondat, de olyannyira összekuszálódott minden a fejemben, hogy nem is lepődtem meg rajta.

Felfoghatatlan volt. Már maga a gondolat is, ahogy ott ülnek az öltözőben és egyenként elmondják mindenkinek, hogy milyen középkori kivégzésimódot fognak gyakorolni azon akit meglátnak, hogy rám néz... abszurd volt.
Lehet nem kellett volna ennyire nagy dologgá kerítenem az ügyet? Talán még pont nem lépték át azt a határt, aminél már jogos lenne kiakadnom...

- Leszállunk. - szólalt meg mellettem Jackson kicsit félve, s ezzel keresztbe vágva a gondolataim. Talán jobb is volt így. Nem akartam, hogy elrontsák a napomat.

- Akkor nyomás. - mosolyogtam rá, mint aki egy csapásra elfelejtett mindent és visszatért a normálisba. Az kisebb gond volt már csak, hogy egyenlőre még a hamis mosolyomat mutattam haveromnak, de mindegy.

- Mit is fogunk akkor csinálni? - kérdeztem forgolódva miután leszálltunk a buszról.

- Nos... kedves lány barátaid már győzködnek egy ideje, hogy vigyelek el ruhatárat újítani, mert szerintük rájuk úgy sem hallgatnál. Ezért... shoppingolunk. - mutatott a plázára mely alig pár száz méterre volt a megállótól.

- De mi bajuk a mostani szettjeimmel..? - kérdeztem ajak lebiggyesztve, miközben a pólómat méregettem.

- Hm... hogy is fogalmazhatnék szépen... - vakarta meg az állát Jacks.
- Aggódnak, hogy miután 7 sráccal élsz együtt a stílusod is teljesen át változik fiússá. Így anyád helyet anyákat játszanak. - mondta váll vonva.

- Aha... de... én jól érzem magamat a bőrömben. - pislogtam nagyokat rá.

- Nem érdekel. Veszünk minimum egy magassarkút, hogy elégedettek legyenek. Ha nincs más, akkor ennyi is oké. - indult meg az épület felé, ahova sorban szállingóztak az emberek.

- De én nem fogok hordani egy olyan magasított vackot. Nem akarom tönkretenni a lábaim. - akadtam ki és siettem utána. Az kéne még..  tök veszélyesek az ilyen "cipők". Nem tudsz bennük járni és kitudja mikor bicsaklik ki a lábad. A végén még elcsap egy kocsi..

- Akkor topánkát. - sóhajtott egyet Jackson, mert lassan kezdtem az agyára menni.

- Hay... Oké. Az még belefér... - morogtam lehajtott fejjel, mialatt mellette sétáltam. Azt hittem, hogy elfogadják a stílusomat..

Hamar odaértünk a bejárathoz, hisz - mint említettem - csak pár száz méterre volt a buszmegállótól. Sok ember sietett ki és be rajta, de még nem volt tömeg, aminek kifejezetten örültem. Beléptünk a légkondival hűtött épületbe és míg Jackson valamilyen bolt után kutatott az elektronikus táblán, addig én unottan játszottam a körmeimmel.

- Amúgy... mindjárt tél. Miért is most veszünk topánkát? - néztem rá kicsit összezavarodva, miután fejbevágott a felismerés, miszerint meg fogok fagyni. Jackson azonnal abbahagyta a keresést, és mint aki megkérdőjelezte a létet, meredt a távolba.

- Feladom.... - csapott egyet  kezeivel. - Veszünk neked egy jó szoros gatyát és kész. - ragadta meg a kezemet és kezdett el húzni az emelet felé.

- De.. - makogtam, igyekezve nem fölbukni a saját lábamban.

- Nincs semmi de. - zárta le a témát kicsit mérgesen. Nem terveztem felhúzni szegényemet, de viccesnek találtam, hogy ő jobban ki volt bukva, mint én a buszon. Pedig nekem még volt valamennyi okom is rá.

Lezártnak tekinthette a témát, ugyanis vissza sem fordulva húzott be az egyik ruhaboltba, aminek a nevét a nagy sietség miatt nem láttam.
Ment a szokásos "tucc-tucczenerádió", amelyen a mai slágerek mentek és egy olyan feelinget adott, hogy mindenképp táncolnod kellett az ütemre. Míg Jackson nekem keresett nacikat, addig én a zenével voltam elfoglalva. Büszke voltam a boltra, mert nem csak óceánon túli zenéket játszottak, hanem bőven volt Kpop is.

- Ezeket próbáld fel. - vágott hozzám Jacks három nadrágot.

- Biztos, hogy nem veszek fel rózsaszínt. - vágtam vissza.
- A fekete elmegy... de a fehér meg... koszolódik. - tartottam fel elhúzott szájjal.

- Nem érdekel. Olyan jó kis hátsód lesz benne, hogy a csajok vagy hússzor megköszönik nekem, ha ráveszlek a megvételére. Na! Próbáld fel. - mutatott a próbafülkékre.

- Dehogy próbálom. Látszik, hogy nagyon aranyosak. Az én méretem szóval nyomás a pénztárhooooz...  - nyújtottam el egy pillanatra az utolsó szót, miután megindultam a kasszához, de megakadt a szemem egy király bőrnacin.

- Ez is jön. - emeltem fel a számomra megfelelő méretet és odasasszéztam az eladóhoz.

----------------
Huh.... hát helló.
Láthattátok, hogy nap közben is kitettem ezt a részt véletlen. Akkor még nem volt kész ezért gyorsan le is töröltem....
Kész lettem már (kora)délután, de elkellett mennem egy összejövetelre ezért pont nem tudtam posztolni.
Remélem azért teszik :)
Igyekeztem sehol sem összecsapni
Köszi, hogy elolvastad (szivecske, szivecske)

xXSunnyXx

U.i: A fenti képen nem BTS tag van. Az Jackson (GOT7)