A napfény meleg sugarai simítottak végig bőrömön felébresztve.Bár kellemes érzést nyújtott,fénye kimosta az álmot szemeimből.Lassan felültem.Reggel volt.Ránéztem az órára,10:15-öt mutatott.Megdörzsöltem a szemem,hogy az álom utolsó maradványait is kiseperjem belőle,mikor észrevettem,hol vagyok.Felismertem a falakon lévő posztereket,fényképeket,könyveket és füzeteket,majd az ágyamra néztem.

-Lehetetlen...-suttogtam.

A saját szobámban ébredtem,a saját ágyamban.Mégis mi történt??Álmodom?Vagy talán az egész,ami eddig történt egy álom volt?Nem,akármennyire is hihetetlen, ami az elmúlt két napban történt valós volt.Gyorsan a telefonom után nyúltam de az sehol nem volt.Végül lehajóltam és megkaptam az ágy alatt.Milyen nap van ma?Mennyi idő telt el?Miért vagyok itt?A képernyő nem működött,bár  tükrében észrevettem,hogy valami nem okés az arcommal.Az óromból valami fekete folyadék folyt kifele.Hirtelen kiejtettem a telefont a kezemből és az óromhoz nyúltam.Vér.Próbáltam elállítani sikertelenül,a vér csak folyt és folyt mindent belepve.A kép előttem elmosódott,a fülembe meg egy erős sípolás hasított.A fájdalomtól odakaptam,majd észrevettem,hogy onnan is enyhén folyni kezdett a vér.

-Hye Rim!-egy tompa hang hallatszódott a háttérben,mely egyre hangosabbá vált.-Hye Rim?-ahogy közeledett,egyre tisztábbá vált,majd mikor felismertem a hangot,könnyek szakadtak ki és folytak le arcomon.

-A-anya?-kérdeztem rekedt hangom.

-Hye Rim?Kicsim...felkeltél?-bújt be az ajtón egy homályos alak,mely az övére hasonlított.

-Eomma...Mi történik velem??Hogy kerültem ide??Miért vagy te itt??-kezdtem bepánikolni és egy halom kérdés jött ki a számon akaratlanul is.Hirtelen megállt az agyam és elvesztettem a kontrolt,csak a szívem vert hevesen,mintha kiakarna szakadni a ketrecből....a félelem és a pánik ketrecéből.

-Kicsim,minden rendben lesz.-lassan leült mellém.Éreztem érintését remegő kezemen,majd a mosolyát,ahogy folytatta.Meglepett a hangjában lévő nyugodság.Mintha ő nem látná a vérben úszó ágyat,a könnyeim,a félelmet a szememben.Semmit.

-Hye Rim....Hye Rim?Kicsim?Minden rendben?Hye Rim!Hye Rim...Hye Rim-nem tudtam válaszolni,túl gyengének éreztem magam hozzá.Anya hangja egyre halkabbá vált,mint egy altatódal,majd hirtelen felerősödött,de ez alkalommal nem ő szólított.

-HYE RIIIIIM!!!

-Yoo Me?-összeszorítottam szemeim majd kinyitva Yoo Me arca fogadott.

-Kelj már fel!Reggel 10 óra!!Meddig akarsz még aludni?-mikor kicsit kitisztult a világ villám gyorsan felugortam és szinte éreztem még a nedvességet arcomon,a vas ízet,ami belepte a számat,valószínüleg a vér.Még mindig remegő kezem arcomhoz emeltem.Megkönnyebbültem,mikor rájöttem,vér helyett verejték és talán a könnyek áztatták arcom.

-Hye Rim,rosszat álmodtál?Csupa víz vagy.-csak egy álom volt.Csak egy álom édesanyámról.Elfogott egy rossz érzés meg a büntudat.-Mit álmodtál?-ez volt az utolsó dolog,amiről szivesen beszéltem volna vele,még én sem értem mi volt ez,szinte még most is enyhén hallom azt a borzasztó sípolást a fülemben.Mostanában túl gyakoriak a rémálmaim és talán egyre bizarabbak.Ha nem sietek,a végére megfogok őrülni.

-Erre a kérdésre inkább nem válaszolnák.

-Ha nem szeretnéd,nem muszáj,de nekem bármikor bármit elmondhatsz,remélem tudod.Hisz erre valók a barátok nem?-arcán megjelent egy hatalmas bíztató mosoly,mely ebben a helyzetben nagyon jól fogott.Azon kaptam magam,hogy szorosan magamhoz ölelem és talán el se engedem,ha nem kezd köhögni.

-Sajnálom,elfelejtettem...jól vagy?

-Semmi baj!Teljesen jól vagyok,ez semmiség!-nevetett.Kicsit megkönnyebbültem,majd megkerestem a mobilom.A képernyőn nagyban állt az óra.10:15.Szinte éreztem,ahogy a vér elönti az agyam és lassan újra elfog a pánik,de Yoo Me hangja magamhoz térített.

-Na gyere reggelizni!Ma dolgunk van!

-Dolgunk?-mégis mire értette?

-Ezt mondtam volna?-kapott a szájához.-A "dolgok" alatt azt értettem,hogy szépen elmagyarázod,mit csináltál a tegnap egész nap JungKookkal.-mire szóhoz jutottam volna kiszaladt a szobából.Ez a lány.

-Várj....JUNGKOOK???-hirtelen eszembe jutottak a tegnap történtek és szinte ki is ment a fejemből a rémálmom.

Az este*

JungKook szemszöge*

Miért mondom el ezeket ilyen könnyen,pont neki aki szinte egy idegen számomra?Talán máris megőrültem?Bár nem lennék meglepve.Mégis tisztában vagyok azzal,ha kitudódik mindennek vége.Az álmunknak,a bandának,talán a családnak is,hisz ők jelentik nekem a támaszt,ők a legkőzelibb és a legfontosabb személyek számomra,pont mint egy család,az ARMYkal együtt.Nem akarok veszíteni,nem ennyi munka után.Mégis bízok ebben a lányban annyira,hogy eláruljam neki azt,ami egy szempillantás alatt szétrombolna.Látta az egészet,mégse hagyott cserben,azok után is amiket mondtak ők neki.

-Hye Rim.....

-Igen?

-Köszönöm,hogy nem hagytál ott és köszönöm,hogy meghallgattál.Jól esett kimondani mind ezt valakinek.-a szemem sarkából láttam,ahogy felém fórdult egy "miről beszélsz" tekintettel,majd mielőtt válaszolt volna,összecsaptam a tenyerem és felemelkedtem.

-JungKook...

-Későre jár,lassan indulnunk kéne.-felé nyújtottam egyik kezem,hogy felsegítsem.-Yoo Menél alszol nem?Elkisérlek.

-Tessék?Semmi szükség rá,inkább siess haza,a többiek biztos halálra aggódják magukat miattad.

-Nem nem,nyugtalanítana a gondolat, hogy ebben a sötétségben egy lány egyedül sétál az üres és hideg utcákon.

-Megleszek.Megtudom védni saját magam is...-makacskodott,de ha tudná,én ennél makacsabb vagyok.
Még nem ismeri az igazi JungKookot.

-Nem kértem véleményt, a hyungok még várhatnak egy kicsit.-még akart mondani valamit de előre vettem az irányt,majd feladva utánnam szaladt.Kicsit furcsa volt a csend,gondoltam megtöröm.

-Hye Rim,hány éves is vagy?-meglepődve nézett rám egy másodpercre.

-Miért érdekel?

-Kérlek,válaszolj.

-Tizenkilenc.Augusztus 31-én leszek húsz.-a válasza nagyon meglepett.

-Szóval idősebb vagy nállam egy nappal?Én is a huszat töltöm Szeptember elsején.

-Úgy tűnik.-Yoo Me felé haladva tekintetét csak a földre szegezte.Vagy túl csúnya voltam számára,vagy zavarba jött.Ebben az esetben pedig a másodikra gondoltam,nem azért mert tulságosan is nagy lenne az egóm,de mégis lehetetlennek tűnt a dolog.A gondolatra egy mosoly csillant fel a szám sarkán.

-Hívhatlak Nonnanak?-Hye Rim megállt egy helyben,még mindig a földet bámúlva.Nem láttam biztosan,de kipirult.

-E-e-ez honnan j-jött?-dadogta.

-Mégis mi?A Nonna?Jaj ne csináld Nonna~Nonna?Hihetetlen,hogy egy nap van köztünk Nonna.-cukkoltam.

-Ne hülyéskedj!Még hogy Nonna...i-inkább siessünk.-felemelte tekintetét,de nem tudott egy pontba nézni.Váratlanul egy furcsa érzés öntötte el a melkasom,de nem volt időm gondolkodni rajta,mert Hye Rim előre vette az irányt.Megint csend telepedett közénk.

-A szüleid mit dolgoznak?-egyre idiótább kérdéseket raktam fel.

-Apu és anyu is szakács,együtt dolgoznak.Emiatt sokszor járnak külföldre.

-Azta,akkor gondolom te is mintaszakács lehetsz.

-Nem mondanám hogy mintaszakács,de muszáj volt valamit tanulnom,mivel szinte minden nyaron egyedül maradok otthon.

-Egyedül?És nem unalmas?

-Hozzászoktam...na meg ott van a nagybátyjám, de ő egy kicsit fura és-hirtelen megállt és nem folytatta tovább.

-És?-eröltettem kicsit.

-És....igazából legtöbbször ő jön és ül velem,mint valami babysitter.

-És most hol van?-nem válaszolt azonnal,elősször elgondolkozott.

-Nem tudom....-rákérdeztem volna,hogy akkor miért maradt Yoo Menál,de valamiért nem tettem.Mára elég volt a kérdésekből.

-JungKook-nézett rám.-Eddig elég lesz.Köszönöm,hogy elkisértél.

-Szivesen,biztos jó lesz itt?

-Betérek a sarkon és ott is vagyok.

-Addig még annyi minden történhet veled,rád ugranak,leütnek,kirabolnak-

-Jézusom,ne túlozz.-nevetett.-Túlaggódod magad.-én sem értettem miért aggódom ennyire,de mégis egy lány.Végül abbahagytam és elbúcsúztunk.

-Majd holnap találkozunk Nonna!-alig tudtam visszatartani a nevetésem reakciójára.

-M-mondtam,hogy ne szólíts így.-pislogott sűrűn,majd felemelte a fejét mosolyogva.-Viszlát Kookie.-a kezemmel integettem és megvártam amíg eltűnik.

A történtek után a gyaloglás mellett döntöttem.Jót tenne az agyamnak kicsit a friss levegő.Eléggé későre járt,csak remélni tudtam hogy a hyungjaim már rég az álmok álmát járják.
Belépve a dormban a békés csend fogadott.Mindenhol sötét volt,de nem kockáztattam azzal,hogy felkapcsoljam a villanyokat és ezzel zavarni őket.A szerencsém viszont elszállt,mikor beléptem a szobámba és észrevettem NamJoon hyungot az íróasztalnál.Elfelejtettem,hogy talán ő ébren lehet.

-JungKook!-ugrott fel az asztaltól.

-Csendesebben!Még a végén felébrednek a többiek is!-leültem az ágyra,majd lassan elfoglalt egy helyet mellettem.

-Ugye.....JungKook-

-Igen,én vagyok-szakítottam félbe.Már nagyon elegem volt abból,hogy állandóan ezt kérdezgették tőlem.

-Hála az égnek...-hagyta el száját egy sóhaj.-Hól voltál egész nap és mit csináltatok Hye Rimmel?

-Honnan tudod,hogy vele voltam?

-Nem tudtam 100%-an de most elárultad.Yoo Me kereste,és mikor egyikőtöket sem találtuk,sőt elérni sem tudtunk,gondoltuk együtt vagytok és őszintén ez a gondolat kicsit meg is nyugtatott meg nem is.

-Sajnálom hyung,megint gondot okoztam.

-Ne magad hibáztast ezért.Örülök,hogy nem csináltál semmi hülyeséget.-bólogattam,mégis büntudatom volt.

-A vidámparkban voltunk,azután hazakisértem.

-Vidámpark?És nem ismert fel senki?-emelte fel picit a hangját.

-Hála Hye Rimnek nem,viszont...-nem tudtam jó dolog-e elmondani neki,hogy Hye Rim már mindent tud,hisz nem rég ismerjük,nem is tudom ha ismerjük őt.Úgy érzem az életem adtam a kezébe és valahogy úgy is volt.

-Viszont?-NamJoon hangja visszatérített a valóságba.-Hé,szerintem jobb lenne,ha távol tartod magad Hye Rimtől.Már gyanakszik,hogy valami nem oké veled.Már találkozott mindhármotokkal nem?

-Hyung.....elmondtam neki..-NamJoon hyung lefagyott egy pillanatra majd nagyranyílt szemekkel,újból felemelve hangját folytatta.

-TESSÉK??

-Shhhhh!-csitítottam el és vártam,hogy kicsit lenyugodjon.

-Mégis miért?

-A mai nap után úgy éreztem tudnia kell,amúgy is eleget látott.

-De JungKook,alig ismerjük,nem tudunk róla semmit.

-Biztos őrültnek gondolsz,de valamiért megbízok Hye Rimben.Előbb vagy utóbb rájött volna.

-Nem nézlek annak.JungKook....mindent elmondtál neki?

-Igen.

-Biztos?-értettem mire céloz és megráztam a fejem.

-Nem.Nem voltam képes rá elmondani azt is.

-Biztos vagy benne?

-Hyung,folytassuk holnap,fáradt vagyok.

-Ahogy gondolod.Viszont mostantól figyelnünk kell rá.

-Persze-persze.Jó éjszakát.-ásítottam és lecsukva szemem nyomban elfogott az álom.

Hye Rim szemszöge*

A reggeli közben egy szót se szóltunk majd gyorsan elkészülve beültünk a kocsiba,ahol már várt a gorilla.

-Mivel a tegnap nem fejezhettük be a fotózásokat,ma folytatjuk.
A bejáratnál Jiminnel futottunk össze.

-Sziasztok.-érezni lehetett a feszülcséget Yoo Me és közte.Nem gondolkoztam sokat ezen mert Jimin megfogott minket és elhúzott egy öltözőig,ahol a többiekkel is találkoztunk.

-Hye Rim,JungKook tényleg elmondta neked?-kérdezte megtörve a csendet J-Hope.

-Mit is?

-A dilinyósokról,vajon mit.-mondta szemeit forgatva Suga.

-Mesélt a kis barátairól a fejéből?Momot igazán kedvelem.-nevetett TaeHyung.

-Ha egy szinten van veled.-ásította Suga.

-Igen,mesélt róla,de ne aggódjatok,nem mondok senkinek semmit,lakat a számon,eskü.-mindenki komoly tekintettel bámult rám,majd Yoo Me összecsapva tenyerét.

-Szóval Hye Rim tud mindenről,legalább nem kell tovább titkolózzunk előtte.-a többiek morogtak valamit.J-Hope hirtelen felugrott izgatottan és megölelt.

-Új családtak!!-ugrált velem együtt karjaiba.

-Üdv a csapatban!-mosolygott Tae.A többiek sóhajtottak egyett és látva,hogy nincs kivel mosolyogni kezdtek.
JungKook fele néztem,a tekintetünk találkozott és mindketten mosolyogtunk.Úgy tűnik ma minden rendben vele.

-Nem gondoljátok,hogy sietnünk kéne?A menedzsereink biztos mindenhol kereshetnek.

Elfoglaltuk a helyünket.Mindenkinek 2 ember jutott.Ez alkalommal Yoo Menek és Jiminnek  segítettem.A fotók elképesztőek lettek,nem csoda,a modelkedésben is ászok voltak a fiúk,mondjuk még mindig nem szoktam meg és talán nem is fogom azokat a tekinteteket.Sőt,annyira jók lettek,hogy felmerült ez az ötlet is:Mi lenne ha meggyőzve a Puma cégét együtt reklámoznák a következő új modeleket.

A Puma hallatára nagyon elkalandoztam gondolataimba eszembejutva milyen jó képeket készítettek a fiúkról a jövőben.

-Rimieee~-ugrándozott felém Yoo Me két boritékot lobogtatva a kezében.-Na vajon mit tartok a kezemben?

-Remélem nem pénzt-nevetett,majd a kezembe nyújtotta az egyiket.

-Dehogy!Ez egy meghívó a cég részéről.Tartanak egy kis partit a sikeres fotók alkalmából.

-Partit?

-Igen,és a te részvételed is kötelező.-mosolygott.

Egy miit?

-----------------------------------------------------------

Annyeoooong!
Hogy vagytok?Remélem minden rendben veletek egy ilyen csodás napon!😊😊Gondolom mind tudjátok miért csodás.
Mindenki tudja,ahogy Isten teremtette az égre a csillagokat,úgy teremtette az embert a földre is.Kivétel 7 csillag,aki a földre tévett.🌟🌟(Talán kicsit sok ez a hasonlat de szerintem nagyon aranyos és igen,ragyogó kis csillag mind a 7😊😊😍)
A mai nap a legfiatalabb fénylő csillagunk napja!El se hiszem,21 éves!!!Saegil chuka uri maknae!!!uri tokki!!!Uri sarang!!😊😍🤗😏🎂

Gondoltam ez alkalomból hozok egy kicsi ízelítőt is,igy lelőve a poént,a kővi rész kedves leaderünk napjára lesz várható.😊🤗
Köszönöm,hogy elolvastátok.😍😘💜💜

Ezek a képek nagyon kreatívak.Ti mit gondoltok?😊