-JungKook.....

-Igen?

-Mikor tervezted elengedni a kezem?-MERT MINDJÁRT TÜDŐBAJT KAPOK!!Nyugi te kis labda ott bent...

-Talán...soha?-nevetett.-Jól vagy?Vörös az arcod,meleged van?

-B-biztos...-észrevette!;-;

-Az nem jó,levetkőzhetnél.

-Aham..-Várj,mi??!-remélem csak én értettem félre.

-Vedd le ami fölösleg.-komolyan gondolta..

-P-perverz!

-Na,vedd le ha nem érzed jól magad.Ha meg meleged van izzadsz,ha izzadsz büdös leszel.

-Most az mondod büdös vagyok?

-Nem,de az lehetsz.

-Nincs melegem....-hallgass el!!

-Biztos?-bólintottam.

-JungKook...mikor vagy hajlandó elmondani hova viszel?

-Aisshh!Túl sokat kérdezel.A kiváncsi emberek hamar megöregszenek.-borzolta meg a már ígyis égnek álló hajam.Már legalább 30 perce mentünk céltalanul.Azaz én,mivel VALAKI képtelen volt elmondani miért/mire pazaroljuk az időnket és hogy mégis mi folyik itt?

-WAAAAA!!Megérkeztünk!!-mikor megláttam hova hurcolt magával tátott szájjal bámultam ahogy mint egy gyerek nekiszaladásból a bejárat felé rohant.

-Egy vidámpark...really?VÁRJ!Mit csinálsz ha észrevesznek??-persze,hogy nem hallotta.
Eszembe jutott hogy elcsortam egy maszkot a sok közül,mivel nagyon odavagyok értük.Benyúltam a zsebembe utánna.Jackpot!

-Rim!Gyere mááár!!

-Elősször tedd fel ezt.-mondtam utolértve.

-Jajne mááár,utálom.-nyavajgott.

-Mert azt szeretni fogod,ha rádugranak?Akkor annyi a szabadságodnak.

-Igaz...-kikapta és felhúzta magának.

-Még valami-kotortam elő egy napszemüveget.

-De akaratos....-sóhajtott.

-A te érdekedben teszem...Muszáj ezt hordanod.

-Tehetek róla,hogy ilyen jóképű testbe ragadtam?!

-Nem,de élned kell vele,te választottad ezt az utat.

-Persze,megyünk?

-Menj előre....

-De én veled akarok menni.

-Ne mond....én kell fizessek?

-Talán én?

-Idehurcol és még azt is elvárja,hogy én fizessek...-motyogtam.

-Mit mondtál?

-Semmit!Csak a pénzt számoltam.-nevettem kínosan.Ami biztos Jeon JungKook érdekes személyiség vagy...életemben se gondoltam volna hogy ilyen.Nem volt mit tennem,fizettem mindenhova a belépőt.Spórolnom kéne.....

-Riiim!!Vegyél nekem vattacukrot!!-mintha nem lett volna ennyi elég,még a kaját is én kellett fizessem.

-Az előbb ettél meg kettőt.

-Kérleeeek~-megragadva felsőm ujját ugrálni kezdett,mit egy gyerek.

-Már amúgy is sokat költöttem...

-Gonosz vagy!-karbatette a kezeit és tovább durcizott.

-Oké..-sóhajtottam és belenéztem a pénztárcámba.-Ez....üres...-A pénzem.T-T

-Na??Vattacukrot!!-utánozta az 5 éves szomszédkisfiút,aki két házra töllünk talán még most is az anyja idegeit eszi.

-Sajnálom....kifosztottál.-mutattam az üres pénztárcára.

-Biztos van csak eldugtad.-nyújtotta ki nyelvét és a körhinta felé szaladt.Miért is csinálom én ezt?
Mielött követhettem volna JungKookot egy házaspár haladt el mellettem,aki megkért,hogy készítsek róluk egy képet.Miután megköszönték és eltávoztak,visszatértem a körhintához de JungKookot már sehol sem láttam.Körbenéztem,hívtam is de nem válaszolt.Tudtam,hogy valami nem okés vele,ezért bepánikoltam.Elvesztettem őt.Ha valaki felismeri?Segítséget akartam kérni a többiektől,de mikor a telefonom után nyúltam,nem volt ott.Tehetségesen azt is elvesztettem.Besötétedett már és a park is kiürüld de JungKook sehol sem volt.Leültem fáradtan egy padra.Olyan idiótán éreztem magam,hogy már a sírás szélén álltam.Talán csak túlreagáltam és hazament.

-Gyere ide!-felakartam állni,mikor az előttem lévő fiú gondolom a kacsákat szólította.Eddig nem is vettem észre,hogy ott áll.Egy hatalmas kő esett le szívemről mikor jobban megfigyeltem a fiút.

-JUNGKOOK!!-a fiú megakart fordulni de elcsúszott és a földön kötött ki.Odasiettem és felsegítettem.-Jézusom,jól vagy?Hól voltál?Tudod,hogy egész nap utánnad járkáltam?A telefonomat is elvesztettem,senki sem segíthetett..-próbáltam lenyugódni,mert éreztem,hogy elszaladt velem a ló.

-M-mi történt?Hól vagyok?És te mit keresel itt?-JungKook úgy nézett rám,mint egy idegenre.Talán úgy beverte a fejét,hogy nem emlékszik semmire?

-JungKook,szerintem nagyon beverhetted a fejed...nem emlékszel?Idáig húrcoltál,mert "szórakozni" akartál,azután csak úgy felszívódtál.Egész nap kerestelek.Nagyon megijedtem,hogy valami bajod esett.

-Nem emlékszem...-üres tekintete megrémísztett.Tényleg nem emlékezett semmire...

-Ne menjünk orvoshoz?Gyere,felsegítelek.-JungKook megállított és csak fejét rázta.Mielőtt válaszólhattam megzavartak minket a hangszórók.

-Hamarosan záróra van.Minden kedves vendéget arra kérünk,hogy lassan fáradjon a kijárathoz.Köszönjük a figyelmet és reméljük jól szórakoztak.

-Gyere,menjünk.-JungKook megfogta a csuklóm.

-Hova?

-Egy helyre,ahol elmesélheted,mi történt ma...

-Ok.

***

A vidámpark a Han folyó mellett helyezkedett el,így mikor elhagytuk azt úgy döntöttünk ott senki sem fog zavarni.JungKook ez idő alatt nem eresztette csuklóm.

-Sajnálom ha gondot okoztam neked.-nem emelte fel fejét,tekintetét egész végig a földre szegezte.

-Ani....csak megijedtem,hogy valami történt veled.

-Köszönöm.-felemelte végre fejét és mielőtt megszólaltam volna eleresztette csuklóm és folytatta.-Akkor kezd az elejétől.-váltott komolyba.Azt se tudtam honnan kezdjem de sikerült elejétől végéig elmeséljem a történteket.JungKook arca vörösbe váltott.

-És most itt tartunk.-fejeztem be.

-Azaz...egész nap gyerekesen viselkedtem?

-Igen,nagyon.De most megint különbözől.

-Különbözök?

-A személyiséged.Hogy is mondjam...újra normális vagy?-nevettem.JungKook vörösből fehérbe váltott.

-Sajnálom,megigérem,hogy mindent visszafizetek.

-Nem-

-Hye Rim.-szakított félbe.-Hülyeség,mert nem ismerjük egymást csak pár napja,de úgy érzem megbízhatok benned.Elmondok egy titkot.

-Titkot?

-Igaz....nem emlékszek semmire a történtekből.Abban is igazad van,hogy különböző személyiséggel voltál.-kezébe fogott egy követ és azzal játszadozott.

-Nem értem...

-Disszociatív betegségben szenvedek...

-Diszociatív....micsoda?

-Egyszerűen multiplex személyiség,azaz többszemélyiségem van.-alig hittem a fülemnek.Igazából annyira valótlannak tünt az,amit az előbb mondott,hogy nem akartam elhinni.Pedig így minden összeállt.

-Mióta?

-Pár hónapja...

-Mi okozta?

-Hidd el....én sem tudom,állítólag ez egy pszichiátriai zavar.Több elkülönült személyiség van egy testben saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges.A multiplex személyiségzavart gyakran összekeverik a skizofréniával. Voltaképpen a multiplex személyiség is egyfajta tudathasadás, ha ezt szó szerint értjük. Ennek a zavarnak több elnevezést is adtak.A betegség velejárója a fejfájás és az emlékezetkiesés.Tudod,mikor leestem bevertem a fejem,ez okozhatta a változást.-és tényleg.

-És milyen gyakran változik meg....a személyiséged?

-Ez változó.Az érzelmek is befolyásolhatják,vagy csak szimplán ha lefekszek,másnapra már valaki más "uralja" a testem.-JungKook kicsit megakadt és megszorította a kezében tartott követ.Mennyit szenvedhetett az elmúlt hónapokban,nem tudva mikor és ki lapúl testében.Elfelejt mindent,felébred és minden idegen számára.

-Nem lehet ezt valahogy gyógyítani?-JungKook kérdésemre ironikusan felnevetett,mintha a világ legidiótább kérdését hallotta volna.

-Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Álítólag az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják. Ezért,már az első hónapoktól kezdve folyamatosan,titokban orvoshoz járok és szedem a gyógyszereket,viszont a kezelés hosszú és bonyolult,tudod,a személyiségek nem mindig egyesíthetők.Próbáltuk harmonikus kapcsolatot elérni a személyiségek között,de semmi sem használt.

-És....hány személyiséged van?-vettem a bátorságot és feltettem a kérdést.

-Gondolom már mindegyikkel talalkoztál.Az egyik én vagyok,az,akivel ma találkoztál gondolom Momo* ,a reggeli meg Chan-Yeol* volt.A nevük meg teljesen leírja őket.Viszont csak ennyit tudok róluk,ezt is a fiúktól.Próbáltam üzenetet is hagyni nekik,de allítólak Chan-Yeol elégette,Momo meg megette.Már mindent próbáltam de hiábavaló volt az egész.

-Ne mond ezt,talán csak időre van szűkséged.

-Mennyi időre?Mennyit kell még azt néznem,hogy a többieket ezzel hátráltatom?Ha így folytatom,mi lesz a bandával....az ARMY-kal?-Végre minden összeállt.A nagy titok,hogy a fiúk miért váltak külön utakra.JungKook egész idő alatt egyedül szenvedett.A jövőben meg még mindig azt hiszik,hogy akaratból tették a saját szándékaikét.Szemeim megteltek könnyel és képtelen voltam visszatartani őket.Lassan megfogtam JungKook kezét,melyben szorosan tartotta a követ.-Megigérem....hogy nem fog megtörténni ugyanaz a hiba...-felemelte fejét és egy pillanatra is de mintha az ő szemei is könnyesek lettek volna,viszont váratlanul felnevetett.

-Kis hülye,mintha tudnád mit hoz a jövő.Ne sírj emiatt,neked semmi közöd ehez.-bedobta a folyóba a követ és hátradölt a fűbe.-Jó volt végre valakivel ezt megosztani.-sóhajtott.

-Ez....

-Lesokkoló,igaz?-fejezte be mondatomat mosolyogva....És még így képes mosolyogni....

-Mennyi szép csillag.Oh,vajon az egy ufó?-mutatott az égre.

-Ufók nem léteznek-JungKook megfogta a karom és lehúzott maga mellé a fűbe.

-Most látod?

-Az csak egy repülőgép.

-A fenébe!Pedig már reménykedtem.-ezen kitört belőllem is a nevetés és együtt röhögtünk a semmin,mint két bolond.

Annyira közel voltunk egymáshoz,hogy fejünk érintkeztek.A szívem,mintha egy pillanatban megőrült volna,de nem zavart.Minden nyugodtnak tűnt és ha egy percre is,de megállt az idő számomra.Elvesztünk a csillagos égben és csak reménykedni tudtam,hogy kicsit ő is megfeledkezett mindenről.

***
Momo=idegesítő,gyerekes,hülye
Chan-Yeol=agresszív,megállíthatatlan

Itt a kövi rész hosszú idő után.Remélem tetszeni fog,nekem ez lett eddig a kedvencemXD
🤗🤗🤗