- Jimin és Yoo Me egy párt alkottak??- alig hidtem füleimnek.

- Úgy,ahogy hallod- bólogatott Jin.- Mindenki így reagálja,bár nem sokan tudják.

- Persze ez már ezer éve.Bár szerintem még mindig van valami különleges köztük-boncolta TaeHyung az ügyet.- Mondhatni több,mint barátság.

- Nem tartozik ránk.-Suga halkan folytatta a telefon nyomogatását.

- Amig a töpszli Hyung boldog,a ddig minden rendben, és ami azt illeti,mióta szakítottak mintha kicserélték volna...-JungKook hosszasan a mosdó irányába bámult.

- E-elképesztő.-még mindig köhögtem a félrecsúszott darabkától,mire Jin felém nyujtott egy pohár vizet.

-Paracsolj.

-Köszönöm...

-Hol ül ennyit ez a kettő?

-Megyek és Yoo Me után nézek-már 10 perce a mosdóban volt,felálltam és utánna mentem.Végig bekopogtam minden fülkébe,de egyikből sem jött válasz.Előkaptam a telefonomat hogy megcsörgessem,mire egy fülkében megszólalt egy ismerős hang.-Jimin hangja/pontosabban szoló dala....Yoo Me telefonja szól talán?-újra bekopogtam,de választ ismét nem kaptam.Mivel a szüleim mániákusak,rám is szállt ez a tuladjonság,így elkezdtem komolyan pánikolni.Visszasiettem a fiúkhoz,ahol végre Jimin is feltünt régi helyét elfoglalva.

-És Yoo Me?-kérdezték,bár fogalmam sem volt milyen választ adjak.A pánik eluralkofott rajtam,gondolkozás nélkül folytatva.

-Yoo Me....Yoo Me nem válaszol....Valami történt.Biztos bent van de nem válaszol és-

-Melyik fülke?!-ugrik fel a 6 fiú az asztaltól.Suga lerakva a telefonját figyelt.

-A középső....-ki se mondtam rendesen,Jimin előre szaladt a többiekkel a nyomában.Jimin kopogás nélkül betörte az ajtót és a földön heverő Yoo Mehez sietett.A lántványtól nagyon megijedtem.Éreztem,szemeim nedves tartalma végigfolyt arcomon.

-A francba!-Jimin felkapta az ölébe és úgy távozott Yoo Mennal a mosdóból.

-Most mit csinálunk?-kérdezte aggodva TaeHyung.

-Mit,szerinted?Hazaviszem....

-Tessék?Nem kéne hívni a mentőket vagy ilyesmi?Esetleg egy orvos elé vinni??-Jimin sötét tekintettel nézett felénk,azután odadobta telefonját J-Hopenak.

-Hívj egy taxit!

-De-NamJoon vállamra tette kezét és csendesen csoválni kezdte a fejét.

-Mind hiába....

-Szerintem mi többet tudunk segíteni neki,mint akármelyik orvos....

-Hyunggal biztonságban lesz.-mosolygott rám JungKook.Probáltam lenyugodni és hinni a fiúknak,de aggódtam.Nem hidtem volna hogy ennyire súlyos a betegsége.

-Gyakran......gyakran történik?

-Nem annyira.-fonta össze karjait Suga.-A mai nap tán túl kimeritő volt számára,de jobban lesz,ne aggódj.

-Rendben.-szipogtam.

Megérkezett a taxi,ami sietősen el is száguldott Jiminékkel.

-És most?Fázok....-TaeHyung álmosan ásított.

-Biztos ti is kifáradtatok....-közöltem erőtlenül.

-Igen...feltételezem most haza kéne mennünk...-NamJoon előkapta telefonját és az étteremhez hívta kocsisukat.

-Merre laksz?-ért váratlanul Kook kérdése.Nem tudtam abban a percben kieszelni jobbat ezért az igazság mellett döntöttem.Ma már úgyis elég volt a sok hazugságból....

-Úgy volt,hogy Yoo Menál....

-Nincs saját lakásod?

-Nincs...

-Yoo Menál most nem maradhatsz...

-Mi lenne,ha nállunk maradnál?-TaeHyung eszelős ötlete csak több gondot sózott fejemre.

-Normális vagy?És mégis hova?-mondta Suga engem méregetve.-Még így is kevés a hely...

-De nem hagyhatjuk itt....

-T-tessék?Hogy nállatok éjszakázzak?Nem,nem....köszönöm az ajánlatot,de nem szükséges,megvagyok én-

-Szó sincs rolla.Nem nyugodna a lelkiismeretem,hogyha egy lányt a sötét utcán hagynánk,úgy,hogy nincs hova mennie.Téma lezárva!Nállunk maradsz.-eröltette NamJoon.Nem lehet,hogy 7 fiúval éjszakázzak!!!!!Normál esetben komolyan elutasítottam volna,de a történtek után,csak egy meleg lakásra vágytam,amit rajtuk kivül nem kaphattam volna meg.Nehezen,de rávettek.

*Jimin szemszoge*

Beültettem Yoo Met a taxiba és egész végig fáradt,megterhelt arcát bámultam.Már hozzászokhattam volna,de minden alkalomkor úgy megrémitett a mellettem ülő,kihült lány,hogy egyszerűen....nem tudtam hova tenni.
A taxi befordult egy kis utcába,újból ölbe kaptam és úgy vittem a "börtön kapuihoz".Yoo Me nevezte el még gyerekkorában otthonát.Igen....Yoo Mennel gyerekkori barátok vagyunk,ezért sem bírom soha így látni őt.Sosem kérdeztem miért pont a "Börtön" szót választotta,de ismerem már annyira,hogy rajöjjek.Utálta a gyerekkorát.Egy olyan lány,aki kalandra vágyik,új dolgokra szomjazik,aki az életre vágyik.Élni akarja teljes erőből az életét,de balsorsa rácsok közé zárja.Már a gondolattol forrni kezd a vérem,annyira igazságtalan.Mégis mivel érdemli ezt?

Lassan az ajtó elé léptem és megnyomtam a csengőt.Az ajtó lassan nyílt és egy bejáró nő állt elöttünk.

-Kisasszony!!Fiatalember!!!Hozza be...a szobája-

-Tudom merre van.....-felvittem szép csendesen,szorítva törékeny testét.M ikor az ágyra helyeztem fészkelodni kezdett.Annyira aranyos volt.Park Jimin!Mi van a fejedben?

*Hye Rim szemszöge*

Egy fekete autó parkolt le mellettünk.

-Ülj be.-utasitott NamJoon.

-Biztos?

-Igen,csak ülj már be,mert lefagyok!-sürgetett Suga,az örökké zsimbes gyerek.XD

-Ok...-történetesen JungKook es Jin között kötöttem ki.Jin jelenléte nyugtatott,mig JungKookké zaklatott...pontosabban az agysejtjeimet.Főleg az a levakarhatatlan mosoly az arcáról.Így képtelen leszek a szemébe nézni...

Megérkezve a Dormba,csodálkoztam,hogy itt 7 ferfi lakik,mégis minden csillog-villog.

-A felosztás...mivel 1 ejszakát ülsz nem lesz gond.Ma elfoglalt leszek,be kell fejezzem a új dalszöveget.-hadarta NamJoon.-Az én ágyam szabad,szóval használhatod szivesen.

-Cica,sok szencsétXD-TaeHyung mosolya füléig ért,úgy bámulta JungKookot.Cica????!!!

-Miért is?...

-NamJoon Hyunggal osszuk meg együtt a szobát...-JungKook elpirulva a padlót bámulta.

-Tényleg...-hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.

-Hyung...szerinted jó ötlet kettesben hagyni őket?XD-nevetett tovább TaeHyung.

-Remélem bízhatok JungKookban,és az ágy szerintem kényelmesebb,mint a kanapé.

-Pedig én nagyon jól fogok a kanapén is aludni.-Mi az,hogy már JungKookkal is egy szobában alszok?

-Az ágyamban alszol,vita lezárva!Nekem most mennem kell,jó éjt.-ezt egyáltlán nem értettem félre.

-Ne segítsek?-kérdezte Suga.

-Nem kell,inkább pihenjetek.-azzal kiment.

-Akkor én húztam.Jó éjt.-Suga is eltünk egy ajtó mögött.

-Ha bármire szükséged van,csak szólj.-mosolygott Jin,és a többieket is nyugovóra téritette.Kezdtem érezni,hogy Jin eomma tényleg igaziXD

-Khm....zavar,hogy velem egy szobában alszol?Ha nem akarsz csak szólj,alszok én a kanapén...

-Nem erről van szó...csak szokatlan-nevettem.

-Akkor nem érzem magam egyedül,nekem is új.-mosolygott.

-P-persze.

-Szeretnél egyett zuhanyozni fekvés elött?-kérdezte a fürdő irányát mutatva.Ez a nap után tényleg jól esett volna egy zuhany.Bólitottam.

-Remek.A szobánk a folyosó végén van.Még nem fekszek le,nyugodtan bejöhetsz...

-Oke.

-És még valami-fordul vissza-Van....miben aludj?

-Nem hiszem...

-Várj egy pillanatot.-beszaladt a szobába és kijött egy pólot és egy  rővidnadrágot tartva a kezében.Már láttam hordani a pólot....amit most nekem adna....akkor ezek az ő ruh ái...-Hord ezeket,biztos kényelmesebbek.

-Rendben.Köszönöm...-beszaladtam a fürdőszobába mielött észrevette volna paradicsom arcomat.A szívem majd kiugrott a helyéről.Mi ez az érzés??

Egy hosszú zuhany után átöltöztem Kook ruháiba.Az egész testemet ellepte illata...ami a valoságban is elképesztő volt.*-*Ho!Nem ezért jöttél ide Hye Rim.Verd ki a fejedből!
Csendben visszatotyogtam a szobába.JungKook tényleg nem aludt,a telefonját bütykölte.

-A,Hye Rim,készen vagy?

-Igen...

-Ok,én is befejezem 5 perc alatt.Lekapcsolhatod a villanyt,ha fáradt vagy.-nem hiszem,hogy lenne álmom.Körülnéztem a szobában.Nagyobbnak képzeltem el.Rögtön rájöttem melyik NamJoon része,egy íróasztal tele különbözö lapokkal.Látszik a munka ,amit itt végbevisz..Az egyik sarokban volt egy polc,amin valami felkeltette a figyelmem.Képek*-*NamJooné egy családi fotó volt.Még volt egy külön a fiúkkal,és egy mini JungKookkalXD.A képen egy apró usz ógumis fiú volt.Ezt a képet ismertem,mindig mosolyt csalt az arcomra.Imádom a gyerekeket...főleg a fiúk valtozatát.Annyira aranyosak voltakXD

-Mit csinálsz?-JungKook váratlanul a hátam mögött állt.

-C-csak körbenéztem...

-És mit talaltál?-nem akartam,hogy azt gondolja a cuccai közé dugtam az orrom,ezért kellemetlen volt,ahogy az is,hogy most egy szobában alszok VELE.

-Jézus!-kikapta a kezemből és zavartan berakta az egyik fijokba.-Csak ne ezt a képet...

-Miért is?-nevettem.

-Mert....megvan az oka....

-De akk miért volt itt?

-Túl sokat kérdezősködsz,fáradtak vagyunk....inkább aludjunk...-gyorsan beugrott az ágyába.

-Pedig aranyos voltál-még mindig lekaparhatatlan mosollyal,bámulva JungKook hátát követtem példáját.Boldog voltam.Végre személyesen is elmondhattam milyen aranyosak voltak kiskorukban.

***

Eltelt az első nap.Nem mondhatom sikertelennek,hisz nézzétek hol vagyok..Hogy ha innentől kezdve ilyen lesz a többi is,egy elmebeteggel bővül a család.Csak egy gond volt,hogy újdonsült barátnőm félholtan fekszik.Próbáltam nem aggódni,tudtam hogy Jimin gondját viseli,mégis...aggódtam.

Kíváncsivá tesz,hogyan folytatódik ez a mese...