*Suga szemszöge*

Hye Rim volt az első,aki közeledett felé.Tekintetem JungKookon ragadt.Valami bűzlött.Alig egy nap telt el mióta elszökött.JungKook amilyen makacs nem tért volna vissza ilyen hamar,főleg hogyha ő írta azt a levelet.Már az első reakciói sugalták,hogy valami nincs rendben vele.Két lehetőség volt.Aki itt állt az JungKook,viszont aki írta a levelet más lehetett.Valaki,aki megakart téveszteni minket.Rajta kell tartanom a szemem.Milyen ironikus,már a legjobb barátodban sem bízhatsz.

-Te idióta!Merre voltál??!-Jimin szélsebes mozdulatokkal-amik számomra ismeretlenek-JungKook előtt termett és mikor mind azt hittük rongyá veri,szorosan megölelte.-Ne csináld mégegyszer,hogy így aggódjak!

-Sajnálom hyung.

-Miért írtad azt a levelet?Miért szöktél el?

-Átgondoltam a helyzetet és rájötten,hogy nem hagyhatlak magatokra titeket.Az én gondjaimmal vállatokon,amiket énokoztam és titeket is érint.-Jimin elengedte,majd JungKook felénk fordulva folytatta-Ezt együtt fogjuk megoldani,hisz itt vagyunk egymásnak.

-Végre!Az a JungKook,akit mi ismerünk!Határozott és magabiztos.-mosolygott Yoo Me.

-Merre jártál egész éjszaka?-kérdezte NamJoon.

-Erre-arra.Sétáltam és közben helyre tettem gondolataimat.

-Ettél valamit?

-Am..igen,ne aggódjatok,nem vagyok éhes,viszont nagyon elfáradtam.Ha nem gond én most lefekszek.

Hye Rim szemszöge*

Nem értettem JungKookot....viszont örülök,hogy itt van,biztonságban és senki sem irányítja.Úgy tűnik ChanYeol nyugdíjba vonult kis időre,Momo meg alszik,mint a bunda. Talán ez az idő elég lesz nekem...Össze kell szedjem magam.

Yoo Meval úgy döntöttünk maradunk még,hogy megbeszéljük hogyan tovább,viszont hamar eltelt az idő és a fiúk megvetve két ágyat nekünk,a dormban töltöttük az éjszakát.Bár semmi sem oldódott meg,mégis békésebben aludtunk.

Az est folyamán újból egy rettenetes álomból ébredtem meg.Szerencsére Yoo Met nem zavartam.Kiszáradt a torkom,így szükségem volt egy pohár vízre.Kezdenek zavarni ezek a rémálmok.Mikor a konyha felé tartottam észrevettem,hogy JungKook szobájában még nagyban ég a villany.JungKook még nem aludt.Lassan meglestem mit csinál.Valamit nézett a laptopján,vagy keresett,mert teljesen máshol járt.Vajon minden rendben van vele?Hirtelen megállt az irásból és fejéhez kapott fájdalmasan.Remegni kezdett,majd mérgesen elejtett pár káromkodást,mintha magával beszélt volna.Mire batorságot vettem benyitni és valahogy segíteni a szenvedő fiún,a hátam mögött megjelent Yoo Me,aki majdnem a szívbajt hozta rám.

-Hye Rim,mit csinálsz?

-Ah,én semmit....

-Mit keresel itt?

-Csak egy pohár vízre volt szükségem...na és te?

-A mosdóból jövök.Mit néztél olyan intenzíven?

-Semmit!Gyere,menjünk vissza a szobába.

Visszafeküdtünk,bár az álom rég lepergett szemeimről.Csak azon tudtam agyalni,mi történhetett az előbb.Talán a sok stressz.

***

Az idő csak úgy elrepült.Eltelt egy forgalmas hét,melyben a fiúk elutaztak Japánba koncertezni.A dolgok elcsitultak,lassan a botrány elmosódott s helyette mindenki a fiúk új albumját várta.Ez idő alatt egyáltalán nem léptem kapcsolatba velük.Én több modellel kisérleteztem a héten,rengeteg mukát sóztak rám.Meddig fog ez így menni?Ilyen tempóban itt öregszek meg.
A fiúk holnap fognak visszaérkezni,ma meg szabadnapom van.Azaz semmitevés.Ezek a nyári napok pedig egyre forróbbá váltak.Yoo Mevel úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egyet piknikezni.Viccesen hangzott,miért ne?

-Jimin szerint ott is nagy a hőség.Ma elmennek egy strandra.-Yoo Me leült mellém két fagylaltal kezében.

-Meg se lepődöm,hogy ezt Jimintől tudod.-nevettem.

-Komolyan...nem mintha te nem tarthatnád a kapcsolatot velük.

-Nem akarom zavarni őket.

-Mégis mivel?-vállat vontam majd egy váratlan csend települt közénk.

-Hye Rim,mi a helyzet a családoddal?Idevalósi vagy?

-N-Nem,egy kis faluból csöppentem ide.Tudod,felfedezni a városi életet.-hehe...jó kis hazugság.

-Tényleg?Nem úgy tünik,legalábbis a mobilod elnézve.Ilyet még sosem láttam.Hye Rim....az a helyzet,hogy jövőhéten érkezik haza apum.Tudom,hogy nincs hol lakj jelenleg és mi szivesen látunk,viszont apum egy kicsit....-megállt majd nagy levegőt véve folytatta-apum egy kicsit túl szigorú...főleg ha az ő házáról van szó.

-Szóval röviden nem maradhatok nállatok?-nagyszerű.Nem terveztem beköltözni Yoo Mejékhez,sőt irtó hálás vagyok,hogy befogadtak.De egy hét nem elég,hogy egy lakást találjak..egy lakást...azt sem tudom hol kaphatnák és miből fizetném,még fizetést se kaptam.

-Sajnos nem.Tényleg rettentően sajnálom.

-Semmi gond!Nem a te hibád,nem szándékszom tovább élősködni nállatok!Rettentően hálás vagyok.

-Eddig sem élősködtél.De biztos?

-Csak egy hét alatt nem hiszem,hogy sikerül egy lakást kapnom...

-Mindenben segítek ha kell,rám számíthatsz!

-Köszi.-legrosszabb esetben a híd alatt kötök ki mert nem tudtam leülni a fenekemre.T^T

Másnap arra ébredtem,hogy az új főnököm hív.Három nemfogadott hívás után üvöltő hangja nagyobb hatással volt rám,mint a koffein.Azonnal összeszedtem magam és siettem,ahogy csak tudtam.A fiúk az este értek haza és már ma fel kell készíteni őket.Amint megérkezdtem újra felhívtam a menedzsert.Az előtérben hatalmas volt a tömeg,új staff jött a céghez.Ahogy befele próbáltam tolakodni,az egyik kamerás csávó nekem jött,kilökve a telefont kezemből.Kerestem,hogy vajon hova eshetett,mikor egy ismerős hang megszólalt a hátam mögött.

-Elnézést,ez a tied?-meglepetésemre Kim John bácsi adta vissza telefonom.-Wow....milyen fajta masina ez?Ilyen telefont még sosem láttam.

-C-csak egy sima telefon.-kaptam ki kezéből.

-Kérlek,hadd nézzem meg közelebbről.

-Dolgom van,talán mások.

-Csak egy pillanat és vissza is adom.

-John bácsi!

-Tessék?-már túl késő volt,mire észrevettem,mi szaladt ki számon.
-Hogy szolítottál?

-Én...izé....tényleg mennem kell.-hogy szedjem most ebből ki magam??

-Várj egy kicsit...-összehúzta szemöldökét és kicsit bizonytalanul folytatta.-Pingvin?-lebuktam.

-Szia?-nevettem kínosan pedig sirnivaló volt a sorsom.John bácsi nagyranyílt szemekkel bámult rám.Sóhajtottam.Ha már itt tartottunk muszáj volt elmagyaráznom neki mindent,másképp sosem fogja letörölni ezt az arcot fejéről.
-Beszélhetünk?

-Én is ezt akartam mondani.

-Menjünk egy csendesebb helyre.-kikötöttünk egy kis kávézóban s azonnal a tárgyra térve John bácsi rengeteg kérdéssel kezdett bombázni.

-H-Hogy kerülsz ide?És hogy nöttél meg ennyire?Biztos te vagy?Várj..hisz kiköpött Pingvin vagy,mégis hogy??

-Lehet egy sejtésed.

-Ne mond-SIKERŰLT??TÉNYLEG MŰKÖDÖTT AZ IDŐGÉP?

-Igen,csak kérlek ne ilyen hangosan.

-Te tudod ez mit jelent?A világ első időgépe!Történelmet fogok írni!Megszegtem a világ törvényeit!

-Miről beszélsz?-John bácsi ragyogó tekintettel nézett rám majd megragadta kezem.

-Köszönöm!Egy istennő vagy!

-Ah,ne túlozz.

-Szóval ez fog történni.....és mond,milyen a jövő?Hány éves vagy most?

-Tizennyolcat töltök.

-2024-ből jöttél?

-Igen.A jövőről meg annyit,hogy csak a technológia változik max.Meg egy-két épület.

-Ha itt vagy,azt jelenti itt van az időgép is?

-Persze.Meg is mutathatom.

-Muszáj lesz még ma!Amugy ezt hogyhogy csak most mondod?Annyira ismerős voltál nekem....de hisz még a neved is ugyan az.

-Mert tudtam,hogy ilyen leszel...és nem akartam a múltat jobban felbolygatni.

-Ès miért vagy itt?

-A horkolásod miatt.

-Horkolok?

-Jó reggelt.-nevettem.-A lényeg,hogy itt vagyok.

-És hogy kerülsz a Big Hithez??

-Az csupa véretlen egybeesés volt....én sem tudom hidd el.

-Meddig ülsz?Vissza tudsz menni?

-Hamarosan....nyár végéig,és ezt nem tudom.

-Most rögtön kell lássam.Vigyél oda.

-De nekem még van dolgom.

-Az várhat!Gyerünk.Amúgy,volt ehez engedélyed?

-Nem.Egyáltalán.

-Gondoltam.

John bácsival visszamentünk oda,ahova az időgéppel landoltam.
A gép régi helyén hevert.John bácsi láttán ugrálni kezdett fel-le,majd belekukkintott.

-Még müködik?-kérdezte bentről.-Auu!Elég szűk itt a hely.

-Muszáj működjön...nem volt vele gond.

-Biztos vagy benne?

-Igen.

-Akkor hogyhogy nem indul be?

-Tessék?Hogyhogy nem indul be??!!

-Hát....erre nem vagyok büszke,hisz az én találmányom...de asszem nem jó szálakat használt a jövőbeli énem.

-Nem értelek....

-A szálak valószínüleg kiéghettek a nyomás alatt.Tulságosan felforrósodott.Tesztelve volt előtte?

-Nem tudom...Ez azt jelenti,hogy nem mehetek haza?

-Egyenlőre nem.De szerencsédre itt vagyok én és talán megtudom oldani a problémádat.Csak szükségem van egy két dologra.Viszont egy ekkora alkotás nem szabad kárbavésszen.

-Szoval nem mehetek haza??

-Sajnálom Pinvin.Úgy tűnik a múltba ragadtál.

***

Annyeooong hosszú idő itán!!!Remélem minden okés odaát.😊

MÉG IDŐBEN VAGYOK DE MÉGIS KICSIT KÉSVE SZERETNÉK BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNNI A LEGHANDSOMEABB CSILLAGUNKNAK!Boldog 25ik születésnapot Jiniiee!!Saeng-il Chukha!!!!😍😍😍😍❤❤

És egy percet feláldozok a büszkeségeinkre,akik igazán kitettek magukért a múlt héten!Ez egy csoda volt,mégis a remény hal meg utoljára.Minden jót megérdemelnek.
Tudjátok,hogy az ARMYk nagyon büszkék rátok!!😍😍