"-Pingviiiiin!"

Kiejtem a pirítót a kezemből,mikor a váratlan vendég közeledni kezd felém,kitárja a karjait és.....megölel.

-John bácsi???Miért vagy itt?Nem,nem...hogy jutottál be?

-Hallottam árva maradtál és gondoltam örökbe fogadlak.-kacsint.

-Haha,jót röhögtem...Hogy jutottál be?Ha jól tudom bezártam az ajtót...

-Az titok!-kuncog,aztán újra közelebb jön és megölel.-Hiányoztál Pingvin!-ez alkalommal én is visszaölelem.

-Khmm...nekem is a lüke fejed.

Egy hosszú ölelés után John megfogja a kezem és kirancigál a ház,mármint egy teherautó elé.

-Ez mi?

-Ez a valami történelmet fog írni!!-ugrándozik.

-Hogy mit?-nevetek.-Ne mond,hogy egy új feltaláló cucc?-Igen,ha nem mondtam eddig van egy dilinyós bácsikám,aki imád új kütyüket feltalálni,de hogy őszinte legyek örülék neki ha mellette biztonságban érezném magam,mert amikor John bácsi valamit kitalál annak mindig rossz vége lessz.-Na mi ez a nagy dolog?

-Odáig leszel érte!Egy időgép!Tudod,amivel az időben tudsz utazni meg-

-Igen,tudom.-állítom meg.Izgatna is a dolog ha nem tudnám mi történik mikor beindítja.-Nagyon érdekes...

-Ugye?Akarod látni?

-Biztos vagy te benne,hogy működni fog?

-Ennyire megbízhatatlan vagyok?-kérdi lebigyesztett ajkaival.

-Ne vedd szivre John,de az eredmény mindig ugyanaz...

-Talán igazad van,de ez 100%-osan jól működik.Légyszi bizz bennem!!!Most az egyszer,Ok?

-Nem is tudom,nem akarok kockáztatni meg ilyesmi..-ekkor John bácsi térdre borulva könyörögni kezd.

-Könyörgöm Pingviiin!!!-öleli meg lábaim.

-Ok,talán most az egyszer....-sóhajtok.

-Ez aaaaaaz!!!-ugrándozik még mindig a lábamat ölelve.

-John bácsi...most már fel állhatsz.Az emberek bámulnak!-nyőgöm kínomban.

Persze bele telt egy kis időbe míg leszettem John a lábaimról és elkezdte kicsomagolni masináját.

-Tá-dááá!!!!

-Hűha!-John bácsi kitett magáért.A gép össze-vissza volt festve,mintha ráhányt volna egy unikornis.Eléggé vicces.-Nem semmi.Működik is?

-Hát persze.Kipróbálod?

-Nem,kösz!Majd máskor.-nem akarok robbani.

-Pingvin,megkívántam azt a finom csokis tortát amit a múltkor sütöttél a nagyinak.-mondja hasát dörzsölve.Alig tudtam visszatartani a nevetést.

-Azt amit a múltkor bezabáltál a buli előtt?-kérdem összehúzott szemöldökkel.

-Azt.Ugye készitsz egyett a jó öreg John bácsinak?

-Pfff,milyen hízelgő!-nevetek.-Gyere nagy fiú!

Sütés előtt nehéz szívvel,de lemondtam a találkámat Se Raval és készítettem egy-egy kávét.

-Te is iszol kávét?-kérdi John.

-Hól írja hogy nem szabad?

-Fincsi a kávé.-mormogja.

-És keserű.-teszem hozzá.

-Pontosan.Nem értem azokat az embereket akik keserűen szeretik.Undorító!Én csak tejjel és sok cukorral szeretem.Édes és nem olyan émelygő.Na meg tűrhetőbb is az íze...-így folytatta míg megettük a csokis tortát.Nem tagadom,jó szakács vagyok.

Egy jó kis akció film után ki-ki nyugovóra tért a saját szobájába.
Kb hajnal lehetett mikor felébresztett egy különös zaj.Ellenőriztem a telefonom és igazam volt.3:35.
Tehetségesen kimásztam/estem az ágyból és elindultam felfedezni a zaj forrását.
Elösször azt hittem John bácsi horkol,de rájöttem a garazsból jön.
Lajhár mód gurultam le a lépcsőkön,egész a garázsig.Mikor benyitottam elkerekedett szemekkel pillantottam az időgépre.Működik.
Lehetetlen.Ezernyi fényhullám özönlött a garázs falain,egybeolvadva,egy szivárványt alkotva.
Meseszép látvány volt.Vajon tényleg működik?
Ekkor közelebb léptem,de azonnal a hideg futkosott a hátamon attól a gondolattól,hogy felrobbanhat.Hátra ugortam és már szaladtam is volna Johnhoz,mikor visszafordultam és beleugortam a masinába.

-Eléggé kényelmes.

Ekkor a tekintetem leragadt egy piros gombnál.Annyira szép nagy és világos volt.Senki sem tudna ellen állni neki.

-NEM!Nem nyomjatok csak úgy meg egy piros gombot.Főleg John bácsi masinájában nem.De annyira....Nem.Ahh,egye fene!!!

Megnyomtam a csábító gombot és egy csattanó hang követte azt.Már imádkoztam utolsó perceimben,mikor egy imeretlen női hang megszólalt.

-Hova szeretne utazni?-eléggé beszartam,hogy őszinte legyek.

-Beszélsz.Szuper.-mondtam.

-Hova szeretne utazni?-kérdezte újra és újra.

-Khmmm...örülök,hogy megismerhettelek.A nevem Hye Rim.-bénáztam,de mégis hogy beszéltem volna egy időmicsodával?A,sehogy...

-Tudom,"Pingvin" kisasszony.Az én nevem Jessica.

-Pinvin mi?-nevettem.-Ejha,de sokat tudsz.

-Így programoztak kisasszony.

-Ne hívj így.Elég ha Rimnek szólítassz.

-Sajnálom,de nem ismerem ezt a nevet.

-Mi?-újból kitört belőlem a röhögő görcs.-Akkor elég a kisasszony is.Talán még hozzászokok.

-Hova szeretne utazni kisasszony?

-Hogy hova?Sehova,csak mart a kíváncsiság meg ilyesmi és én...-ekkor esett le minden.
Akkora izgalom tört rám,hogy öröm táncot jártam volna,viszont alig volt hely.Bár nem gondoltam át rendesen,ez egy lehetőségnek tünt.Egy lehetőségnek,hogy visszamenjek és mindent helyrehozzak.Na gyerünk,ki lenne olyan idióta,hogy visszautazzon pár srácért az időben és megmentse a hírnevüket?Mégis kinek papolok?

-2016.7.6 Söul.

-Máris.Az ajtók bezáródnak.

-Mi-Máris?De még nem vagyok felk-az ajtók bezárodtam,és egy nagy sötétség lepte el a világot.Egy émelygés vette uralom alá az agyam és mintha a gyomrom cigánykerekeket vetett volna.Nesze annak,aki kiváncsiskodik.

Nincs vissza út,csak előre.

Heloooooka macisajtok!!!!!Pfuuuu annyira örülök,hogy visszatérhettem  és most internet is van a közelben.Ezer +1 köszönet a pozitív visszajelzésekért.
Sok-sok puszit sweetyk!!!😘😘😘😘