A lágy tavaszi szellő a hajába túrt, és akarata ellenére is mély sóhaj szakadt fel a mellkasából. A madarak csicseregtek, a levegő kellemes volt, csak a lelkében dúltak viharok. A szél arcába fújta fakószőke tincseit, egyfajta emlékeztetőként, azt sugallva: menj, dolgod van.

Lily felállt. Még néhány hosszú pillanatig bámult az alattuk békésen hömpölygő Temzére, majd visszament a házba.

Az apja biccentett, pontosan tudta, mi megy végig a lányban. Nem próbálta, nyugtatni, nem hitegette hamis ígéretekkel, nem mondta, hogy minden rendben lesz. Csak egy rövid kérdést tett fel.

- Mehetünk?

Lily szótlanul bólintott. Még mindig jobb volt, mintha arról érdeklődött volna, hogy készen áll-e. Azt válaszolta, hogy mehetnek, úgyhogy elindultak. Mit sem sejtve arról, hogy mit hozhat magával ez a baljós hírű találkozó Idar Sahlberggel.

******

- Szia – biccentett Jordan, és leült Natasha mellé.

- Szia – motyogta a lány, nem sok életkedvvel. – Hogy vagy?

- Ami azt illeti, kicsit furán – vont vállat a vörös hajú.

- Hogy érted, hogy furán? - pillantott fel Natasha.

- Nem is tudom, egy kicsit... - A lány kibillent az egyensúlyából, azonban még idejében megkapaszkodott egy székben. Natasha felpattant, ugyanis észrevette a másik elködösülő tekintetét. – Szédülök.

- Jordan!

Hullócsillag azonban ájultan rogyott össze.

- Itt meg mi történik? – lépett be ásítva a konyhába dr. Frances, és az eszméletlen lányra esett a pillantása. A szeméből egyből eltűnt a fáradtság.

- Ne-nem tudom – dadogta Natasha. – Egyszer csak összeesett.

- Jordan – pofozgatta óvatosan a lányt Matthew. – Hozz vizet.

Natasha vizet engedett egy pohárba, majd a tartalmát a lány arcára löttyintette. Jordan köhögve ült fel.

- Jól vagy? – kérdezte Natasha azonnal, mire a vörös kissé remegve ugyan, de bólintott.

- Jól ránk ijesztettél – túrt a hajába dr. Frances, és a falnak dőlt. – Nincs ötleted, hogy mi történhetett? Talán nem ettél eleget vagy ilyesmi...?

Választ azonban már nem kapott a kérdésre, mert a következő pillanatban minden sötétbe borult.

*****

Hayden éppen a medencében úszott, amikor elment az áram. Legalábbis ez volt az első gondolata, az órára nézve azonban realizálta, hogy délután négy van, méghozzá május, amikor még bőven világos szokott lenni odakint. Most viszont a holdvilágtalan éjszaka fekete bársonypalástként borult rá az égboltra, a csillagok apró sárga pettyekként tekintettek vissza rá.

Magára csavart egy törülközőt, és kibotorkált a konyhába.

- Hahó? – hallott egy fojtott kiáltást valahol közvetlenül mellette.

- Natasha?

A lány felsikított, és nekiütközött Matthew-nak, aki pedig az asztalnak esett neki, amiről leesett pár tárgy.

Hamarosan halvány fény gyúlt a szobában.

- Megtaláltam a zseblámpát – suttogta a férfi, majd Jordanre világított, aki ismét eszméletlenül feküdt a kőpadlón.

- Ez ő volt? – kérdezte halkan Hayden.

- Valószínűleg. Ki más? – vont vállat Natasha, habár ezt senki nem látta a sötétben.

- Kivéve, ha váratlan napfogyatkozás van – vélekedett Hayden. Matthew saját magára világított, és felvonta a fél szemöldökét. – Oké, annak nincs sok esélye.

- Maga tudta, hogy képes erre?

- Nem – rázta a fejét a férfi. – Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy Hullócsillag mire képes.

- Azt mondta, hogy a legutóbbi áramszünetet is ő okozta – mondta Hayden.

- Igen – sóhajtott gondterhelten a férfi. – Csak az azért nem volt feltűnő, mert ugyebár éjszaka volt. Most viszont fényes nappal lett hirtelen éjszaka...

- Ez már nagy visszhangot fog kelteni a médiában is – fejezte be a gondolatot Natasha.

*****

Henry Wyatt hadnagy elgondolkodva nézte a táblát, amire a British Museumban történt eset bizonyítékait ragasztotta ki. Mégis miért lopna valaki el egy ilyen kódexet? Nagy valószínűséggel eladni akarja, kisebb valószínűséggel rajongó. Akkor szinte esély sincs megtalálni az elkövetőt, viszont, ha esetleg eladni akarja, ha van egy kevés esze (az eddigiek miatt pedig kénytelen volt arra következtetni) akkor a tolvaj megvárja, ameddig elcsendesedik az ügy, és csak utána próbál megszabadulni a kódextől, amikor már kisebb feltűnést keltene.

Ő azonban várni fog. Várni fog a tolvajra, hogy ismét felbukkanjon.

*****

Lily óvatosan kapaszkodott az ablakpárkányon, majd felhúzta magát. Fájós lábával óvatosan támaszkodott meg. Az ablak nyitva volt, a helyiségben tartózkodó emberek pedig annyira el voltak foglalva a saját dolgukkal, hogy észre sem vették az ablakon bemászó lányt. Puhán landolt a talajon, és mire bárki bármit is reagálhatott volna, kést szorított Idar Sahlberg torkának.

Kaszás gúnyosan elmosolyodott.

- Hátrább az agarakkal, Spencer.

- Egy lépést sem – mondta Lily, a kést pedig olyan szorosan nyomta Idar bőrének, hogy a nyomán kiserkent a férfi vére. – Vagy megölöm.

- Blöfföl – vont vállat Bent Amhdal. – Nem olyan egyszerű gyilkolni, kislány.

- És kockáztatnátok? – vonta fel a szemöldökét a Szőke. – Nem ez lenne az első eset.

- Mit akarsz? – kérdezte Sara Svenningsen.

- Remek kérdés – biccentett a lány. – Hogy mit akarok?

- Ne húzd az időt, Spencer – figyelmeztette Kaszás.

- Aggódsz a főnöködért, Deborah? - mosolyodott el gúnyosan Lily, szándékosan lassan kiélvezve minden pillanatát a történéseknek. Ez az idegek harca volt. – Nyugodj meg, ha segítesz, talán megkímélem... De hát ki tudja?

- Nyögd már ki – rántott fegyvert Kaszás, aki már elvesztette a hidegvérét. Lily továbbra is mosolygott, hiszen ez volt a célja. – Vagy szétloccsantom az agyadat.

- Megtennéd? – döntötte oldalra a fejét a lány, ezzel behúzódva a még mindig szótlan Idar mögé. – Nekem van pajzsom...

- Lily, elég – mondta Idar halkan. – Csak mondd, hogy mi kell.

- Félted az életed?

- Ugyan már – szólt közbe Bent higgadt hangszínen, a homlokán azonban kidülledt egy ér. – Pontosan tudjuk, hogy mit akar. Hogy szüntessük meg a Kraftot.

- Okos, Bent – biccentett Lily. – Csak hogy az nem olyan egyszerű, hiszen a világon rengeteg létesítményetek van. Engedjétek el legalább innen az ártatlanokat!

Kaszás torkából fenyegető, hisztérikus nevetés tört fel.

- Álmodozunk, álmodozunk?

Lily felmutatta a véres kést, ezzel azonban elkövette az első hibát. Kaszás volt olyan eszelős, hogy ezt a fél másodpercet, amíg Idar élete nem volt veszélyben, lőtt egyet az egyik kezében lévő pisztollyal, a másik kezével pedig elhajított egy kést. A lányt készületlenül érte mindkettő, ám amíg a lövés éppen elkerülte a vállát, és a falba fúródott, addig a kés az arcát súrolva repült el a füle mellett.

Jó néhány fakószőke hajtincs hullott a padlóra.

Érezte az arcán lecsorduló vért, azonban nem vonult vissza, a kését pedig ismét Idar torkának nyomta.

- Ne hidd magadról, hogy legyőzhetetlen vagy – figyelmeztette Kaszás, fegyverével még mindig a lány homlokára mutatva.

- Csak az ostobák teszik – felelt Lily pengeéles mosollyal.

- Szóval? – türelmetlenkedett Bent, akiről úgy tűnt, megunta a párharcot. – Ez az utolsó szavad, Lilianna? Engedjük el az ártatlanokat, vagy Sahlberg meghal?

- Nem vagyok papagáj – tekintett rá unottan a lány.

- Akkor haljon meg Sahlberg – mondta hirtelen Bent, amivel nem csak Lily-t, de a Kaszást is alaposan meglepte.

- Jó tudni, hogy kik a hűségesek – fortyant fel gúnyosan Idar. – Köszönöm, Bent, ezentúl nem kapsz majd emelést.

- Feltéve, hogy lesz még lehetőséged emelést adni bárkinek is – vágott vissza a férfi, deresedő hajába túrva. – Én veled vagyok, Lilianna.

Most Lily-n volt a sor, hogy felhorkantson.

- Te? Velem? Ugyan már, ne nézz hülyének, te vagy itt az egyik főkolompos. Ha nincsen a nagyapám, anyámat lazán kivégeztetted volna... Téged csak a hatalom izgat.

Bent szólásra nyitotta a száját, azonban inkább úgy döntött, hogy becsukja, és visszaszívja mondandóját.

- Akkor? Mégis mire mész azzal, hogy már hosszú percek óta ott állsz?

- Kaszás – bökött szabad kezével Lily a nő felé. – Az alagsorból elengedsz mindenkit. Idar, te is velünk jössz, többiek maradnak.

A jelenlévők bólintottak, majd elindultak lefelé. Kaszás kettesével szedte a lépcsőfokokat, szívverése visszhangzott a szűk folyosón.

- Egy rossz mozdulat – figyelmeztette a lány. – És Idar meghal. Értve vagyok?

- Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy nem vagy papagáj – motyogta a másik.

- Pofa be! – dörrent rá Lily, és az ajtóra mutatott. – Nyisd ki.

- Ahogy parancsolod – morogta a nő a bajusza alatt, de azért kénytelen-kelletlen kinyitotta.

Ezernyi riadt szempár meredt a teremből a két belépőre.

******

A gyertyák lángja enyhe fénybe borította a konyhát.

- Gail – biccentett Natasha a nőnek, és átnyújtotta neki a bögrét.

- Köszönöm – mosolyodott el halványan, és belekortyolt a gőzölgő italba. Összevont szemöldökkel pillantott fel. – Ez mi?

- Tea... Vagyis azt hiszem – korrigált a lány. – A hátsó polcon találtam.

- Valami alkohol is lehet benne – tűnődött Gail. – Persze, az talán még jobb is.

Natasha udvariasan elmosolyodott. Valamit mindig furcsán érezte magát a nő közelében, szinte érezte az őt körülvevő sötét, gomolygó felhőt.

- Talán személyes, de... - köszörülte meg a torkát. – Mi van Daisy apjával?

- Halott – sóhajtott Gail.

- Ó, részvétem – sütötte le a szemét a lány. Megint nem a legjobb témába nyúlt.

- Semmi gond, már túl vagyok rajta.

Natashát összerezzent a szavaiból áradó közönyre.

- És van egy másik lánya is, igaz? – váltott inkább témát.

- Igen – bólintott Gail. – Ellie, ők ikrek Daisy-vel.

Ismét csend következett.

- Helló – lépett a konyhába Hayden, égő gyertyával a kezében. – Natasha, beszélhetnék veled egy percre?

A lány szótlanul bólintott, majd miután bocsánatkérőn biccentett Gailnek, követte a fiút.

- Mi van? – kérdezte nem a legbarátságosabb hangszínén.

- Nem kell egyből bunkónak lenni – fortyant fel Hayden.

Natasha felvonta a szemöldökét, de inkább félretette a gúnyos visszavágást.

- Mondd.

- Van egy tervem – halkította le a hangját a fiú. – Szerintem menjünk el a laborba, és kérdezősködjünk a Nightmare alkalmazottjainál, hogy ők mit tudnak a kórról.

- Azt gondolod, hogy Brannan nem volt teljesen őszinte velünk? – fonta össze a karját a mellkasán a lány.

- Ugyan, Natasha, Brannan sosem volt teljesen őszinte velünk – emlékeztette Hayden. – Folyamatosan hazudott neked is, nekem is. Lehet, hogy mostanában rendes volt, de ne felejtsd el, hogy ő ugyanaz az ember volt, aki elrabolt a családodtól, és éveken át végzett rajtad kísérleteket.

- Igazad van – tűnődött a lány. – És szerinted Matthew-t ne vonjuk be?

- Na ez az, amit nem tudok – csettintett a nyelvével a fiú. – Mert neki aztán tényleg nem a szíve csücske a mai napig Brannan, de nem hiszem, hogy vállalna még egy betörést. Vagy nem tudom...

- Hayden – szólította meg halkan Natasha. – Szerintem Matthew örülne, ha ő találhatná meg a gyógymódot...

- Az igaz – sóhajtott a fiú, majd elgondolkozott. – Szerinted benne van a dologban az is, hogy imponáljon?

Natasha elfojtotta a vigyorát.

- Lehet... Bár nem hiszem, hogy érdekelné őt úgy Gail.

- Most nézz rájuk – vigyorodott el gonoszan Hayden, és a párosra bökött, akik éppen elmélyülten társalogtak a gyertyafényben. – Te nem gondolod, hogy valaha volt köztük valami?

- Szerintem Gail idősebb – tűnődött Natasha. Bár ebben nem lehetett biztos, hiszen a nő arcán nyomott hagytak az életének megpróbáltatásai. – Vagy nem tudom. Mindenesetre nem hiszem, hogy Matthew esete lenne.. Te nem találkoztál a Szőkével, de más kaliber a külsőjük.

- Hallottál már olyanról, hogy belső értékek? – vigyorgott a fiú. – Én fogadnék rá, hogy kavartak régen.

- Kérdezz rá – bökött felvont szemöldökkel a párosra Natasha.

- Nem vagyok hülye – nevetett Hayden. – Majd kifaggatom Albertet.

*****

Miután Kaszás az utolsó embert is kiengedte az alagsorból, a haragtól izzó írisszel fordult szembe Lily-vel.

- Megtettem, amit kértél – mondta. – Most már engedd el Idar-t.

- Ahogy kívánod – vonta fel a szemöldökét gúnyosan a lány, és maga elé lökte a férfit, a következő pillanatban azonban sok minden történt.

Idar egy injekciós tűt rántott elő a zsebéből, és a lány nyakába akarta szúrni, aki erre azonban megperdült a tengelye körül, és szinte ösztönös mozdulatnak hatott, ahogy elmetszette a férfi torkát.

Lily kezéből kiesett a kés.

Idar a torkához kapott, majd vért köhögve esett térdre, majd terült el a padlón. A vértócsa beterítette, még egyszer beszívta a helyiség áporodott levegőjét, és nem mozdult többet.

- Megölted – dadogta Kaszás a holttestet bámulva, és Lily a nő vérben forgó szeme láttán ébredt rá, hogy mekkorát hibázott.

- Deborah – hátrált Lily a falig, miközben a zsebében kutatott fegyverek után. Egy újabb késre szorított rá, és már húzta elő, Kaszás azonban a dühtől vezérelve gyorsabb volt.

Lily érezte az oldalába szúródó szikét, majd előrebukott. Kirántotta a kését, és a nő mellkasába szúrta, hogy ne tudjon bevinni még egy csapást. Kaszás megtántorodott, majd hanyatt esett, a sors iróniájában közvetlenül Idar mellé, az ujjaik szinte összeértek.

Lily a vér fémes ízét érezte a szájában, szeme előtt pedig összemosódott a plafon mintázata.