- Megszívtuk – összegezte a véleményét Katarzis. Keze annyira remegett, hogy már kellemetlen volt ránézni.

- Nem adhatjuk fel most – ismételte el aznap a sokadik alkalommal Láng.

- Az, hogy benne vagyunk a csávában, elsősorban a te hibád, Hadley – csapott az asztalra öklével Dylan.

- Nem az én saram, hogy nem sikerült elrejtened az öcsémet! – emelte fel a hangját Maya is.

A fiú visszavágás céljával szólásra nyitotta a száját, de Kamuflázs nem hagyta, hogy befejezze mondandóját.

- Elég legyen! Ezzel semmire nem megyünk.

- Egyetértek – csatlakozott Nadragulya.

- Csak nyalizni akarsz – köpött megvetően a férfi irányába Maya.

- Ezennel tárgyalást indítványozok Láng ügyének érdekében – harsogta túl a vitatkozókat Kamuflázs.

- Tárgyalást? – Maya nem akart hinni a fülének. – Szórakozol velem, Safia?

- Hibáztál – jelentette be hidegen, minden érzelem nélkül a nő. – Te is tudod, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül...

- És mit akarsz tenni velem? – nevetett fel hitetlenkedve a lány. – Megkínzol?

- Valami... végzetesebbre gondoltam – felelt Kamuflázs, vészjóslóan nézve a lányra.

Maya hátrálni kezdett.

- Én vagyok a legjobb embered – mondta, bár úgy tűnt, leginkább saját magát győzködi erről. – Ezt nem teheted...

- Valóban hasznos voltál nagyon sokáig, de az utóbbi időben semmit sem tettél – vicsorgott Kamuflázs. – És ne hidd azt, hogy pótolhatatlan vagy... Egyikőtök sem az.

- Kínos – suttogta a háttérből Nadragulya, arcán pedig gúnyos mosoly terült szét.

- Pofa be – dörrent rá Láng, hátrálni azonban már nem tudott tovább, ugyanis a falnak ütközött. Igyekezett húzni az időt, ameddig kitalálja, hogyan meneküljön el. – Nem sokra mész nélkülem, Safia.

- Te nem tudod, hogy mire vagyok képes – sziszegte fenyegetően Kamuflázs, és lassan közelebb sétált. – És nem is akarod megtudni...

- Ugyan már – hördült fel Láng. – Szerintem csak hitegetsz mindenkit. Képes vagy egyáltalán bármire is? Én már kezdem azt hinni, hogy nem...

Kamuflázs és Nadragulya gyors pillantást váltottak, ami egyértelműen jelezte Mayának, hogy ezzel már túl messzire ment.

- Csak azért akarsz kiiktatni, mert zavar, hogy nem csinálom csettintésre azt, amit te akarsz – folytatta, kezét a teste mellé ejtve. – És elhiteted magaddal, hogy neked csak bábok kellenek... Mint az új üdvöskéd, Szilánk.

Láng hibát követett el. Túlságosan lefoglalta, hogy minél inkább a földbe tiporja Safiát, és elfelejtett foglalkozni a többiekkel, például Nadragulyával, aki időközben mögé lopózott. A férfi olyan gyors volt, hogy az első ütésre esélye sem volt reagálni, a második elől is alig sikerült kitérnie.

Maya elgurult a földön, és egy tűzfallal próbálta védeni magát, aminek következtében lángra kapott az asztal és Árnyék kapucnija. A lány szitkozódva hajolt el a feléje repülő kés elől, és már éppen diadalittasan felegyenesedett volna, amikor azonban a következő kés áthatolt a tűzön és a bal combjában végezte.

Egy pillanatra elhomályosult a tekintete, majd kirántotta a fegyvert a lábából és elsántikált, messze a próba-alanyoktól.

Akkor túl nagy volt a sokk, hogy belegondoljon, miért engedték el ilyen könnyen.

******

- Van valami esély, hogy...? – próbálkozott Jordan.

- Nincs – vágta rá Hayden.

Néhány hosszú percig mindketten maguk elé meredtek.

- És most mit kellene csinálnunk? – kérdezte a lány.

Hayden körülnézett. A körhinta egy-egy lován, egymással szemben foglaltak helyet és egyformán tanácstalanok voltak.

- Hogy nem vettem észre? – dohogott magában a fiú. – Ott volt az orrom előtt...

- Nem tudhattad – simította meg a vállát szomorúan Jordan.

- Talán ha jobban odafigyelek... - sóhajtott. – Ha nem vagyok elfoglalva a saját bajaimmal...

- Hé, ezt már nem tudod visszafordítani – mondta a lány. – Most viszont mennünk kell, Natasha bajban lehet.

Hayden egyszerre magához tért a lány nevének említésétől.

- Igazad van – vált újra magabiztossá a hangja. – Menjünk.

******

Mikor Maya végre rájött, hogy a kés a nadragulya mérgével volt átitatva, kezdett azon aggódni, hogy már késő.

Amikor a tünetek elkezdődtek, eszébe sem jutott méregre gyanakodni. A kiszáradás érzetét betudta annak, hogy kivételesen meleg volt az időjárás aznap Londonban, a szédülést pedig arra fogta, hogy mégiscsak egy kés landolt a comjában, és azóta sem állt el a vérzés. Amikor azonban már felismerte Nadragulya kezét a dologban, tudta, hogy azonnali segítségre van szüksége, de hirtelen fogalma sem volt, hogy hova mehetne. A kórház kizárva, túl sokat kérdezősködnek, barátai pedig nem igazán akadtak Londonban – vagy úgy általában sehol.

Majd támadt egy remek ötlete.

Nos, remeknek nem volt éppen mondható, de abban a pillanatban úgy gondolta, nincs jobb esélye, így a Soho-beli bár felé vette az irányt, ami köztudottan gengszterek tanyája volt.

Húsz perc múlva az Orgona Bisztró pultján támaszkodott, és kezdett nagyon rosszul lenni. A látkép összefolyt a szeme előtt, ha nem kapaszkodott meg valamiben, félő volt, hogy elájul, a feje lüktetett, a torka és a szája kiszáradt, az ablakon betűző napfény bántotta a szemét.

- Vizet – nyögte halkan, fejét a bárpultra hajtva, majd hangosabban folytatta. – Vizet...

A kocsmáros az arcára öntött egy pohár vizet, amitől kissé magához tért.

- Miben segíthetek? – érdeklődött a férfi. – Keresel valakit?

- Doe – motyogta. – Itt van Doe?

Ezután elvesztette az eszméletét.

******

Rhea Glandrea sok mindenre már nem számított aznap, de arra meg végképp nem, hogy este tízkor Hayden és Jordan ront be hozzá. A fiú pedig kést szegezett a mellkasának.

Rhea hátrálni kezdett.

- Mi folyik itt?

- Ne tettesd az ártatlant – mutatott a lány blúza közepére a fegyverrel Hayden. – Mondj el mindent!

- Itt valami félreértés történt – emelte fel mindkét kezét Rhea.

- Szó sincs félreértésről – vonta fel a szemöldökét Hayden. – Szilánk.

- Nem – rázta a fejét továbbra is a lány. – Nem én vagyok Szilánk...

- Minden egybevág! – A fiú mintha meg sem hallotta volna, átadta Jordan kezébe a kést, majd járkálni kezdett a kis lakás konyhájában. – Az utóbbi időben túl sokat voltatok a közelünkben... Illetve nem te, hanem Noah, aki elterelte a figyelmünket, ameddig te a próba-alanyokkal üzleteltél...

- Ez nem igaz! – kérte ki magának a lány, most csak vállig érő fényes, fekete tincseibe túrva.

- Ne mozdulj – utasította Jordan.

- Amikor először találkoztunk, én akkor megmondtam, hogy aljas köpönyegforgatók vagytok ti mind a ketten – folytatta Hayden. – A cirkuszotok, meg az elegáns modorotok, mind csak álca...

- Te meg mi a francról beszélsz? – hitetlenkedett továbbra is Rhea.

- Ne játsszd a hülyét! – csattant fel a fiú. – Semmi szükség rá, már tudjuk, hogy te vagy Szilánk...

- De ha egyszer nem én vagyok! – vágott a szavába Rhea; ő is kezdett kijönni a sodrából. – Hányszor kell még elismételnem, hogy nem én vagyok!?

- Miért, talán a neved nem R. Glandrea? – fonta össze karjait a mellkasán Jordan.

- De igen, viszont...

- Felesleges tagadnod – rázta a fejét Hayden. – Nem tudunk hinni neked...

- Nem, meg tudom magyarázni! – szólt lassan a lány. – Megengeded?

- Ne tartson sokáig – nézett rá szúrós szemmel a fiú.

- Én nem voltam próba-alany – kezdte, mire a másik kettő felvonta a szemöldökét. – Ez az igazság, én nem voltam, viszont tudom, hogy ki volt.

- A párhuzamos univerzumi éned? – tekintett rá unottan Hayden.

- Majdnem – biccentett a lány. – Az ikertestvérem, Noah.

Egy pillanatig csend telepedett a szobára.

- Nem vagyok zseni, de azt még én is meg tudom mondani, hogy Noah neve nem r-rel kezdődik – szólalt meg óvatosan Jordan.

- A születési neve Reuben Noah Glandrea – magyarázta Rhea. – De sosem szerette az első keresztnevét, ezért használja inkább a másodikat.

- Ezt meg tudom érteni – fintorgott Hayden. – De akkor miért azt írták le a próba-alanyok?

- Nem tudom – vont vállat Rhea. – Valószínűleg, hogy titeket összezavarjanak.

Hayden hümmögött.

- Oké, és te honnan tudod, hogy ő próba-alany volt?

- Mert az ikertestvérem – tárta szét a karját a lány.

- Lindsay-vel együtt lettek tagjai a kísérletnek, igaz? – kezdte kapizsgálni Hayden.

Rhea bólintott.

- Dr. Brannan eredetileg csak Noah-t akarta alanynak választani, de Lindsay... - A lány mély levegőt vett. – Szóval, Lindsay-vel nagyon közel álltak egymáshoz, és... Gyerekek voltunk. Ha egy gyerek azt látja, hogy a legjobb barátját felnyalábolja egy idegen, és egy furgonba kényszeríti, nem gondolkodik, nem foglalkozik a következményekkel, csak fut utánuk... Néhány sarok után észrevették, és őt is bedobták a csomagtartóba Noah mellé. Brannan dühös volt, hogy az emberei elhoztak egy szemtanút is, de akkoriban senkin nem akart működni a kísérlet, így végül mindkettőjüket bevette a programba.

- Majd rajtuk sem működött – jegyezte meg halkan Jordan.

- Igaz, de mindketten eljutottak a negyedik fázisig, ami nem sok alanyról volt elmondható... - folytatta Rhea. – Majd tovább nem sikerült jutniuk, és néhány héten belül mindketten előkerültek.

- Brannan mindig kitörli azoknak az emlékeit, akiket szabadon enged – mondta Hayden. – Hogyan tanulták meg használni az erejüket?

- Évek teltek el, amikor az egyik cirkuszi előadásunk után Lindsay-hez odament egy férfi. Külföldi volt, azt hiszem spanyol.

- Nem portugál? – kérdezte Hayden rossz előérzettel, és gyors pillantást váltottak Jordannel.

- De, lehet – biccentett a lány. – A lényeg, hogy elmondta Lindsay-nek, hogy a Nightmare kísérlet tagja volt, és hogy ha ügyes, meg tudja tanulni használni a képességét. Lindsay imádta a kihívásokat, és túl makacs volt ahhoz, hogy ne hajtsa végre... Ó, meg persze kedvelte azt a srácot, és az is benne volt a dologban, hogy imponálni akart...

- Rhea, az a férfi a londoni alvilág egyik legjelentősebb alakja – jegyezte meg óvatosan Hayden. – Ő ölte meg Lindsay-t.

- Akkor ezt nem tudtuk – tárta szét a karját. – Csak annyit, hogy ideállított ez a sármos üzletember, aki elrabolta a barátnőm szívét, és nekem csak annyi számított akkor, hogy őt boldoggá teszi. Akkor kezdődtek a bajok, amikor Lindsay elkezdte megtanítani Noah-nak is, hogy hogyan használja a képességét, na az már nem tetszett a titokzatos üzletemberünknek.

- De azt honnan tudtátok meg, hogy Noah is próba-alany volt? – szólt közbe Jordan.

- Amikor Doe elmondta Lindsay-nek, mindannyiunk számára világossá vált a dolog – felelt a lány. – Szóval, Lindsay-nek választania kellett köztünk és az új barátja között...

- És Doe-t választotta? – húzta el a száját Hayden. – Hiszen ti voltatok a családja.

- Ne felejtsd el, hogyha viszonzatlanul is ugyan, de szerelmes volt Doe-ba – mondta Rhea. – És szentül hitt abban, hogy egyszer együtt lesznek... Ezt pedig nem akarta feladni.

- Elárult titeket – emlékeztette Jordan.

- Én már megbékéltem a döntésével – válaszolt Rhea. – Sok évbe telt, de megbékéltem vele. Tudtam, hogy neki is rossz volt, hogy elhagyott minket, és én pedig ahelyett, hogy megöleltem volna, tudatva, hogy támogatom, kiabáltam vele. Amikor legutoljára találkoztunk, akkor is kiabáltam vele, szidtam, és... És...

Elakadt a lélegzete, majd kitört belőle a zokogás.

- Hé, semmi baj – lépett hozzá közelebb Hayden, és kezét a vállára helyezte.

- Ő volt a legjobb barátnőm – szipogta a lány. – Miután elment, úgy gondoltam rá, mint aki cserbenhagyott, de igazából én voltam az. Én hagytam cserben.

- Rhea, ez nem igaz – szólt Jordan. – Lindsay hozott egy döntést, amivel együtt kellett élnie.

- Ezen most már nem tudsz változtatni – tette hozzá Hayden.

- Igazatok van – törölte meg a szemét Rhea. – Most a jelen fontos... Hol is tartottam?

- Biztos, hogy jól vagy?

- Igen – bólintott határozottan. – Szóval, Lindsay elment... Évekig nem hallottunk felőle, majd legközelebb a tévében láttuk viszont, mint körözött szökevényt. Akkor már tudtam, hogy ebbe Doe keverte bele... Körülbelül egy éve azonban látógatóba jött hozzánk, és megígértette velünk, hogy bárki bármit kérdez róla, mi tartjuk a szánkat. A szavainak azzal adott nyomatékot, hogy... Hogy elvágta az unokatestvérem torkát.

- Ekkor láttátok utoljára?

- Igen. Legközelebb már csak a haláláról hallottunk...

Néhány percig mindhárman hallgattak.

- És Noah mikor tanulta meg akkor használni az erejét? – kérdezte Hayden.

- Nem sokáig jutott, amikor Lindsay tanította – mondta Rhea. – Nem olyan régen kezdte el újra tanulgatni, de csak véletlen szereztem tudomást róla... Szerintem nem akarta, hogy tudjak róla.

- Arról sem tudtál, hogy csatlakozott a próba-alanyokhoz?

- Nem – rázta a fejét. – Erről ma hallottam először, esküszöm.

- Egyáltalán mi Szilánk képessége?

- Amihez hozzáér, jéggé válik, majd szilánkosra törik – magyarázta a lány. – De azóta lehet, hogy mást is tud már csinálni...

- Oké – sóhajtott Hayden, és megdörzsölte az arcát. – Rhea, hol van a bátyád?

- Nem tudom – vont vállat a lány, majd ártatlanul hozzátette. – Natashával ment el valahova, azt hiszem.

- Mi van? – pattant fel Hayden. – Miért nem ezzel kezdted!?

- Nézzétek, Noah nem fogja bántani Natashát. Ebben biztos vagyok...

- Én már semmiben nem vagyok biztos – motyogta a fiú, majd felpillantott. – Jordan, te maradj itt vele, biztos, ami biztos...

- Rendben – bólintott a lány.

- Hova mentek? – fordult Rheához.

- A partra, ha jól tudom...

- Oké, azt hiszem, tudom, hogy pontosan hova – biccentett Hayden. – Megyek, és bemosok egyet Noah-nak... Ja, meg Natashát is megmentem. 

*****

Sziasztok! :)

Ezzel a fejezettel szeretnék boldog karácsonyt kívánni nektek, és remélem, hogy a helyzettől függetlenül is kellemesen fognak telni az ünnepek.

Még találkozunk idén!

Blair