- Ezt most ugye nem gondolja komolyan? – nézett Hayden döbbenten dr. Francesre.

- Én is elég... kockázatosnak tartom – szólt óvatosan Natasha.

- Tudom, hogy őrültség – dörzsölte az arcát a férfi. – De van jobb ötletetek?

- Nincs – sóhajtott Jordan. – Akkor ez a terv? Bemegyünk a börtönbe néhány tolvajhoz, hátha akar nekünk segíteni?

- Egyáltalán beengednek minket látogatóként? – tűnődött Hayden. – Nem kéne ahhoz valami igazolványt hamisítani?

- Én igazából arra gondoltam, hogy rabokként megyünk... illetve mentek be.

- Tessék? – kerekedett el Natasha szeme, és hitetlenkedve bámult a férfire.

- Ha csak úgy odatévedünk, senki nem fog semmit lopni nekünk. Ha rabokként a közelükbe férkőztök, sokkal egyszerűbb és nagyobb a siker esélye.

- És mégis hogy tudnánk beszökni a börtönbe? – érdeklődött Natasha, majd elfintorodott. – Jézusom, ez de hülyén hangzik. Az emberek általában kifele szoktak szökni a börtönből, és nem befele...

- Natasha, te tudsz esőcseppként mozogni, igaz?

- Igen – ráncolta a homlokát a lány. – Ó, ne már. Komolyan az a zseniális terv, hogy Hayden meg én bemegyünk az erőnket használva, ott befűzünk néhány tolvajt, majd őket megszöktetjük és elsétálunk múzeumot rabolni? Elég rosszul hangzik.

- Sajnálom, nincs jobb ötletem – tárta szét a karját Matthew. – Akkor benne vagytok vagy sem?

- Van más lehetőségünk? – sóhajtott Natasha.

- Ami azt illeti... van – szólalt meg Hayden, aki eddig csak csendben hallgatta a vitát.

- Légy szíves, mondd, hogy egyikünknek sem kell börtönbe mennie miatta – dörzsölte meg az arcát Natasha.

- Hát, ha az egész balhé miatt a zsaruk nem dugnak be oda, akkor nem – vont vállat a fiú. – Szóval, arra gondoltam, hogy vonjuk be a próba-alanyokat... Legalábbis Lángot, ő ha gyújtogat a múzeumban, azzal nagy felfordulást lehet kelteni... Kevésbé fognak arra figyelni, hogy a kódex a helyén van-e.

******

- Láng – biccentett Natasha a lánynak, amikor összeültek az első tanácskozásra.

- Esőcsepp – viszonozta a köszönést Maya, majd Jordanre siklott a tekintete. – Hullócsillag.

- Itt a British Museum alaprajza – terítette le az asztalra a papírt Matthew, majd rámutatott rajta az egyik teremre. – Itt őrizik a Codex Alexandrinust, egy üvegvitrinben.

- És nekem annyi a feladatom, hogy álljak neki gyújtogatni?

- Ahhoz értesz, nem? – motyogta gúnyosan Natasha, mire egy csúnya pillantást kapott Haydentől. – Bocs, nem tudtam, hogy ekkora... rajongója lettél a piromániás lánynak.

- Nem hiszem, hogy ez vezet bárhova is – szólt közbe Jordan, amikor már látta a fiún, hogy valami hasonlóan csípőset készül visszavágni.

- Igazad van – nézett Láng újra az alaprajzra. – Essünk túl rajta és kész.

- Ezen nem lehet csak úgy „túlesni" – vágott közbe Natasha. – Lehet, hogy neked nagy gyakorlatod van a lopásban, de szerintem rendesen fel kell készülnünk a dologra. Főleg, ha nem akarunk börtönben kikötni...

- Srácok, tudom a megoldást – dörzsölte meg az arcát Maya. – Fejbelövöm ezt a fazont, aki megbízott titeket ezzel. Az úgy nem sokkal egyszerűbb?

- Azt nem lehet, mert az emberei figyelhetik a családomat. Meg még ki tudja, kiket – vonta fel a szemöldökét Natasha. – És legutóbb is miattam halt meg valaki... Nem hagyom, hogy ez újra megtörténjen. Teljesítjük a feladatot.

- Ha mindig csak engedelmeskedtek neki, ennek sosem lesz vége – vélekedett Maya. – Higgyetek nekem.

- Doe egyébként sem érdemli meg a halált – vont vállat Natasha. – Annál sokkal nagyobb szenvedés jár neki...

- Várjatok, Doe-ról van szó? Ő bízott meg titeket?

- Miért, ismered? – érdeklődött Jordan.

- Doe az alvilág egyik legjelentősebb alakja – közölte Láng. – És az is, aki a leginkább képes a háttérben maradni, komolyan mondom, nincsen priusza. Semmit nem lehet tudni róla, még a valódi nevét sem.

- De vannak bizalmasai, nem? – kérdezte Jordan. – Biztos van, aki tud róla valamit... Például a gyengepontját.

- Lindsay volt a bizalmasa – felelt a lány. – Ő meg ugyebár meghalt, gondolom hallottátok...

- Szerinted ki tehette? – támaszkodott az asztalra Natasha.

- Fogalmam sincs – vont vállat Maya. – Sokaknak volt okuk neheztelnie rá... Bárhova ment, ott pusztítást okozott.

- Te jól ismerted? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Hayden is.

- Az túlzás – húzta el a száját Láng. – Megpróbáltuk beszervezni, de közölte, hogy ő márpedig csak Doe-nak hajlandó dolgozni... Szerelmes volt abba a csávóba, vagy nem tudom, hogy mi egyéb késztethette arra, hogy neki dolgozzon...

Natasha vállat vont.

- Szóval, akkor mit gondolsz? Ha Doe egyszer kiszemelt magának minket, soha többé nem szabadulunk tőle?

- Ha nem erőszakos módszerekkel akarnátok szabadulni tőle, nem hiszem – rázta a fejét Maya. – Azt viszont biztosan tudom, hogy Doe nem az az ember, akivel jó ötlet packázni... Csináljuk meg a melót, utána viszont, szavamat adom, hogy segítek nektek leszámolni vele... Ugyanis nekem is van némi elszámolni valóm vele.

­­­******

- Akkor most már csak azt kellene eldönteni, ki csinálja a rablásnak a rablás részét – közölte Láng. – Nyilván nem én, mert én a figyelemeltereléssel foglalatoskodom, és nem is Hullócsillag, mert ő meg haszontalan ebből a szempontból...

- Hé! – szólt közbe felháborodottan az említett.

- Úgyhogy marad Esőcsepp és Hurrikán – tárta szét a karját Maya, figyelmen kívül hagyva Jordan közbeszólását.

- Csinálom – vágta rá ösztönösen Hayden. Láng bólintott.

- Nem – szólt közbe Natasha, mire mindenki meglepetten pillantott rá. – Majd én... A gyémántrablás nehezét is Hayden csinálta... Most én jövök.

- Ne – rázta a fejét a fiú. – Nem kell csak azért bevállalnod, mert legutóbb én csináltam. Most is meg tudom csinálni.

- Tudom – bólintott Natasha. – De most én szeretném.

- Hallottátok – tárta szét a karját Maya. – Akkor Esőcsepp lopja el a kódexet, mi pedig segítjük őt.

******

Natasha idegesen toporgott a British Museum egyik termében. Szemét az egyik számára teljesen értéktelen síkidomokat ábrázoló festményre függesztette, miközben tornacipőjével a sima kövön dobogott.

- Hé, nyugi.

Natasha összerezzent, szinte teljesen megfeledkezett a headsetről.

- Jól vagyok – felelt lefele nézve, hogy senki se lássa, hogy magában beszél. – Tényleg.

- Aha – felelt Hayden. – Azért, ha esetleg mégsem lennél, elmondom, hogy minden rendben lesz.

- Ebben nem lehetsz biztos – suttogta a lány.

- Figyelj, maximum együtt megyünk sittre – próbálta jobb kedvre deríteni a fiú.

- Nem, nem mennénk együtt sittre, mert külön börtönök vannak nők és férfiak számára – javította ki Natasha, Hayden célja azonban sikerült: hetek óta most először nem a rablás töltötte ki minden gondolatát. – Én Lánggal mennék együtt sittre, akit sajnálatos módon holtan találnak majd a cellájában a bekerülés második napján. Te kapod Matthew-t, ez igazságtalanság.

Hayden halványan elmosolyodott, bár ezt a lány nem látta.

- Figyelj, majd eladunk engem prostinak és aztán mehetünk együtt sittre.

Natasha alig bírta megállni, hogy ne nevessen fel hangosan. Továbbra is tüzetesen fixírozta a kubista festményt, mintha nagyon érdekelné.

- Ha miattad bukom le, amiért elkezdek röhögni a Picasso-szerű festmény mellett, esküszöm, hogy megfojtalak.

- Még jó, hogy nem halok meg minden alkalommal, amikor a gyilkosságommal fenyegetsz – felelt fojtott hangon a fiú. – Ha halhatatlan lennék, akkor sem lenne időm minden alkalommal felkelni a földről, te újra megölnél.

- Úgy állítasz be, mint egy őrült szadistát.

- Az vagy – felelt Hayden nevetve. – Ezért adhatsz egy taslit a meló után.

- Vége a bájcsevejnek, kezdődik – szólt bele a beszélgetésbe Maya.

És valóban: alig öt percen belül beindult a tűzriasztó.

Az emberek a kijárat felé kezdtek tódulni, a hirtelen beállt zűrzavar pedig elég volt Natashának ahhoz, hogy akcióba lendüljön. Felsurrant a lépcsőn, ahonnan esőcseppé alakulva folytatta az utat.

- Kamerák kilőve – szólt Maya. – Visszaalakulhatsz emberré, én fent vagyok a megfelelő szinten.

- Kösz – biccentett Natasha. Két és fél év után már meg tudta azt csinálni, hogy ne legyen csuromvíz a visszaváltozás után. – Dr. Frances, tudna navigálni?

- Persze – felelt a férfi. – Tőled jobbra van a kódex.

- Oké – bólintott a lány, hátra fordulva azonban látta, hogy a lángok közelednek. Felemelte az egyik kezét, és vízfalat hozott létre, míg a másikkal felhelyezte a kézigránátot az üvegvitrinre. – Biztos, hogy nem sérül meg a kódex?

- Biztos. Albert fejlesztette ki a gránátot, és ő érti a dolgát – vélekedett Matthew. – Húzódj fedezékbe, Natasha.

A lány a felszólítás nélkül is megtette volna, ugyanis a tűz ropogása mellett is hallatszó visszaszámláló ketyegése felettébb aggasztó volt. Felemelte a másik kezét is, egy újabb vízpajzsot létrehozva, így már két nagy tömegű vízfal között állt. Tudta, hogy ha így most hirtelen elengedné vagy elhagyná az ereje, azonnal meghalna.

A robbanást szinte ki se lehetett venni a hangzavarból, az üvegen viszont valóban egy harmincszor harminc centis lyuk keletkezett, ami már elég volt a Codex Alexandrinus eltávolításához a helyéről.

Natasha nagyon óvatosan elkezdte visszaszívni az egyik vízfalat, ami végül eltűnt az ujjaiban. Mire ökölbe szorította a kezét, már csak néhány vízcsepp hullott a padlóra.

- Maya, hol vagy? – szólt a headsetbe.

- A tűz túloldalán – felelt a lány. – Én keresztül tudok menni rajta, de akkor elvesztem felette az irányítást.

- Akkor átmegyek én – jelentette ki hirtelen ötlettől vezérelve Natasha.

- Mi? Nem. Porrá égsz.

- Nem, mert én vagyok Esőcsepp – mondta a lány eltökélten. – Eloltom a tüzet, és átviszem a kódexet. Utána te újra tüzet gyújtasz, hogy a tűzoltóknak ne legyen feltűnő.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Láng, és hangjában aggodalom csendült. – Semmi garancia rá, hogy felül tudsz kerekedni a képességeimen.

- Meg kell próbálnom – felelt Natasha. – Érzem a csontjaimban, hogy menni fog.

Mindkét kezét maga elé emelte, és felemelte a vízfalat. Víz és tűz összecsapott, a lángok a magasba csaptak, a hullámok át felettük. Natasha érezte az energiát, és a két kezét egymásra helyezte, és egy utolsót lökött a tűz felé. Majd kimerülten rogyott a földre.

- Anyám – hallotta távolról, elmosódva Láng hangját. – Megcsináltad.

A termet füst lepte be, Natashát a fulladozás érzete rántotta vissza a valóságba. Köhögve ült fel, és próbálta kivenni Maya alakját.

- Basszus! – találta meg a lány, és letérdelt mellé. – Tudsz járni?

Natasha erőtlenül bólintott. Felnyalábolta a kódexet, majd Láng vállára támaszkodva kifelé indultak. Maya még visszafordult, és legyintett egyet a kezével, mire újra a félig leégett plafon felé csaptak a lángok.

*****

Natasha számára teljes homályba borultak az utána következő órák. Arra még emlékezett, hogy eliszkoltak a tetthelyről, legközelebb azonban az ágyban tért magához, nem tudta volna megtippelni sem, hogy mennyi idő elteltével.

- Szia – hallott egy hangot, amikor kinyitotta a szemét. Nagy nehezen felült, és belenézett Hayden kékeszöld szempárjába.

- Mennyit aludtam? – dörzsölte meg az arcát, érzésre ugyanis minimum egy téli álomnak tűnt.

- Hetvenkét órát egyhuzamban – felelt a fiú.

- Akkor azért érzem magam úgy, mint akit kétszer mostak ki – biccentett a lány. – Megszereztük a kódexet?

- Ó, igen. Már le is adtuk Doe-nak.

- És hogy reagált?

- Annyira nem örült annak, hogy Mayát is bevontuk – vont vállat Hayden. – Legalábbis, hogy nem szóltunk róla, de senkit nem tervez megölni miatta.

- Az már előrelépés – mosolyodott el halványan a lány. – És mi lesz a következő meló? Arról lehet már tudni valamit?

- Aha, de azt még nem, hogy mit kéne ellopnunk – válaszolt a fiú.

- És hova megyünk?

- Franciaország. Párizs – kacsintott Hayden.

- Jézusom, ugye nem akarja velünk ellopatni a Mona Lisát? – dörzsölte meg az arcát Natasha fáradtan. Az hiányzott most legkevésbé az életéből.

- Nem, azt mondta, annyira nem akar népszerűt választani.

- Mi értelme van ennek az egésznek? – ült fel Natasha. – Minek lopunk múzeumokból műkincseket neki? Valami szenvedélyes gyűjtő, vagy mi?

- El akarja adni a feketepiacon – vélekedett a fiú. – Csak a pénzről szól... Talán van egy vevője, akit nagyon érdeklik az ilyen antik dolgok... Vagy nem tudom, de meggyőződésem, hogy a pénzért csinálja.

A lány vállat vont. Ő aztán a legkevésbé sem látott bele Doe elméjének rejtekeibe.

- Hé, nem láttad Mayát?

Hayden összevonta a szemöldökét.

- Legutóbb még azzal fenyegetőztél, hogy kinyírod.

- Változnak az idők – ásított a lány, kimászott az ágyból. – Na, láttad vagy sem?

- Az erkélyre ment ki.

Natasha bólintott, és lassan lábra állva kibotorkált az erkélyre.

- Szia – biccentett Maya, aki éppen mélyet szívott a kezében tartott szivarból. – Kérsz?

- Nem dohányzom – felelt Natasha, és mellé telepedett, a korlátra támaszkodva. – Hé, még meg sem köszöntem.

- Nem is kell – legyintett hanyagul a lány, és rövid, egyenetlenre nyírt vörös hajába túrt.

- De – erősködött Natasha. – Megmentetted az életemet.

- Ne verd nagy dobra. Magam miatt mentettelek meg – javította ki Maya. – Azért hoztalak ki a múzeumból, mert tudtam, hogy ha nem teszek így és meghalsz, Hurrikán megkereste volna az öcsémet, és ki tudja, mit tett volna vele... Nem azért mentettelek meg, mert barátok lennénk vagy ilyesmi. Nagy különbség.

- Kár – vonta meg a vállát Natasha. – Pedig pont kezdtelek bírni.

Maya elfojtotta a mosolyát.

- Láttam, hogy mire vagy képes – kezdte komoly hangon. – Igazán nagy segítség lehetnél a számunkra. Persze, ha nem ragaszkodsz a dokihoz meg Hurrikánhoz...

- Ragaszkodom hozzájuk – biccentett a lány.

- Ja. Gondoltam – csettintett a nyelvével Láng. – Egy próbát megért.