-surprise-

"Are you sure it was Seungmin? So weird..."

-Mr. Kim, the director-

"Where is Woo?"

"The anniversary..."

Minho szemszöge:

(20:40)

Ahogy szoktuk most is a Szajna parton ülünk és lógatjuk a vízbe a lábunkat. Már vagy egy órája beszélgettünk különböző témákról, mikor Jis megéhezett, ezért vettem neki pár macaront a mögöttünk lévő bódéból.

- Ízlik? - kérdeztem Sungiet, aki épp beleharapott egy rózsaszín macaronba.

- Ühüm, nagyon nyama - mondta tele pofival a fiú, tényleg úgy néz ki, mint egy mókus, mikor eszik, olyan aranyos, meghalok. - Kérsz? - nyújtotta felém a sütemény megmaradt felét.

- Aha, megkóstolom, köszi. - mosolyogtam rá, mire szemeiben csintalan fény nyúlt.

- Csukd be szemed, nyisd ki szád! - utasított, mint egy jól képzett cukros bácsi. Tettem, amit kért, pár pillanat múlva pedig meg is éreztem az édes ízt a számban. Aztán hirtelen egy telefon fényképezőgépének jellegzetes kattanását hallottam. Kipattantak a szemeim meglepetésemben és épp elkaptam a pillanatot ahogy Jisung vigyorogva tartja felém telefonja kameráját. Mikor meglátta, hogy észrevettem egyből elkapta a fejét, vele együtt a telefonját is és szitkozódva kezdte szidni magát, hogy miért nem volt lenémítva.

- Jis te lefotóztál?

- Nem tudom miről beszélsz - nézett minden felé csak rám nem.

- Add ide a telefonod. - mondtam határozottam, kis vacillálás után felém nyújtotta a készüléket.

Szerencsére fel volt oldva így egyszerűen megnyitottam a galériáját, majd a legutóbbi képre kattintottam. És láss csodát a képen én voltam csukott szemmel egy rózsaszín macaronnal, ami félig kilógott a számból.

- Ezt mivel magyarázod? - mutattam felé a képet, szembesítve őt a bűnténnyel.

- Úristen tök jól sikerült! - kapta ki a kezemből a telóját, ignorálva az előbbi kérdésemet.

- Jisung! - szóltam rá, mire abbahagyta az örömködést. - Szóval?

- Ja hát az úgy volt igazából, hogy szóval izé... - makogott össze-vissza zavarában. - Beállíthatom háttérképnek? - kérdezte hirtelen a képre mutatva. Annyira aranyosan festett ahogy sugárzott a boldogságtól, nem tudtam neki nemet mondani.

- Egy feltétellel - emeltem fel mutatóujjamat, mire felvonta a szemöldökét - Ha én is csinálhatok rólad egy ilyen képet.

Jisung egy pillanatra elgondolkozott, mérlegelve, hogy mennyire éri meg ez neki. Majd egyszerűen vállat rántott és a szájába tömte az utolsó megmaradt macaront.

Gyorsan készítettem róla egy képet, ahogy hatalmas nagy bociszemekkel és a pufi pofijával bámul a kamerába. Zabálni való.

- Mutii - nyújtogatta a nyakát a fiú kíváncsian, miután elrágcsálta az utolsó sütit is. - Ewww - fintorgott a kép láttán.

- Naa most miért, szerintem irtó aranyos. - mosolyogtam büszkén és be is állítottam háttérképnek. Jis ugyanígy tett az én képemmel.

Egymás mellé helyeztük a két készüléket világító képernyővel és csak néztük a hülye pofánkat.

- Aaa de jó most már úgy mecsizünk, mint egy igazi pár - tapsikolt örömében. - De persze még nem vagyunk azok, mert még nem érdemelted ki. - vigyorgott a képembe.

- El ne szállj nekem. - nevettem fel. Újra a telómra néztem, hogy csekkolhassam az időt: 21:05. Baszki indulnunk kell, kaptam észbe. - Gyere Sungie indulunk. - álltam fel, majd megfogam a kezét és segítettem neki felállni. Nem mintha magától nem ment volna neki, de lusta na.

- Mi? De hová? - értetlenkedett.

- Meglepi. - titokzatoskodtam.

- Naa Minho mondd el! - nyaggatott karomat rángatva, miközben egymás mellett caplattunk az úti célunk felé.

- Ismered a Shadow Princes-t? - játszottam a hülyét.

- Viccelsz?? Ők a kedvenc bandám, a legjobbak. - lelkesedett be egyből. - Pár éve voltam a koncertjükön a bátyámmal és annnnnyira jó volt - áradozott. - De ezt már meséltem nem?

- Hmm nem rémlik. - színészkedtem tovább.

- Gyanús vagy te nekem. - vonogatta a szemöldökét.

- Egyébként azt csiripelték a madarak, hogy nagy fan vagy. - folyttam.

- A legnagyobb. - helyeselt büszkén.

- Na és képzeld Maze mesélte pár napja, hogy jönnek az Utópiába koncertezni a hétvégén - meséltem a reakcióját figyelve. - ééés nekem véletlenül pont van két jegyem ma estére. - mutattam fel büszkén a két papírfecnit.

Izgatottan kapta ki a kezemből az egyik lapocskát, hogy alaposabban szemügyre vehesse.

Belépőjegy

Útópia

The biggest Shadow World entertainment venue.

tonight's performer: Shadow Princes

date: 2024. 03.15

22:00 ~ all night

*QR code*

We wish good time in paradise!

Jisung pár percig lefagyott, mint egy sóbálvány, majd hirtelen olyan frekvencián kezdett el visítani, mint ahogy Sasha szokott, mikor pókot lát.

- Te vagy a kedvenc emberem a világon! - ujjongott örömében.

- Ennek nagyon örülök Ji, viszont haladjunk mert tízkor kezdődik a koncert.

- Ja ja igen, siessünk! - szaporázta meg a lépteit. - Az, hogy lehetséges, hogy én erről eddig nem hallottam, Mazie miért nem szólt?

- Én kértem meg, hogy tartsa a száját, mivel meglepetésnek szántam. - magyaráztam.

- Hát ennél jobban nem tudtam volna meglepődni, szóval büszke lehetsz magadra. - karolt belém újból.

A bárhoz hátralévő út viszonylag csöndben telt. Élveztük egymás közelségét és a kellemes tavaszi szellőt, Jisung a csillagokat bámulta én pedig őt. Hálás vagyok, hogy Jisung életének a részese lehetek, úristen ez de csöpögősen hangzik, mikor lettem én ilyen érzelmes?

Újra a fiúra néztem, aki továbbra is hátra hajtott fejjel kémlelte az eget, közben pedig az összekulcsolt kezeinket lóbálta, mint az ovisok mikor mennek a menzára. Azt érzem, hogy végre közelebb kerülhettem hozzá és ez akkora boldogsággal tölt el, amilyet már nagyon rég nem éreztem, melegség van a már rég kihült testemben. És ezt mind ennek az angyalnak köszöntem itt mellettem.

Külső szemszög:

(17:10)

Champs-Élysées környéke Párizs legdrágább részébe tartozik, tele luxus márkák üzleteivel. A fiú ritkán jár erre és ami azt illeti kissé feszéjezve érzi magát hétköznapi öltözetében a bundákba és drága öltönyökbe burkolódzó alakok között. Changbin ruhájával egyébként semmi probléma nem volt, fekete farmert, edzőcipőt és egy barna inget viselt, ami kihangsúlyozta szembetűnő izmait. Az egészet megtoldotta egy dzsekivel, a hideg tavaszi szellőre való tekintettel. Egyszerűen csak túl átlagosnak érezte magát ehhez a közeghez. Hirtelen az jutott eszébe, hogy Hyunjin meg Jeongin, vagy akár Felix mennyire beleillenének az itteninek közé. Biztos gyakran járnak erre.

Meg kell hagyni, hogy sok turista is jár-kel ezeken az utcákon, akik többsége határozottan az „átlagos mondén ember" kategóriájába tartozik. Changbin még ezt sem mondhatja ez magáról, mivel akár mennyire is átlagos ember, mondén sohasem lehet többé.

Csak azért választotta ezt a helyet találkozó pontnak, mert közel van a plázához, ahova tartanak, továbbá mert tudja, hogy Céleste jól ismeri ezt a környéket, ezért nem aggódott amiatt, hogy a lány esetleg eltéved.

Már egy ideje szobrozott a diadalívet körülvevő hatalmas körforgalom egyik utcasarkán, kezében az ajándékul szánt virágot szorongatva toporgott és azt mondogatta magában „csak jöjjön már".

Hirtelen megcsörrent a telefonja, mire a fiú meglepetten összerezzent, majd észbe kapott és sietve halászta elő a zenélő kis készüléket a farmerzsebéből.

„Célie💖"

Villogott a név kitartóan a kijelzőn. Bin fogadta a hívást, a füléhez emelte a telefont és mielőtt bármit mondhatott volna meghallotta a lány hangját.

- Fordulj balra. - csak ennyit mondott majd bontotta a hívást.

Changbin homlokát ráncolva nézett a véget ért hívásra, de azért engedelmesen balra fordult.

Meg is pillantotta a lány sziluettjét nem messze tőle. Kardigánját összefogva magán szedte a lábait barátja felé.

Time skip: 20:00

Céleste minden aggodalmának ellenére a randi szerű találkozó gördülékenyen haladt. Érkezésekor Changbin átnyújtotta neki a rózsaszín rózsát, de a jelentését - ami nem más, mint szerelem első látásra - nem merte elárulni a lánynak.

A pláza közel volt így addig egész kellemesen elbeszélgettek. A mozi a legfelső emeleten volt, miután felmentek Changbin lovagiasan megvette mindkettőjük popcornját és colaját. Céleste először ellenkezett, de végül feladta a próbálkozást a felesben való fizetés mellett.

A film, amit megnéztek a The Fall Guy volt, ami lehet tematikában jobban illett Changbinhoz, de szerencsére Ryan Gosling Céleste figyelmét is le tudja kötni. Az izgulós részeknél a lány mindig Bin karjára fogott, amin a fiú csak boldogan mosolygott.

Úton az étterembe lelkesen megvitatták a teljes filmet. Changbin megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy Céleste-nek is tetszett a film.

Az étterem természetesen nem a Champs-Élysées sétáló utcán helyezkedett el, azt a fiú aligha tudta volna megfizetni.

Egy bájos kis étterembe mentek, amit Bin már régebben kinézett. A lánynak nagyon tetszett a hely hangulata, miközben várták az ételeket kellemes baráti beszélgetést folytattak egymással minden féle témáról, ahogy szokták.

Mikor elhagyták az éttermet az idő fél tíz körül járt és a szél is feltámadt kissé. Céleste megborzongott, amikor a hajába kapott a szél.

- Hűvös van. - szólt Bin, majd levette magáról a dzsekijét. - Tessék, vedd fel. - nyújtotta át a lánynak.

- Köszönöm Binnie, de így te fogsz megfázni.

- Nem fogok nyugi. - tudta le ennyivel Bin, igaz kicsit ő is fázott a kabátja nélkül, de fel sem merült benne, hogy hagyja, hogy Céleste fagyoskodjon helyette, még csak az kéne.

Changbin megállapította, hogy későre jár ezért kötelessége hazakísérni Céliet. A lány nem ellenkezett a kedves gesztus hallatára, Bin felajánlotta a karját mire ő belekarolt és együtt indultak a párizsi intézet felé.

Épp Jisung és Minho kapcsolatának kibeszélése volt terítéken - ami Céleste megvallása szerint irtó aranyos és szuper cuki - mikor is a lányt valami, vagyis inkább valaki kizökkentette a gondolatmenetéből.

Egy fiú állt tőlük nem messze egy kis közért előtt.

- Az ott nem Seungmin? - mutatott az alak felé a lány.

A fiú amint meglátta, hogy észrevették egyből sarkon fordult volna, viszont Céleste hangja megállította.

- Hé Seungmin, nem is köszönsz nekünk?

Seungmin elmormogott egy káromkodást, majd ajkába harapva visszafordult a barátai felé, akik épp odaérkeztek elé.

- Bocs nem vettelek észre benneteket. - hazudta, tőle nem megszokott ridegséggel a hangjában.

- Seung minden oké? - ráncolta a homlokát Bin, érezve, hogy a barátja most valahogy más.

- P-persze, hogy ne lenne - helyeselt cseppet sem meggyőzően, tekintete megakadt a barátai összekulcsolt karján, aztán a Célestre nagyúsan nagy kabáton, amit mintha már látott volna Changbinon. Mindent értett, eddig is sejtette, de félt tudni, most már tudja és ez cseppet sem tette könnyebbé a helyzetét. - Nem akarok zavarni.

- Nem zavarsz - rázta a fejét Célie, majd Seungminra mosolygott, ennek hatására a fiú arcából kifutott minden szín.

- N-ne haragudjatok, de nekem most mennek kell, mert elkell intéznem a...a szóval van pár dolog, amit Saci rám bízott és ezért most sietek - magyarázta esetlenül az egyébként mindig összeszedett fiú. - Majd találkozunk, érezzétek jól magatokat, sziasztok. - mondta és elsietett mellettük.

Céleste nyitotta a száját, hogy utána szóljon, de nem tudott hirtelen mit mondani.

- Mi ütött belé? - adott hangot meglepődésének a lány.

- Az előbb nem a másik irányba akart menni? - válaszolt kérdéssel a kérdésre Bin, aki arra mutatott amerre Seungmin elindult, mikor meglátta őket.

- Nem tudom. - mélázott el Célie. - Ez biztos Seungmin volt? Olyan fura...

- Hát Seungminnak Seungmin az biztos. Lehet megbántotta valaki, vagy csak fáradt ki tudja, az biztos, hogy nincs jó kedve. -következtetett Changbin. - Majd holnap rákérdezek nála.

- Rendben. Majd mondd el mi volt, aggódom miatta. - felelte Céleste, majd folytták az útjukat.

Seungmin szemszöge:

Idegesen vettem észre, hogy a szemeiből sós könnyek bukkantak elő és végig szánkáztak az arcomon. Gyorsan letöröltem őket, majd agresszívan felrúgtam a mellettem lévő szemetest.

- A francba. - álltam meg pár lépés után, majd visszamentem a kukához, hogy felállítsam azt. Nehogy már valami huligán félének higgyenek.

Lehajoltam a szemetekért, amik kiszóródtak a borulás során és visszaraktam őket a kukába.

Eredetileg csak a gyógyszertárba ugrottam le pár nélkülözhetetlen dologért, egyáltalán nem számoltam azzal, hogy pont Célestékkel találkozom. Céleste... tudtam, hogy ma randizni mennek és megpróbáltam minden módon elterelni a gondolataimat róluk, és amikor már épp sikerrel jártam, megjelentek.

Őszintén még magamat és megleptem a viselkedésemmel, nem szoktam olyan helyzetbe kerülni, hogy ne tudjam, mit mondjak, káromkodni se szoktam, kukákat fellökni meg pláne nem.

Megrázva a fejem igyekeztem kiűzni a gondolatokat az elmémből, amik csak a göndör hajú lány körül forogtak.

Maze szemszöge:

Délután hatkor teljes fangörcsben érkeztem a munkahelyemre. El sem tudom mondani mennyire várom ezt az estét. Jisunghoz hasonlóan én is SP fan vagyok, és bár én nem ujjonghatok a tömegben, a bárpult mögül azért figyelhetem az eseményeket, jutányos pénzért cserébe. A hétköznapokon általában nem fizetős a belépés, bárki bejöhet, akit a biztonsági őrök átengednek a kapun, élvezheti a zenéket és elfogyaszthat pár italt, ha kedve szottyan. Hétvégéken annál inkább gyakori, a belépőért való fizetés, ami szerintem teljesen megérthető tekintve, hogy nem jöhetsz be ingyen egy koncertre, pláne híresebb bandáéra.

A tavasz megkezdésével nálunk indul a fesztivál szezon, az április a legforgalmasabb, de már a március is elég jövedelmező. A Shadow Princes fellépése nagy durranásnak számít, még egy ilyen híres helyen is. Nem kell mondanom, hogy a főnököm Mr. Kim minden bizonnyal pillanatok alatt meggyőzte őket erre a fellépésre. Jót tesz a hírnevüknek az biztos.

Tehát ma este teltházra számítunk, ezért is érkezett a személyzet, azaz mi, ilyen korán, hogy kirakodjunk plusz asztalokat, székeket, átvegyünk a megrendelt több tucat karton dobozban szállított pohárkészleteket.

Este nyolc körül, pár perccel nyitás előtt, már mindenki a helyén volt, minden készen állt a vendégek fogadására, bár a koncert csak két óra múlva kezdődik, mi már minden hangszert erősítőt, mikrofont és egyéb kelléket elhelyeztünk a színpadon.

Épp a koktél poharak törölgetése közben halk beszélgetést folytattam a mellettem álló Jamievel, aki szorgosan számlálta az aprópénz a kasszában, mikor is ajtó nyitódását hallottuk, mire mindenki felkapta a fejét.

Mr. Kim lépett be a kapun, a ma estének ő is megadta a módját - nem mintha máskor nem nyalná ki magát istenesen - lakkcipőt, sötétzöld vászonnadrágot és fehér inget viselt, egy sötétzöld mellénnyel, olyannal, amiket mi, az alkalmazottak is viselünk, ezt mind megtoldotta egy fekete frakkal, ami egészen a térdéig ért. Fekete haja gondosan beállítva ült a feje tetején. Éj fekete szemeit körül vezette a termen, minden kis részletet alaposan szemügyre vett.

Sétapálcájával koppantott egyet, mintha eddig nem volna magára mindenkinek a figyelmét.

- Hát ez pompás! - mondta elragadtatva. - Egyszerűen imádom.

Az igazat megvallva tényleg káprázatosan festett a hely, de még hogy fog festeni, ha megtelik emberekkel.

- Drágáim, elvárom mindenkitől, hogy a maximumot nyújtsa ma estén, minden vendéggel kedvesek vagyunk, még a legparasztabbakal is, viszont senkinek sem hagyjuk, hogy átlepje az intim zóna bizonyos határát. Mindenki érti ugye? - erre buzgón bólogattunk. - Helyes, mindent ugyan úgy csinálunk, mint eddig, ilyen egyszerű. Ja és érezzétek jól magatokat ma este, tudom, hogy köztetek is vannak rajongók. - nézett a mi irányunkba. - A koncert nagyjából hajnal kettőig húzódhat el, utána még egy óráig kiszolgáljuk a vendégeket, fél négykor zárunk, ötig takarítás, minden csillogjon villogjon nekem, hatkor nyit a kávézó! - osztotta ki az utasításait, hangja parancsoló volt, mégis kedves egyben szórakozott. - Én most megyek, de lehet még benézek, jó munkát mindenkinek, hajrá! - emelte fel bőrkesztyűbe bújtatott bal kezét ökölbe szorítva, ezzel is lelkesítve minket. Mind meghajoltunk a férfi előtt, erre ő halványan mosolyogva biccentett majd egyszerűen eltűnt kis füstöt hagyva maga után.

- Hallottátok Taehyungot! - kiáltotta el magát Jamie, mire mindenki egymást lelkesítő kurjongatásba kezdett. - Mingyu - ért hozzá a jobb fülében lévő kis bigyuszhoz a fiú - nyitunk. - ez a két szó a kapuban álló biztonsági őröknek szólt, akik tökéletesen hallottak mindent, a fülesüknek köszönhetően.

Jamie a fő pincér, ő felel a helyért, ha Taehyung házon kívül van. Sosem szokott főnökösködni, ez az egész csak formalitás, afféle hagyomány, minden esetre az ő feladata ki adni a „nyitó parancsot", továbbá ő az, aki mindenről értesül a kis fülesén keresztül.

Mindenki folytatta a dolgát, amit Mr. Kim érkezése előtt csinált, én visszatértem a pohártörölgetéshez és egyre izgatottabban vártam a koncert kezdetét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy órán belül kezdett erősödni a nyüzsgés, szinte minden asztalnál ültek emberek, akik türelmetlenkedve vártak arra, hogy elszedjük a fém kerítéseket, és ők a színpad köré özönlhessenek, minél közelebb az előadókhoz. Ez egyelőre nem történt meg, Taehyung utasítására fél tízig minden paraván marad a helyén. Szerintem jobb is így, mindenkinek van ideje megérkezni, a már itt lévők sem tapossák szét egymást a küzdőtéren, a hab a tortán, hogy meg is szomjaznak egy idő után a nagy várakozásban.

Külső szemszög:

- It's in the plam of your hand now, baby
It's a yes or a no, no maybe
So just be sure before you give it up to me
Up to me, give it up to meeee - balolászta a fiú teljes átéléssel. Fekete haját lila melírok tarkították, bő fekete pólót viselt, közepén egy nagy margarétával, a póló hátulján fehér kacskaringós betűkkel egy felirat virított „smile and shine". Bő kopott sötétkék farmert viselt, felemás zoknija kikandikált a hosszú anyag alól. A szoba egyik sarkába tolt kanapén terpeszkedett elég nyakatekert pózban, lábai kissé lelógtak a bútorról. Kezei között összetűzött papírlapokat tartott, azokat tanulmányozta éneklés közben, arcán vidám mosoly ült, bőre sápadt szinte már áttetszőnek tűnt.

- Fogd már be, Hoseok, könyörgöm. - morogta szobában tartózkodó másik személy. Egy felettébb kényelmesnek tűnő irodai széken ült, vagyis inkább gubbasztott, felhúzott térdekkel. Az előtte lévő kisebb nagyobb képernyőket bámulta - lehetett vagy tizenkettő - amik különböző helyiségek vagy éppen utcasarkok élő felvételét mutatták. A férfi tekintete halálos unalomról árulkodott. Az összes ruhadarabja fekete volt, bőre ilyesztően fehérnek hatott, ahol kivillant a testét takaró anyagdarabok alól, a két lábfején - ugyanis zoknit nem viselt - a kezein, a nyakán és az arcán. Dús éden fekete haja tarkójára omlott. Sötét szembogarai fáradtságot tükröztek. - Ma már lenyomtál egy egész Lana Del Rey albumot, Katy Perryt már fix nem élem túl. - túrt hófehér ujjaival puha fekete tincsei közé.

- Mázli, hogy már egy ideje meghaltál, így emiatt nem kell aggódnom - rántott vállat szórakozottan a fiú, akit ezek szerint Hoseoknak hívnak. - So you wanna play with magic? - kezdte újból, mintha meg se hallotta volna társa szavait.

- Nem bírom, megőrülök. - tehette arcát a térdei közé szenvedve.

- Jólvan, jólvan abba hagytam. - sóhajtott Hoseok megadóan, mert már kezdte unni barátja látványos szenvedését. - Nem vagy jó fej Min Yoongi. - tette hozzá morcosan.

- Sosem mondtam, hogy az vagyok. - rántott vállat.

Hoseok feltápászkodott a kanapéról, a papírokat hanyagul rádobta a kanapéra, majd a szobában lévő kicsi hűtőhöz battyogott. - Helyzet? - érdeklődött, miközben kinyitotta a frigó ajtaját. Egy vörös folyadékkal teli üveget vett ki, majd töltött magának a hűtőszekrény tetején álldogáló virágos bögréjébe.

- Minsung éppen randin van - kezdte az egyik nagyobb képernyőre mutatva Yoongs, két férfi volt látható hátulról, a Szajna parton üldögéltek és vélhetőleg épp vitatkoztak valamin. - A két tündér haza ment, gondolom aludni, mivel már vagy egy napja nem hagyták el az irodát. - a lilás hajú hümmögve kortyolt az italába. - A törpe testőr szintén randevúzgat, nem mással, mint a mi báránykánkal. - bal oldalt egy másik kivetítőn egy alacsony termetű férfi és egy fiatal göndör hajú lány szelte az utcákat egymásba karolva.

- Ezek szerint együtt vannak? - Hoseok az egyik fal elé lépett, parafa táblák voltak rajta azokon pedig különböző emberekről készült fényképek meg kisebb információk. Tűnődve futtatta végig mutató ujját egy piros fonálon, ami az említett lányról és fiúról készült képek között húzódott.

- Ezt én nem mondtam. - volt vállat egyszerűen. - A másik vérfarkas most lépett be az Utópiába Flora Merryweather társaságában.

- Ma valami nagy koncert van nem?

- Jah, aszem Shadow Princes. - hümmögött.

- And you keep on falling, baby, figure it out
Just drive slow, straightforward, or walking-

- Hoseoook! - szakította félbe a fiú éneklését Yoongi.

- De annnnyira jó, ez a kedvenc számom tőlük! - lelkesedett be egyből.

- Tudom. Már vagy húszsor elmondtad.

- Ahj ne legyél már ennyire búval baszott. - erre csak egy szemforgatást kapott. - Egyébként a Shadow Princes Woo kedvenc bandája nem?

- Aha, meg van értük őrülve. - mosolyodott el halványan Yoongi, ezt Hoseok nem láthatta, ugyanis megint félig eltűnt a kis hűtőszekrényben, elővette a vörös folyadékkal teli üveget, egy dobozos narancslevet és egy üvegcsét benne átlátszó folyadékkal, ami nagy valószínűséggel alkohol lehetett.

- Jut eszembe, hol van Woo? - vonta fel a szemöldökét Hoseok. Lábával becsukta a hűtőt, majd egy whiskys pohárba öntött először a narancsléből, majd a vörös folyadékból is, ami besötétítette az ital színét. Végül lecsavarta az üvegcse tetejét is és abból is öntött egy keveset a pohárba.

- Fogalmam sincs, reggel óta láttam. - elmélkedett Yoongi. - Mintha azt mondta, volna, hogy megy jelenteni Seongwha-nak, de más nem rémlik...oh kösz - nézett fel a barátjára, aki a kezébe nyomta a whiskys poharat.

- Légy boldog. - vigyorgott büszkén Hoseok.

- Jeget nem kapok?

- Nyald ki a seggem Min. - Yoongi elmosolyodott társa heves reakcióján, pont erre számított. - Szóval eltűnt a fiunk. - huppant le a kanapéra Hoseok.

- Biztos megvan valahol, vigyáz magára. - Yoongin látszott, hogy cseppet sem aggódik. - Lehet elment erre a koncertre. - vont vállat.

- Egyedül?

- Mint tudom én, a barátaival? - kortyolt az italába, majd elégedetten csettintett a nyelvével.

- Nincsenek barátai.

- Jólvan okoska, akkor meg biztos Sannal van, nem kell aggódjál az a gyerek legfeljebb a szüzességét veszi el...ha eddig nem tette meg, ártani nem fog neki. - zárta le ennyivel Yoongi.

- Azért igazán szólhatott volna, hogy elmegy valahova. - puffogott tovább Hoseok, karjait szorosan összefonta a mellkasa előtt.

Yoongi erre nem szólt semmit, valamit pötyögött a billentyűzetén. - Tessék megnyugodhatsz, az Utópiában van Sannal együtt. - bökött állával a nagy képernyő felé, amin egy térkép szerűség jelent meg, kép piros pötty világított a szélmalomnak álcázott szórakozóhely belsejében. - Igazam volt vagy igazam volt? - vonta fel provokatívan a szemöldökét, székével Hobi felé fordulva.

- Igazad volt, nem mintha ettől megnyugodtam volna, de legalább tudjuk, hogy hol van. - préselte vékony vonallá ajkait a fiú, majd kezébe vette a nemrég eldobott papírokat és azokba temetkezett, jelezvén, a beszélgetésnek vége.

Yoongi megadóan sóhajtott fel, visszafordult az asztala felé, visszaállította a kamera felvételeket a képernyőkre, és folytatta a nézésüket.

Eltelt pár óra, nem igazán szóltak egymáshoz, elvoltak a saját dolgukkal. Hoseok elhúzta az ablak előtt a vastag sötétítő függönyöket, majd a redőnyt is felhúzta így végre beáramlott a szobába némi friss levegő. Az idő éjfél körül járhatott, a kihalt környéken teljes csend honolt, mikor Hobi kihajolt az ablakon, a kastély szerű épület egyik tornyában elhelyezkedő szobából.

- Nézd - Szakította ki a bambulásból Hoseokot Yoongi hangja, elsétált az ablaktól a barátja felé, aki a hosszú órák alatt egyszer sem emelte fel a seggét kényelmes trónjáról. a főképernyőn egy kamera felvétel jelent meg, ami oldalról vette az intézetet, tökéletes belátást nyújtva Sarolt irodájába. - Szinte egész nap az ablakban ült, este nyolc körül volt ott még valaki - visszatekerte a felvételt és rázummolt a képre. - A faszomat túl homályos, egy pillanat - pötyögött valamit az előtte lévő világító klaviatúrán, vékony zongorista ujjai sebesen futkostak a billentyűkön. - Növeltem a pixelek számát, most nézd meg!

- Az ott Christopher? - hunyorított Hoseok.

- Lehetséges, nem mintha lényeges lenne. - rántott vállat. - Már több órája meg se mozdult. - utalt az ablakban ülőre.

- Lehet, hogy elaludt. - rántott vállat Hobi.

- Ja lehet. Egyébként rajtuk kívül senki sincs az irodában. Kicsit mintha szét lennének esve. Bár az is igaz, hogy vége a műszakjuknak pihenni meg valamikor nekik is kell.

- Gondolod, hogy elhitték az adamantin-os botrányt?

- Hát tudja a halál. Mondtam neked, hogy nem valami hihető - húzta el a száját. - De nem hinném, hogy ennyi idő alatt rájöttek volna, körülbelül ma délután szerezhettek tudomást róla. Viszont az a nő nem hülye, biztos vagyok benne, hogy gyanít valamit. - felpillantott Hoseokra, aki elég csalódott fejet vágott, így hát gyorsan hozzátette. - Minden esetre nem volt rossz ötlet, elterelésnek nagyon is jó.

Hoseok nem mondott semmit, visszament az ablakhoz, hogy a csillagokan gyönyörködhessen, van egy pozitív oldala annak, ha nem a zajos belvárosban élsz, nincs akkora fényszennyezés, az ég pedig gyönyörű éjjel...

Kop-kop

- Ki lehet az ilyenkor? - ráncolta össze a homlokát a fiú, majd az ajtó felé indult. - Tessék!

Az ajtó halkan nyikordult, majd egy kicsi kerek fej dugta be a fejét rajta, amihez pár pillanat múlva egy kicsi test is társult. Yang Jungwon, Seongwha titkára toporgott a küszöbön.

- Jó estét, Mr. Jung, Mr. Min. - hajolt meg először Hoseok, majd Yoongi irányába. Mindketten érdeklődve pislogtak rá, még Yoongi is kegyeskedett felé fordulni a székével. - Elnézét a zavarásért Mr. Park küldött, hogy szóljak önöknek, várja magukat az irodájában.

- Mi-minket? - makogta meglepetten Hoseok, a magára majd Yoongira mutatva.

- Hát maguk az elfuserált megfigyelők, nem? Má-mármint uram szerint...így mondta. - egyik lábáról a másikra állva szorongatta a mappáját a mellkasa előtt. Tekintete idegesen cikázott a két férfi között. Zavarban volt, az nem kifejezés.

Erre Yoongi felhorkantott, nem tetszését kifejezve, amiért ilyen negatív jelzővel illették őt.

- Akkor tu-tudnának jönni? - dadogta Jungwon, feljebb tolva orrán kissé lecsúszott szemüvegét.

- Hogyne. - tért magához a kisebb sokkból Hoseok, megköszörülte kiszáradt torkát, majd társa felé fordult. - Gyere Yoongs.

- A faszomat. - morogta a férfi, nyugdíjasokat megszégyenítő lassúsággal kászálódott ki a székéből kisebb nyögések kíséretében.

- Igazán nem akarok beleszólni, m-mert a maguk dolga és ahogy önöknek jól esik, d-de nem szándékoznak felhúzni valami lábbelit? - tudakolta félénken Jungwon, a két férfi lábfejét mustrálva. Yoongi csupasz lábacskája és Hoseok felemás zokniba bújtatott lábfejei kacsintgattak rá a padlóról. Ő maga lakkcipőt viselt, ami bár kényelmetlen volt, mint a fene, legalább annyira elegánsnak bizonyult, mint a többi ruhadarabja. A két férfi öltözködése teljesen ledöbbentette, bár nem most látta őket először.

- Oh bocsi, tudod megszokás. - vakarta meg a tarkóját Hoseok kínjában, észre se véve, hogy letegezte szegény fiút, Jungwonnak viszont a szeme se rebbent, az igazat megvallva jobban is szerette, ha letegezték, sokkal közvetlenebbnek hatott tőle a beszélgetés, neki pedig ritkán adódik ilyen alkalom. Hoseok leült a kanapéra és gyorsan belebújt lila Adidas cipőibe, amiket a kanapé alól húzott elő. Jungwon várakozva nézett az előtte álldogáló Yoongira, aki meg sem mozdulva bámulta a fiút közömbös tekintettel.

- Nekem ez így komfortos szóval én így maradok, ha nem bánod.

- D-dehogy, csak nyugodtan, ahogy önnek jó. - biccentett a fiú, továbbra is dadogva hatalmas zavarában.

Yoongi csak hümmögött majd, gyorsan felhajtotta a maradék italt a poharából, majd Hoseokék után sietett, akik már kint is voltak a sötét folyosón.

- Mit akar tőlünk Seongwha? Ma már Wooyoung járt nála nem? - kezdte faggatni Jungwon Hobi.

- De igen, Mr. Jang volt délelőtt jelenteni a főnöknek...a haladásaikról. - bólogatott a fiú.

- Akkor meg? Mit akar tőlünk? - kérdezett most Yoongi.

- Elnézésüket kell kérnem, én azt nem tudhatom, de ha tudnám akkor se mondhatnám el önöknek. Annyit mondhatok, hogy a főnöknek ma kifejezetten nincs jó kedve...meglehetősen feszült. - igyekezett megválogatni a szavait Jungwon.

Yoongi és Hoseok idegesen pillantottak egymásra.

- Jungwon meg tudnád mondani, hogy hány óra van? - tudakolta Hoseok kedvesen a fiútól, mosolygott, mégis látszott, ahogy minden idegszála pattanásig feszül.

- Persze, uram. - sietősen felhúzta zakója ujját majd az órájára pillantott. - Éjfél múlt negyvenhét perccel, uram. - felelte.

Hoseok megtorpant.

- H-hányadika van? - kérdezte, miután visszanyerte a lélekjelenlétét, tovább haladtak a folyosón.

- Negyvennyolc perce március tizenhat, uram, tegnap volt tizenötödike. - nézett újból az órájára, amin az idő már egy perccel előrébb haladt.

- Baszki... - nézett újból Yoongira, már alig tudva leplezni mennyire ideges.

- Az évforduló. - szívta be élesen a levegőt Yoongi.

Jungwon értetlenkedve kapkodta a tekintetét a két férfi között. Még haladtak pár métert, majd Jungwon megállt és egy hatalmas kétszárnyú ajtó felé mutatott a karjával.

- Itt vagyunk. Én nem mehetek be magukkal, de ha bármi van jobbra van a titkárság, mint tudják, ott megtalálnak, ha kellenék. Viszlát. - mondta, majd külön-külön meghajolt, mindkét férfi előtt, vetett feléjük még egy zavart pillantást, majd elsietett.

Heyyyyy nah megint long time no see, de itt vagyok nyugalom.

4433 szó, kicsit rövidebb, mint az előző, de szerintem eseménydús.

I know azt ígértem, hogy egy napon belül kikerül az új rész, de elkalkuláltam magam, nem tudtam befejezni a részt, pont a vége hiányzott én pedig nem vagyok a félkész munkák híve, tudjátok. Másnap Görögországba utaztunk családdal és ott egyáltalán nem volt lehetőségem írni, aztán meg megint ihlet válságban szenvedtem, de végül itt a rész és ez a lényeg.

Veletek milyen a helyzet? Milyen volt az évnyitó, mi a véleményetek a telefonok betiltásáról, nálatok, hogyan próbálják megoldani a tanárok? Én nemrég értem haza a Madách gimi tüntetéséről.

A helyesírási hibakért bocsesz, könnyen lehet, hogy van benne pár...🤪

Minsungunk nagyon összemelegedőben van, Changleste szintén. Mi nyomhatja Seungmin lelkét? Hoseok és Yoongi? Valyon milyen évfordulóról beszéltek?

Kommenteknek és a csillagoknak nagyon örülök, mint mindig, szóval csak bátran. Köszi, ha elolvastad, sokat jelent!❤

Susu moltivacion🎀:

Gotta work
Gotta make that money, make purse
Got a fur coat, so I make it purr
Give 'em whiplash when they se eme earn
Gotta, gotta, gotta work
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.......Khmmmm

Ch-channie?

CHRISTOPHER BHANG???

My honest reaction:

BANGCHAN MARRY ME??😫💗

(btw i'm rockstar Han Jisung's secret wife🤫...but minsung is real🤭)

Nah szép napszakot mindenkinek, kitartás a susuban, vagy bárhol máshol ahol vagytok!💖

Love ~ L 💋