Külső szemszög:

Nagy volt a nyüzsgés a Boulervard de Clichy utcában, mindenféle nációjú fiatalok igyekeztek különböző bulizó helyekre, sokan az ajtókban tolongtak, akadtak, akik az biztonsági őrökkel vitatkoztak.

A Moulin Rouge a mondénok legnépszerűbb szórakozóhelye, bár nem mindenki engedheti meg a pénztárcájának, hogy átlépje kapuit. Ezért is van tele a hírhedt utca más-más szórakozóhelyekkel.

A Moulin Rouge-val szemben található egy bezárt kávéház, ami már láthatott szebb napokat, legalábbis a mondik ezt így vélik. Pedig az egész csak egy egyszerű álcázó varázslat, ami mögött egy varázslatos hely rejtőzik az árnyvilágiak számára.

Az említett épület előtt szintén áll egy kisebb tömeg, a külsejük nem összeegyeztethető a Moulin Rouge-ba igyekvő előkelő hölgyekkel és urakkal...az egyik ok talán az lehet, hogy ezek az emberek nem mondénok.

Az egyik mellék utcából két alak fordul be, akik ráérősen közelednek a fent említett épülethez. Minél közelebb érnek, egyre inkább kezdenek kibontazokni a sötétség leple alól.

Egyikük egy magas, karcsú nő, bár magas sarkú csizmát visel biztos anélkül sem alacsony. Csinos, testhezálló ruha fedi testét, ami kihangsúlyozza nőies idomait. Vál alá érő barna haja kibontva verdesi hátát miközben kecsesen lépdel az utcán, az emberek utána fordulnak mikor elhalad mellettük, arcán elégedett mosoly ül, tudja, hogy őt nézik, tisztában van a szépségével.

Mellette egy jóval alacsonyam férfi halad, kezeit zsebre dugta farmer nadrágjába, felső testét egy pulóver felette egy kibontott kabát fedi. Kapucnija eltakarja az arcát, de a dús haja kikandikál a takarásból, ami homlokára omlik. Mozgása lazaságot áraszt és átadja azt a tipikus „rossz fiú" külsőt, ha megpillantod. Tény, hogy öltözéke cseppet sem elegáns aurája mégis valami furcsa érzést kelt az emberekben akik megpillantják.

Megérkeznek úti céljukhoz, ami természetesen nem más, mint az a bizonyos épület, ami felett nagy világító piros betűkkel az „Utópia" felirat díszeleg. Kapui nyitva álnak előtte 2 biztonsági őrrel, már csak pár ember ált az ajtóban, feloszlott a tömeg. A nő odalép az egyik őrhöz míg a férfi kezet ráz a másikkal, váltanak pár szót aztán ők ketten és átlépik az Utópia kapuit.

Sarolt szemszöge:

Be kell valljam imádom ezt a helyet. Tökéletes, nem véletlen az Utópia névre hallgat, stílusos azt meg kell hagyni. A legnépszerűbb szórakozóhely az árnyvilágban már több száz évre.
A tágas előtér után asztalok sokasága tölti be a teret, amikén emberek üldögélnek, kisebb nagyobb csoportokban az italuk társaságában. Azt gondolnád, hogyha kicsivel nyitás után érkezel, már mindenhol ülnek és nem lesz szabad hely viszont érdekes módon mindig lesz egy két üres asztal az újonnan érkezőknek. Az asztaloktól nem messze tombol a bevadult tömeg. Minden este élő zene van a színpadon, amit már előre kiplakátoznak, hogy mindenki értesülhessen szeretett előadója koncertjéről. Az Utópia tulajdonképpen egy exkluzív fesztivál helyszínnek is mondható megfizethető áron. Az előadótól függ, hogy hányan ugrálnak, lelkesen a tömegben viszont itt sem kell félned attól, hogy eltaposnak, pont el fogsz férni. Ha viszont nincs, akkora érdeklődés nem tűnik üresnek a nézőtér. Van egy olyan érzésen, hogy ez egy alakváltó épület, ami a körülményekre való tekintettel alakítja magát úgy, hogy minden egyes ember jól érezhesse magát benne. A nagy tömegre való tekintettel két hosszú pult is helyet kapott a bárban az egyik az asztalok környékén, míg a másik a bulizó tömeg oldalában mik mögött több lelkes sötétzöld mellényes alkalmazott szolgálja ki a vendégeket. Az emberek szeretnek itt dolgozni és nem csak úgy tekintenek rá, hogy „az egyetem mellett valamiből fizetni kell az albérletet és a tandíjat is" hanem lelkesen dolgoznak hosszú órákon át, élvezik, amit csinálnak. Legalább is én ezt így vettem észre, ami óta ide járok. Meg is tudom érteni. Bár én sose dolgoznék ilyen helyen, nem az én stílusom, de azért ez mégis csak az Utópia...

- ...jó nyilván igazad van, de most mondd, hogy nem néz ki jól- hallom meg Maze mondata végét a pult túloldaláról.

- Hát most, hogy így mondod, egész jó - gondolkodott el Chan aki a mellettem lévő széken ült mire Diego mérgesen nézett rá majd a homlokát kezdte el dörzsölni.

- Itt most nem az a lényeg, hogy hogy néz ki hanem az, hogy Mazie nem ismeri őt és...
- Miért neked nem jön be Diego? - hallottam meg Jamie hangját, aki egy Mazeéhoz hasonló (férfi fazonú) sötétzöld mellényben szlalomozott el mellettünk, míg egyik kezén egy üres poharakkal megpakolt tálcát egyensúlyozott.

- Én nem ezt mondtam, csak... - próbálkozott Diego akinek határozottan nem tetszett, hogy senki se figyel az ész érveire és inkább ilyen baromságokat kérdeznek.

Itt jött el a pillanat, hogy közbelépjek.

-Mi a téma? - kérdeztem miután belekortyoltam az előttem lévő italba.

-Oliver Lovelace - felelt Diego, rápillantottam, Chan mellett áll, hátát a pultnak döntötte, ahogy a tömeget kémleli .

-Mi van vele? - vonom fel a szemöldököm megfordulva a bárszékemen, hogy én is lássam az említett személyt.

- Mazienek tetszik - kotyog közbe Bin aki az asztalunktól érkezett, üres poharával a kezében.

Visszapördültem a széken és a pultra könyökölve kezdem fürkészni barátnőmet, aki zavartan törölgetett egy poharat a pult túloldalán miközben szúrósan nézett szerencsétlen Changbin szemeibe.

-Bazdmeg Bin halkabban - szólt rá a férfira, aki egyből behúzta a nyakát, a lány lenézett az üres poharára - ne is álmodj róla, hogy inni kapsz tőlem!

Nézett szúrósan, de aztán meglátta Bin boci szemeit é egy sóhajtás kíséretében vette el a poharát.

-Nyugi, eléggé hangos a zene és amúgy is messze áll....meg hát kicsit el is van foglalva - közvetített Diego aki úgy tűnik nagyon élvezi a megfigyelő szerepet.

-Mit csinál? - kapta fel a fejét Maze miközben kiadta Binnek az italát és visszatért az elmosott poharak törölgetéséhez. Elkezdte Olivert keresni a szemével.

- Ömm - vakarta meg a tarkóját Diego - hát igazából nekem innen eléggé úgy néz ki, hogy egy vérfarkas csaj fogait számolja a nyelvével, de lehet rosszul lá...

- Mi a kurva élet... - mondta elhűlten Mazie és hatalmas lendülettel csapta le a konyharuhát az asztalra.

-Lehet csak barátok...- próbálkozott Diego menteni a menthetetlent. Én is arra néztem és elfintorodtam mikor megláttam, hogy az említett magas férfi átkarolja egy göndör hajú lány derekát és lehajol hozzá egy újabb csókra.
Tekintetemet visszavezettem a barátnőmre, bő fehér inge ujját feltűrte a könyökéig, hogy ne koszolja össze, fedetlen fehér bőrét sok-sok rúna fedte, ami szerintem még szebbé tette. Fölé a bár sötétzöld öltöny mellényét vette, aminek szíve fölé arany cérnával az Utópia feliratot hímezték. Fekete combközépig érő szoknyát és harisnyát viselt a hosszúszárú szintén fekete bőr csizmája alatt. Elmosolyodtam mikor megláttam, hogy a bőrszíjakat a bakancsáról átapplikálta a csizmájára és most abból villantak ki a fényes pengéi. Továbbá derekán is ott lógott a katanája ami természetesen tökéletesen passzolt a szettjéhez. Az arcát kezdtem fürkészni, szemei csillogtak a féltékenységtől, vagy csak a dühtől, fene tudja. Szabad kezével beletúrt dús hajába, míg másikkal tiszta erőből szorongatta a poharat, amit az előbb törölgetett, ennek hatására a pohár összetört a kezében és szépen megvágta a tenyerét.

-Picsába - nézett le a kezére, amiből elkezdett folyni a vér - rohadt ribanc.

- Figyelj Mazie szerintem...- kezdte Chan lágy hangon, mint egy mindent tudó és megértő apuka, de ez alkalommal nem élvezhette ki a hosszú élete során már jól begyakorolt szerepet, mert félbeszakították.

- Sziasztok! - hallottam meg Flo dallamos hangját a hátam mögül.
Elvonult a pult előtt ahol egymás mellett ültünk vagy álltunk és helyet foglalt a Diego melletti széken. - Mi a helyzet? - mosolygott boldogan - Rainie a szokásos vörösbort kérem légyszi - fordult Maze felé - Minden oké? - kérdezte aggódva majd félrehívta a lányt, hogy beszéljenek.

-Dios de szörnyű napom volt - huppant le mellém Raphael - tudom, hogy ma ünnepelünk, és nem áll szándékomban elrontani az estét, de van valami, amiről majd beszélnünk kéne.

-Éspedig? - kérdezte Diego.

-Mondom, hogy nem most - válaszolt a fiú - majd holnap Saroltéknál beszélünk erről is.

-Rendben, gyertek át már reggel és akkor talán végzünk estére, mondjuk, nem hinném, de akkor meg nálunk alszotok, bár gőzöm sincs, hogy hogyan fogok elszállásolni egy rakás alvilágit meg még grátiszba három árnyvadászt a lakásomban de majd megoldom valahogy...

-Afelől nem aggódom - ejtette egy mindent tudó mosolyt Chan - inkább attól félek, hogy a fél csapat olyan másnapos lesz, hogy ott fognak haldokolni a konyhádban, egyébként meg tudod, hogy mi nem vagyunk oda reggelekért - mutatott magára és Raphaelre, mire Raphael csak egyetértően bólogatott.

-Szerintetek van más választásom? Kezdjük az évet, nem akarom húzni az időt, de ma akkor is mindenki úgy bassza szét magát, ahogy akarja, mindenkire ráfér szerintem. Majd legfeljebb... nem tudom, rászánunk még egy napot.

-Vér szagot érzek - szippantott a levegőbe Raphael - kié?

-Enyém, kérsz? - érdeklődött Mazie aki épp vissza ért vigyorogva, úgy látszik nagyon felvidította Flo pszichológusokat megszégyenítő beszéde.

-Egy kicsit rakhatsz a koktélomba, köszi - vigyorgott rá csábosan a megszólított.

Erre Mazetől csak egy szemforgatást kapott de azért csepegtetett pár ujjnyi vért Raphael poharába majd előhalászta az írónját, hogy egy iratzet rajzoljon a bőrére.
-Hé pultos picsa, itt várok a sörömre már fél órája - hallottuk egy elégedetlen vendég hangját egy közeli asztaltól.

Diego már indult volna neki, de Chan a vállára tette a kezét, hogy ne balhézzon.

Maze befejezte a rúnát, elrakta az irónját, kilépett a pult mögül majd ráérős lépésekkel indult meg afelé az asztal felé.

-Fogd vissza magad, vérfarkas - sziszegte fenyegetően a férfi képébe a szavakat majd egy pillanat alatt hatalmas mosolyra húzta ajkait. - Üdv az Utópiában - tárta szét karjait is a hatás kedvéért. - Mit hozhatok nektek?

Távolról figyeltük az eseményeket, Raphael és Chan, hála a zseniális vámpír érzékszerveiknek tisztán értették a párbeszédet és elmosolyodtak Mazie viselkedésén. Én inkább a kis társaságot kezdtem szemügyre venni, de már a vérfarkas pasason megakadt a tekintetem. Valami nem oké vele, érzem.

Maze visszaérkezett a pult mögé és elkezdte a kívánt italok kikeverését miközben arról magyarázott, hogy micsoda borzalmas emberek vannak és hogy ez még arra se méltó, hogy beleszúrja a katanáját. Aztán felém fordult és megkért, hogy félszemmel figyeljem azt az alakot, mert ő is érzett valami furcsát az aurájában, amit természetesen nem akart nekünk kifejteni.

Egy bólintással letudtam az egészet, Diegoék értetlenül néztek rám, de én csak legyintettem egyet mintha nem lenne lényeges.

Közösen elhatároztuk, hogy mi is odamegyünk a többiekhez az asztalunkhoz (ahova Flo és Bin már rég lelépett) és megkezdjük az estét. Mazienak és Jamienek pedig egy órán belül lejár a rövidített munkaideje, ők majd akkor csatlakoznak hozzánk.

-Mindenki megérkezett? - nézett végig a csapaton Chan, miközben ujjait segítségül hívva létszámlálást tartott az egybegyűlteken. Mindenkitől kapott egy „igen"-t, vagy annak szinonimáját, de ő azért biztosra akart menni.

Összesen tizenhárom fejet számolt a sajátjával együtt és még hozzá adott kettőt, (a két pultosunkat) és így meg is lett a tizenöt.

Egy órával később

Mosolyogva ültem fejemet Chan izmos vállának döntve, néztem a többieket, eddig üldögélünk és beszélgettünk nagy csapatban most viszont mindenki felszabadult. Hyunjin kijelentette, hogy táncolni akar Flo és Felix pedig lelkesen csatlakoztak és egy „majd jövünk"- után bele is vetődtek a tömegbe.

Seungmin elővarázsolt egy kártyapaklit és még mielőtt bárki tiltakozhatott volna leosztott egy kört Diegoéknak lévén, a holland kocsmapóker megszépíti napjainkat. Changbin szinte egyből bedobta a lapjait és nyavalyogni kezdett, hogy Minho biztos csal, nem játszhat ennyire jól különben, tehát ki kell állítani. Végül tényleg Minho nyerte a partit és egy ingyen vodkát is tőlem, ugyanis fogadtam Channal a nyertesre, nem kellett volna. Én Seungminra tippeltem és tényleg csak egy kicsit lőttem mellé.

-Szar volt a lapjárás nah. - magyarázkodott a fiú.

-Megkeverted te ezt rendesen? - nézett a fiúra bosszúsan Jisung. - végig csak hármas, négyeseim voltak.

Seungmin védekezően emelte maga elé kezeit Minho meg csak önelégültem vigyorgott a vodkáját iszogatva.

Maze szemszöge:

Saciék már lassan egy órája elmentek a többiekhez, néha rájuk néztem és láttam, hogy jó a hangulat. Nem mondom, hogy nem szeretnék már odamenni hozzájuk, de előbb a munka, tisztelem ezt a helyet, imádok itt dolgozni, kibírok még negyed órát.

Egyébként, az a nagydarab pöcs fej aki picsának hívott még mindig aggaszt. Szóltam Sacinak és biztos vagyok benne, hogy figyel, de nem eléggé. Valami itt nagyon nincs rendben.

-Gyere Maze végeztünk mára - lépett mellém Jamie aki már le is vette a bár mellényét magáról, helyette egy fekete ingben feszített, ami nagyon illett hozzá.
Én is így tettem utána lehajoltam a pult alá, kivettem a táskámat abból pedig egy fekete mellényt amit rá is vettem a fehér ingemre.

Ki is léptünk a pult mögül, hogy végre mi is megkezdhessük ezt az estét. Láttam Felixéket ugrálni a tömegben, meg Flot ahogy valami pasival flörtöl, minden úgy megy, ahogy szokott, minden olyan természetes, ez nagyon nyugtató de még mindig rossz érzésem van az este kimenetelével kapcsolatban. De inkább nem gondolok erre, ma bulizunk egy jót.

-Heeey ribancok megjöttünk - vetődök be Sung és Minnie közé. - Na ki jön velem táncolni? - kérdezem miközben átnyúlok az asztalon, taláromra megfogok egy poharat ami szimpatikus és meg is húzom, ma még nem ittam semmit, el kell kezdeni.

A két fiú egyből belelkesedik, ők az én embereim, sose csalódok bennük, mindig ott vannak mellettem és mindenben benne vannak, már...hitetetlenül régóta.

-Benne vagyunk - vigyorognak egymásra.

-Többiek? - néztem először Diegora , Jamiere, Raphaelre és Binre majd Jeonginra aki nagyban vitatkozott Sashaval.

-Én jövök - adta meg magát Diego akihez a három másik fiú is csatlakozott.

-Nekünk még van itt egy kis megbeszélni valónk - nézett Sasha szúrósan Jeongin szemeibe. Olyanok mit az ikrek, nem is értem, bár tény, hogy jó ideje egy klánban élnek. Sasha még gyerek volt mikor megtámadták, azt hiszem 17, Jeongin talán 19. Nem sokat beszélnek azokról az időkről amikor még az utcán voltak de aztán mindketten bekerültek egy klánba, amit még Raphael vezetett akkoriban, aminek Minho és Chan is a tagja és ők akik akkor már minimum 10 éve élték a vámpírok életét segítettek nekik is átkecmeregni azon a rettentő sok nehézségen.

-Chan? - kérdeztem a férfit aki Sacival beszélgetett.

-Mi még mardunk kicsit, meg vigyázok ezekre, hogy ne verjék meg egymást. - szólt mosolyogva Chan fejével Sashaék felé bökve. Saci csak bólintott egyet majd nagyot kortyolt a vodkájába.

-Minho? - kérdezte most Jisung a férfit, aki percekre a telefonjába merült.

-Hm? - kérdezett vissza a megszólított és Jisung hatalmas mogyoróbarna szemeibe pillantott.

-Jössz táncolni vele... lünk? - tartotta kitartóan a szemkontaktust a fiatalabb fiú, majd kezét Minho felé nyújtotta. Minho mintha lefagyott volna, nézte Jisungot, csak nézte, igazán szépen, úgy nézett, ahogy szeretném, hogy egyszer rám is nézzen valaki. De ez csak egy pillanat volt, bennem viszont nagyon megmaradt, pont elkaptam azt a bizonyos pillanatot... azt a nézést.
Láttalak Lee Minho.

-Persze, miért ne? - mosolyodott el Lino majd egyik kezét Sungéba tette, aki nem tudta leplezni örömét.

-Na akkor én ezt még magamhoz veszem - fogott meg egy üveg bort Jamie - józanul kizárt, hogy tudnék táncolni, mehetünk is.

Mindenki megitta a pohara maradékát, hogy eltudják vinni a pincérek, én is még ittam egy pohár bort a hangulat kedvéért majd megindultunk.

-Azért csak óvatosan - szólt utánunk Chan - majd jövünk utánatok.

-Okés - kiabált vissza Seungmin majd még Chan mondhatott valamit, de már nem hallottuk a hangos zenétől.

A színpadon egy fekete bőrű, teltebb testalkatú, gyönyörű, mikrofonhajú nő énekelt, varázslatosan. Mögötte a zenekara játszotta neki az aláfestést. Sok rajongója lehetett a közönségben, akik oda voltak érte, én csak látásból ismerem, mert koncertezett már nálunk máskor is. Énekelt saját számokat is, de úgy, mint sok más árnyvilági énekes vagy banda feldolgozott jó pár híres mondén számot is amit kifejezetten szeretni szokott a közönség.

Felix szemszöge:

Nem is tudom, mióta vonaglunk mi hárman a tömegben. Flora hatalmas parti arc, ezen kívül, pedig gyönyörű, úgyhogy ez a mi kis hármasunk elég vadító. Mert hát ugye mi is kinézünk valahogy Hyunjinnal.

Gondoltam, hogy ma felszedek magamnak valakit. Nézegettem a pasikat magam körül és egész jó a választék. Sosem csalódok ebben a helyben, mindig hozza a formáját és a megszokott kínálatot.

Hyunjin épp elment a bárpulthoz, hozni egy kis frissítőt, Flo pedig bepróbálkozott egy nagyon szexi árnyvadász fiúnál és ha jól látom sikerrel is járt. Vadul csókolóznak nem messze tőlem, mintha egybeolvadtak volna. Flora a férfi izmos rúnákkal telített karját markolássza míg a férfi a lány dús barna hajában turkál. Szakértő vagyok ilyen témában, szerintem ők összeillenek, ez lehet elhamarkodott kijelentés tőlem, de én érzem itt a kémiát. Mondjuk, ki tudja, lehet nem is fognak egymásra emlékezni holnap. De, Flo fog, nem ivott most sokat, ebből még talán lehet valami... mintha azt mondta volna, hogy nem akar kapcsolatot.

Miért érdekel ez engem ennyire? Istenem mindig mások problémáival és életével foglalkozom. Magamra kell koncentrálnom. Igen, menni fog, nézzünk körül, kell nekem valaki. Ott az a tündér fiú lila ingben, hmm nem is rossz, egy próbát megér.

Nem kellett sok hozzá, hogy csókolózzunk, tisztában vagyok bűverőmmel de kicsit meglepődtem, hogy alig kellett öt perc. Nagyon jól csókol ez a fiú, és milyen jó teste is van. Végig simítottam kidolgozott hasfalán, belemorgott a csókunkba, ez tetszik neked mi? Ez még semmi, nem tudod, te mire vagyok én képes. Már épp kezdtem volna beleélni magam, de valami mégsem volt teljes, hiányzott valami, valaki... fene abba a romantikus lelkembe. Nem fogok most rá gondolni, nem érdekel.

-Felix! - hallom meg Hyunjin hangját mögülem. Mit akar?

Elváltam a tündér fiút ajkaitól és megfordultam, hogy Hyunra nézhessek.

-Gyhere - lihegte, mintha futott volna, mi baja van? - baj...van - mi? - Chan... - Mi van Chrissel?? hogy jön ő most ide?? - gyere már! - kiabált rám Hyunjin.

Akkor eszméltem fel, most nem erre kell gondolnom, bólintottam, Hyunjin megfordult, elindult, én pedig futni kezdtem utána.

Jisung szemszöge:

Nagyon jó ma este a hangulat, a zene is szuper, Mazievel ugráltam a tömegben ahogy már oly sokszor máskor, de elkeveredtünk, nem aggódom, én is meg tudom védeni magamat meg ő is.

Viszont hirtelen, ahogy megfordultam Minhoval találtam szemben magamat, baszki. Még bőven elég józan voltam ahhoz, hogy ne legyen merszem lesmárolni vagy akár csak flörtölni vele. Ő sem tűnt különösebben részegnek, de annyira közel van...és közeledik. Megtörténik? Újra? Ő is szeretné? Miért nézi a számat? Van rajta valami? Érzem a leheletét a bőrömön. Én ezt nem bírom sokáig.

-Jisung! Minho! - Seungmin? Hol volt eddig? És miért pont most?

Minho egyből elkapta rólam a tekinetét és tett egy lépést hátra.

-Baj van - szólt Minnie kezeit tördelve - Chan, Sarolt, Sashaék... ahj, tényleg gyertek, siessünk! - mondta a fiú, érződött az aggodalom a hangjában. Mi történhetett?

Minho egyből befeszült mellettem ahogy Chan nevét meghallotta aztán egyre idegesebb lett a többi név hallatán. Megragadta a csuklómat, és húzni kezdett maga után, Seungmint követve. Én csak loholtam utánuk, Minho lökdöste félre az útjából az embereket, én pedig egy elveszett gyereknek éreztem magam...

Sarolt szemszöge:

Chan nagyon jó beszélgető partner, mindenben, tulajdonképpen lelki társak vagyunk. Sashaék már lenyugodtak mellettünk, Chan figyelt rájuk, hogy ne igyanak sokat, nem is értem miért, már nem gyerekek, attól még mert annak néznek ki. Lassan öt éve vámpírok...Sasha most lenne 22, Jeongin már 25. De Chan ilyen, egy védelmező apuka, aki félti mind a 13 kölykét, meg hát engem is.

Néha rápillantottam a vérfarkas férfire, de semmi furcsát sem érzékeltem. Aztán gondoltam most újra ellenőrzöm, mert már egy ideje nem néztem feléjük. De eltűnt, üres az asztaluk, valami nem oké, de akkor hol lehetnek? Elmentek volna? Nem hinném, még jó hogy észrevettem.

- Cha... - araktam szólni a mellettem ülőnek de eléstem. Egy kés repült el mellettem, hangtalanul. A falnak csapódott. Chan elhajolt előle.

-Mi az isten - kiáltotta - Jól vagytok? - tette fel az első kérdését aggódóan.

Én addigra már felálltam és előhúztam pisztolyomak az övemből. Chan elé álltam. Aki támadott az őt támadta. Márpedig én azt nem fogom hagyni.

-Sasha! - szóltam oda a lánynak, egy pillanatra néztem csak rá, ijedten kapkodta cseresznye barna loboncát, de mikor találkozott a tekintetünk az arca komoly volt és határozott, Jeongin úgyszintén. Megedződtek ők az évek során.
Mindkettejük kezében ott volt a kardjuk. - menjetek, hívjátok a többieket, nem tudjuk, hányan lehetnek és hogy mit akarnak, siessetek! - egy-egy bólintást kaptam csak tőlük majd berohantak a tömegbe.

Közben Chan is mellém ált, egy pillanat alatt a kezeiben két kés villant.
És akkor megláttuk.
A pasast, a vérfarkast, mögötte pedig egy csomó másikat, tízen lehettek talán.

A körülöttünk lévő asztaloknál már mindenki minket figyelt. De senki se lépett közbe.

Fogalmam sincs, mi történik.
Céloztam, a férfira, kibiztosítottam a fegyvert, de már elsuhant mellettem valami, nem figyeltem eléggé, és úgy látszik Chan sem, aki szintén a körülöttünk lévő emberekkel volt elfoglalva.

A kés ami elsuhant mellettem beleállt Chan mellkasába, aki lerogyott a földre mellettem.
Fájdalmasan kiáltott fel.

Elé álltam, teljes testemmel.
Tudtam hogy gyorsan gyógyul a teste de olyan pontos találatot kapott, hogy most biztos nem fog felállni egy darabig. Én pedig megvédem. Itt jött el a pillanat amikor tényleg elkezdtem parázni.

Lehajoltam Chan késeiért.
Eldobtam az egyik pengét, betalált, hallottam, hogy a többiek érkeznek, eldobtam a másik pengét is, és akkor meghallottam egy lövést, nem tőlünk jött, de szerintem nem is azoktól akik mindet dobálnak a késeikkel mint egy dárctáblát.

Ki lehetett az? Nem volt időm ezen gondolkozni. Még egy lövés érkezett, belém...fáj...miért fáj ennyire? Valami folyik. Vér. Ez az én vérem? Üvöltést hallok. Maze? Szédülök. Ez nem jó...

Valami megszorította a bokám, Chan?

Heyy, na itt is vagyok az első résszel^^
Hogy tetszett, mit gondoltok?
Van olyan banda akiket szívesen látnátok a storyban?
Íjatok meg mindent kommentben!

Xoxo Lollesz