Sziasztok! 🤗

Mostanában nagyon hanyag voltam, ugyanis szégyen szemre csak a tematikus napok videóit és fanartjait tettem ki, de most a változatosság kedvéért hozok egy kis újdonságot. 

Megnyitottam ugyanis a Wikipédiát...

Nem, nem őt! A másikat.

Na szóval...

Találtam egy kis ismertetőt arról, hogyan jött a sorozat ötlete és miként választották ki a szereplőket. Nekem volt benne újdonság, hátha nektek is lesz.

Jó olvasást hozzá!

*****

A sorozat Steven Moffat és Mark Gatiss együttműködéséből jött létre. Mindkettejüknek volt már tapasztalata a televízió-képernyőre adaptálásából, hisz Moffat 2007-ben a című regény alapján készítette Jekyll című sorozatát, míg Gatiss írta a Ki vagy, Doki? dickensi ihletésű „Testrablók" epizódját. Moffat és Gatiss – akik mindketten a Ki vagy, Doki? írói – először egy Cardiffba, a sorozat forgatására tartó vonatúton beszéltek a Holmes-történetek feldolgozásáról. Mindkét író Sherlock Holmes-rajongó, Gatiss így nyilatkozott: „akárhányszor olyanokkal találkozom, akik még nem olvasták őket, mindig arra gondolok, milyen jól fognak majd szórakozni." A 'barátság' témakör mind Gatissnak mind Moffatnak tetszett. Mikor az írók Monte-Carlóban voltak egy díjátadó ünnepségen, Moffat producer felesége Sue Vertue, rávette őket, hogy kezdjenek el dolgozni a történetek modern korba helyezésén, mielőtt másnak is eszébe jut. 

Gatiss többször kritizálta az újabb kori Holmes-adaptációkat, mint amelyek túl avíttak és túl lassúak, s amelyek túlságosan is a Basil Rathbone főszereplésével készült, 1930-1940-es évekbeli filmeket akarták utánozni. Maga Sherlock Holmes azonban az alkotók véleménye alapján is egy olyan figura, aki a jelenkorba helyezve is megállná a helyét, s azokat a technikai újdonságokat használná nyomozása során, amelyeket a kor kínál számára - hasonlóan viktoriánus elődjéhez. Az újítások során számos klasszikus elemet meghagytak, például a Baker Street 221B alatti lakást, vagy Moriartyt. Az eredeti történetek csupán kiindulópontként szolgáltak az alkotók számára, hiszen az új környezetbe nem lehetne maradéktalanul beleilleszteni minden apró kis részletet, azonban ez a lehető legnagyobb teljességgel történt. Például Dr. Watson az eredeti történeteben a második angol-afgán háborúban szolgált, ahogy a moderni kori pedig Afganisztánban.

A Sherlockot a 2008-as edinburghi nemzetközi televíziós fesztiválon mutatták be azzal, hogy 2009 őszén került bemutatásra a 60 perces pilot epizód, sikere esetén pedig további öt epizódból álló első évadot készítettek volna el. Azonban a pilot epizód (mely a The Guardian cikke szerint kb. 800 000 fontból készült el), az előzetes vélekedések szerint nem sikerült túl jól, és biztos bukást jelentett volna. Így a BBC elrendelte a pilot epizód újraforgatását, azt 90 percesre bővítve, és az 5 helyett már csak 2 újabb, de hasonló hosszúságú részt rendelve hozzá. A soha le nem vetített pilot epizód (mely nagy vonalakban megegyezik az első epizóddal) a brit DVD-kiadás bónusztartalma lett. Az újraforgatás során a sorozat hangulata, tempója, valamint apróbb részletei is megváltoztak, ám ez azt eredményezte, hogy egy évet csúszott, s végül csak 2010-ben mutatták be.

Moffat és Vertue a főszerepre Benedict Cumberbatch-t akkor nézték ki, miután látták őt a 2007-es "Vágy és vezeklés" című drámában. Miután elolvastatták vele a forgatókönyvet, azonnal le is szerződtették. Cumberbatch a "The Guardian" szerint "nagyszerűen játssza a furcsa zseni szerepét, az általa alakított Holmes hűvös technikai zseni, enyhe Aspergerrel. Cumberbatch szerint "nagy kihívás eljátszani a szerepet, mert a szavak kimondása és a gondolatok cikázása közti sebességkülönbség lenyűgözően gyorssá teszi a karaktert. Mindig egy lépéssel előrébb jár, mint a nézőközönség, vagy bárki más, átlagos gondolkodásmóddal. Így elég nehéz megtippelni, mire készül a következő pillanatban." 

Piers Wenger, a BBC Wales drámaigazgatója szerint Sherlock ebben a sorozatban "egy modernkori szuperhős, egy arrogáns géniusz, akit annak a vágya hajt, hogy okosabbnak bizonyuljon, mint az elkövetők vagy a rendőrség - vagy úgy általában mindenki." Mivel egyes szokások társadalmi megítélése megváltozott, és a televíziós sugárzás során bemutatható képsorok is korlátozták az alkotókat, Holmes ebben a történetben lecserélte a pipát nikotintapaszokra, és a droghasználatra is csak nagy vonalakban utalnak, mint rendkívül elítélendő, káros szenvedély. Sherlock nem beszél minden tekintetben úgy, mint egy modern kori ember, de hangneméből hiányzik a fellengzősség és az avíttság. A második évadban azonban sok tekintetben "viktoriánus" lett a karakter, és inkább a kioktató stílus felé mutat a jelleme.

Mark Gatiss szerint az igazán nagy kihívás az volt, kit válasszanak John Watson szerepére. Sue Vertue elmondta, hogy "Benedict volt az egyetlen ember, akit el tudtak képzelni Sherlock szerepében, és olyan Watsont kellett választani mellé, aki amint belép a helyiségbe, egyből kialakít köztük valami különleges kapcsot, és látszik, hogy jól tudnak együtt dolgozni". Több színészt is meghallgattak, végül Martin Freeman kapta a szerepet. Steven Moffat szerint az első jelöltjük Matt Smith volt, de vele nem működött a dolog. Azért utasították el, mert az általa megformált karakter túl "ütődött" volt, és Watson szerepében egy kicsit "értelmesebb" alakítást képzeltek el. Matt Smith azonban nem maradt szerep nélkül: a tizenegyedik doktort játszhatta el a "Ki vagy, Doki?" című sorozatban.

Az írók szerint Freeman kiválasztása hasonló vezérelv szerint történt, mint Cumberbatché Holmes szerepére. Az alkotók fontosnak találták a két karakter közti barátság kiemelését. Gatiss szerint jól el kellett találni a karakter jellemét, mert "Watson nem egy idióta, noha Conan Doyle igyekezte így láttatni. De egy idióta csak idiótákkal venné körbe magát". Moffat szerint Freeman nagyjából mindenben az ellentéte Cumberbatchnek, kivéve talán a tehetségét. Freeman a saját karakterét úgy írja le, mint Sherlock "morális iránytűjét", mert a főhős gyakran hajlamos semmibe venni a morális és etikai megfontolásokat.

Greg Lestrade szerepére Rupert Graves-t válogatták be. Ebben a történetben Lestrade nem egyszerű nyomozó, hanem valamivel feljebb áll a rendőrségi ranglétrán, megfeleltetve ezzel a modern kori elvárásoknak. Moffat és Gatiss tudták, hogy Lestrade nem bukkan fel túl sokszor a történetekben, ráadásul szerepe sem egységes. Az alkotók így azt a karaktertípust választották, amely "A hat Napóleon" című történetben is megjelenik: egy férfi, akit frusztrál Holmes, de ugyanakkor tiszteli is őt, és Holmes is a legjobb nyomozónak tartja a Scotland Yard-on. Néhány lehetséges jelölt a szerepre a komikus oldalán próbálta megragadni a karaktert, de Graves volt az, aki megtalálta a szükséges egyensúlyt. Visszatérő momentum, hogy Sherlock sosem emlékszik pontosan a keresztnevére (Greg), megfigyelőképessége ellenére.

Andrew Scott, mint Jim Moriarty először az első évad záróepizódjában jelent meg. Moffat szerint "már kezdetektől tudtuk, milyen szereplő lesz Moriarty. Unott, de elegáns főgonosz, aki félelmetes is tud lenni. Ezért olyasvalakit kerestünk, aki jól tudja játszani a pszichopatát". Eredetileg nem akarták ebben az első három epizódban ütköztetni Sherlockot és Moriartyt, de végül kiderült, hogy ez elkerülhetetlen. Ezért aztán létrehozták "A végső rejtély" csúcsjelenetének egy speciális változatát, csak a karakterek kedvéért.

A mellékszerepekben felbukkan még Una Stubbs mint Mrs. Hudson, és a sorozat egyik alkotója, Mark Gatiss mint Mycroft Holmes. Vinette Robinson, Jonathan Aris és Louise Brealey visszatérő szerepekben alakítják Sally Donovant, Andersont, valamint Molly Hoopert. A harmadik évadban Martin Freeman felesége, Amanda Abbington alakította Mary Morstant, Watson feleségét. Wanda Ventham és Timothy Carlton pedig, akik Cumberbatch szülei a valóságban, a Holmes-testvérek szüleit játszották az egyik részben.

*****