Annak ellenére, hogy zokogott, mégis csodálatos érzést váltott ki Sekinából az ölelés.

Végre megnyugvás töltötte el, ahogyan Adra finoman simogatta a haját, míg a másik keze a hátán pihent és gyengéden, mégis határozottan tartotta.

A fiú még mindig markolta Adra pulóverét, de már lényegesen kevésbé görcsösen. Idővel a zokogása is lecsendesedett, és ráhajtotta a fejét a férfi mellkasára, így érezte ahogyan őrülten gyorsan ver a szíve.

Valahol ez is megnyugtató volt a fiúnak, hiszen ez azt jelentette hogy Adra is legalább annyira félt vagy izgult mint ő.

– Jól van... Most már minden rendben lesz. – Ezekbe a halk, kedves szavakba egyenesen beleremegett Sekina lába. Annyira boldoggá tette hogy hallhatta ezeket a szavakat.

Adra ráhajtotta a fejét a fiúéra és úgy csitítgatta ameddig teljesen abba nem hagyta a sírást.

– Ezt szeretted volna? Fizikai kontaktust?

A kérdésre Sekina hevesen bólogatott.

– Több... Melegséget – tette hozzá csendesen.

– Akkor ezt fogsz kapni – bólintott Adra határozottan.

Annak ellenére hogy már nem folytak a könnyei, a férfi még mindig ugyanolyan gyengédséggel és odafigyeléssel ölelte, mintha bármelyik pillanatban újra összetörhetne.

Ahogy visszatértek a fejébe a gondolatai, velük együtt megjelentek a kételyei is.

Mi van ha megint elront valamit? Ha megint büntetést érdemel valamiért? Újra ugyanolyan kegyetlen lesz vele mint azelőtt? Ugyanúgy fájdalmat fog neki okozni? Ugyanolyan rideg és elutasító lesz?

Az iszonyatosan fájna Sekinának... Nem tudott annál rosszabbat elképzelni mint hogy visszajussanak a néhány nappal korábbi állapotba mikor korbáccsal megbüntette, és újra rettegjen minden mozdulatától.

Azt tényleg nem élné túl.

– Ugye nem fog bántani? – kérdezte cérnavékony hangon, olyan halkan hogy csodálkozott volna ha a férfi meghallja.

– Nem... Nem foglak – suttogta.

Erre néhány másodpercre erősebben szorította magához Sekinát, majd pedig elengedte.

– Ha neked is jobb úgy akkor menjünk fel és a hálóban kényelmesebben folytathatjuk nyugodtan.

– Igen... Menjünk – bólintott Sekina.

Hiányzott neki kicsit az ölelő karok melegsége.

Megfogta teáját és elindultak a férfi hálószobája felé.

Még soha nem tűnt ilyen hosszúnak az út felfelé. Mintha valaki egyszerűen lelassította volna az időt, hogy tovább legyenek kínos csendben, és később folytassák amit a konyhában elkezdtek.

Mikor beléptek az ajtón, bár nem hitte hogy valaha ilyet fog gondolni, de szinte megkönnyebbült Sekina.

– Van még bármi amit szeretnél? – kérdezte Adra az ágy mellett állva. – Ha valami eszedbe jut később akkoris mondhatod.

– Egyelőre nincs semmi – rázta meg a fejét.

– Akkor... Bánnád ha néznénk valami filmet? Ha nem az sem gond mert még te irányítasz, csak gondoltam eltölthetnénk vele az időt.

– Persze, filmezhetünk.

Csendesen lefeküdtek tisztes távolságban az ágyra, azonban Adra hamarosan közelebb húzódott hozzá, átkarolta a fiút, és engedte hogy hozzábújjon.

Melegség töltötte el Sekina lelkét és érezte ahogyan végre ellazulnak az izmai és kicsapongó gondolatai végre nyugovóra tértek ahogy elindult a film.

Bár kétségei nem tűntek el, egyértelműen kellemes volt Adra mellett. Ahogyan a mellkasára hajtotta a fejét érezte a szívverését, és teljesen elengedte magát ahogyan a férfi az oldalát simogatta.

Elengedte magát, és teljesen kikapcsolt.

***

Két filmmel később már kicsit álmosan kelt fel az ágyból Sekina.

– Én lehet elmennék zuhanyozni ha szabad... – ásította alig érthetően.

– Persze, de figyelj a sebeidre. Lehet jobb lenne ha inkább fürödnél, használhatsz bármit amit találsz.

– Rendben – bólintott ahogy belépett a fürdőbe miután Adra odateleportált neki néhány ruhát.

Idejét sem tudta mikor fürdött kádban utoljára, talán csecsemő korában. Mivel az intézetben, majd Adránál a szobájában is csak zuhanyzó volt, alkalma sem igazán volt ezt kipróbálni, így különlegesen fennkölt érzés járta át a lelkét.

Mindigis piszkálta a képzeletét milyen is lehet a forró vízben nyakig elmerülve, habok között, nyugalomban relaxálni, anélkül hogy félne hogy elfogy a melegvíz, kizavarják mert sokáig foglalta a helyet, vagy hogy bárkivel foglalkoznia kellene magán kívül.

Miután megnyitotta a vizet a gigászi kádban, izgatottan kezdett körbenézni, hogy mit talál ami még örömtelibbé teheti az új élményt.

Végül a kád melletti szekrényen talált levendulás fürdősó, habfürdő és valamilyen piros, fényes fürdőbombára esett a választása.

Azt tudta, hogy gazdája előszeretettel használ fürdősót és habfürdőt, azonban a fürdőbombáról ötlete sem volt hogy mit csinál. Annyit tudott róla hogy valami nagyon menő dolog, ami sokkal izgalmasabbá teszi a vizet.

A sót és a habfürdőt azonnal belerakta, a bombával viszont még várt amíg megtelik a kád.

Azalatt elővett magának egy törölközőt, és elkezdett vetkőzni. Ahogy lekerült róla a pólója döbbent rá hogy teljesen elfeledkezett a büntetésről.

A szavak... Még ott voltak.

Tele volt a felsőteste a fekete filccel ráírt szavakkal.

Volt néhány ami akaratlanul is szemet szúrt neki, de a többit még nem szerette volna látni.

Szinte ösztönösen végigsimított a felületen. A tapintásán semmi sem változott, mégis... Olyan más volt. Mintha hosszú, nagyon hosszú ideje várták volna rá hogy felszínre törjenek.

Gyorsan elfordult a tükörtől. Még kellett neki néhány másodperc hogy összeszedje a bátorságát és tüzetesen végignézze a ráírtakat.

Most megtudja mit gondol róla a férfi... Valahol félt tőle, de mélyen legbelül tudta hogy bármi is álljon a testén, másnap reggelig ő irányít. Utána pedig teljes szívével reménykedett benne hogy a férfi betartja amit megbeszéltek a konyhában.

Nem olyan embernek tűnik aki nem tartja be a szavát.

Ezek a gondolatok kicsit megnyugtatták, így lassan megfordult.

Egyik szóról a másikra futott a tekintete, és mindegyiknél másféle érzések járták át.

Nem volt olyan, ami ne lepte volna meg. Bár nem olyan sokat gondolkodott azon, hogy hogyan látja őt Adra, mégis olyan volt mintha ellent mondtak volna a róla alkotott képével.

De ha azzal nem is, a saját önképével biztosan.

Gyönyörű. Gyémánt. Magányos. Szomorú. Zárkózott. Kedves. Félénk. Szeretetteljes. Szelíd. Jólelkű. Kimerült. Aranyos. Rémült.

Egyetlen szón akadt meg a tekintete, a hasa közepénél:

Utál.

Utál? Mármint ő Adrát? Ezt gondolja? Dehát ő nem utálja. Fenntartásokkal kezeli a büntetések miatt, de azt mindet magának okozta Sekina. Kicsit még tart tőle, de semmiképp sem utálja.

Ahogy megvizsgálta az egész testét, közelebb lépett a tükör alatti csaphoz, és elkezdte leszedegtni a karjáról a kötéseket.

Ahogy nézegette, a keze egészen szépen gyógyulgatott, már nem fájt ha mozgatta, és bizonyára a krém miatt amivel Adra kezelte, egészen megkeményedtek a sebek és hámlásnak is indult. Most már tudván hogy gyógyszerész a férfi, az hogy ilyen jól ért a sebkezeléshez nem is olyan meglepő.

Az alkarja azonban még mindig élénkvörös, mély vonalakkal volt díszítve, mintha még most is bármikor elkezdhetne vérezni.

Finoman végigsimított rajta, de már ettől is felszisszent.

Bár fájtak a sebei, és biztosra vette hogy ezek után hegek fognak maradni, a jelenlegi helyzetben mégis úgy érezte hogy megérte. Ha nem teszi meg, talán soha nem történik meg mindaz, ami az este folyamán.

Elég sokáig kalandozott a testén a tekintete.

Ezüstfehér haja sokat veszített a tápanyaghiány miatt a fényéből, és ahogy átfésülte, eléggé hullott is. Pedig a hajszíne volt az egyetlen dolog amit szeretett, de ha nincs fénye, csak olyan mint egy hamugyárban dolgozó igénytelen, elcseszett albínó: csúnya.

A heterokrómiás szemei nagyon aszimmetrikussá tették az arcát, aminek alapból nem is lett volna csúnya a szív alakja, azonban az hogy az egyik szeme világospiros, szinte rózsaszín volt, a másik pedig lila, teljesen elütöttek egymástól, így mindenkinek feltűnt. Az emberek közt a létező egyik legritkább szemszín a lila... Heterokrómiával párosítva pedig szinte csak neki van ilyen. Jobban belegondolva, lehet emiatt lett gyémánt a besorolása.

Azóta mondjuk a testi állapota eléggé leromlott. Az arca beesett, a bordái eléggé kilátszottak, és a hasa is befelé horpadt mióta nem tudott rendesen enni.

Ennek ellenére Adra mégis azt írta rá hogy gyönyörű?

Nem teljesen értette hogyan lehet ez, vagy mi járhat a férfi fejében.

Igazából már azt sem tudta hogy a saját fejében mi zajlik.

Belenézett a saját szemébe a tükörben. Így jobban megvizsgálva annyira nem is voltak csúnyák. Úgy csillogott rajtuk a fürdőszoba fehér fénye, mintha gyémántok lennének.

Gyémánt...

Kezdte megérteni a szót.

Gondolataiból csak akkor szakadt ki mikor eszébe jutott hogy fürdővize még mindig csobog mögötte.

Sietve zárta el a csapot, majd a fürdőbomba utasításait követve beledobta a vízbe, és teljesen elámult.

A bomba pezsegni kezdett, és ahol csak felpezsgett a víz, a piros különböző árnyalataiban kezdett játszani a víz, a csillám pedig adott neki egy kis plusz csillogást, ami csak még varázslatosabbá tette az egészet.

Nagyon nagyon tetszett Sekinának a színek játéka, még soha nem látott ilyet, de biztos volt benne hogy még mindenképpen szeretne ilyen csodás dolog szemtanúja lenni.

Teljesen elbambulva nézte a csodát. Nem kellett hozzá külön bíztatás, ahogy befejezte a pezsgést a víz, azonnal levette a maradék ruháját Sekina és lelkesen bele is mászott a kellemesen meleg vízbe.

Ez hetek óta a legjobb dolog volt ami történt vele.

Ahogyan karját a kád szélén tartotta nyakig elmerült a vízben és elengedte magát. Szinte bizsergette a bőrét a melegség és végre úgy érezte hogy nyugalom járja át. Adra nem fogja bántani, sőt, most bármit megtesz neki, és remélhetőleg később is változtat a kettejük kapcsolatán.

A szavak amiket ráírt is nagyban befolyásolták ezt. Nagyon örült volna neki ha tényleg ezeket gondolná róla Adra. Bár az utált még mindig nem tudta hova tenni. Tényleg azt gondolná hogy utálja? De nem akart ellene semmit tenni... Csak nem akart annyit szenvedni. Lehet az előző nap miatt hiszi azt... De nem azért akart véget vetni az életének mert utálja a gazdáját, hanem mert az életét utálta. De nem akarta hogy azt higgye a férfi hogy csakis vele van probléma. Tudta Sekina hogy nagyrészt az ő felelőssége azok amik történtek, és azt is tudta hogy erről beszélnie kell még a férfival.

Azonban abban a pillanatban csak élvezni szerette volna a lazító fürdő luxusát.

A fehér plafont nézve süllyedt lejjebb a vízben, így már hátul az egész haja vizes lett.

Olyan kellemes volt...

Jobban belegondolva soha nem is képzelte volna hogy ilyen luxus dolgokra valaha lehetősége lesz. Az otthonban igencsak sovány pénzösszegekből gazdálkodhattak, jelenlegi fejével nézve valószínűleg az eladásokból. Dehát egyetlen eladás nemsokat jelent egy többszáz gyereket felölelő árvaház számára, így történhetett valószínűleg az hogy annak is örült a fiú ha volt állandó meleg és hidegvíz a zuhanyban, vagy hogy volt saját, különálló fürdője amit csak ő használt. Azelőtt csak rozoga négy, vagy hat ágyas szobában lakhatott, amik lassan mindig kiürültek körülötte ahogyan szobatársai elkerültek új családjaikhoz.

Ő viszont mindig ott maradt.

Senkinek sem kellett.

Mivel senkivel sem volt alkalma maradandó kapcsolatot kialakítani, végül már nem is próbálkozott. Az elmúlt években már alig beszélgetett társaival, akiknek pedig még csak nem is hiányzott hogy vele barátkozzanak. Hacsak ő nem ment utána mindig valakinek, még csak fel sem tűnt nekik hogy ő mindig egyedül maradt. Egyedül a nevelője vette észre hogy milyen magányos, de hiába próbált mindenféle tanácsot adni a fiúnak, vagy nem működtek, vagy már meg sem próbálta őket.

A végére már annyira belefáradt, hogy kizárt mindent maga körül, és csakis a jelen pillanatra koncentrált, amiben csak ő létezett. Nem hagyott semmit beférkőzni ebbe, nem gondolt a múltra, a jövőre, vagy másokra, így nem is kellett mások miatt aggódnia.

Mióta elkerült az otthonból azonban ez nem vált be. Teljesen mások lettek a viszonyok. Lett privát szférája, valaki, akinek nagyon kellett ha annyi pénzt kiadott érte, és csak ők ketten voltak. Nem volt nevelő, nem voltak szobatársak vagy régi rossz közös zuhanyzó, csak ő és Adra. Mindenki saját térrel.

Igazából belegondolva, annak idején csak ennyit szeretett volna és tessék, most mindez megvolt... Mégsem érezte magát boldognak. Mégis meg akart halni.

Tehát nem mindig elég az amit elképzelünk a boldogságról a tényleges boldogsághoz.

Azt azonban biztosan tudta, hogy pillanatnyi öröméhez pusztán a fürdőre volt szüksége, és kiteljesedett.

Beletelt kis időbe mire sikerült lemosnia magáról az alkoholos filcet, és meg is fájdult tőle a karja, de ennek ellenére még hajat is mosott és lefürdött, majd fogalma sem volt mennyi idő és lazítás után kimászott a kádból, kiengedte a vizet, és sötétlila, puha törölközőjébe bújva szárította meg a haját, majd felöltözött a rövidujjúba meg boxerbe amit Adra teleportált neki korábban.

Még maga számára is meglepően kellemes hangulatban, teljesen felfrissülve lépett ki a hálóba, hatalmas gőzfelleg kíséretében.

A férfi éppen szokásához híven egy könyvet bújt, majd hallva hogy Sekina megjelent felemelte a tekintetét a lapok közül, és alaposan végigmérte.

– Szép lettél – állapította meg végül. – A sebeid hogy vannak?

– A kezem már nem kifejezetten fáj, de a karom még elég rosszul néz ki... – fordította felé az alkarját.

– Gyere, bekötöm – mutatott maga mellé ahogy felállt, míg Sekina leült az ágy szélére.

A tüzével odateleportálta a kötszereket és mielőtt elkezdte volna újra ellátni a sebeket, elmélyülten megvizsgálta őket, egyszer finoman végig is húzta az ujját az egyik seben.

Amikor a fiú elvétve rápillantott mintha kis szomorúságot vélt volna felfedezni. A száját enyhén összeszorította, a szemei pedig szürkéspiros, borúsabb árnyalatot vettek fel.

A szokottnál kicsit lassabb mozdulatokkal kezdett neki a kötözésnek miután bekente a krémmel a sebeket.

A csend ami kettejük közé telepedett megnehezítette a levegőt és mindkettejüket nyomasztotta. Már annyi megtörte volna ezt, ha egy fűszál leesik.

Egyedül a pólya anyagának susogását lehetett hallani, és mindketten meredten figyelték ahogyan Sekina karját lassan teljesen befedi.

– Elolvastad amiket írtam?

Hatalmasat dobbant a fiú szíve ahogyan Adra megtörte a csendet. Érezte hogy valami kínos téma tud csak felszínre kerülni ilyen feszült pillanatok után.

– Elolvastam. Elég... Meglepőek voltak. – Adra lehajtott fejjel bólintott. – Uram...

– Igen? – vonta fel a szemöldökét.

– Tényleg azt gondolja hogy utálom? – tette fel a legkínosabb kérdését.

Úgy hasított a levegőbe a mondat, mintha csak kettévágta volna a már haldokló beszélgetés fonalát.

Hosszú, feszült másodperceken át volt teljes csend közöttük. Még a kötözésben is megállt a férfi, mintha mindketten szoborrá dermedtek volna. Sekina mozdulni sem mert, vagy bírt. A szíve szinte kiugrott a mellkasából, és a szorítás szinte összeroppantotta.

– Megbüntettelek. Nagy fájdalmat okoztam neked. Pár napra rá pedig megpróbáltad elvenni az életed.

Ezt fájt így hallania valaki mástól a fiúnak. Ameddig csak a saját gondolataiban hallotta olyan természetesnek tűnt amit tett. De ahogyan Adra hangosan is kimondta... Összeszorult a szíve.

– Én... Nem utálom. – Lopva rápillantott a férfira, akinek teljesen kikerekedtek a szemei.

– Akkor miért bántottad magad annyit? – kérdezte kicsit csendesen.

– Azt hittem akkor majd jobb lesz...

Több nem jött ki a torkán. A szemei égni kezdtek a könnyektől, és lassan végigfolytak az arcán.

– Nagyon egyedül éreztem magam és nem láttam más kiutat... De nem utálom.

Csendesen, vékony hangon beszélt. Egészen elöntötte a letargia, és abban a pillanatban nagyon bántották a tettei. Úgy érezte megszakad a szíve.

– Akkor azért volt velem olyan az utóbbi napokban?

A férfi bólintott ahogyan befejezte Sekina egyik karja kötözését.

– Csak teret akartam hagyni neked... A történtek miatt. De úgy tűnik félreértettem.

Félreértették. Mindketten. Sekina azt hitte azért nem szólt hozzá, mert elege volt belőle. Adra pedig azt gondolta hogy a fiú utálja... Úgy pedig persze hogy nem volt sokat a közelében.

Senkinek sem lett volna sok kedve egy olyan emberrel időt tölteni akiről azt hiszi utálja.

Most már minden összeállt.

Emiatt az egész félreértés miatt majdnem öngyilkos lett... Pedig meg lehetett volna oldani azzal ha őszinték lettek volna egymással.

Sekinának hirtelen bűntudata lett ahogyan figyelte Adra szorgalmasan dolgozó kezeit amint a sebét kötözi.

Biztosan ő is nagyon rosszul érezte magát a történtek óta. Azt hitte utálja őt a fiú. Amikor meglátta hogy mit tett magával bizonyára csak még lejjebb süllyedt.

Nagyon megbánthatta mindennel. Jobban belegondolva, mikor rátalált is a fürdőben, azért ment le hogy hátha van kedve Sekinának vele filmezni.

Próbált nyitni felé, annak ellenére hogy azt gondolta utálja.

Bár nem tudta elfelejteni mindazt amit Adra tett vele, kicsit elkezdte sajnálni a férfit.

A lelkiismerete nem hagyta nyugodni amiért ennyi félreértést teremtett a szerencsétlenségével.

– Sajnálom uram – motyogta lehajtott fejjel.

– Már tegnap mondtam. Nincs miért bocsánatot kérned.

– De nem akartam hogy ezt gondolja rólam – szipogta sírva.

Nem válaszolt rá semmit Adra. Nem tudta volna megmondani a fiú hogy mit érzett. A szemszíne nem változott, de sajnos ez nem árulta el mi jár a fejében.

Egészen addig voltak csendben, míg a férfi be nem fejezte a kötözést.

– Mi lenne ha lassan aludnánk? Szeretnél még valamit mára?

– Nem igazán... Kicsit már én is álmos vagyok – mondta elkeseredetten.

Kicsit szorongani kezdett ahogy belegondolt hogy másnap reggel már nem tudja hogy fog vele viselkedni Adra. Mert most még tartja magát a megbeszéltekhez, de holnap újra ő lesz a gazda, Sekina pedig csak egy szolga.

Ezzel a félelemmel bújt be a fekete takaró alá az ő oldalán, amíg a férfi lekapcsolta a villanyt, majd mellé feküdt.

– Uram... – szólalt meg halkan kis gondolkodás után.

– Igen? – hallatszott ahogy a neki háttal lévő férfi felemelkedett.

– Ugye... Nem fog bántani? – kérdezte bizonytalanul. Nem hagyta nyugodni a gondolat.

– Nem foglak... Betartom a szavam.

Ezekkel a szavakkal aludtak el.