Az éjszaka során Sekina nem sokat tudott pihenni... Bár az elalvás meglepően könnyen ment néhány könnycsepp után, folyamatosan felébredt, forgolódott és volt néhány rémálma a rá váró büntetésről... Fogalma sem volt, hogy mire számítson, de rettegett tőle. Már az előző nap fájdalmai is sokkal jobban megviselték, nem bírt volna többet elviselni ilyen hamar.

Bár remegve kelt, és ennek köszönhetően már az ébredése pillanatában szétfeszítette az ideg, a reggel meglepően nagy nyugalomban telt. Egészen keveset szólt hozzá a férfi, gyakorlatilag csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt... Az igazat megvallva, kicsit fáradtnak tűnt, reggeli közben még majdnem el is aludt. Így Sekina reggellel kapcsolatos félelmei alaptalannak bizonyultak, nap közben pedig nem sok dolga volt, így megint csak aludt nagyrészt miután megvolt a feladataival.

Az volt a napjának fő célja, hogy amíg Adra távol volt, ne stresszeljen azon, hogy mi lesz vele, ha hazajön és megkapja a büntetését az előző napiért. Délután négy-öt óráig sikerült is ehhez nagyjából tartania magát, azonban ahogy közeledett az a pillanat, amikor egyre biztosabbá vált a férfi hazatérte, a szorongás úgy vette át a hatalmat felette. Fogalma sem volt, mi fog történni vele, csak annyit tudott, hogy abban nem lesz köszönet... És utálta a saját fejét, amiért előző este úgy érezte, nem bírja visszatartani a hangját és most amiatt kell újra büntetést kapnia, ami miatt újra szenvedni fog, ahelyett hogy egyszer engedelmes lett volna és talán a démon is megdicsérte volna... De erre már esélye sem volt. Őszintén kezdett rettegni attól, hogyha így folytatja és nem tudja kielégíteni a férfit akkor hamar megutálja, és még sokkal kegyetlenebbül fog bánni vele.

Ez volt az egyik legnagyobb félelme átlagban... Abban a pillanatban ahogy fél hét környékén Adra hazaért azonban már a büntetés volt a legnagyobb problémája.

– Ma hamarabb jöttem, mert eléggé fáradt voltam – mondta a konyha felé tartva. – Csináltál vacsorát?

Persze hogy csinált, nem hiányzott neki az, hogy amiatt is büntetést kapjon.

– Igen uram – bólintott ahogy elértek a konyhába.

– Az jó. Akkor előbb eszek, aztán legyünk túl a büntetésen, utána ehetsz te is. Úgy jó? Vagy ha nagyon éhes vagy ehetsz most is, csak nem akarom hogy később rosszul legyél, de azt sem, hogy elszédülj az éhségtől.

– Jó lesz... – felelte elkeseredetten. A büntetés szó említésére teljes kétségbeesés járta át a fiú minden porcikáját. Egyre csak közelebbinek érezte a rá váró szenvedést, ami minden pillanattal vészesen közeledett felé.

A vacsora az előző napihoz hasonlóan megint csendesen telt, Sekina a férfi mellett térdelve piszkálta véresre a körömágyát mialatt minden eszébe jutó lehetséges büntetést lefuttatott az agyában, amivel várakozásai ellenére csak annyit ért el, hogy még feszültebb lett.

Ahogy a férfi befejezte és Sekina elmosogatott, reszketve állt meg Adra mellett, várva az utasítására.

– Menjünk fel a szobámba – állt fel az asztaltól ahogy eltette telefonját. Látszólag a férfit semmilyen érzelemmel sem töltötte el az, hogy valószínűleg épp fájdalmat készül okozni egy rettegő emberi lénynek.

A fiú szótlanul követte minden lépését, és tett mindent amit kért... Vegye le egyesével a pólóját, a nadrágját, majd a boxerét, feküdjön fel az ágyra, majd pedig a férfi a feje fölé bilincselte a kezét, de ezúttal nem kapcsolta hozzá a karikához, csak ráparancsolt Sekinára, hogy hagyja ott a kezét végig. Elővett egy fémrudas szájpecket, egy szemkötőt, és még valamit az előző napi szekrényből, amit a háta mögé rejtett, így nem lehetett látni mi van nála.

– Mielőtt ezt beteszem – nézett a szájpecekre -, azt eldöntheted, hogy szeretnél-e szemkötőt vagy sem. Ennyi kedvezményt adok amiért tegnap egyébként ügyes voltál.

– Nem szeretnék – préselte ki magából a szavakat.

– Nem szeretnél, mi? – emelte fel a szemöldökét a férfi. Beletelt néhány másodpercbe mire a fiú rettegéssel megtelt elméje realizálta mire vonatkozott a mondata.

– Nem szeretnék szemkötőt uram...

– Ügyes fiú – simított végig Sekina homlokán amíg másik kezének tartalmát letette a fiú mellé oda, ahol nem láthatta a szájpecek kivételével, amit a fejéhez emelt. – Nyisd ki a szád.

Ahogy ezt megtette, a vékony puha anyaggal bevont rúd már keresztben a szájában is volt, a férfi pedig megemelve a fejét összecsatolta a tarkójánál.

– Nem fáj? – A fiú megrázta a fejét. – Akkor jó. A kezedet csak akkor emelheted fel ha valahogyan kiakadna az állkapcsod és jelezni akarod, mert akkor azonnal leveszem rólad, rendben? – Erre csak félelemmel teli tekintettel bólintott a fiú. Bármit megtett volna abban a pillanatban hogy kiakadjon az állkapcsa és megúszhassa az egész büntetést, bár vajmi kevés esély volt rá, tekintve, hogy soha nem történt még vele olyan. – Akkor kezdjük a büntetést. Ez most kellemetlenebb lesz az előzőnél, de szeretném ha már az elején megtanulnál figyelni a hangodra és így később mindkettőnknek jobb lesz. – Amíg ezt mondta felvette a fiú mellől az egyik tárgyat, amit rejtegetett eddig, és egy kis méretű korbácsnak bizonyult... Bár Sekina nem volt túl jártas a verőeszközök világában, a történelem órákon hallott, szabályosan kínzáshoz használt, nagy, vérző sebeket okozó, bőrbe maró korbácsok képe épp elég volt ahhoz, hogy elborzadva lábadjon könnybe a szeme és összehúzza minden izmát a lehető legkisebbre. – Semmi gond, ez a fajta korbács nem tud nagy sérüléseket okozni, még a kis méretűek közt is az ártalmatlanabb fajta, még csak nem is szilikonból, hanem bőrből vannak a szálai és nem fogok vele túl nagyot ütni.

Bár Adra próbálta megnyugtató hangnemben mondani, a fiú számára mindez nem sokat ért... Nem fog "annyira" fájni, csak ennyire. Ez már legutóbb sem jött be a nádpálcával, ugyanúgy zokogott tőle és érezte magát teljesen megalázva.

Sekina alig néhány másodperccel később éles csattanásra kapta a fejét a férfi felé, aki épp az egyik tenyerébe ütött néhány eltérő erősségűt... Ezek a legkevésbé sem hangoztak gyengédnek és lágynak, legalábbis biztos nem annyira amennyire azt a démon beharangozta azelőtt.

Ha nem lett volna kipeckelve a szája, biztos hogy már a korbács első érintésére felsikoltott volna, annak ellenére is, hogy csak a nyakán simított vele végig a férfi. Onnan folyamatosan húzta végig a mellkasáig, ahol középen körzött vele kicsit, majd hagyta hogy enyhén oldalra fordítva csak arrébb csússzon egészen Sekina mellbimbójáig, ami a sok bőr szál érintésétől különös, vegyes érzést keltett a fiú lábujjától egészen a homlokáig... Egyszerre tudott volna kiabálni, hogy hagyja abba és felnyögni, hogy többet követeljen.

Nem bírt ránézni a férfira, de biztosra vette, hogy Sekina testén legeltette a megint színt váltott szemét, és hogy teljesen megállapíthatatlan érzelem ült az arcán ahogyan finoman engedte lecsúszni a korbács szálait a fiú oldalán, majd gyorsan visszahúzta mellbimbójára azért, hogy aztán felemelje és épphogy erőt téve bele rácsapjon.

Bár ahogy elemelte a korbácsot teljesen elállt Sekina lélegzete, egyáltalán nem fájt neki ahogyan lecsapott, sőt, inkább fokozta a szívében lappangó, szorongató izgalmat ami a hasa aljába is átsugárzott, és az egész háta ívbe feszült tőle, míg a lábujjaival is a lepedőt markolta.

– Milyen érzés? – kérdezte a feje fölé hajolva ahogyan a bőr szálakkal végigsimított az arcán, amire a fiú csak egy magas, fájdalmasan jóleső nyögéssel válaszolt. Bármit megtett volna abban a pillanatban azért, hogy elvonulhasson szobájába egy telefonnal... – Ennek örülök – jegyezte meg a férfi, majd váratlanul, egyértelműen erősebben lecsapott Sekina másik mellbimbójára, lényegesen erősebben, amitől a fiú amennyire tudott a szájpecektől felsikkantott a hirtelen több érzékeny pontra érkező csípő érzéstől. Ez már nem volt olyan kellemes, de valahol mégis jóleső érzést váltott ki belőle... Bár a félelme a büntetéstől még mindig megmaradt a mellkasában, most az alhasában keletkezett égető nyomás sokkal erősebb volt.

Adra ezalatt feljebb vezette a korbácsot, egészen Sekina felkarjáig, majd egy kicsit erősebbet ütött a fiú hónaljára, és rögtön utána a hasa oldalára, amitől az egész teste megfeszült és annak ellenére, hogy ez már kissé fájt neki, az ahogy utána folyamatosan egyre közelebb vezette a szálakat a fiú alhasához és ezzel együtt az iméntiek miatt már félig merev állapotban lévő férfiasságához.

– Tedd terpeszbe a lábad – parancsolta a férfi, Sekina feje pedig túlságosan ködös volt a rengeteg érzelemtől ahhoz, hogy érdemben ellenkezzen, így tette amit mondott és szétnyitotta lábait, amik közé máris odasimult a fenyítőeszköz, a fiú pedig a különleges bizsergető érzéstől erősen beleharapott a szájpecekbe, és hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy ne kapja össze a lábát.

A mámoros pezsgés, ami átjárta a testét ahogy egyre erogénebb zónát érintett a fenyítőeszköz, elborította Sekina elméjét annyira, hogy ha nem lett volna a szája betömve, még akár többért is könyörgött volna, hogy kielégítse gyönyörtől hullámzó teste vágyait.

Amint a férfi elért legérzékenyebb pontjához a fiú egész testén végigfutott a hideg és akaratlanul is megfeszülő állkapoccsal harapott bele a szájpecekbe, belemarkolt a takaróba és összeszorított szemmel tolta feljebb a csípőjét ahogy egy izzadságcsepp kúszott végig a homlokán a szívverésével ellentétben teljesen ráérősen.

Váratlanul, azután, hogy kínzóan lassú köröket írt le a korbáccsal, egy egészen kicsit rácsapott Sekina férfiasságára, mire ő teljesen megfeszült izmokkal nyögött fel. Ugyanúgy, ahogy utána is, amikor a belsőcombjára és a lábai közé csapott többször is lágyan, és látszólag nagyon koncentrált arra, hogy milyen erőseket üt.

Legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy egy ilyen büntetéses játék ennyire felizgathatja... Valahol szégyellte is magát miatta, mert a teste érzéseitől függetlenül legkevésbé sem élvezte a férfi társaságát. Nem azért, mert gonosz lett volna, vagy nagyon csúnyán beszélt volna vele, mert ezek igazából nem voltak jellemzőek rá, csak a szituáció, a büntetések, a végtelen szégyen és megalázás amit Sekina érzett minden reggel ahogy kinyitotta a szemét egyszerűen nem hagyta nyugodni.

– Fordulj át a hasadra – mondta Adra, mire a fiú haladéktalanul megtette.

Az iméntiek után már kicsit magabiztosabb volt így, hogy nem csak arról szólt az egész, hogy neki fájjon. Ami azt illeti, kifejezetten jót tett a lelkének, hogy egy kis élvezet is jutott neki.

A férfi nagyon lassan, a nyakától indulva simította végig a korbáccsal, majd pedig mikor elért érzékenyebb pontokig ahol látta hogy a fiú izmai befeszültek, és fel is nyögött, ott mindenhova ütött egyet.

– Húzd fel a lábad – parancsolta a démon ahogy elért a fenekéig, amin kicsit pihentette a bőr szálakat amíg a fiú helyezkedett, most már némileg zavarban. Nem kifejezetten tetszett neki ez a pozíció, egyszerre volt kényelmetlen és kellemetlen, de még dolgozott benne annyira az izgalom, hogy ne vegye zokon.

Ahogyan viszont elkezdte finoman simogatni vele fenekét egyre erősödött az addig lappangó szorongás Sekinában, miszerint ez még lehet ennél fájdalmasabb is...

Gyanúja beigazolódott, ugyanis ezúttal több egymást követő, csípős ütés érte a hátsóját ami egyre csak fájdalmasabb volt, egészen addig a pontig, hogy már meg se tudta mondani mikor éri újabb csapás, egyedül a hangok engedték megkülönböztetni, azok viszont szinte elkerülték a fiú fülét, annyira a fájdalomra koncentrált... Már szinte semmissé vált a korábbi élvezet és remény amit Sekina érzett. Egyedül a fájdalomra tudott koncentrálni, amit sokkal nagyobbnak érzett, mint a legutóbbi büntetéskor és egyszerűen nem akart véget érni. Már fájdalmasan hosszúra nyúlt, a fiú pedig minden egyes másodpercet óráknak érzett. Mintha legalábbis lelassult volna az idő csak azért, hogy ő tovább szenvedjen.

Adra egyre lassított és gyengített az ütések erején, egészen addig, míg be nem fejezte a korbácsolást, azonban addigra már Sekinának alig maradt életereje. Szerencsére azonban a férfi egyetlen szó nélkül fordította vissza az elkeseredett fiút, majd fölé hajolva elsőként levette róla a bilincset, majd a szájából is kivette a szájpecket, amitől egészen kellemetlenül megmerevedett a fiú állkapcsa.

Sekinának csak ekkor tűnt fel, hogy valamikor a büntetés alatt a démon két gombját is kigombolta az ingjén, így kis betekintést engedett a mellkasára, ami egy kicsit csapzott, de ugyanakkor kifinomulttá tette megjelenését... Ami objektíven nézve még akár jól is nézhetett ki, ám abban a pillanatban csak a fájdalomra tudott koncentrálni.

– Nagyon ügyes voltál – mondta Adra enyhe mosollyal, ahogy ezúttal fekete tüzével tette el a helyükre az eszközöket. – Milyen volt?

– Az eleje... Nem volt rossz – motyogta zavarban ahogy visszaemlékezett. – De a vége nagyon fájt.

– Ennek most tényleg erősebb nyoma fog maradni, de összességében igyekeztem nem túl durva lenni.

Szinte fel is tűnt Sekinának. Az, hogy sajgott és égetett az egész feneke ahogy feküdt a hátán egyértelműen azt jelentette, hogy finoman bánt vele a férfi.

Szíve szerint ezt egy az egyben neki is elmondta volna, azt viszont ezer százalékra tudta, hogy egy ilyenért azonnali ráadást kaphatott volna az iméntiekből, így csak egy elkeseredett pillantást vetett a férfi éles, szögletes arcára.

– Tudom, attól még fájt, de hamar elmúlik. Ha pedig véletlenül holnapig megmaradna van rá krémem, ami hamar elmulasztja. Addig szeretnél vacsorázni? Szerintem le is megyek veled, utána edzek egy kicsit.

– Szeretnék... – motyogta bizonytalanul. Szívesen evett volna valami finomat, ha biztosra mehetett volna, hogy nem fogja kihányni. Így viszont... Ez az egész csak egy kellemetlen procedúrának tűnt a fiúnak.

– Rendben. Ha szeretnéd csinálok is neked valamit, már úgyis régen főztem. Most már egyébként felöltözhetsz. Nem lenne probléma az sem ha így jönnél, sőt, örülnék is neki, de ha most nem szeretnéd azt is megértem – mondta Adra a fiú testét vizsgálva.

– Felöltöznék... – nézett végig magán Sekina. Összeszorult a szíve ahogyan nézte saját visszataszító testét. Legszívesebben lehámozta volna nagáról az egészet, hogy ne kelljen tovább így élnie.

– Segítek benne – vágta rá a démon, és válaszát meg se várva, óvatosan karjaiba vette, majd átrakta a fotelbe, ami elé le voltak palolva a fiú ruhái, mindet feladogatta Sekinára, aki mindezalatt nem elég, hogy kellemetlenül szolgaként érezte magát, egyenesen megalázva és megszégyenülten. Nem bírt volna más emberek szemébe nézni ilyen testtel, még a saját tükörképét is kerülte.

Lassacskán néhány könny is legördült a fiú arcán ahogy Adra csendesen öltöztette, de a férfi nem mondott semmit rájuk, csak szó nélkül nézte ahogy felöltözött, majd nyugtázva, hogy aznap már nem fog semmi komoly dolgot tenni Sekinával indultak a konyhába a végletekig lehangolt fiúval.