A napok csak úgy rohantak az elmúlt egy-két hétben. A héten már nem is zárta be Adra a szobájába mikor elment, így szabadon mászkálhatott az egész házban. Próbálkozott sütéssel, főzéssel, takarított, mosott, olvasott.

Sokkal, de sokkal több könyve volt a férfinak mint arra emlékezett még abból az időből mikor felfedezte a házat. Szabadidejében fejébe vette, hogy Adra legalább egy tudományos könyvét el fogja olvasni, ha kiesik a szeme és elfolyik az agya akkoris, így megkérdezte az egyik este a gazdáját hogy milyen művet ajánlana erre a célra, amit másnap, mikor egyedül volt neki is kezdett a küzdelemnek, hogy ne lássa a férfi ahogyan a konyhapultba beépített tableten rákeres minden második szóra.

Igazából már nem is ment át a nappaliba a kanapéra olvasni, csak takaróba burkolózva felült a konyhapultra, és ott kedvére kutathatott az ismeretlen szavak után. Nem jutott túl sokra a könyvben egy nap alatt, nagyjából tíz-húsz oldalt tudott olvasni, de már azzal is megelégedett, mi több, a férfi még azt is mondta hogy büszke rá amiért ilyen kitartó, mert ez egyetemi anyag.

Valami farmakobotanika című könyvvel kezdett, bár nem sok tartalmat értett benne. A gyógynövényekről szólt, mindenféle információt leírt róluk, és sokféle szempontból vizsgálta őket, de az internet segítségével sem értett belőle fájóan sokat.

Azt azért belátta magában, hogy nem fog egyhamar droglabort nyitni a pincében, amilyük nincs is.

Hatalmas meglepetésére, már nem várta úgy hogy egyedül lehessen. Élvezte az időt amit egymaga töltött, mi több, nagyon is örömmel töltötte el hogy végre valahára, életében először volt lehetősége némi nemű önállóságra, szabad akaratra, meg arra hogy egyedül legyen és döntsön arról hogy mit akar kezdeni az idejével. Jót tett neki hogy nem volt iskola, közösségi foglalkozások, szobatársak, akiktől soha nem maradhatott egyedül, de velük meg nem beszélt sokat így jól sem igazán érezhette magát, katonás időbeosztású étkezések, ahol ha nem, és ha túl sokat evett is megszólták a konyhások meg a nevelők, csakis ő volt. Nem kellett olyan problémákon töprengenie, amikre soha nem talált volna máskülönben választ. Mikor egyedül volt, most a szíve mélyén mégis mindig várta mikor ér haza Adra.

Bármit is akart egyedül csinálni, legyen az akár mosogatás, vagy főzés is, sokkal jobban érezte magát mikor együtt végezték a dolgukat, vagy éppen lazítottak.

Az egyetlen dolog ami miatt kissé elhúzódott az együttléttől az olvasás volt. A férfi úgy tűnt, fejébe vette hogy segít Sekinának átvergődni magát a könyvén, így mikor eszébe jutott és belement a fiú, leültek egymás mellé az ágyba, Adra átvezette az egyik karját Sekina mögött, úgy fogta a könyvet a két kezével, majd pedig együtt olvastak, és a férfi hangosan értelmezte neki a tartalmát.

Nagyon jól esett neki amit csinált Adra, és bizonyára ezt is csak törődésnek szánta, de Sekina egészen másképp élte meg. Legnagyobbrészt égett az arca a szégyentől amiért még egy szót meg kellett kérdeznie és így még hülyébbnek tűnhetett a gazdája szemében.

A mai péntek estén is éppen ezt tették, a férfi hátulról ölelte fél karral, és valami növény levelének a gyógyhatását magyarázta.

Már egy jó ideje ültek a könyv felett, Sekina pedig már nem bírta pírrel és aggyal a dolgot. Teljesen kifulladt tőle, mind mentálisan, mind pedig testileg.

– Mára elég lesz ennyi? – kérdezte az oldal végére érve a férfi.

– Igen – bólintott Sekina akaratlanul is túlságosan kitörő örömmel.

Ezzel Adra elteleportálta onnan a könyvet, valószínűleg a nappali asztalára.

– Egyébként – fordult felé a gazdája – azon gondolkodtam, hogy ha szeretnél ma már újra alhatsz a saját szobádban. Már nem félek úgy egyedül hagyni téged, a héten nagyon szépen bizonyítottál, ügyes voltál. – Konkrétan ezzel kapcsolatban egyedül annyit tett, hogy nem próbálta megölni magát. – Úgyhogy ha gondolod, alhatsz lent egyedül, vagy bárhol a lakásban ahol csak szeretnél. De azért ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi butaságot.

– R-Rendben, megígérem – bólintott a döbbent fiú.

Akkor... Most már nem kell Adra mellett aludnia? Egyszerre árasztotta el öröm és kis aggodalom a tudattól. Bár jól esett neki hogy végre volt szabad akarata, és döntési lehetősége, valahol mégis szomorú volt.

Már megszokta a férfi közelségét. Biztonságérzetet nyújtott neki és állandóságot. Néha mikor észrevette hogy éjszaka felriadt egy rémálomból megnyugtatta, esténként egymás mellett aludtak el, és lefekvés előtt mindig ölelkezve, vagyis inkább csak közel egymáshoz, összebújva filmeztek, vagy olvastak, majd pedig egymás után lezuhanyoztak, és olyankor fenomenális élmény volt látni Adrát amint néha egyetlen törölközőbe csavart testtel, még víztől csöpögő hajjal, mondhatni szemtelenül vonzó külsővel, még teljesen független szemmel nézve is, megjelent a ruhájáért. Ezer százalék hogy direkt csinálta, mert a tüzével simán teleportálhatott volna egy alsót.

Ezt már csak az tudta übereleni, mikor edzés után, néha felső nélkül tért vissza, teljesen izzadt testtel és vizes hajjal, kipirosodott arccal, lihegve és az intenzív mozgás miatt duzzadó izmokkal, amik nagyon vonzó formába öntötték a testét, hozzá azok a varázslatos szemek, amiknek mikor ránézett mindig megváltozott a színük, ő maga volt a meleg démonok istensége. De a testéből ítélve, még a heteró nőké is. Nekik meg főleg, mivel istenként elérhetetlen és érinthetetlen volt nekik.

Milyen csodás hasonlat... Ez megmosolyogtatta magában Sekinát. Ilyenkor zseniálisnak érezte magát.

Mindezek mellett a sebhelyeiről nem is beszélve, amik pedig az egész összképen érthetetlen okokból őrült módon szexivé tették mindig mikor megmutatta neki őket és éppen nem amiatt mert egy lidércnyomás hatása alatt volt. Gőze sem volt miért, de mióta csak meglátta őket egy edzés utáni félmeztelen, majd pedig egy zuhanyzás utáni deréktól lefelé törölközőbe csavart verzióban, azóta rájött hogy a sebhelyek eszméletlen módon felizgatják, akár érez valamit Adra iránt, akár nem.

Abban a pillanatban az érthetetlen könyv olvasásának színlelése mellett egy párnát kellett az ölébe fektetnie, nem csak kényelmi szempontokból... Igencsak kemény helyzet volt.

Még most is össze kellett húznia kicsit a térdeit, hogy a pulzáló alhasa lehetséges következményeit elfedje.

Már még azt is elfelejtette, hogy a fenébe jutott el a félmeztelen, sebhelyes, kipirult Adráról való ábrándozásig.

– Minden rendben? – kérdezte halvány aggodalommal a hangjában Adra.

Ó, de még mennyire. Túlságosan is rendben, amin nem segített hogy a kérdésre a férfira emelte tekintetét, az arcát pedig olyan közel magához, sugárzó tekintettel meglátva csak még jobban elpirult és újra lüktetni kezdett a hasa és beleremegett a gyomra.

Miért pont most jutottak eszébe a létező legerotikusabb gondolatok?

– Persze... Persze, minden rendben – hadarta cérnavékony hangon, teljesen megilletődve, de közben azért jobban összeszorította a combját és feljebb húzta a kissé remegő térdeit.

– Biztos? Olyan piros az arcod, nem vagy lázas? – vizsgálta az arcát, majd a szabad kezével amivel nem a fiú derekát karolta át, megérintette a kipirult arcát, majd a homlokát. – Nem, nem vagy lázas... Akkor biztos csak a takaró volt meleg.

Nem, a legkevésbé sem.

Ha valami meleg, az ezer százalék hogy ő, bár ez eddig sem volt kérdés.

Igazából soha nem is volt az.

– Kibújhatsz alóla, ha gondolod.

– Nem, nem, jó így, köszönöm uram – hebegte még jobban elvörösödve. Kezdte úgy érezni hogy lassan füstölni fog a feje, és hogy hamarosan szinte hívogatni fogja a férfi tekintetét az igen gyorsan éledező férfiassága.

– Akkor jó – pislogott kissé értetlenül Adra, de belenyugodott. – Én még megnézek egy filmet, aztán lassan lehet alszok. Ha gondolod maradhatsz addig itt is.

– Igen, szívesen maradok – bólogatott hevesen. Nincs az az isten hogy ilyen állapotban lábra álljon.

Adra már el is merült telefonjában, hogy a kinézett filmet átkapcsolja a tévére, míg a fiú próbált minél kevésbé feltűnően úgy helyezkedni hogy a már meglehetősen kemény helyzetét eltakarja, míg végül amellett döntött, hogy a kispárnáját magához ölelve lesz a legjobb helyzetben. Adra csak annyit látott így hogy magához ölelt egy párnát és a vállára hajtotta a fejét, amit akár puszta szeretet hiánynak is betudhatott.

Ha tudta volna mi minden zajlott igazából Sekina fejében...

Biztos hogy sokkal, de sokkal kínosabb helyzetbe kerültek volna mint valaha. Főleg így, hogy még nekik sem volt fogalmuk arról milyen irányba tart a kapcsolatuk.

Jelenleg azt kétségkívül tudta azonban a fiú, hogy az ő gondolatai egyértelműen mélyen erotikus, mélyen Adra jellegű irányt vettek, és az egész csak egyre rosszabb irányt vett.

Ahogyan lelki szemei előtt megjelent egy vágytól égő bíboros, vöröslő szemekkel őt vizslató Adra, természetesen félmeztelenül, érezte hogy lehet hogy a párna, amit ölébe vett lehet nem volt a legjobb ötlet, mivel egyre nagyobb nyomást helyezett az érzékeny területeire. Képzeletében a férfi nyakán kirajzolódott az ádámcsutkája ahogyan nyelt egyet, a párhuzamos sebhelyei a nyakán pedig megrándultak a bőrével, amin egy izzadságcsepp gördült végig... Annyira kívánatos volt. Kirázta a hideg mikor arra gondolt ahogyan Adra először kiéhezett tekintettel végigmérné a fiú meztelen testét, aki a hosszas előjáték után már hevesen dörgölőzne a férfihoz lüktető tagjával, hogy többért könyörögjön, de ő válaszként csak a feje fölött lefogná a csuklóját, talán még meg is kötözné, mert már kezdett volna Sekina keze elkalandozni a férfi érzékeny tájéka felé...

A gondolatra ahogy erőteljesen az ágyhoz nyomja, vagy még hozzá is kötözi, enyhén bele kellett harapnia a szájába hogy a való életben ne hagyja el nyögés a száját teljesen megfeledkezve magáról.

Az ágyban nyoma sem volt Adrában annak a legbelül nagyon sérült, szenvedő fiúnak aki annyi rengeteg kínt és fájdalmat élt át. Nem, ott Sekina minden elképzelése szerint uralkodott rajta, de úgy hogy azért a fiú egyenesen epekedett. Lehet hogy ennek köze van ahhoz hogy az első kellemes szexuális élményét is így élte meg vele, de egy ideje már rájött, hogy igazából szinte felvállalhatatlanul felizgatják az ilyen játékok.

Szexuálisan úgy érezte magát, mint egy kiéhezett, elveszett bárány, aki csak arra vár a sötét erdőben, hogy a gazdája lángra lobbantsa a tüzet, mutassa neki az utat, és a báránya csillapíthassa mindkettejük étvágyát a saját testével. Azt akarta, hogy Adra felfalja és magáévá tegye... Csak ahogy elképzelte hogy feltüzelve, testüket egymáshoz préselve falják egymás ajkait úgy érezte el tudna olvadni a forróságtól ami a mellkasában és az alhasában támadt. Ahogyan a színes haját összekuszálná a heves csók közben, a sebhelyek miatt göcsörtös hátába karmolna a gyönyörtől mikor a férfi a combjai közé férkőzik a lábával, és szabályosan a falhoz nyomva a lábára ülteti ezzel minden vágytól égő érzékeny részére nyomást gyakorol... A férfi végig vad, határozott és követelőző lett volna, mégis minden tette gyengéd és figyelmesnek hatott volna. Az maga lett volna a mennyország.

Ahogy realizálta milyen szemérmetlen gondolatok támadtak a fejében, kicsit elszégyellte magát... Túl mohó volt, és túl sokat képzelődött. Soha nem lenne rá esély, hogy ezeket a vágyait elárulja a férfinak. Azonban jobban átgondolva az álmodozását, már egészen biztos volt benne, hogy érzett valamit Adra iránt.

Az a valami pedig teljesen megőrjítette a gondolatait.

Nem tudta elképzelni, hogy Adra is így érezzen, de a fejében mégis olyan jó volt erről fantáziálni.

Azt viszont biztosra tudta, hogy nagyon erősen le kellett nyugodnia, mert ha még jobban felizgatta volna magát, már nem biztos hogy képes lett volna visszafogni a hangját.

***

A film végére hála az égnek már sikerült megnyugodnia, minden szempontból... Talán egy kicsit túlságosan is. Annyira, hogy elszomorodjon a tudattól, hogy ma nem Adra mellett fogja tölteni az éjszakát.

A stáblista után Sekina legnagyobb bánatára kellett kibújnia a férfi karjaiból, majd miután elbúcsúztak egymástól, és Adra a lelkére kötötte, hogy ha bármilyen borongós gondolata támad amivel veszélyeztetheti önmagát akkor azonnal feljön hozzá és felébreszti.

Már lent volt újra az ágyában amiben nagyon sok ideje nem járt... Eleinte emlékezett, hogy hiányzott neki a saját szférája, de most ellenkezőleg gondolkodott. Ott akart maradni a férfi mellett. Ha csak belegondolt mit fog átélni ha újra egy olyan lidércnyomásos álma lesz... Megfájdult érte a szíve. Nagyon sajnálta a férfit mikor ilyen dolgokat élt át, és jól esett mikor segíthetett neki. Megmelengette a szívét mikor felébredt, látszott rajta a szenvedés, majd miután átölelte és megnyugtatta Sekina, lassacskán felderült.

Igazából így, hogy egyedül feküdt a sötét, szinte üres szobájában, megfájdult a lelke. Nem hiányoztak a bútorok, a dekoráció, a tévé, vagy ehhez hasonlók... Adra jelenlétét hiányolta. Hogy hallhassa a lélegzetvételét, átölelje, vagy csak érezze a közelségét.

Éppen mikor már kezdett volna megpróbálni az álmok földjére lépni, halk kopogást hallott az ajtaján.

– Szabad – szólt ki értetlenül, mire benyitott Adra, egy adag ruhát tartva a kezében.

– Felébresztettelek?

– Nem, még nem aludtam – rázta meg a fejét a fiú.

Nem mutatta, de igazából nagyon örült annak, hogy láthatta a férfit, bármi miatt is jött... Azt kívánta, bárcsak ott maradna.

– Akkor jó. Csak hoztam le néhány ruhát. Gondoltam nem sok maradt a szekrényedben az elmúlt hetekben.

– Ó, öhm... Köszönöm uram – mosolygott rá az ágyban fekve.

– Leteszem őket az íróasztalra – mutatott az emlegetett bútordarabra, mire a fiú csak bólintott.

Még maradtak ruhák a szekrényében. Ha pedig nem, reggel fel tudott volna menni a férfihez érte.

Azért jött le, hogy ránézzen a fiúra.

Ezt Sekina is, és Adra is nagyon jól tudta.

– Minden rendben van? – kérdezte miután letette a cuccokat.

– Persze – motyogta nem túl őszintén. Az egyetlen dolog ami hiányzott neki, ott állt előtte.

Ezt nyugtázva a férfi még kicsit vizslatta a fiút, majd az ágyához közelebb lépve vette volna az irányt az ajtó felé.

Most kell Sekinának megemberelnie magát ha azt szeretné, hogy ott legyen vele. Nem véletlenül jött le... Nem jöhetett le véletlenül.

Adra megteremtette a lehetőséget, neki csak meg kell ragadnia... Mégis olyan nehéz volt kimondania azt a néhány egyszerű szót. De ha nem teszi, akkor valószínűleg ahogyan azt ebben a szobában olyan sokszor tette, megint szorongástól kuporogva alszik el.

Ezt pedig nem akarta.

Soha többé.

– Uram – szólt utána remegő hanggal. Szorított a mellkasa, de nem egészen amiatt mert félt a reakciótól. Attól félt mi lesz ha nem mond semmit.

Adra hirtelen állt meg és hátrafordult, mintha csak erre várt volna.

– Izé... Itt maradna amíg elalszok? Egy kicsit... Kicsit rossz egyedül – hebegte az ujjait birizgálva idegességében.

– Persze – bólintott. Bár a folyosóról beszűrődő halvány fényben nem igazán látszott, de a lelki szemei előtt Sekina tisztán látta ahogy felragyogott a férfi tekintete.

Halk léptekkel az ágyához ment, leült a szélére és a fiú takaróján keresztül a vállára simította kezét, amitől máris melegség áradt szét a testében.

Ez is hiányzott neki... Ahogy besüppedt Adra alatt a matrac, ami ezen a keskeny ágyon csak még jobban érződött.

– Feküdjek ide?

A kérdés kellemes hullámként futott át a fiú agyán, majd végig az egész testén, egészen a kislábujjáig.

Igen. Az volt minden vágya.

Csak egy ühümre telt tőle, másképpen szégyellte kimondani, de borzalmasan szeretethiányosnak érezte magát... Főképp a filmezés kezdeti állapota után.

Adra nem váratott magára, már le is dőlt Sekina mellé, és felülről átkarolta az álláig takaróba burkolózó fiút.

Nem mászott a takaró alá, valószínűleg azért, hogy ha elaludt, ne ébressze fel a mocorgással.

Alapból is nagyon szerette amikor így bújtak össze, most azonban a hely szűke miatt szorosan összenyomódott a testük, ami a legkevésbé sem volt ellenére a fiúnak.

Adra illata teljesen betöltötte a tüdejét ahogyan a felsőjébe fúrta az arcát, amit egyszerűen imádott.

Mindig kicsit a bal oldalára helyezkedett a mellkasának, szinte ösztönösen, hogy érezhesse a szívverését a fülével.

Most is így volt, és még a vastag felsőn át is hallotta ahogyan őrülten zakatolt a szíve.

Mindig erősnek és sebezhetetlennek mutatta magát, de a szíve ritmusának még ő sem tudott parancsolni, bár nem mintha a fiúnak lassabban vert volna a szíve.

Most hogy ott volt mellette Adra, teljesen megnyugodott és ellazult. Azt is megérezte, hogy eléggé fáradt, a megszokottnál nehezebb napja volt, főzött, takarított, olvasott, és még egy merevedést is le kellett egyedül küzdenie, ami végképp nem volt megszokott az utóbbi időben.

A kezeit a mellkasához húzva bújt közelebb Adrához, és lassacskán félálomba szenderült a férfi egyre csak gyorsuló szívverésére, és ahogyan finoman simogatta a haját, amibe idővel az arcát is beletemette.

A férfi már bizonyára azt hitte, hogy elaludt, ami részben igaz is volt, mivel már félálomban volt, mivel egy kicsit távolabb húzódott tőle, azt hitte Sekina, hogy készült visszamenni a szobájába, de mikor a fejét elemelte megállt és egy ideig várt...

Már az elalvás küszöbén volt a fiú, alig volt tudatánál mikor újra közelebb húzódott hozzá a férfi, majd a hajába simítva egy lágy, finom csókot lehelt a homlokára. Még így, félig álmosan is teljesen belepirult... Bár már nem volt benne biztos, hogy nem csak a képzelete játszott vele, mindegy volt. Ha álom, gyönyörű volt, ha pedig a valóság... Az varázslatos lenne.

Ezzel a gondolattal nyelte el az álom.