Album 3, track 14
When you're ready

Próbálok találni még egy olyat, mint te. De lassan rá kéne jönnöm, ez reménytelen. Nincs még egy olyan, mint te. Csalódott vagyok, hogy senki sem jó nekem rajtad kívül, te vagy a végzetem. Amikor készen állsz, én ott leszek, ebben biztos lehetsz. Történelme van kettőnknek.

- Shawn? Baj van? - szólt bele bársonyos hangon, amikor késő este felhívtam. Tudtam, hogy ő már rég ágyban van, hisz időeltolódás miatt ott éjfél van. De muszáj volt hallanom a hangját.

- Nem, dehogy, csak unatkoztam. Zavarlak? - kérdeztem a tarkómat vakarva, de tudtam, hogy sosem mondaná, hogy zavarom.

- Az előbb majdnem bealudtam, de most már biztosan nem fogok tudni. Szóval mesélj, mizu? - nevetett fel lágyan, amin én csak halványan elmosolyodtam. Ezután pedig még körülbelül fél órát telefonáltunk, de mikor épp egy új dalomról beszéltem neki, meghallottam a mély szuszogását a vonal másik feléről. Elmosolyodtam, szinte láttam magam előtt édes jelenlétét, ahogy alszik.

A legjobb barátom volt sokáig. Kiskorunk óta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel. Aztán sajnos elköltözött Pickeringből, így nem láttuk egymást sokszor. A kapcsolatunk valamennyire megmaradt, mindig telefonáltunk, kéthetente legalább egyszer, hogy tudjuk mi történik a másikkal. Tagadnám, ha azt mondanám nem szeretem. Igen, azt hiszem, szerelmes vagyok belé. De sosem mertem lépni. Nem állunk rá készen. Vagy csak én félek a visszautasítástól? Lehet mindkettő.

Épp Brian szülinapjára igyekszem, már vagy negyed órája ott kéne lennem, de épp a hugommal voltam vásárolni, és elszaladt az idő. A helyszínre megérkezve, sietek, ahogy csak tudok. Megpillantottam Mattet és az ünnepeltet, így feléjük igyekeztem.

- Boldog Szülinapot, tesó! Sajnálm, hogy késtem, dugó volt, meg minden - ölelem meg Briant, hevesen magyarazákodva.

- Nyugodj meg, Shawn. Semmiről sem maradtál le, még jó páran nem érkeztek meg - nevetett fel, majd üdvözöltem Mattet is, és hosszas társalgásba kezdtünk. Egy óra elteltével már mindenkinek alkohol volt a szervezetében és a kanapén ülve, néhányunk régi sulis sztorikat hozott fel, amiken nagyokat nevettünk.

- Emlékeztek, amikor Shawn az osztályteremben a szobanövényre pisilt? - nevetett fel hangosan Matt, mire én szúrós szenekkel pillantottam felé, de belőlem is kitört a vihogás, ahogy mindenkiből.

- Az azért volt, mert délutáni büntetést kaptam, és a tanár nem engedett ki wc-re. Briannel meg fogadtam, hogy egy hétig ő fogja cipelni minden cuccomat, ha odahugyozok. Nekem megérte - rántottam meg a vállamat, visszadőlve a puha kanapéra.

- Hát nekem nem volt olyan élvezetes Shawn Mendes vizelétenek szagát szagolni még egy óráig - hallottam meg egy csilingelő hangot, és oldalra fordítva megpillantottam őt. Hát eljött?

- Heló, kicsilány! Nem hittem, hogy ideérsz - állt fel az ünnepelt, és megölelte a lányt.

- Elkaptam az utolsó gépet, így sikerült - mosolyodott el halványan, majd rám pillantott - Mi van, Mendes? Nem is üdvözlöd a lányt, aki hetedik osztályban mindig kölcsönadta a fülbevalóit? - nevetett fel lágyan, erre pedig arcomon egy mosoly terült szét. Hiányzott.

- Csak meglepődtem, hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál! - feltápászkodtam a kanapéról, majd szorosan magamhoz vontam az alacsony lányt.

- Te is hiányoztál nekem! - mondta nekem halkan, miközben a hátamon simított végig. Ezután ő is helyet foglalt köztünk, és folytattuk az elkezdett beszélgetést. Néha félszemmel rápillantottam, és csodáltam szépségét, ahogy kiejti a szavakat, ahogy elbújnak gödröcskéi pár vicces emlék hallatán, ahogy elgondolkodik, amikor próbál visszaemlékezni valamire. Szeretném elmondani neki, hogy én többet érzek. Szeretném megmutatni neki, hogy mennyire szép dolog is lehetne a kapcsolatunk. De nem állok rá készen. Ahogy ő sem. De talán 10 év múlva, ha senkink sem lesz, lesz elég bátorságom. Mert én akár egy évezredet is várnék rá.

utolsó rész: pipa!!!
jaj el sem hiszem, hogy ide érkeztünk!
remélem tetszik, kissé összecsapott lett, tudom.